Izrael Egyiptomban
13. Lecke, 2. Negyedév 2022. Június 18-24., Június 18.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Június 18.
Emlékszöveg:
“Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.” 1Moz 47:27.
"Jákob és fiai családjukkal és számos kísérőjükkel hamarosan útra keltek Egyiptom felé. Boldog szívvel folytatták útjukat, és amikor Beersebába értek, az idős pátriárka hálás áldozatokat mutatott be, és kérte az Urat, hogy adjon nekik biztosítékot arra, hogy velük tart. Egy éjszakai látomásban az isteni szavak így szóltak Jákobhoz: "Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged. Lemegyek veled Egyiptomba, és fel is hozlak onnan, és József a szemedre teszi a kezét." ST 1880. február 5., 1880. par. 2
Vasárnap - Június 19
Jákob Elmegy Józsefhez
1Móz 46
Mi a jelentősége annak, hogy Jákob elhagyja Kánaánt?
"És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet." KJV - 1Mózes 46:2-4
"József és apja találkozása nagyon hatásos volt. József otthagyta a szekerét, és gyalog futott apja elé, megölelte őt, és sírtak egymáson. 'Izrael pedig így szólt Józsefhez: Most már hadd haljak meg, hiszen láttam arcodat, mert te még élsz."" ST 1880. február 5., par. 3
Hétfő - Június 20
Jákob Letelepszik Egyiptomban
1Mózes 47. rész
Milyen lelki igazságokat és elveket találhatunk ebben a beszámolóban?
"Nem sokkal Egyiptomba érkezésük után József elhozta apját is, hogy bemutassák a fáraónak. A pátriárkát nem hatotta meg a királyi pompa és az őt körülvevő pompa. A természet fenséges jelenetei közepette egy hatalmasabb uralkodóval társalgott; és most, tudatos felsőbbrendűségében felemelte a kezét, és megáldotta a fáraót. A király megdöbbenve tiszteletreméltó megjelenésén, megkérdezte: "Hány éves vagy?". Jákob így válaszolt: "Zarándoklásom éveinek napjai százharminc év. Életem éveinek napjai kevesek és rosszak, és nem érték el atyáim életéveinek napjait zarándoklásuk napjaiban." Jákob sok bajt látott és sok zűrzavart szenvedett. Feleségeinek féltékenysége gonoszságok hosszú sorát hozta magával, és néhány gyermekének bűnös útja nagyon megkeserítette az apa életét. De az utolsó évei békésebbek voltak. Fiai elfordultak gonosz útjaikról, József visszatért hozzá, és minden kényelemmel körülvéve, amit Egyiptom miniszterelnöke adhatott, valamint gyermekei társaságában, szelíden és nyugodtan haladt a sír felé." ST 1880. Február 5., par. 5
Kedd - Június 21
Jákob Megáldja József Fiait
1Móz 48
Miért itt áldotta meg Jákob József két fiát, és miért nem a többi unokáját?
"Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.” - Zsidók 11:21
Amikor Jákob megöregedett, összehívta házanépét, és így szólt: "Gyűljetek össze, hogy elmondjam nektek, mi fog történni veletek az utolsó napokban". És amikor József elhozta két fiát, Jákob inkább a fiatalabbikra tette a jobb kezét, mint az elsőszülöttre, kijelentve, hogy a fiatalabbik nagyobb lesz az idősebbiknél. (1Móz 49:1; 48:11-19.)
A papságra jogosultak Izrael minden törzséből az elsőszülöttek voltak. De mivel ők hűtlennek bizonyultak bizalmukhoz, az Úr ehelyett Lévi törzsét választotta ki erre a szolgálatra. Az Exodus mozgalomban korábban születettek - Józsué és Káleb kivételével - mindannyian vesztesek voltak a pusztában, mert nem hittek és nem bíztak Istenben, ahogyan azt Mózes tanította nekik.
"Azt mondta Jákob: "A te két fiad, Efraim és Manassé, akik Egyiptom földjén születtek neked, mielőtt én Egyiptomba jöttem hozzád, az enyémek, mint ahogyan Rúben és Simeon is az enyémek lesznek."" Őket a sajátjává fogadta, és különálló törzsek fejei lettek. Így az egyik elsőszülöttségi kiváltság, amelyről Rúben lemondott, Józsefre szállt - egy kettős rész Izraelben." PP 234.3
Június - 22. Szerda
Jákob megáldja A Fiait
1Mózes 49:1-28
Mi a lelki jelentősége annak, hogy Jákob megáldja fiait?
"Jákob szeretetteljes apa volt. Nem táplált neheztelő érzéseket szomorú gyermekei iránt. Megbocsátott nekik. A végsőkig szerette őket. De Isten a prófécia szelleme által Jákob elméjét természetes érzelmei fölé emelte. Utolsó óráiban angyalok vették körül, és Isten ereje rajta nyugodott. Atyai érzelmei arra késztették volna, hogy haldokló bizonyságtételében csak a szeretet és a gyengédség kifejezéseit mondja ki. De az ihlet hatása alatt kimondta az igazságot, bár fájdalmas volt." ST 1880. február 5., par. 10
Milyen prófécia olvasható az 1Mózes 49:8-12-ben, és miért fontos?
"Jákob utolsó szavai reménységgel töltötték el őket: "nem távozik el a jogar Júdától, és nem lesz törvényhozó a lába között, amíg el nem jön Siló". 1Mózes 49:10. Izrael fogyatkozó hatalma arról tanúskodott, hogy a Messiás eljövetele közel van. Dániel próféciája az Ő uralkodásának dicsőségét ábrázolta egy olyan birodalom felett, amely minden földi királyságot felvált; és - mondta a próféta - "örökké állni fog". Dániel 2:44. Bár kevesen értették meg Krisztus küldetésének természetét, széles körben elterjedt volt a várakozás egy hatalmas fejedelemre, aki megalapítja királyságát Izraelben, és aki szabadítóként jön a nemzetek számára". DA 34.3
Csütörtök - Június 23
Az ígéret Földjének Reménye
1Mózes 49:29-50:21
Milyen nagy reménytémákat találunk a Teremtés könyvének befejezésében?
"Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.” - Zsoltár 105:6-11
"Amit Isten a világ számára Izraelen, a választott népen keresztül szándékozott megtenni, azt végül a mai földi egyházán keresztül fogja megvalósítani. "Szőlőskertjét más gazdáknak adta ki", méghozzá a szövetséget tartó népének, amely hűségesen "megadja Neki a gyümölcsöt az ő idejében". Az Úr soha nem volt igazi képviselők nélkül ezen a földön, akik az Ő érdekeit magukévá tették. Isten e tanúi a szellemi Izráelhez tartoznak, és nekik teljesül minden szövetségi ígéret, amelyet Jehova az ősi népének tett". PK 713.1
Péntek - Június 24.
További Tanulmányozásra
"Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra. Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem." KJV - Jeremiás 31:17, 18
Ebben a versben két különböző gondolat jelenik meg: először is, hogy a Királyság gyermekei újra a saját határukra fognak jönni; másodszor pedig, hogy előtte nagy megújulást és reformációt fognak átélni. Rá fognak jönni, hogy Isten fenyítése a saját javukra történt, és hogy az Úr az ő Istenük.