A Csaló Jákob
9. Lecke, 2. Negyedév 2022. Május 21-27., Május 21-27.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Május 21.
Emlékszöveg:
“Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?” 1Mózes 27:36
„Jákóbnak és Rebekának sikerült céljukat elérni, de a csalással csak bajt és fájdalmat szereztek maguknak. Isten kijelentette, hogy Jákób kapja meg az elsőszülöttségi jogot, és az általa jónak látott időben teljesítette volna ígéretét, ha hittel kivárták volna, hogy cselekedjék értük. De ahogy most is sokan, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, ők sem akarták Isten kezében hagyni az ügyet. Rebeka keservesen megbánta, hogy rossz tanácsot adott fiának. E tanács miatt kellett elválnia tőle, és soha többé nem láthatta. Attól az órától kezdve, hogy megkapta az elsőszülöttségi jogot, önvád súlya nehezedett Jákóbra. Vétkezett atyja, bátyja, saját lelke, és Isten ellen. Egész életében bánhatta a bűnt, amit egy rövid óra alatt elkövetett. Felelevenedett előtte ez az esemény, amikor saját fiainak gonoszsága nyomasztotta lelkét.” {PP 180.3}
Vasárnap - Május 22.
Jákob és Ézsau
1Mózes 25:21-34
Hasonlítsd össze Jákob és Ézsau két személyiségét. Jákob milyen tulajdonságai predesztinálták arra, hogy méltó legyen Izsák áldására?
Ézsau és Jákob természetfeletti születésében és életében félreérthetetlenül jelen van az isteni terv és tipológia. E család különös anomáliája nyilvánvalóan miniatűr formában dramatizálta azt a tapasztalatot, amelyen Isten egyháza egy napon keresztül fog menni. Maga Rebeka is tudatosította ezt a tényt, amikor " És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek". 23. vers.
Mi a tipológia ebben a lüktető életdrámában? - Alapvetően az, ami Hágár és Izmael, Sára és Izsák hasonlóan heves drámájának Pál általi értelmezésében áll. Az ihletés felfedi azt a tényt, hogy az előbbi pár az ószövetségi egyházat és annak tagjait, a zsidókat képviseli; az utóbbi pár pedig az újszövetségi egyházat és annak tagjait, a keresztényeket (Gal 4:22-31).
Hasonlóképpen, bár egy másik fázisban, Rebeka is az egyházat képviseli, míg Ézsau és Jákob az ő utódait, a laikusokat. És mivel mindketten küzdöttek az anyában, mielőtt megszülettek (megszülettek), a fontos tanulság az, hogy miközben az egyház a gyermekeivel együtt vajúdik, közvetlenül azelőtt, hogy megszületnek, megkapják a második születést (Jn 3:3) és bevezetik őket az országba, belül kell küzdeniük. Tehát Rebeka két fiú kihordása azt teszi ismertté, hogy az egyház két osztálynyi embert hordoz magában - Ézsaut és Jákobot.
"Két ellentétes hatás van - erősíti meg az Inspiráció -, amely folyamatosan hat az egyház tagjaira. Az egyik hatás az egyház megtisztulásán, a másik pedig Isten népének megrontásán munkálkodik". – Bizonyságtételek Prédikátoroknak, 46. oldal.
Ézsau és Jákob születésének módja - Jákob követte Ézsaut ahol a sarkát fogta - nagyon nyilvánvaló jelentőséggel bír: Ézsau vezetése a jellemét birtokló vezetők típusává teszi őt, Jákob követése pedig a jellemét birtokló követők típusává teszi őt. Ez az analógia csalhatatlanul azt is jelzi, hogy az egyik egy olyan osztályt képvisel, amely megelőzi a másikat az egyházi közösségben. Nagy vonalakban tehát együttesen képviselik az utódjelölteket, illetve a laikusokat.
Jellemző jelentősége van annak a további ténynek is, hogy Ézsau szőrösnek, Jákob pedig simának született. Ez a kiemelkedő külső hasonlóság nyilvánvalóan a két tipizált osztály valamiféle kiemelkedő, látható azonosítását jelenti.
Isten a férfit vezetésre, a nőt pedig követésre rendelte, és mint ilyet, a férfit szőrösnek, a nőt pedig simának teremtette. Ezek az isteni megkülönböztető jegyek megmutatják, hogy Ézsau és az általa képviselt osztály rendelkezik a vezetéshez szükséges természetes felszereléssel, míg Jákob és az általa képviselt osztály nem. Emellett, mivel Ézsau volt az elsőszülött, születési jogánál fogva a család papja volt. Rajta keresztül jöttek a tizenkét törzs ősatyjai, a próféták, a fejedelmek és Izrael királyai, sőt maga a királyok királya, a világ Megváltója is.
Ézsau és Jákob vágyai, ambíciói és céljai azonban ellentétesek voltak örökölt helyzetükkel. Ézsaunak nem volt különösebb érdeke a munka azon része, amelyet az elsőszülöttségi joga lehetővé tett, Jákob viszont áhította azt. Bár az öröklési törvény megakadályozta, hogy Ézsau részének birtokába jusson, Jákobnak az elsőszülöttségi jog iránti mértéktelen vágyakozásában sikerült azt a megfelelő időben megvásárolnia. Aztán, hogy megkapja apja áldását, beleegyezett abba, hogy anyja csalással megszerezze azt.
A tragikus tanulság fájdalmasan szembetűnő: az Ézsau osztály, akik kevésbé törődnek a hivatalukkal, mint amennyire annak szentsége megkívánja, közömbösen hagyják, hogy az kicsússzon a kezükből a Jákob osztályának mohón nyúló markába, akik valóban értékelik és becsülik a hivatal kötelességeit, de akik nem lévén született vezetők, a szent hivatalhoz szükséges felszerelést úgy kell megszerezniük, hogy átesnek a fegyelmi képzésen, amelyhez lélekpróbáló tapasztalatokat kell szerezniük, amint azt Jákob képzése előrevetítette, amíg otthonról menekült. Így a gondviselésük sorsában, az idősebb testvérek által az egyházból kitaszítva, ahogy Jákobot is kitaszította otthonról az idősebb testvére, az Isten szolgálatában tanúsított buzgóságuk miatt, kiképzést nyernek arra a kiváltságos munkára, amely az övék lesz.
Micsoda felbecsülhetetlen áldást veszítenek az elsőszülöttek, a jelenlegi szolgálat! Az övék az a páratlan kiváltság, hogy a Sion hegyén állhatnak a Báránnyal együtt, és atyáskodhatnak a Királyság utolsó napi alattvalói felett, bevezethetik magát a Királyságot, elhozhatják Krisztus második eljövetelét, és végül a megváltott sereget a mennyei Kánaánba, az arctalan dicsőség birodalmaiba vezethetik. De ők most vesztésre állnak - tragédiák tragédiája!
Valami csábító micsodáért elengedik ezt a szuverén kiváltságot! Szomorú módon még most is elszalasztják azt a Jákob-osztály, a hűséges laikusok, Isten 144 000 jövőbeli szolgája számára (Jel 7:3; 5:10, Bizonyságtételek, 5. Kötet, 475., 476. oldal).
"Ahogy Ézsau akkor ébredt rá meggondolatlan cseréjének ostobaságára, amikor már túl késő volt, hogy visszaszerezze veszteségét, úgy lesz ez Isten napján azokkal is, akik önző kielégülésekért cserébe elcserélték mennyei örökösödésüket." - Pátriárkák és próféták, 182. o. (Olvassa még: Bizonyságtételek, 2. Kötet, 38., 39. oldal.)
"Testvéreim" - könyörgött évekkel ezelőtt az Igazság Lelke az elsőszülötteknek, figyelmeztetve őket a születési joguk elvesztésének veszélyére -, "ha továbbra is olyan tétlenek, világiasak és önzők maradtok, mint eddig, Isten biztosan elmegy mellettetek, és azokat veszi magához, akik kevésbé önzőek, kevésbé törekszenek a világi dicsőségre, és akik nem haboznak elmenni, ahogyan Mesterük tette, a tábor nélkül, a gyalázatot viselve. A művet azok kapják meg, akik vállalják, akik megbecsülik azt, akik az elveit beleszövik mindennapi tapasztalataikba. Isten alázatos embereket fog választani, akik inkább az ő nevét akarják dicsőíteni és az ő ügyét előmozdítani, mintsem önmagukat dicsőíteni és előbbre vinni. Olyan embereket fog felemelni, akiknek nem annyira világi bölcsességük van, hanem akik kapcsolatban állnak vele, és akik erőt és tanácsot keresnek fentről." - Bizonyságtételek, 5. Kötet, 461. o.
"E nagy és ünnepélyes munkára való elhívást tanult és rangos férfiak kapták; ha ezek kicsik lettek volna a saját szemükben, és teljesen bíztak volna az Úrban, Ő megtisztelte volna őket azzal, hogy diadalmasan vigyék zászlaját a győzelemre.....
"Isten olyan művet fog végezni napjainkban, amelyet csak kevesen sejtenek előre. Felemeli és felmagasztalja közöttünk azokat, akiket inkább az Ő Lelkének kenete, mint a tudományos intézmények külsődleges képzése tanít." - Bizonyságtételek, 5. Kötet, 82. oldal.
"Itt [Ezék. 9:5, 6] azt látjuk, hogy az egyház - az Úr szentélye - volt az első, aki megérezte Isten haragjának csapását. A régi emberek, azok, akiknek Isten nagy világosságot adott, és akik a nép szellemi érdekeinek őrzői voltak, elárulták bizalmukat. Azt az álláspontot képviselték, hogy nem kell várni csodákat és Isten hatalmának markáns megnyilvánulását, mint a korábbi időkben. Az idők megváltoztak. Ezek a szavak megerősítik hitetlenségüket, és azt mondják: Az Úr nem cselekszik jót, és nem cselekszik rosszat. Túlságosan irgalmas ahhoz, hogy népét ítéletben látogassa meg. Így a béke és a biztonság kiáltása olyan embereké, akik soha többé nem emelik fel hangjukat, mint a harsonát, hogy Isten népének megmutassák vétkeiket, Jákob házának pedig bűneiket. Ezek a néma kutyák, akik nem akarnak ugatni, azok, akik érzik a megsértett Isten igazságos bosszúját. Férfiak, leányok és kisgyermekek, mind együtt pusztulnak el." -- Bizonyságtételek, 5. Kötet, 211. oldal.
Most, ahogy ez a számos fázisú tipológia a következő aspektusa felé fordul, Ézsau és látjuk a két bűnös osztály további ábrázolásában: Ézsau, mind bőrének színe, mind nevének jelentése alapján, miután Ézsauról Edomra változott; Jákob, nevének jelentése alapján, mielőtt Jákobról Izraelre változott volna.
Különös módon, ahogy Ézsau bőrének színe vörös volt, úgy volt új nevének, az Edomnak a jelentése is. És mivel nem tudta értékelni és megbecsülni az apai ajándékot, soha nem teljesítette be születési nevének jelentését ("aki befejezi"), látható, hogy új neve, Jákob új nevével ellentétben, nem a fejlődést, hanem inkább a fejlődés elmaradását jelenti, féktelenül halad tovább testi életmódjában - megmaradva a vele született, "vörös" jellemében. Ezért a vezetők azon osztálya, amelyet ő tipizál, lemarad, soha nem fejezi be az Isten által kijelölt munkáját, és soha nem változik át bűnösből szentté! Micsoda veszteség!
Nem így van azonban a Jákob-osztály esetében. Ahogyan az ő típusuk, aki szorgalmasan gondozta a juhokat, gondosan ügyelt az üzletére, és győzedelmesen legyőzte a kapzsi természetét, Jákobról (kiszorító) Izráelre (és legyőzőre, tehát fejedelemre) változtatta a nevét, úgy ők is, végül győzedelmeskedve a saját testi természetük felett, Jákobból izraelitává, kiszorítóból legyőzővé, - önmaguk szolgájából Isten szolgájává, a laodíceai közönséges keresztényekből magasztos fejedelmekké váltak a Hegyen. Sion hegyén. Így az antitipikus jákobiták saját jogukon antitipikus izraelitákká válnak, a papi elsőszülöttségi jog megszerzésével az evangéliumi mű befejezőivé válnak, és Isten szolgáiként a Sion hegyén állnak a Báránnyal együtt.
Látható tehát, hogy mindkét osztály, akárcsak a típusuk, megváltoztatta a nevét: a Jákob osztály, mert Jákobhoz hasonlóan egy romolhatatlan elsőszülöttségi jogot ápolnak; az Ézsau osztály, mert Ézsauhoz hasonlóan megvetik a romolhatatlan elsőszülöttségi jogot, és ennek az életnek a romlandó dicsőségét ápolják. Az egyiknek éles, helyes érzéke van az élet értékeihez; a másiknak tompa, helytelen érzéke van hozzájuk.
És bár Jákobnak nem voltak meg a természetes képességei a tisztségének ellátásához, ezt a hiányt bőven ellensúlyozta elsöprő buzgalma. Függetlenül tehát attól, hogy mennyi vagy kevés természetes tehetséggel és szerzett képzettséggel rendelkezik valaki bármilyen pozícióhoz, soha nem lesz sikeres benne, hacsak nem fektet bele mindent, amije van - nem veti bele a teljes szívét és lelkét. Ez az élet egyik megváltoztathatatlan törvénye, és mindenkinek emlékeznie kell rá, hogy ez határozza meg a boldogulást a törekvések minden területén, akár hívő, akár nem hívő emberről van szó.
Mivel az egyik vesztesége mindig a másik nyeresége, ahogy Ézsau vesztesége Jákob nyeresége volt, úgy az Ézsau osztályának rettenetes, jóvátehetetlen és felbecsülhetetlen veszteségéből a Jákob osztályának dicsőséges örök nyereség lesz.
A felbecsülhetetlen veszteségének felismerése miatt rágódó bűntudatában Ézsau "nem találta a bűnbánat helyét, noha könnyek között gondosan kereste azt". Zsidók 12:17. Sorsa visszavonhatatlanul azt a sorsot tipizálja, amely mindazokat eléri, akik cselekedeteikkel Ézsau osztályába sorolják magukat.
Hétfő - Május 23.
Jákob Létrája
1Mózes 28:10-22; 11:1-9
Miben különbözik Bétel Bábeltől? Milyen tanulságot tanulhatunk az Istennel való kapcsolatunkról Jákob bételbeli tapasztalataiból a Bábelben történtekhez képest?
Ézsau gyilkos haragja elől való menekülésének első éjszakáján Jákob egy követ használt párnának, és lefeküdt pihenni:
"És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon." 1Móz 28:12.
Mit jelent az álom? - Mivel ugyanannak a tipológiának egy másik aspektusa, szükségszerűen előre kell jeleznie egy figyelemre méltó eseményt, amely Isten népét, a jákobitákat érte el.
Mivel a létra, amelynek egyik vége a földön, a másik a mennyben van, Krisztust jelképezi (Pátriárkák és próféták, 184. o.), és mivel a létrán felfelé és lefelé járó angyalok az Ő hírnökei (A Nagy Küzdelem, 512. o.), az egész azt jelenti, hogy Krisztus önmagán keresztül biztos és állandó kapcsolatot fog létesíteni a menny és a föld között.
„És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet.” Hos 2:20
Kedd - Május 24.
A Csalót Becsapják
1Mózes 29:1-30
Hogyan és miért engedi meg Isten Lábán megtévesztését? Milyen tanulságokat vont le Jákob?
„Jákób hét évig hűségesen szolgált Rákhelért, és szolgálatának évei "[...] csak néhány napnak tetszék [...] neki, annyira szereti vala őt" (1Móz 29:20). De az önző és kapzsi Lábán, aki meg akart tartani egy ilyen értékes segítséget, kegyetlenül becsapta Jákóbot azzal, hogy Leát adta neki Rákhel helyett. Mivel Lea is részt vett a csalásban, Jákób nem tudta szeretni. Felháborodott szemrehányására Lábán azt ajánlotta, szolgáljon még hét évig Rákhelért. De az apa nem engedte, hogy Jákób elhagyja Leát, mert ezzel megszégyenítette volna a családot. Nagyon kínos és nehéz helyzetbe hozta Jákóbot, aki végül elhatározta, megtartja Leát, és feleségül veszi Rákhelt is. Mindig Rákhelt szerette. Ez irigységet és féltékenységet szított, és a testvér-feleségek versengése megkeserítette Jákób életét”. {PP 189.2}
Szerda - Május 25.
A Család Áldása
1Mózes 29:31-30:22
Hogyan kell nekünk ma megértenünk az itt történtek értelmét?
E számos szakaszból álló tipológia kronológiai útvonalán most gondolatban Jákobot követjük a Padan-Aramig. Ott négy feleséget vett magának: Leát és Ráhelt, Lábán lányait; majd Zilpát és Bilhát, a két lány szolgálóit. Ez a négy volt Jákob tizenkét fiának anyja, akik viszont Izrael tizenkét törzsének atyjai voltak.
A szellemi Izraelnek ebben a típusos fejlődésében a négy közül csak egy, Lea, volt Jákob törvényes felesége. Ezért csak ő tipizálhatja az igazi és törvényes egyházat - azt, amelyet Jeruzsálemben a tizenkét törzs országa szervezett, és amelyből végül a keresztény egyház fejlődött ki.
Ráhelnek szükségszerűen egy testvéregyházat kell képviselnie - azt, amelyet a tíz törzsből álló királyság szervezett meg Szamáriában, és amely vele együtt szétszóródott a pogányok között.
Zilpának és Bilhának, akik "idegenek" és Lea és Ráchel szolgái, szükségszerűen a pogány eredetű későbbi egyházakat kell képviselniük.
E négy vonalból származott Izrael antitipikus fiai. És ami igaz a fizikai genealógiában, annak igaznak kell lennie a szellemi genealógiában is. Ezért, bár az antitipikus, akárcsak a tipikus, tizenkét törzs egyaránt származik izraelita és pogány anyától, mégis egy és ugyanazon apától - egy izraelitától - nemződtek.
Isten által szétszórva a pogány nemzetek között, mind Júda (a két törzsből álló királyság), mind Izrael (a tíz törzsből álló királyság) elnyelte őket. Aztán a keresztény egyház is, amely maga is csak a zsidó egyház felmenője volt (Krisztus tanítványai és apostolai, valamint az egyház korai megtérői tisztán zsidók voltak, ne feledjük), eldobta ószövetségi "zsidó" címét, amint felvette újszövetségi "keresztény" címét. Aztán fokozatosan elvesztette zsidó lombját a beoltott pogány ágak lombja közepette.
Csütörtök - Május 26.
Jákob Elindul
1Mózes 30:25-32
Mi történik itt, és milyen érvelést használ Jákob? Mi Lábán válasza?
„Jákób már régen otthagyta volna ravasz rokonát, ha nem félt volna az Ézsaúval való találkozástól. Most úgy érezte, hogy Lábán fiai miatt van veszélyben, akik az ő gazdagságát sajátjuknak tartva talán megkísérlik erőszakkal megszerezni azt. Nagyon tanácstalan és szomorú volt, nem tudva, merre induljon. De az irgalmas bétheli ígéretre emlékezve Isten elé vitte ügyét, és tőle kért eligazítást. Imájára álomban kapott választ: "Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek" (1Móz 31:3).” {PP 193.1}
„Lábán távolléte alkalmat kínált a távozásra. Jákób gyorsan összeszedte a nyájat és a csordát, és előre küldte; ő pedig feleségeivel, gyermekeivel és szolgáival átkelt az Eufráteszen, és útját sietve a Kánaán határán levő Gileád felé vette. Lábán három nap múlva tudta meg, hogy megszöktek, és üldözésükre indult. A hetedik napon utolérte a csapatot. Tűzbe jött a haragtól és visszatérésre akarta őket kényszeríteni. Biztos volt a sikerben, mivel az csapata sokkal erősebb volt. A szökevények valóban nagy veszélyben voltak”. {PP 193.2}
„Nem tudta véghezvinni ellenséges szándékát, mert Isten közbelépett szolgája védelmére. "Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek," - mondta Lábán - "de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj" (1Móz 31:29). Vagyis se ne kényszerítse, se hízelgő kecsegtetéssel ne bátorítsa a visszatérésre”. {PP 193.3}
Péntek- Május 27
További Tanulmányozásra
Miután húsz évig hűségesen szolgált Pádán-Aramban, nagybátyja, Lábán éles, túlkapásokkal teli szolgálatában, Jákob végre hazafelé fordította arcát és lépteit apja háza felé, az ígéret földjére.
De a baj utolérte őt. Miközben az Ézsauval való küszöbön álló találkozásának kimenetelével kapcsolatos félelmeivel küzdött, "tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." 1Móz 32:24
Itt feküdt le a férfi Jákob és emelkedett fel a férfi Izrael, példázva azt a gyötrelmes tapasztalatot, amelyen utódainak győztesen át kell mennie, mielőtt ők is új nevet kapnak, Jákob fiaiból Isten fiaivá válnak, és valóban izraelitákká válnak. Miután győzelmet arattak e próbatételen, "Jákob nyomorúságának idején", hazaérnek, az ígéret földjére - hosszú és küzdelmes útjuk boldog végére.
Erről az embert próbára tevő és próbára tevő időszakról a Prófécia Szelleme megjegyzést tesz: "A szentek megöléséről szóló rendelet indult el, ami miatt éjjel-nappal szabadulásért kiáltoztak. Ez volt Jákob nyomorúságának ideje." - Korai írások, 36., 37. o. (Lásd még Pátriárkák és próféták, 202., 203. o.)