A Spiritizmus Leleplezve
10. Lecke, 2. Negyedév 2024. Június 1-7., 2. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Június 1.
Emlékszöveg:
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” 1Thesszalonika 4:16, 17
A spiritizmus révén sok beteg, bánkódó és kíváncsi ember érintkezik a gonosz lelkekkel. Azonban valamennyien, akik ezt teszik, veszedelmes talajon járnak. Az igazság igéje tudtunkra adja, hogy Isten hogyan tekint mindezekre. Már az ókorban kemény ítéletet mondott ki arra a királyra, aki pogány istentől kért tanácsot: „Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebúbhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni? Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, amelyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.” (II. Kir. 1:3–4) {AA 290.1}
Napjainkban a spiritiszta médiumok, látnokok és jövendőmondók hasonmásai a régmúlt idők varázslóinak. Azok a titokzatos hangok, amelyek egykor Endorban és Efézusban hallatszottak, ma is csábítják az embereket hazudozó szavaikkal. Ha a fátylat fellebbenthetnénk, akkor észrevehetnénk, hogyan használják fel a gonosz angyalok minden tudományukat a csalásra és pusztításra. Bárhol is érvényesül olyan befolyás, amely az embereket arra készteti, hogy Istenről elfeledkezzenek, ott Sátán elbűvölő ereje munkálkodik. Ha az emberek engednek ennek a befolyásnak, kedélyük zavarodott lesz, és lelkük szennyeződik, még mielőtt ennek tudatára ébrednének. Ezért ma is szívleljék meg Isten gyermekei az apostolnak az efézusi gyülekezethez intézett figyelmeztetését: „És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat.” (Ef. 5:11) {AA 290.2}
Vasárnap, Június 2.
A spiritizmus halálos következményei
Olvassátok el a Máté 10:28-at Mit mondhat nekünk egyedül ez az igevers a lélek állítólagos halhatatlanságáról?
Akik hűségesek Istenhez, azoknak nem kell félniük emberek erejétől vagy Sátán ellenségeskedésétől. Krisztusban biztosított az örök életük. Egyetlen félelmük az legyen, nehogy lemondjanak az igazságról, és így elárulják a bizalmat, mellyel Isten megtisztelte őket. {DA 356.1}
A Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy az igazak jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket a halálukkor kapják meg. A pátriárkáktól és a prófétáktól nem maradt fenn ilyen kijelentés. Krisztus és apostolai még csak nem is céloztak erre. A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak nem mennek azonnal a mennybe. Azt olvassuk róluk, hogy alszanak a feltámadásig (I. Thessz. 4:14; Jób 14:10–12). Azon a napon, amikor elszakad az ezüstkötél és összetörik az aranypalack (Préd. 12:8), az ember nem tervez többé. Akik alászállnak a sírba, a csendességben vannak. Többé nem tudnak semmit arról, ami a nap alatt történik (Jób 14:21). Áldott pihenés ez a megfáradt igazaknak! Az idő, akár hosszú, akár rövid, számukra egy pillanat csupán. Alszanak, és a mennyei harsonák hangjára dicső halhatatlanságra ébrednek. „Mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban... Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: elnyeletett a halál diadalra” (I. Kor. 15:52–54). Amikor Isten előhívja e halottakat mély álmukból, gondolatuk fonalát ott veszik fel, ahol elejtették. Utoljára a halállal tusakodtak; utoljára arra gondoltak, hogy a sír fogságába esnek. Amikor előjönnek a sírból, első boldog gondolatuk e győzelmes kiáltásban fejeződik ki: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (I. Kor. 15:55) {GC 549.3}
Olvassuk a Prédikátor 9:5; Jób 7:7-9; és Ézsaiás 8:19, 20 verseket. Mit tanítanak ezek a bibliai szakaszok a halálról és a halottakkal való kommunikációról?
Ésaiás próféta így ír: „Ha azt mondják nektek az emberek: »Kérdezzétek meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak«, akkor ezt mondjátok: »Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy tán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől.« Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala” (Ésa. 8:19–20). Ha az emberek készek lennének elfogadni az ember természetéről és a holtak állapotáról kinyilatkoztatott világos szentírási igazságot, akkor a spiritizmus állításaiban és megnyilvánulásaiban felismernék Sátán munkáját, hatalmát, jeleit és hazug csodáit. De ahelyett, hogy feladnák az érzéki szív számára oly tetszetős szabadságot, és elhagynák a bűnt, amit szeretnek, tömegek zárják be szemüket a világosság előtt, és az intések ellenére sem változtatnak életükön. Sátán pedig köréjük szövi hálóját, és zsákmányul ejti őket. „Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”, ezért „bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak.” (II. Thessz. 2:10–11) {GC 559.1}
Hétfő, Június 3.
A halál az Ószövetségben
Olvassátok el a Zsoltárok 6:5, 115:17, 1 Királyok 2:10, 1 Királyok 11:43 és I Királyok 14:20 verseit. Mit tanítanak ezek a versek a halottak állapotáról?
Mit mond a Szentírás ezekről a dolgokról? Dávid kijelentette, hogy az ember öntudatlan a halálban. „Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei” (Zsolt. 146:4). Salamon ugyanígy vélekedett: „Az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit nem tudnak.” „Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.” „Semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a seolban, ahová menendő vagy.” (Préd. 9:7–8, 12) {GC 545.3}
Amikor Ezékiás imájára Isten azt válaszolta, hogy tizenöt évvel meghosszabbítja életét, a hálás király dicsőítette Istent e nagy irgalomért. Énekéből megtudjuk, hogy miért örvendezett: „Nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én!” (Ésa. 38:18–19). A népszerű teológia tanítása szerint az igaz halottak a mennyben vannak; boldogan és soha el nem haló ajakkal dicsőítik Istent. Ezékiás király nem látta ilyen biztatónak és dicsőségesnek a halált. Szavai összecsengenek a zsoltáríró bizonyságtevésével: „Nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít Téged?” „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe.” (Zsolt. 6:6; 115:17){GC 546.1}
Olvasd el a Dániel 12:2-t és a Jób 19:25, 26-ot. Milyen elemeket adnak hozzá ezek a versek a halottak állapotáról?
Rájöttél már, hogy nemcsak a bajok ideje áll a küszöbön, hanem még ez a különleges feltámadás is? Valóban látod, hogy a nyomorúság idején, miközben az élő szentek megszabadulnak, ezek a halottak, akik "az örök életre" támadnak fel, szintén megszabadulnak a sírjukból? ... Tudod-e, hogy a Dániel 12-ben említett feltámadás nem azonos az 1Thesszalonika és a Jelenések 20:5-ben említett feltámadással?
Pál apostol nyilvánvalóan ugyanarról a feltámadásról beszél, mint János apostol, mert abban csak a szentek támadnak fel. Mind Pál, mind János leírása egyértelművé teszi, hogy ezek az ezer év kezdetén támadnak fel. Ezt abból a tényből látjuk, hogy ezer évig éltek Krisztussal, és hogy elragadtattak, hogy a levegőben találkozzanak az Úrral, hogy ők úton voltak, hogy Krisztussal éljenek az ezer év alatt, és nem Krisztus velük.
Dániel 12,1-3-ban több dolog világosan kiemelkedik: (1) Csak azok szabadulnak meg, akiknek a neve be van írva a könyvekbe, tehát nincsenek közöttük "bolondok"; (2) A feltámadottak azonban vegyesen vannak, bolondok és bölcsek egyaránt feljönnek; (3) A "és akik bölcsek [utalva arra, hogy vannak bolondok is], ragyogni fognak, mint az égboltozat fényessége" kijelentés arra utal, hogy ezek a "bölcsek" a feltámadottak közül kerülnek ki; (4) Ha a bölcsek a feltámadottak közül kerülnek ki, és sokakat az igazságra térítenek, akkor a próbaidőben, az üdvösség idején kell feltámadniuk.
"A te munkád, az én munkám nem szűnik meg ezzel az élettel. Egy kis időre megpihenhetünk a sírban, de amikor eljön az elhívás, Isten országában újra elkezdjük a munkánkat." -Bizonyságtételek, 7. kötet, 17. o.
Kedd, Június 4.
A halál az Újszövetségben
Olvassuk el a János 11:11-14, 21-25; a 2 Timóteus 1:10; az 1 Korinthus 15:51-54; és az 1 Thesszalonika 4:15-17-et. Hogyan hasonlítanak az újszövetségi írók leírásai a halálról az ószövetségi leírásokhoz?
A hívő emberek számára a halál csak egy röpke pillanat és nincs nagy jelentősége. "Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké [...] nem kóstol halált örökké" (Jn 8:51-52). A keresztények számára a halál csak elalvás, egy pillanatnyi csendesség és sötétség. A Krisztussal való élet Istenben elrejtett élet. "Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is Ővele együtt, megjelentek dicsőségben" (Kol 3:4). {DA 787.1}
Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) - a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a sírokba, kinyitja a sírboltokat és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt Vele, minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. {DA 787.2}
Péter pünkösdkor azt mondta, hogy Dávid pátriárka „megholt és eltemettetett, és az ő sírja e mai napig minálunk van”. „Mert nem Dávid ment fel a mennyországba.” (Acs. 2:29, 34) Az a tény, hogy Dávid a sírban marad a feltámadásig, bizonyítja, hogy az igazak nem jutnak a mennybe halálukkor. Mivel Krisztus feltámadt, Dávid végül Isten jobbjára ülhet, de csak a feltámadás után. {GC 546.2}
Pál ezt mondta: „Ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát” (I. Kor. 15:16–18). Ha az igazak négyezer éven át haláluk után egyenesen a mennybe mentek, hogyan mondhatta Pál, hogy ha nincs feltámadás, akkor „akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek”. Ez esetben nem volna szükség feltámadásra. {GC 546.3}
Szerda, Június 5.
Spiritizmus az utolsó napokban: 1. Rész
Olvasd el a Máté 24:5, 11, 24; 2 Thesszalonika 2:7-9; Jelenések 13:13, 14; és Jelenések 16:13, 14. Milyen megtévesztésekkel fognak az emberek szembesülni az utolsó napokban?
Ezek az emberek figyelmen kívül hagyják azt, amit a Szentírás a Sátán és képviselői által művelt csodákról mond. A fáraó varázslói sátáni segítséggel tudták utánozni Isten munkáját. Pál kijelenti, hogy Krisztus második adventje előtt a sátáni erők ehhez hasonló csodákat fognak művelni. „Sátán ereje... a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával” (II. Thessz. 2:9–10) fog megmutatkozni. János apostol elmondja, hogy miként fog jelentkezni az utolsó napokban ez a csodatevő hatalom: „Nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje.” (Jel. 13:13–14) Nem puszta csalásokról szól ez a jövendölés. Sátán eszközei nemcsak színlelik a csodákat, amelyekkel félrevezetik az embereket, hanem ténylegesen képesek csodát művelni. {GC 553.2}
Miért veszélyes megbízni az érzelmeinkben? Milyen szerepet játszanak, jót és rosszat, a hitünk megtapasztalásában? Hogyan kerülheti meg a Sátán a gondolkodási folyamatunkat, és hogyan apellálhat az érzéseinkre?
A sötétség fejedelme, aki oly régóta használja lángelméjét a csalásra, kísértéseivel ügyesen alkalmazkodik minden emberhez és minden körülményhez. Művelt és jó érzésű embereknek a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert hálójába tud fogni. A spiritizmus nyújtotta bölcsességről Jakab apostol így ír: „Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi” (Jak. 3:15). Ezt azonban a nagy csaló leplezi, ha szándékait éppen lepleznie kell. Ő, aki csillogó mennyei szeráf képében tudott megjelenni Krisztus előtt a megkísértés pusztájában, az emberhez is a legmegnyerőbb formában, világosság angyalaként jön. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és a jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az embert – képzeletének szárnyakat adva – büszkévé teszi a maga bölcsességére, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. Az a hatalmas lény, aki fel tudta vinni a világ Megváltóját egy nagyon magas hegyre, hogy bemutassa neki a föld összes országát és e birodalmak dicsőségét, kísértéseivel meg tudja rontani mindazok érzékeit, akiket Isten hatalma nem véd. {GC 553.3}
Csütörtök, Június 6.
Spiritizmus az utolsó napokban: 2 Rész
Olvassátok el a Máté 24:23-27-et, a 2Korinthus 11:13, 14-et és a 2Thesszalonika 2:9-12-t? Mit mondanak ezek a szakaszok Sátán megtévesztő hatalmáról és munkamódjáról?
Ha semmi más nem bizonyítaná a spiritizmus valódi jellegét, a keresztény ember számára legyen elég az a bizonyíték, hogy ezek a lelkek nem tesznek különbséget az igazság és a bűn között, Krisztus legnemesebb és legtisztább apostolai és Sátán legromlottabb szolgái között. Sátán elhiteti az emberekkel, hogy a legbecstelenebbek megdicsőülten a mennyben vannak. Ezt hirdeti a világnak: „Nem számít, milyen gonosz vagy; nem számít, hiszel-e Istenben és a Bibliában, vagy nem. Élj úgy, ahogy tetszik; a menny a hazád.” A spiritiszta tanítók tulajdonképpen ezt hirdetik: „Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik Ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?” (Mal. 2:17). Isten Igéje ezt mondja: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossá, s a világosságot sötétséggé teszik.” (Ésa. 5:20) {GC 556.3}
E hazug lelkek megszemélyesítik az apostolokat, és éppen az ellenkezőjét tanítják annak, amit az apostolok a Szentlélek indítására földi életükben tanítottak. Sátán e követei tagadják a Biblia isteni eredetét; ezzel elveszik a keresztény reménység alapját, és kioltják azt a fényt, amely megvilágítja a mennybe vezető utat. Sátán elhiteti a világgal, hogy a Biblia csupán mese, vagy legalábbis az emberiség gyermekkorához alkalmazkodó könyv, de ma már nem kell komolyan venni, vagy mint idejétmúlt dolgot el kell vetni. Isten Igéje helyett Sátán a szellemvilág megnyilatkozásait kínálja. Ezt a csatornát teljesen ő tartja hatalmában. Ezen az úton mindent el tud hitetni a világgal, amit csak akar. Azt a könyvet, amely őt és követőit megítéli, árnyékba helyezi. Szerinte ott van jó helyen. A világ Megváltóját csak embernek tünteti fel. És miként a Jézus sírját őrző római katonák elhíresztelték azt a hazugságot, amellyel a zsidó papok és a vének Jézus feltámadását meg akarták cáfolni, a spiritiszták hívei is azt a látszatot keltik, hogy semmi csoda nincs Megváltónk életének körülményeiben. Jézust háttérbe szorítva, saját csodáikra hívják fel a figyelmet, és azt hirdetik, hogy ezek messze felülmúlják Krisztus cselekedeteit. {GC 557.1}
Az igaz, hogy a spiritizmus most változtat formáján, és egyik-másik kifogásolhatóbb vonását leplezve keresztény köntöst ölt magára. De a szószéken és a sajtóban elhangzott nézetei hosszú évek óta a köztudatban vannak, és tanúsítják valódi arcát. Ezeket a tanításokat nem lehet letagadni, sem eltitkolni. {GC 557.2}
Péntek, Június 7.
További Tanulmányozásra
De senkinek sem kötelező a spiritizmus hazugságainak csapdájába esnie. Isten elég világosságot adott a világnak ahhoz, hogy észrevegye a csapdát. Ahogy már láttuk, a spiritizmus alapját képező elmélet ellentétben áll a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel. A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a halottak semmit nem tudnak, és nem gondolkoznak; hogy nem vesznek semmiben részt, ami a nap alatt történik, és nem tudnak szeretteik örömeiről, sem fájdalmairól. {GC 556.1}
Isten határozottan megtiltotta a halottidézést. A héberek korában egyesek azt állították – miként ma a spiritiszták –, hogy kapcsolatban vannak a halottakkal. A megidézett halottakat, ahogy a túlvilági látogatókat nevezték, a Biblia „ördögi lelkek”-nek mondja. (Vö. IV. Móz. 25:1–3; Zsolt. 106:28; I. Kor. 10:20; Jel. 16:14) A halottidézés – a Szentírás szerint – az Úr előtt utálatos dolog, és Isten halálbüntetés terhe mellett megtiltotta (III. Móz. 19:31; 20:27). Pusztán ez a szó: ördöngösség – ma megvetést vált ki az emberekben. Azt az állítást, hogy az ember ördögi lelkekkel érintkezhet, középkori mesének tartják. A spiritizmus azonban, amely híveinek százait, ezreit, sőt mi több, millióit tartja számon, utat talált a tudományos körökbe, betört az egyházakba, pártfogásra talált a törvényhozó testületekben, sőt a királyok udvarában is. Ez az óriási csalás, a régi időkben kárhoztatott és megtiltott boszorkányság új álarcot öltött. {GC 556.2}