“Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.” Zsid 8:6.
Az Ószövetségnek ezek voltak a kifejezései: Engedelmeskedj és élsz!: "És adám nékik parancsolatimat, és törvényimet [...] melyeket az ember ha cselekszik, él azok által" (Ez 20:11); 3Móz 18;5), de "Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat!" (5Móz 27:26). Az Újszövetséget "jobb ígéretekre" fektették le; a bűnök bocsánatának és Isten kegyelmének ígéretére, hogy megújítsa a szívet és összhangba hozza Isten törvényének alapelveivel. "Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. [...] megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem" (Jer 31:33-34). Pátriárkák és Próféták, 372.1 oldal.
Miért volt szükség egy új szövetségre?
“Az új szövetségben az örök élet elnyerésének feltételei ugyanazok, mint a régi szövetségben - tökéletes engedelmesség. A régi szövetség alatt sok merész, elbizakodott jellegű vétek volt, amelyekért nem volt törvényben meghatározott engesztelés. Az új és jobb szövetségben Krisztus teljesítette a törvényt a törvényszegők számára, ha hit által személyes Megváltóként fogadják el Őt. “Ahányan befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek”. Az irgalom és a megbocsátás mindazok jutalma, akik Krisztushoz járulnak, bízva abban, hogy az Ő érdemei elveszik bűneiket. A jobb szövetségben Krisztus vére által tisztulunk meg a bűntől (276. levél, 1904).” 7BC 931.10
Mi az új szövetség természete?
“Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” Jer 31:31-34.
A régi “szövetség” vagy megállapodás Isten és az Ő népe között mindkét fél ígéretein alapult, nevezetesen: “Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.”
“És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.” 5 Móz 28:1-9. 2Móz 19:8.
Ez az első szövetség az elrendelésétől kezdve a tizenkét törzs közelgő és végleges országként való összegyűjtéséig tart. És mégis, bár Isten soha nem érvénytelenítette, érvényességét az újszövetségi egyház kitartóan tagadta, és szentségét mind az ószövetségi, mind az újszövetségi egyházak mind a mai napig megsértették. Ahogy tehát a nép, ígéretét megszegve, megszegte Isten parancsolatait, úgy ezzel megszegte “a szövetséget is, amelyet Isten kötött atyáikkal”. De az új szövetségben, amelyet az Úr most fog betölteni, Isten parancsolatai (2Móz 20:1-17), a régivel ellentétben nem kőtáblákra lesznek írva (2Móz 31:18), hanem a szív hús tábláira, és akkor mindenki “megismeri az Urat... kicsinytől fogva nagyig “ (Jer 31:34) - kiállítva egy parlagfű nélküli egyházat.
Ez a szerződés, amely hamarosan megtörténik, a második szövetség, és az Ő törvénye, mivel a szívre van írva, tökéletesen meg lesz tartva. Akkor, és nem előbb, fognak teljes mértékben megvalósulni azok az áldások, amelyeket az Ő régi népe nem kapott meg.
Jeremiás, aki szintén tanúságot tesz arról, hogy ez a megígért szövetség még nem teljesedett be, de most, az összegyűjtés idején tiszteletben kell tartani, kijelenti:
“Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, amelyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben; Mert ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, amelyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.” Jer. 30:2, 3.
Ezek a versek szemléletesen mutatják, hogy Isten akkor fogja érvényre juttatni a második szövetséget, amikor visszahozza népét a fogságból, míg a későbbi versek ennek a felszabadításnak vagy összegyűjtésnek az időpontját rögzítik: “És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az ő igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek. Hanem szolgálnak az Úrnak az ő Istenöknek, és Dávidnak az ő királyoknak, akit feltámasztok nékik.” Jer. 30:8, 9.
Ez a prófécia, mint megfigyelhetjük, nem teljesedett be a zsidóknak az ókori babiloni fogságból való visszatérésekor, mert akkoriban Isten nem “támasztotta fel” Dávidot, a királyukat. Valójában egyáltalán nem volt saját királyuk, hanem Méd-Perzsa uralma alatt álltak. A prófécia tehát nem vonatkozhat másra, mint a mai napra, amikor “Izrael és Júda” egy nagy királyságban egyesül, amely örök igazságosságban áll meg. Akkor “mindnyájan megismernek engem, a kicsinytől fogva nagyig” - mondja az Úr. Következésképpen az a tény, hogy azóta, hogy ez az írás megíródott, még a mai napig sem volt olyan idő, amikor Isten népe, mint egyház vagy nemzet, mindegyike megismerte volna az Urat és megtartotta volna parancsolatait, ismét azt bizonyítja, hogy a második szövetség beteljesedése (amelynek a kivonulási mozgalom egy típusa volt), még a jövőben van.
„Meddig” mondja az Úr – „bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.” Jer. 31:22. Ennek az „asszonynak” jelképesnek kell lennie, mert egyetlen ember sem képes körülfogni egy másikat. Ezért az asszonynak az egyház szimbólumának kell lennie, a „férfi” pedig Krisztus, aki abban az időben „elmosta az Úr Sion leányainak undokságát,” - megtisztítja az egyházat (Ézs 4:4; Buzonyságtételek, 5. Kötet 80 oldal). Akkor Ő „tűzfal lesz körülötte, és dicsőség lesz a közepén, és... lakik majd közötte. Zak. 2:5, 11.
Bár sokan sokféleképpen emelik fel szavukat az ellen, hogy Isten „Izrael magvát” igaz és szent, bűnösöktől mentes nemzetként hozza létre, nem fogják tudni megdönteni annak terveit, aki „aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” Jer. 31:35-37.
Mivel az ígéretek csak Izraelnek (Ábrahám magjának), az eredeti szőlőtőnek szólnak, amelyet eltapostak, ezért ezt a szőlőtőkét fel kell emelni; akkor a bűnbánó pogányok a Krisztusban való örökbefogadás révén beoltatnak bele, és csak így válnak az Úr ültetéséből. Lásd Róm. 11.
Miért jobb szövetségközvetítő Jézus?
“Az új szövetség áldásai tisztán az irgalmasságon alapulnak, a hamisság és a bűnök megbocsátásában. Az Úr meghatározza: így és így teszek mindazokkal, akik hozzám fordulnak, elhagyva a rosszat és választva a jót. “Irgalmas leszek igazságtalanságukhoz, és bűneikre és vétkeikre többé nem emlékezem meg.” Mindazok, akik megalázzák szívüket, megvallva bűneiket, irgalmat, kegyelmet és bizonyosságot találnak. Vajon Isten, amikor irgalmat mutat a bűnösöknek, megszűnt-e igazságos lenni? Megbecstelenítette-e szent törvényét, és ezentúl elnézi-e annak megszegését? Isten igaz. Ő nem változik. Az üdvösség feltételei mindig ugyanazok. Az élet, az örök élet mindazoké, akik engedelmeskednek Isten törvényének..... 7BC 931.9
Milyen szempontból várhatunk jobb dolgokat?
Jer 31:31-33- „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”
Ez az új szövetség, mint látjátok, az összegyűjtés idején lép életbe. Akkor Isten minden népe meg fogja ismerni a különbséget a jó és a rossz között. Így fogják tudni, hogy mi az Úr akarata és útja. És így lesznek képesek a jót cselekedni és a rosszat kerülni. Természetes módon és örömmel hajlanak majd a jóra, ahogy most hajlanak a rosszra.
Nabukodonozor, Babilon királya nagyon nagy király volt. Nagy királyságot uralt, és csodálatos palotában élt. De amint emberi szívét elvették tőle, és egy vadállat szívét ültették belé, ugyanilyen hamar elhagyták őt saját vágyai és útjai, és egy vadállat vágyai és útjai költöztek belé. (Lásd Dániel 4:16). Így van ez Isten népével is: Amint az Ő törvényét beléjük helyezi, és a szívükbe írja, épp olyan hamar eltűnik a testi szív vágya és ellenségeskedése Isten törvénye ellen. Többé nem kell majd Isten népének azt mondania: Amikor „jót akarunk tenni, a gonosz jelen van”. „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Róma 7:24.
Jer 31:34 - „És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
Figyeljük meg, hogy a bűnösök és azok, akik nem ismerik Istent, nem lesznek többé Isten népe között. Minden bizonnyal változás következik be. A jelenlegi állapot nem fog sokáig fennállni, a bűnösök örökre eltávoznak. És mennyire örülnünk kellene annak, hogy ha most megbánjuk bűneinket, akkor megbocsátják és elfelejtik őket, és soha senki nem fog emlékeztetni rájuk!
Jer 31: 35-36- „Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen.”
Itt van Isten jóhiszemű garanciája a kétség és a hitetlenség ellen. Amilyen bizonyosan a kételkedők nem tudják megváltoztatni az ég rendeléseit, éppoly bizonyosan Isten népe is újra teokratikus nemzetté válik.
Hasonlítsuk össze a Jeremiás 31:33 és az Ezékiel 36:26, 27 új szövetségi ígéreteit. Hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és mikor teljesülnek be?
Itt (Jer 31:31-34) egy új szerződés, egy új szövetség ígérete áll. Ez nem az a fajta, amelyet Isten kötött elődeinkkel az Egyiptomból való kijövetelük napján, amikor kőtáblákra írta a parancsolatokat, hogy így tartsák meg azokat. Ehelyett egy új szövetséget köt, egy olyan szövetséget, amely a szívünkbe írja azokat. Akkor következésképpen mindegyikünk meg fogja ismerni Őt anélkül, hogy tanítani kellene.
Figyeljük meg azonban, hogy nem új törvényt, hanem új szövetséget, új szerződést köt a törvény megtartására. A különbség az, hogy ahelyett, hogy Ő a törvényt kőtáblákra írná, Ő a szív testi tábláira fogja írni, arra a helyre, amelyet most a bűn törvénye foglal el.
Ez a szövetség, láthatjátok, Izrael házával és Júda házával is megköttetik, - Isten egész népével.
A Szentírás, ne feledjétek, nem azt mondja, hogy nem tudjuk megtartani a törvényt, amíg az a kőtáblákra van írva, de határozottan azt mondja, hogy meg tudjuk tartani, mert azok, akik megszegték a törvényt, megrovásban részesültek, mert így tettek. Ezért most is kényelmetlenül megtarthatjuk a parancsolatokat, bár azok még mindig kövekre vannak írva. Kényelmi okokból a legtöbb keresztény azt kívánja, hogy a törvényt eltöröljék, és egyesek elhitetik magukkal, hogy eltörölték, holott az egyetlen törvény, ami eltöröltetett, az a szertartási, áldozati törvény, az Isten Bárányának árnyéka.
Mi különbség lenne abban, hogy a törvény kőre van-e írva, vagy a szívünkre? - Nabukodonozor, Babilon királyának tapasztalata felfedi a választ.
Ha a királyt erőszakkal arra kényszerítették volna, hogy a jószágok között éljen, egy istállóban vagy egy mezőn, ha lehetett volna, öngyilkosságot követett volna el. De amint Isten elvette tőle az emberi szívét, és egy ökör szívét tette bele, a király tökéletesen megelégedett azzal, hogy a marhákkal éljen, és teljesen elégedetlen volt azzal, hogy a palotájában éljen.
Ha ugyanez történne bárkivel közülünk, a mi vágyaink ugyanolyanok lennének, mint a királyé. Hasonlóképpen, ha a kőszív eltávolíttatik tőlünk, és a testből való szívet, amelyre Isten törvénye van írva, belénk ültetik, akkor teljesen kellemetlennek fogjuk találni a bűnt, és a legnagyobb örömünknek fogjuk találni Isten parancsolatainak megtartását. És így nem kell attól tartanotok, hogy a Királyságban Isten törvényének megtartásáért kell küzdenetek, mint itt. Akkor tökéletesen elégedettek lesztek, ha bűntelen életet élhettek. Valójában nem akartok majd jobban vétkezni, mint ahogy most meghalni sem akartok majd.
Valóban csodálatos! de mikorra várhatjuk ezt a csodát? Hogy erre a kérdésre választ kapjunk, össze kell kapcsolnunk Jeremiás próféciáját Ezékiel próféciájával ugyanerről az eseményről:
Jer 31:8- „Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza.”
Ezék 36:24-28- „És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
Mindkét próféta feljegyzései világosan rámutatnak arra az időre, amikor ez a csoda Isten egész népének szívén végbemegy. Mindkét próféta a lehető legvilágosabban kijelenti, hogy ez a szívváltozás a Szentföldön, Palesztinában történik, annak a királyságnak a kezdetén, amelyet Isten ígérete szerint „e királyok napjaiban” (Dán 2,44), nem pedig az ő napjaik után fog felállítani. Továbbá azt mondja, hogy kivesz minket a pogányok közül, összegyűjt minket minden országból, és a saját földünkre visz (Ezék 36:24), arra a földre, amelyen atyáink laktak (Ezék 36:28). „Akkor”, abban az időben, mondja az Ihletés, nem előbb, tiszta vizet fog ránk locsolni, megtisztít minket minden tisztátalanságtól és minden bálványtól. Továbbá új szívet is ad majd akkor belénk (Ezék 36:26). Az Ő Lelkét adja nekünk, és arra indít, hogy betartsuk az Ő rendeléseit, és megtartsuk az Ő ítéleteit (Ezék 36:27). Olvassátok el magatoknak ezeket a szentírási részeket, és nézzétek meg, hogy mindazt mondják-e, amit mondani akarok, amit mondanak.
„Micsoda Isten a mi Istenünk! Szorgalommal és gondossággal uralkodik országa felett, és sövényt - a Tízparancsolatot - épített alattvalói köré, hogy megóvja őket a vétkek következményeitől. Azzal, hogy Isten megköveteli az Ő országa törvényei iránti engedelmességet, egészséget és boldogságot, békét és örömöt ad népének. Megtanítja őket arra, hogy az általa megkövetelt tökéletes jellemet csak úgy lehet elérni, ha megismerkednek az Ő szavával.” CT 454.1
„Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből; És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.” Ézsa 54:11-14, CT 454.2
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” Jer 31:33, 34. CT 454.3
„Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.” Mikeás 4:2. CT 455.1