Meghalni, Mint A Mag
12. Lecke, 3. Negyedév 2022. Szeptember 10-16., 3. Negyedév
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Szeptember 10.
Emlékszöveg:
“Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 12:24.
Krisztus a gabona elvetésével megváltásunkért hozott áldozatát példázza. "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" (Jn 12 : 24). Krisztus halála is gyümölcsöt terem Isten országa számára. A növényvilág törvényének megfelelően Krisztus halála életet terem. {COL 86.2}
Aki Krisztus munkatársaként gyümölcsözni akar, annak először a földbe hullva meg kell halnia. Életét a világ ínségének barázdájába kell vetnie. Az önszeretetnek, az önérdeknek meg kell szűnnie. Az önfeláldozás törvénye: az önfenntartás törvénye is. A földbe temetett mag gyümölcsöt terem. Azután a termést elültetik, és az is megsokszorozódik. A gazda úgy őrzi meg a magot, hogy megválik tőle. Ez a szabály érvényes az emberi életre is. Adni: életet jelent. Aki Isten és embertársai szolgálatára szenteli életét, megőrzi önmagát. Aki a földön feláldozza életét Krisztusért, az megtartja az örök életre. {COL 86.3}
Vasárnap - Szeptember 11.
Alázatos Szolgálat
Filippi 2:5-9
Milyen fontos üzenet van számunkra ezekben a versekben?
"Az igazság hatása a lelkiismeretre és a szívre" - A zsoltáros azt mondja: " A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." (Zsoltárok 119:130). Amikor az igazság csak a lelkiismeretre hat, sok nyugtalanságot okoz; de amikor az igazságot a szívbe hívjuk, az egész lényt Jézus Krisztus fogságába hozzuk. Még a gondolatok is fogságba esnek, mert Krisztus elméje ott működik, ahol az akarat alá van vetve Isten akaratának. 'Legyen bennetek ez az elme, amely Krisztus Jézusban is volt' (Filippi 2:5). Akit az Úr szabaddá tesz, az valóban szabad, és nem lehet a bűn szolgai rabságába vinni." - 67. kézirat, 1894. 1MCP 324.3
"Példaképünk az, aki minden és mindenben van, a legfőbb tízezer között, akinek kiválósága semmihez sem hasonlítható. Életét kegyesen az egyetemes utánzásra igazította. Krisztusban egyesült a gazdagság és a szegénység; a fenség és a megaláztatás; a korlátlan hatalom, valamint a szelídség és az alázatosság, amely minden lélekben, aki befogadja Őt, tükröződni fog. Őbenne az emberi elme tulajdonságain és erőin keresztül a világ által valaha ismert legnagyobb Tanító bölcsessége nyilatkozott meg. ST 1902. szeptember 3., par. 4
"A világ előtt Isten élő tanúként fejleszt minket, hogy mivé válhatnak a férfiak és nők Krisztus kegyelme által. Arra vagyunk kötelezve, hogy törekedjünk a jellem tökéletességére. Az isteni Tanító azt mondja: "Legyetek tehát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes". Krisztus kínozna minket azzal, hogy lehetetlent követel tőlünk?- Soha, soha! Micsoda megtiszteltetéssel ruház fel minket azzal, hogy arra buzdít, hogy legyünk szentek a mi szféránkban, ahogyan az Atya szent az Ő szférájában! Képessé tehet minket erre, mert kijelenti: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön". Ezt a korlátlan hatalmat a mi kiváltságunk, hogy igényt tarthatunk rá." ST 1902. szeptember 3., par. 5
Hétfő - Szeptember 12.
Élő Áldozat
Róma 12:1, 2
Milyen dolgokat kell feladnod a Szentléleknek ahhoz, hogy "élő áldozattá" válj Isten számára?
Pál írta a rómaiaknak: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Kérlelem mindazokat, akik Krisztus teste tagjainak vallják magukat, hogy tanulmányozzák az egész fejezetet. 6T 239.3
A megszentelt szolgálat igénytelenséget követel. A keresztet kell dicsőítenünk, s kimutatnunk kulcshelyzetét az örömhír munkájában. Az ember attól kapja eredményességét, aki meg tudja menteni és megmentett állapotban tartani meg azokat, akik elismerik tőle függésüket. A gyülekezet tagjai Krisztussal és egymással való egysége által terjesszék a világon az örömhír átalakító hatalmát. {6T 240.1}
Eljött az idő, testvér, testvérnő, hogy elfelejtsük önmagunkat, és őszinték legyünk minden emberrel szemben, hogy felismerjük, hogy önmagunk mintegy egy halott ember teste, aki a hátunkra van kötve, ott van, hogy elszívja az ember erejét, és betegen ágyba fektesse...
Kedd - Szeptember 13.
Készságes Hallgatás
1Sámuel 3:10
Milyen ellentét válik itt nyilvánvalóvá azok között, akik hallgatnak Istenre, és azok között, akik nem?
Emlékeztek, hogy volt egy Sámuel nevű gyermek, aki az életében korán elkezdett az "úton" járni, és ebben tanult. Most gondoljatok arra, hogy mi történt: Egy éjszaka Sámuelt, emlékeztek, hirtelen egy Hang ébresztette fel. Mivel azt hitte, hogy ez Éli hangja, gyorsan felpattant az ágyból, és elment, hogy megkérdezze Élit. Éli persze meglepődött, de nyugodtan mondta: "Nem én hívtalak. Menj vissza az ágyadba". Mivel Eli-n kívül senki más nem volt a közelben. Sámuel biztos volt benne, hogy az idős férfi hívta őt. Ennek ellenére engedelmeskedett, és azonnal visszament az ágyába.
Nemsokára azonban, talán amint Sámuel újra elaludt, a Hang másodszor is szólította. Tudjátok, hogy Sámuel ekkor könnyen mondhatta magában: "Az az öregember biztosan álmodik. Itt hív engem megint. De nem fogok vele többet bajlódni; hagyom, hogy kiabáljon, amennyit csak tud". Sámuel ennek ellenére ugyanolyan gyorsan, mint korábban, odasietett gazdája ágyához, csakhogy ismét meghallotta a szavakat: "Menj vissza az ágyba, nem én hívtalak!". Még harmadszor is hallotta, hogy valaki hívja, és ugyanolyan készségesen és tisztelettudóan, mint az előbb, harmadszor is odament a gazdája ágyához! Éli végül felismerte, hogy az Úrnak kellett hívnia a gyermeket, ezért utasította Sámuelt, hogy mit tegyen. És mit tett Sámuel? - Pontosan azt, amit mondtak neki.
Ha Sámuel nem lett volna olyan készséges, tisztelettudó és türelmes, mint amilyen volt, gondolod, hogy valaha is eljutott volna az ország legmagasabb hivatalába? - Természetesen nem. Nem volt más, mint a szent jellembeli képzettség, amelyet Sámuel azon az éjszakán tanúsított, ami előléptette őt a próféta, a pap és a bíró hivatalába.
Vajon még mindig csodálkozunk-e azon, hogy Sámuelt miért hívták ki háromszor egymás után az ágyból, és miért zavarták meg őt és Élit az éjszaka? - Két okból: (1) Hogy bebizonyítsa, hogy a kellemetlenségektől függetlenül Sámuel nem habozik felkelni, amikor hívják, és hogy nem lesz dühös, nem "pimaszkodik" Élire. (2) Az Úr segíteni akart Élinek; meg akarta akadályozni annak lehetőségét, hogy Éli arra a következtetésre jusson, hogy Sámuel kikerült a helyéről, és megkérdőjelezze a képességét, hogy saját fiait fegyelmezze. Ha Éli nem kapta volna meg a lehetőséget, hogy biztosan tudja, hogy az Úr beszélt a gyermekkel, akkor könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy Sámuel Éli fiai ellen ármánykodik. De mivel a gondviselés körülményei olyanok voltak, amilyenek, Éli kétségtelenül tudta, hogy Istennek üzenete van számára. Nem volt helye a kételynek.
Szerda - Szeptember 14.
Önelégültség
1Sámuel 13:1-14
Mit tett Saul, ami a saját bukásához vezetett?
"Isten megpróbálta Sault azzal, hogy rábízta azt a fontos megbízást, hogy hajtsa végre fenyegető haragját Amáleken. De ő nem engedelmeskedett Istennek, és megkímélte a gonosz, istenkáromló Agág királyt, akit Isten halálra rendelt, és megkímélte a legjobb jószágot. Teljesen elpusztította az összes szemetet, ami nem volt hasznukra. Saul úgy gondolta, hogy nagyságát növeli, ha megkíméli Agagot, a pompásan öltözött nemes uralkodót. És ha fogságban térne vissza vele a csatából, nagy zsákmánnyal, ökrökkel, juhokkal és sok marhával, nagy hírnevet szerezhetne magának, és a nemzetek félnének tőle, és reszketnének előtte. És a nép ebben egyesült vele. Maguk között mentegették bűnüket, hogy nem pusztították el a jószágokat, mert azokat Istennek való áldozatra tartogathatták, és saját jószágaikat megkímélték maguknak. 4aSG 73.3
"Sámuel meglátogatja Sault az Úr átkával, amiért engedetlen volt, mert így magasztalta magát az Úr előtt, hogy a saját útját választotta, és a saját eszét követte, ahelyett, hogy szigorúan az Urat követte volna. Saul kimegy Sámuel elé, mint egy ártatlan ember, és ezekkel a szavakkal köszönti őt: "Áldott légy te az Úrtól. Én teljesítettem az Úr parancsolatát. Sámuel pedig így szólt. Mit jelent tehát a juhok bégetése az én fülemben, és az ökrök huhogása, amelyet hallok? Saul pedig monda. Az amálekitáktól hozták őket; mert a nép megkímélte a juhok és az ökrök közül a legjobbakat, hogy áldozzanak az Úrnak, a te Istenednek, a többit pedig teljesen elpusztítottuk." A nép megkímélte a juhokat és az ökröket. 4aSG 73.4
"Sámuel elbeszéli Saulnak, amit Isten mondott neki az előző éjszaka, amelyet Sámuel szomorú imában töltött Saul bűnei miatt. "Amikor még kicsiny voltál magad előtt, nem téged tettek-e Izrael törzseinek fejévé, és nem téged kent-e fel az Úr Izrael királyává?". Emlékezteti Sault Isten parancsaira, amelyeket gonoszul megszegett, és megkérdezi: "Miért nem hallgattál hát az Úr szavára, hanem a zsákmányra repültél, és gonoszul cselekedtél az Úr előtt?". 4aSG 74.1
"Saul pedig így szólt Sámuelhez: Igen, engedelmeskedtem az Úr szavának, és azon az úton jártam, amelyet az Úr küldött nekem, és elhoztam Agagot, Amálek királyát, és teljesen elpusztítottam az amálekitákat. A nép pedig fogta a zsákmányt, juhokat és ökröket, a legfőbb dolgokat, a melyeket teljesen el kellett volna pusztítani, hogy áldozzanak az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban. 4aSG 74.2
"Saul itt hazugságot mondott. A nép engedelmeskedett az utasításainak. De hogy megvédje magát, azt akarta, hogy a nép viselje az engedetlenségének bűnét. 4aSG 74.3
"És Sámuel így szólt: Van-e az Úrnak olyan nagy öröme az égőáldozatokban és áldozatokban, mint abban, hogy engedelmeskedik az Úr szavának? Íme, az engedelmesség jobb, mint az áldozat, és a hallgatás jobb, mint a kosok kövérje. Mert a lázadás olyan, mint a boszorkányság bűne, és a makacsság olyan, mint a gonoszság és a bálványimádás. Mivel az Úr szavát elutasítottad, ő is elutasított téged, hogy király legyél. És monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr parancsolatát és a te szavaidat, mert féltem a népet, és engedelmeskedtem a szavuknak."" 4aSG 74.4
Csütörtök - Szeptember 15.
Pótlékok
Ezsdrás 4-6; Zakariás 4
Hogyan befolyásolhatta egy építkezés befejezését a Szentlélek? Mit tanít ez nekünk a Szentlélek és a gyakorlati dolgok közötti kapcsolatról?
Emlékeztek, hogy az ősi zsidókat Círusz, Perzsia királya szabadította ki a fogságból, amint Babilon elesett. Rendeletet hozott, hogy menjenek vissza hazájukba, hogy újjáépítsék a pusztulást és a romokat. A király különösen azt rendelte el, hogy a templom újjáépítése és a mennyei Isten imádatának helyreállítása hűségesen és gyorsan történjék meg. A nemzet lelki részének (a templomnak és istentiszteleti rendszerének) újjáélesztése volt a legfőbb gondjuk. Az Ezsdrás 4:24 szerint azonban Círusz rendelete és egy másik, néhány évvel később kiadott rendelet is meghiúsult, és Dárius perzsa király uralkodásának második évében a munka teljesen leállt, és nyilvánvalóan nem volt remény arra, hogy valaha is újrainduljon.
Ekkor történt, hogy Aggeus és Zakariás prófétákat prófétai hivatalukba hívták, és megbízták őket, hogy újjáélesztik és újjászervezik az építőket az elhagyott templomprojekthez. Lásd Aggeus 1:1 és Zakariás 1:1. A boldog és meglepő eredmény az volt, hogy négy rövid év alatt gyorsan elkészült a méltóságteljes lelki építmény, míg a királyok és a nép minden korábbi, több mint harminc éven át tartó, fáradságos erőfeszítése teljesen kudarcba fulladt. (Lásd Ezsdrás 6:15)
Nézzük most reálisan, hogy az építők erőfeszítései és a király rendeletei miért vallottak először kudarcot, és miért sikerült végül: Mielőtt Aggeus és Zakariás prófétai hivatást kapott volna, a zsidók közül sokan visszatértek Babilonból Jeruzsálembe, bár a többség Babilonban maradt; vagyis az építők csak azért mentek önként építkezni, mert a fogság véget ért, és mert a király elrendelte, hogy Isten templomát meg kell építeni. De úgy az építők, mind a király erőfeszítései teljes kudarcot vallottak - minden hiábavaló volt. Akkor történt, hogy prófétái, Aggeus és Zakariás által Isten irányította a munkát, és akkor történt, hogy gyorsan befejezték. Más szóval, csak azután, hogy az Úr a Prófétaság Lelkén keresztül a saját kezébe vette a gyeplőt, sikerült a munka. Valójában a szent történelem bizonyítja, hogy Isten munkájában soha semmi sem virágzott anélkül, hogy a Prófétaság élő Lelke ne lett volna a közepében.
Mózes például gyermekkorától fogva megértette, hogy az ő sorsa az, hogy Izrael fiait kiszabadítsa a fáraó téglagyáraiból. És amikor már teljesen felnőtt és alaposan kiképezték a fáraó udvarában, és erősnek és rátermettnek látta magát, gyorsan vállalkozott a rabszolgasorba taszított héber sereg megszabadítására: megölt egy egyiptomit, vitába keveredett egy héberrel, majd mindent elhagyott, és anélkül, hogy reménye lett volna arra, hogy valaha is visszatérhet, teljes vereséggel menekült el az országból. Negyven évvel később, miután Isten felruházta őt a prófétálás szellemével, visszatért, és diadalmasan kivezette a héber foglyokat Egyiptomból!
Ezek a különleges esetek kristálytisztán világossá teszik, hogy bármennyire is igyekeznek az emberek megújulást és reformációt elérni Isten népe körében, erőfeszítéseik már azelőtt kudarcra vannak ítélve, mielőtt még elkezdődnének, ha Isten maga nem veszi át a munkát prófétáin keresztül.
Péntek - Szeptember 16.
További tanulmányozásra
Zakariás 4:1-6- “Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
Az angyal két dolgot tárt fel: Először is tudtára adta, hogy a szimbolizmus az Úr Igéjére (a Bibliára) vonatkozik Isten szolgáinak; másodszor, hogy az Ő Igéje nem emberi erővel vagy hatalommal, hanem Isten Lelke által nyilatkozik ki.
Világos, hogy ez a szimbolizmus egészében azt a rendszert képviseli, amellyel az Úr az Ő kinyilatkoztatott Igéjét közvetíti az Ő népének. Ahhoz, hogy alaposan megértsük ezt az Isten által tervezett rendszert, tudnunk kell, hogy az illusztráció egyes alkotóelemei mit jelképeznek. A Prófétaság Lelke megadja a támpontot.
A Nagy Küzdelem 267. oldalán elmagyarázza, hogy az "olajfák" az "Ó- és Újszövetséget" jelképezik; a (Bizonyságtételek Prédikátoroknak) 188. oldalán azt mondja, hogy az arany olaj a Szentlelket jelképezi; ugyanennek a könyvnek a 337. oldalán pedig a Jelenések 1:20. versével együtt azt mondja, hogy a hét lámpa a gyülekezetet jelképezi, és hogy a hét cső (a szolgálat) az olajat a gyülekezetekhez szállítja.
Most tanulmányozza magát az illusztrációt, ahogyan bármelyik rajzfilmet tanulmányozná. Először is, a fák Isten Igéjét (a Bibliát - mind az Ó-, mind az Újszövetséget - két fa) jelképezik.
Itt látható, hogy az egész szimbolikus felállás egyetlen dolog megvalósulásának ábrázolását szolgálja: a hét lámpást (az egyház teljes tagságát) lelki olajjal (bibliai igazsággal) ellátva tartani, hogy az körös-körül lelki világosságot adjon, hogy az egyház Isten kinyilatkoztatott Igéjével világítsa meg a világot. És mivel a szolgálat feladata az egyház lelki táplálékkal való ellátása, tény, hogy a hét cső a szolgálatot jelképezi a munkában, amely az olajat (a kinyilatkoztatott Igazságot) a tálból a hét lámpásba, a gyülekezetekbe viszi. Az az igazság pedig, hogy az ábrán a csövek (a lelkészek) nem közvetlenül az olajfákról (a Bibliáról) veszik az olajat, határozottan jelzi, hogy a tál, amelyben az olaj van elhelyezve, azt az edényt vagy raktárt jelképezi, amelyben az ihletett bibliamagyarázatok összeállításait tárolják, és hogy a lelkészek ebből, nem pedig az olajfákról segítik magukat az olajjal, és viszik azt a hét lámpáshoz (a gyülekezethez). A két aranycső tehát csak az ihletett csatornákat ábrázolhatja, amelyek képesek az olajat (az Igazság fényét) a fákról (mindkét Testamentumból) kivonni és a tálban (könyvek) tárolni, hogy a csövek (lelkészek) a gyertyatartóhoz (a gyülekezetekhez) szállítsák.
A szimbolizmus tehát rámutat arra a rendszerre, amelyet a Menny az Úr Igéjének az Ő egyháza számára való szétosztására rendelt el: hogy a prófétaság Lelke munkálkodik, ez az egyetlen orvosság az egyházban és a világban lévő izmusok ellen.
Azok, akik nem veszik igénybe az arany olajat, és azok, akik folyton valamilyen olajra vadásznak, vagy akik megpróbálják a sajátjukat kitermelni, természetesen a gödörbe fognak zuhanni, amikor a föld megnyitja a száját, hogy elnyelje az özönvizet. Akkor lesz az, hogy az izmusok és az izmus-keresők örökre elmúlnak.