Szelíden A Tűzpróbában
10. Lecke, 3. Negyedév 2022. Augusztus 27-Szeptember 2.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Augusztus 27.
Emlékszöveg:
"Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” Máté 5:5
Ha a Hegyi Beszéd verseit sorban átvesszük, bizonyos előrehaladást láthatunk a keresztény tapasztalatokban. Akik megérezték, hogy Krisztusra van szükségük, bánkódtak bűneik miatt, és Krisztussal végigjárták a szenvedések iskoláját, azok szelídséget is tanultak a mennyei Tanítótól.{MB 13.2}
Sem a pogányok, sem pedig a zsidók nem értékelték azt a jellemet, amely türelmes és szelíd, mikor igazságtalanul szenved. Bár a Szentírás azt tanítja, hogy Mózes a legalázatosabb és legszelídebb ember volt a földön (4Móz 12:3), ez kortársaira mit sem hatott; sőt ellenkezőleg: sajnálták és megvetették miatta. Jézus pedig a szelídséget azon erények közé számítja, amelyek alkalmasakká tesznek bennünket Isten országára. Saját élete és jelleme által szemléltette e fenséges erény isteni szépségét. {MB 14.1}
Vasárnap - Augusztus 28.
Megtört Kenyér és Kiöntött Bor
Ezékiel 24:15-27
Szinte azonnal, miután meglátták maguk mögött a tengert és előttük a sivatagot, vádolni kezdték Mózest, amiért a sivatagba vitte őket, hogy ott éhen haljanak víz és élelem híján. Eszükbe sem jutott, hogy ha Isten ki tudja szárítani a tengert, akkor bizonyára el tudja árasztani a sivatagot is, és rózsaként kivirágoztatni. Kétségeik és nyögéseik ellenére Isten ismét egy még nagyobb csodát tett: vizet fakasztott a sziklából, és mannát hozott a mennyből!
Mi történik itt? Miért tették át Ezékielt ezen a tégelyen?
"A huszonnegyedik fejezetben Ezékiel feljegyzi azt az ábrázolást, amelyet kapott arról a büntetésről, amely mindazokra vár, akik megtagadják az Úr szavát. A népet eltávolították Jeruzsálemből, és halál és fogsággal büntették. Nem volt sorshúzás, amely eldöntötte volna, hogy ki meneküljön meg és ki pusztuljon el". PC 59.5
Hétfő - Augusztus 29.
Közbenjárás Kegyelemért
2Mózes 32:31-14
Milyen szerepet találsz itt Mózesnek? Milyen indokokkal kérte az Urat, hogy ne pusztítsa el Izraelt?
Istennek népével kötött szövetsége érvénytelenné vált, és az Úr így szólt Mózeshez: „Hagyj békét nekem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, és töröljem el őket; téged azonban nagy néppé teszlek.” Izrael népe és különösen a velük levő csőcselék, mindig lázadozni fognak Isten ellen. Vezetőjük ellen is mindig zúgolódni fognak, hitetlenségükkel és keménynyakúságukkal fáradságossá, lélekpróbálóvá teszik feladatát, hogy az ígéret földjére vezesse őket. Bűneikkel máris eljátszották Isten tetszését és az igazság halálukat követelte. Ezért határozott úgy az Úr, hogy eltörli őket, Mózest pedig nagy nemzetté teszi. {PP 318.1}
„Hagyj békét nekem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük” – szólt az Úr. Ha Isten úgy határozott, hogy elpusztítja Izraelt, ki könyöröghetne értük? Legtöbben egyszerűen sorsára hagyták volna a bűnöst. Hányan cserélték volna el örömmel a fáradsággal, terhekkel és áldozatokkal járó tisztséget – amelyért viszonzásul csak hálátlanságot és lázongást kaptak – nyugodt életért, megtiszteltetésért, amikor ráadásul maga Isten kínálja fel a felmentést. {PP 318.2}
Mózes azonban még azokban a szavakban is alapot talált a reménységre, melyekből látszólag csak harag és elvetés csendült ki. Isten szavait – „Hagyj békét nekem” – nem tiltásként, hanem bátorításként értelmezte, hogy járjon közben, mert semmi más, csak az ő imái menthetik meg Izráelt, ha ő kéri, Isten megkegyelmez a népnek. „Könyörgött az Úrnak, az ő Istenének mondván: Miért gerjedne Uram, a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomnak földjéről?” {PP 318.3}
Isten jelezte, hogy megtagadta népét. Úgy beszélt róluk Mózesnek, mint „te néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéből”. Mózes azonban alázatosan elhárította magától Izrael vezetői tisztét. Izrael nem az övé, hanem Istené volt. „A Te néped, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki… Miért – könyörgött – mondanák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről.” {PP 318.4}
Az Egyiptom elhagyása óta eltelt néhány hónap alatt csodálatos szabadulásuk híre elterjedt a környező népek között. Félelem és balsejtelem fogta el a pogányokat. Mindannyian éberen figyelték, mit fog tenni Izrael Istene népe érdekében. Ha Isten most elpusztítaná őket, ellenségeik diadalmaskodnának, Istenre pedig gyalázat hárulna. Az egyiptomiak azt állítanák, hogy vádjaik helytállóak voltak – nem áldozni vitte ki Isten a népet a pusztába, hanem azért, hogy megáldoztassanak. Az egyiptomiak nem mérlegelnék Izrael bűneit, és az általa olyannyira megtisztelt nép pusztulása szégyent hozna szent nevére. Milyen nagy azok felelőssége, akiket Isten azzal tüntetett ki, hogy nevét megdicsőítsék a nemzetek között! Milyen gonddal kellene őrizkedniük a bűnök elkövetésétől, ami kihívja ítéletét és ami miatt nevét a hitetlenek káromolják!{PP 319.1}
Miközben Mózes Izraelért könyörgött, bátortalansága feloldódott népe iránti mély szeretetében, akik javára olyan hasznos eszköz volt Isten kezében. Az Úr meg is hallgatta könyörgését, és engedett önzetlen kérésének. Isten próbára tette szolgáját; kipróbálta a tévelygő, hálátlan nép iránti hűségét és szeretetét. Mózes kiállta a próbát. Népe iránti törődése nem önző indítékból fakadt. Isten választott népének jóléte többet jelentett számára, mint személyének méltósága, többet annál, hogy nagy nemzet atyjává lehet. Istennek tetszett hűsége, szívének egyszerűsége, becsületessége, és mint hű pásztorra, rábízta a nagy feladatot, hogy Izraelt az ígéret földjére vezesse. {PP 319.2}
Kedd - Augusztus 30.
Szeretni Azokat, Akik Bántanak
Máté 5: 43-48
Milyen példát ad ott Jézus a természetből, ami segít megérteni, miért kell szeretnünk ellenségeinket? Mi az a lényeg, amit tanít nekünk?
A zsidók azt gondolták, hogy Isten csak azokat szereti, akik Őt szolgálják, vagyis akik — véleményük szerint — a rabbik rendeleteit hűségesen teljesítik; a többiekre viszont rosszallással tekint, s kárhoztatja őket. Jézus ellenben azt mondta, hogy az egész világra — mind a jókra, mind a gonoszokra — szétáradnak Isten szeretetének napsugarai. Ezt az igazságot már a természetből megtanulhatták volna, mert Ő „felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:45). {MB 74.2}
Amikor még szeretetlenek és összeférhetetlenek voltunk, gyűlöltek és egymás között gyűlölködők, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk. „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket” (Tit 3:3—5). Ha tehát az Ő szeretetét magunkba fogadtuk, nem csak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és rosszindulatúak iránt is.{MB 75.1}
Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség vagy a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet — olyan szeretet, amely minden embert átölel. Még olyan bűnösök is képesek kedvesen reagálni a kedvességre, akiknek szíve nem egészen Isten Lelke befolyásának enged; míg a gyűlöletre gyűlölettel, a szeretetre szeretettel reagálnak. Egyedül Isten Lelke adhat a gyűlöletért cserébe szeretetet. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, és a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, az ismertetőjele a menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolják küldetésüket. {MB 75.2}
Az „azért” szócska bizonyos előzményekre utal. Jézus Isten végtelen szeretetét és irgalmát tárta fel hallgatói előtt, ezért parancsolta meg nekik: „Legyetek tökéletesek.” Mivel mennyei Atyátok „jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Lk 6: 35) — hiszen megalázta magát, hogy felemeljen benneteket —, ti is hasonlóvá válhattok hozzá, és szeplőtlenül állhattok az emberek és angyalok előtt — tanította Jézus. {MB 76.1}
A kegyelem által elnyerhető örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint az Édenben voltak: igazságban való tökéletesség, összhang Istennel, és engedelmesség törvényének alapelvei iránt. Az Újtestamentum elvárásai a jellemmel kapcsolatban ugyanazok, mint az Ószövetségben lévők: és nem elérhetetlenek. Isten minden egyes parancsolatában és rendelkezésében ígéretek jelennek meg, pozitív alapelvekké téve azt. Isten gondoskodott róla, hogy hozzá hasonlókká lehessünk, és elvégzi az átalakítás munkáját mindazokban, akik makacsságukkal meg nem akadályozzák ezt, meghiúsítva kegyelmének munkáját. {MB 76.2}
Szerda - Augusztus 31.
Csukott Száj
1 Péter 2;18-25
A szelídség és az alázatosság milyen elveit tanulhatjuk meg Jézus példájából, ahogyan azt Péter itt kifejti?
A szolgáknak tanácsolta, hogy „teljes félelemmel” engedelmeskedjenek uraiknak; „nemcsak a jóknak és kíméleteseknek; de a szívteleneknek is”. „Mert – mondja az apostol – kedves dolog, ha valaki Istentől való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek, aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott; aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre; aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (I. Pt. 2:18–25) {AA 522.3}
Ez az intelem minden hívőnek szól, minden korszakban. „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:20) A szelíd és csendes lélek benső ékességét lehetetlen eléggé értékelni. Az igaz keresztény életében mindig összhangban áll a külső ékesség a benső békével és megszentelődése mértékével. „Ha valaki jőni akar én utánam” – mondotta Jézus, – „tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt. 16:24) Önmegtagadás és áldozatkészség jellemzi a keresztény életét. Annak bizonyítéka, hogy ízlésünk is megtért, látható lesz ruházkodásunkban, hogy azt az utat járjuk, amely az Úr megváltottainak ösvénye. {AA 523.2}
Csütörtök - Szeptember 1.
Sziklánk És Menedékünk
Zsoltárok 62:1-8
Hogyan tanulhatod meg alkalmazni e zsoltár alapelveit a saját életedben?
Az Isten szavának becsületes követői lázadóknak fognak minősülni. Szülők, akiket Sátán elvakított, durvák és kemények lesznek hivő gyermekükhöz. A gazda és a gazdasszony sanyargatja az Isten parancsolatait megtartó szolgát. „A szeretet meghidegül!” Gyermekek elvesztik örökségüket és otthonukat. Szó szerint fognak teljesedni Pál szavai: „ Mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak” (II. Tim. 3:12). Az igazság egyes követőit, akik nem hajlandók megünnepelni a vasárnapot, börtönbe vetik, másokat elűznek hazájukból, egyesek pedig rabszolgasorsra jutnak. Az ember ezt most lehetetlennek tartja. De amikor Isten visszavonja mérséklő Lelkét a földről, és a mennyei elveket gyűlölő ember Sátán hatalmába kerül, az események megdöbbentően fognak alakulni. A szív nagyon kegyetlen tud lenni, ha eltávozik belőle Isten félelme és szeretete. {GC 608.1}
Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egészen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és népszerű utat tudják választani. Tehetséges, kellemes emberek, akik valamikor szívesen követték az igazságot, képességeiket megtévesztésre és félrevezetésre használják. Korábbi testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak. Amikor a szombatünneplőknek a törvény előtt kell hitüket megvédeniük, ezek a hitehagyók Sátán legaktívabb eszközeiként fogják meghazudtolni és vádolni őket. Rágalmakkal és gyanúsítgatásokkal ellenük fogják hangolni a hatalmasságokat.{GC 608.2}
“Az üldözés idején Isten szolgáinak hite próbára lesz téve.” GC 608.3
Péntek - Szeptember 2.
További Tanulmányozásra
Sofóniás 2:3—"Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!”
Amikor ez az ítéletre ítélt nemzet elkezd összegyűlni, akkor, ha soha korábban nem is, a föld szelídségét kell keresniük a szelídségnek.
A föld szelídek azok, akik az Úr ítéleteit véghezvitték, akik az Úr nagy és rettenetes napjának üzenetét hirdették. Ők az Ő népe, az Ő egyháza. A nem kívánt nemzet tehát egy nép, és a föld szelídsége, az egyház, azok, akik elrejtőznek az Úr haragjának napján, egy másik nép. Az egyik összegyűlik, a másik a szelídséget keresi. Határozottan tehát az 1. és 2. vers "népe" nem az Ő egyháza, de a harmadik vers népe az Ő népe, az Ő egyháza.
Olvassuk most az 1. és 2. verset a 4. és 5. verssel összekapcsolva, kihagyva a 3. verset, amely az egyházra vonatkozik.
Sofóniás 2: 1, 2, 4, 5—"Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, Mielőtt szűlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik. Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.
A negyedik vers egyértelműen arra utal, hogy a "nemzet" Gáza, Askelon, Asdód és Ekron városaiban, a filiszteusok földjén, Kánaán földjén, Palesztinában gyűlik össze:
Tekintettel arra, hogy ez az írás most bontakozik ki, és arra is, hogy csak egy nép, egy nemzet van (az ősi írástudók, papok és farizeusok leszármazottai, akik elutasították az Urat, és akik még a mai napig sem fogadták el Őt, akiket aligha kívánnak bárhol a világon), amely most mindent megtesz, hogy összegyűljön Palesztinában - mindezek fényében a mai zsidók az a nemkívánatos nemzet. Rá fog tehát lesújtani az Úr haragja, ha továbbra is megtagadja Krisztust. Igen, az általánosan gyűlölt zsidó az egyetlen nemzet, amely szétszóródott a pogány világban, és az egyetlen, amely most Palesztinában gyűlik össze.