Isten Uralmának Alapja
9. Lecke, 2. Negyedév, 2024. Május 25-31., 2024.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután Május 25.
Emlékszöveg:
"Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.” Jelenések 12:17
Isten parancsolatainak emberi előírásokkal történő helyettesítése nem szűnt meg. Még a keresztényeknél is vannak olyan intézmények, szokások, melyeknek nincs szilárdabb alapjuk, mint az atyák hagyományai. Az ilyen, pusztán emberi tekintélyen nyugvó szokások helyettesítik az isteni rendeléseket. Az emberek ragaszkodnak hagyományaikhoz, nagyra becsülik szokásaikat, és gyűlöletet táplálnak azok iránt, akik megpróbálják megmutatni nekik tévedésüket. Napjainkban, amikor felhívást kapunk, hogy figyeljünk Isten parancsolataira és a Jézus hitére, ugyanazt az ellenségeskedést tapasztaljuk, ami Jézus idejében megnyilvánult. Isten maradék népéről íratott meg: "Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele" (Jel 12:17). {DA 398.3}
"Ez a maradék, amely az Úr nagy és rettenetes napját bevezető jelek és csodák közepette létezik, kétségtelenül az asszony magvának maradékát jelenti, amelyről a Jelenések 12:17-ben szó van - az egyház utolsó nemzedékét a földön. 'És megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy háborút folytasson az ő magvának maradékával, akik megtartják az Isten parancsolatait, és akiknek bizonyságtétele van Jézus Krisztusról." EW 143.1
Vasárnap, Május 26
A szentély és a törvény
Olvassátok el a Jelenések 11:19-et, a 2Mózes 25:16-ot, a 2Mózes 31:18-at és a Jelenések 12:17-et. Mi volt e versek szerint a szövetség ládájában a szentély legszentebb helyén?
„Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája” (Jel. 11:19). Isten szövetségének ládája a templom második helyiségében – a szentek szentjében – van. A földi szentélyszolgálatban, amely „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgálata volt, ebbe a helyiségbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma „megnyilatkozék” a mennyben, és szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában változás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében. {GC 433.1}
A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentjében –dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sinai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra.{GC 433.2}
Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt. 5:18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, „mint a felhőben lévő bizonyság”. A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jótája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: „Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.” „Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt. 119:89; 111:7–8). {GC 434.1}
Hétfő, Május 27.
Isten törvényének változtathatatlansága
Olvasd el a Máté 5:17, 18; Zsoltárok 111:7, 8; Prédikátor 12:13, 14; 1 János 5:3; és Példabeszédek 28:9-et. Mit tanítanak ezek a bibliai szakaszok a keresztény embernek a törvényhez való viszonyáról?
Isten Lelke megérintette Igéjének kutatóit. Rádöbbentek arra, hogy tudtukon kívül áthágták ezt az előírást; nem ügyeltek a Teremtő nyugalomnapjára. Vizsgálni kezdték, hogy miért is tartják a hét első napját az Isten által megszentelt nap helyett. A Szentírásban semmi jelét nem találták a negyedik parancsolat megszüntetésének, sem pedig a szombat megváltoztatásának. Isten soha nem vonta vissza azt az áldást, amely először megszentelte a szombatot. Ezek az emberek őszintén igyekeztek Isten akaratát megismerni és cselekedni. Amikor rájöttek arra, hogy a törvényt áthágták, nagyon elszomorodtak, és a szombat megszentelésével tanújelét adták Isten iránti hűségüknek. {GC 434.3}
Sokan próbálták nagy erőfeszítéssel ezeknek az embereknek a hitét megdönteni. Amennyiben a földi templom a mennyei templom formájára és mintájára épült, lehetetlen volt nem látni, hogy a földi frigyládában elhelyezett törvény a mennyei frigyládában foglalt törvény pontos másolata. A mennyei szentélyről szóló igazság elfogadásával együtt-el kellett volna ismerni Isten törvényének és a negyedik parancsolatnak, illetve a szombat megtartásának kötelező voltát. Ezért volt a Szentírás harmonikus magyarázata – amely rávilágított Krisztus mennyei szentélyszolgálatára –olyan elkeseredett és ádáz támadások céltáblája. Az emberek be akarták zárni az ajtót, amelyet Isten kinyitott, és ki akarták nyitni azt, amelyet bezárt. De az „aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja”, kijelentette: „Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat” (Jel. 3:7–8). Krisztus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, illetve megkezdte ott szolgálatát. A mennyei templom nyitott ajtajából fény sugárzott, és kiderült, hogy az ott dicső helyet elfoglaló törvény magában foglalja a negyedik parancsolatot is. Azt, amit Isten hozott létre, ember nem döntheti meg. {GC 435.1}
Akik elfogadták azt a tanítást, amely rávilágított Krisztus közbenjárására és Isten törvényének örökérvényűségére, azok felismerték, hogy a Jel. 14. fejezete pontosan ezekről az igazságokról szól. E fejezet tanításai háromszoros figyelmeztetést adnak, amelyeknek az a szerepük, hogy felkészítsék a föld lakosait az Úr második eljövetelére. Annak az üzenetnek a hirdetése, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”, Krisztus szolgálatának arra a szakaszára utal, amely lezárja az ember megváltásának munkáját. Az üzenet azt az igazságot tolmácsolja, amelyet hirdetni kell addig, amíg a Megváltó befejezi közbenjárását, és eljön népéért a földre. Az ítélet, amely 1844-ben kezdődött, addig tart, amíg mindenkinek az ügye eldől – élőké és holtaké egyaránt. Tehát az emberiség kegyelmi idejének lezárulásáig. Hogy az ember meg tudjon állni az ítéletben, az üzenet megparancsolja: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget”, „és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait”. Ennek az üzenetnek az elfogadása a következő eredménnyel jár: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” Ahhoz, hogy felkészüljünk az ítéletre, meg kell tartanunk Isten törvényét. Ez a törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje. Pál apostol kijelenti: „Akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg... azon a napon, amelyen az Isten megítéli az emberek titkait... a Jézus Krisztus által”. Pál azt is mondja, hogy „azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik” (Rm. 2:12–16). Isten törvényének megtartásához szükség van a hitre, mert „hit nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni”. És „ami... hitből nincs, bűn az” (Zsid. 11:6; Rm. 14:23). {GC 435.2}
Kedd, Május 28.
A szombat és a törvény
Olvassátok el a Jelenések 14:6, 7; Jelenések 4:11; 1Mózes 2:1-3; és a 2Mózes 20:8-11-et. Milyen kapcsolat van a teremtés, a szombat és Isten törvénye között?
A Tízparancsolat szívében van a negyedik parancsolat, úgy, ahogyan azt Isten először kihirdette: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (II. Móz. 20:8–11). {GC 434.2}
Az első angyal által Isten arra szólítja fel az embereket, hogy féljék Őt, neki adjanak dicsőséget, és benne a menny és föld Teremtőjét imádják. Hogy ezt megtehessék, engedelmeskedniük kell törvényének. Bölcs Salamon ezt mondja: „Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga!” (Préd. 12:15). Isten parancsolatainak megtartása nélkül semmiféle imádat nem lehet kedves Istennek. „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” „Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos” (I. Jn. 5:3; Pld. 28:9). {GC 436.1}
Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és minden lény neki köszönheti létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy Isten a pogányok isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt hivatkozik Isten teremtői hatalmának bizonyítékára is. „A nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96:5). „Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat?” „Így szól az Úr, aki az egeket teremtés Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt... Én vagyok az Úr és több nincsen!” (Ésa. 40:25–26; 45:18). A zsoltáríró így nyilatkozik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk.” „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!” (Zsolt. 100:3; 95:6). A szent mennyei lények, akik imádják Istent, elmondják, miért illeti Őt hódolat: „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te teremtettél mindent” (Jel. 4:11). {GC 436.2}
A Jel. 14. fejezetének üzenete a Teremtő imádására szólítja fel az embereket. A prófécia bemutat egy csoportot, amely a háromszoros üzenet eredményeként megtartja Isten parancsolatát, E parancsolatok egyike közvetlenül utal Istenre mint Teremtőre. A negyedik parancsolat ezt hirdeti: „A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja:... mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (II. Móz. 20:10–11). Az Úr „jegy”-nek is nevezi a szombatot, „hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ez. 20:20). Ezt így indokolja: „Mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott” (II. Móz. 31:17). {GC 437.1}
„A szombatnak mint a teremtés emlékünnepének az az igazi jelentősége, hogy állandóan arra emlékeztet, miért is illeti Istent imádat.” Azért, mert Ő a Teremtő, mi pedig teremtményei. „A szombat tehát Isten imádásának éppen a gyökerét érinti, mert semmi más intézmény nem tanítja ezt a nagy igazságot ilyen meggyőzően. Isten imádásának igazi alapját – nem csupán a hetedik napinak, hanem minden istentiszteletnek – a Teremtő és teremtményei közötti különbségben kell megkeresni. Ez a nagyszerű tény soha nem fakulhat meg, és ezt sohasem szabad elfelejteni.” Isten az Édenben azért rendelte el a szombatot, hogy az embert állandóan emlékeztesse erre az igazságra. Ameddig Istent azért imádjuk, mert Ő a teremtő, addig a szombat lesz ennek a jele és emlékeztetője. Ha a szombat egyetemes ünnep lett volna, az ember értelmével és szívével felfogta volna a Teremtőt, akit tisztelet és imádat illet, és soha senki nem lett volna bálványimádó, istentagadó vagy hitetlen. A szombat ünneplése az igaz Istenhez való hűségünk jele, ahhoz az Istenhez, „aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait”. Tehát az Isten imádására és parancsolatai megtartására felszólító üzenet a negyedik parancsolat megtartására különös súllyal szólít. {GC 437.2}
Szerda, Május 29.
A fenevad bélyege
Olvasd el a Jelenések 12:12, 17 és a Jelenések 13:7-et. Hogyan tárják fel ezek a szövegek Sátán haragját? Miért haragszik az ördög annyira Isten végidőkbeli népére?
Ellentétben azokkal, akik megtartják Isten parancsolatait, és őrzik Jézus hitét, a harmadik angyal rámutat egy másik csoportra, amelynek a tévelygéseivel szemben ez a komoly és félelmes figyelmeztetés hangzik: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából” (Jel. 14:9–10). Ennek az üzenetnek a megértéséhez jól kell az itt alkalmazott szimbólumokat értelmeznünk. Mit jelképez a fenevad, a kép, a bélyeg? {GC 438.1}
Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, a Jel. 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta Krisztust születésekor pusztítani. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel. 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a római birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma. {GC 438.2}
Láttam, hogy Sátán megparancsolja angyalainak, hogy különösen azokra vessék ki hálójukat, akik Krisztus második eljövetelére várnak s megtartják Isten minden parancsolatát. Sátán kijelentette angyalainak, hogy az egyházak alszanak. Ő azonban még jobban terjeszteni akarja hazugságait, és csalását s hatalmában akarja tartani őket. Csakhogy – mondotta nekik – „a szombatosok szektáját gyűlöljük, mert állandóan ellenünk dolgoznak s elrabolják tőlünk alattvalóinkat, hogy Isten gyűlöletes parancsolatait megtartsák. Menjetek és kábítsátok el gondokkal a földet és pénzösszegek tulajdonosait. Ha rávehetitek őket arra, hogy ezeket a dolgokat szeressék, akkor mégis csak a mieink lesznek. Valljanak akármit, ami nekik tetszik, csak többet törődjenek a pénzzel, mint Krisztus országának ügyével vagy az igazság terjesztésével – melyet gyűlölünk. Mutassátok be nekik a világot a legvonzóbb színekben, hogy szeressék és bálványozzák azt.” {EW 266.1}
Olvasd el a Jelenések 13:4, 8, 12, 15 és a Jelenések 14:7, 9-11-et. Melyik kulcsfontosságú téma jelenik meg mindezekben a versekben?
Még tovább, a leopárdszerű fenevad ugyanolyan sokáig káromolta Istent és az Ő hajlékát, mint Dániel negyedik fenevadja a második szakaszában, az egyházi Róma; vagyis "egy ideig és időkig és az idő kettéosztásáig" (3 év és 6 hónap), negyvenkét hónapig. Egyértelmű tehát, hogy a leopárdszerű fenevad egyidejűleg uralkodott a nem körülírható fenevaddal a második szakaszában, a kis szarvfejű szakaszában. A leopárdszerű halálos sebe tehát azt a halálos csapást jelképezi, amelyet a protestáns reformációtól kapott. Ezért a megsebzett feje a Dániel által a polgári hatalmától megfosztott - szarvtól megfosztott - Dániel fenevadjának szarvfejű hatalmát (a polgári és vallási hatalom összeolvadását) jelképezi.
A két szarvú fenevad gyakorolja mindazt a hatalmat, amelyet az első, leopárdszerű fenevad gyakorolt, ami ismét világhatalomnak mutatja. Valóban, éppen ilyen hatalomra van szüksége ahhoz, hogy a föld minden lakóját arra kényszerítse, hogy úgy imádkozzanak, ahogyan ő parancsolja, és hogy egy olyan egyházi és állami kormányzat hasonmását valósítsa meg, amely éppoly elavult, mint maga a középkor. Igen, ilyen hatalomra van szükség ahhoz, hogy a világot - kivéve azokat, akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe - arra befolyásolja, hogy meghajoljon előtte.
Amikor a fenevad rendelete megszületik, hogy senki sem vásárolhat vagy adhat el, és meg kell ölni a nem megfelelésért, akkor csak Isten tudja megvédeni az Ő népét, azokat, akiknek a neve be van írva a "Könyvbe". Ilyen az Ő hűséges ígérete: "És abban az időben feláll Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiaiért áll; és lesz olyan nyomorúságos idő, amilyen még nem volt, amióta nemzet van, egészen addig az időig; és abban az időben megszabadul a te néped, minden egyes, aki a Könyvben megírva találtatik." Ez az ígéret a következő. Dan. 12:1.
Csütörtök, Május 30.
A hármas angyali üzenet
Olvassátok el a Jelenések 14:12-t. Mi a két azonosító jellemzője azoknak, akik nem hajlandók imádni a fenevadat? Miért életbevágóan fontos mindkettő
A harmadik angyal zászlaján ez a felirat látható: „Isten parancsolatai és a Jézus hite.” Intézményeink olyan nevet vettek fel, mely bemutatja hitünk jellegzetességét, és ezt a nevet soha nem kell szégyellnünk Az Úr megmutatta nekem, hogy ez a név sokat jelent, és felvétele által a mennyből kapott világosságot követtük... A szombat Isten teremtő munkájának emlékezete, valamint egy olyan jel, melyet be kell mutatnunk a világnak. {2SM 384.3}
Nem köthetünk kompromisszumot a bálvány szombat imádóival. Ne töltsük az időnket azokkal folytatott vitákkal, akik ismerik az igazságot, és akikre felragyogott annak világossága, de az igazságtól a mesék felé fordították fülüket. Az Úr megmutatta nekem, hogy egyesek mindent el fognak követni annak érdekében, hogy a hetednapi adventisták és a hét első napját megtartók hite közötti különbséget elmossák. Az egész világ részt fog venni ebben a harcban. Az idő közel van. Nincs idő zászlónk leeresztésére. {2SM 385.1}
Egy hetednapi adventista csoport tárult elém, melynek tagjai azt tanácsolták, hogy a bennünket mint népet elkülönítő lobogót vagy jelet ne képviseljük olyan markánsan, mert az nem a legmegfelelőbb politika intézményeink sikerének biztosítására. Azonban ezt a megkülönböztető lobogót végig kell hordozni az egész világon a próbaidő lezárulásáig! János így jellemzi Isten maradék népét: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12). Ez a törvény és az evangélium. A világ és az egyházak egyesült összhangban hágják át Isten törvényét, lerombolják Isten emlékünnepét, és olyan szombatot magasztalnak fel, mely a bűn emberének kézjegyét viseli. Urunk Istenünk szombatja azonban olyan jel, mely rámutat az engedelmesek és az engedetlenek közötti különbségre. Láttam, hogy némelyek kinyújtották karjukat a lobogó bevonására, és jelentőségének elhomályosítására... {2SM 385.2}
Amikor az emberek elfogadnak és felmagasztalnak egy hamis szombatnapot, és lelkeket fordítanak el az Istennek való engedelmességtől és hűségtől, eljutnak arra a pontra, melyre az emberek Krisztus napjaiban jutottak el. ...Senki ne rejtse el lobogóját, és ne engedje alábbhagyni imádatának mértékét! Az Istentől megtisztelt, megáldott és gazdaggá tett nép ne utasítsa vissza az Isten emlékünnepéről teendő bizonyságot akkor, amikor pontosan arra lenne szükség! Nem kellene-e többre becsülni Isten parancsolatait, amikor az emberek ítéletet mondanak Isten törvénye fölött? (15. Kézirat, 1896). {2SM 385.3}
Péntek, Május 31
További Tanulmányozásra
Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat keresik, mert bűneik nem tetszenek neki. Sátán örül jellemhibáiknak, mert tudja, hogy csak akkor diadalmaskodhat rajtuk, ha áthágják Isten törvényét. Csupán azért vádaskodik, mert gyűlöli Krisztust. A megváltás tervével Jézus megtöri Sátán hatását az emberiségre, és lelkeket szabadít meg hatalmából. Az őslázadó minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amikor Krisztus felsőbbségének bizonyítékait látja. Démoni erővel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja tőle azokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést kelt az emberekben, hogy elveszítsék Isten iránti bizalmukat és elszakadjanak szeretetétől. Isten törvénye megszegésére csábítja őket, azután foglyaiként jogot formál rájuk, és vitatja, hogy Krisztusnak van-e joga elvenni őket tőle. {PK 585.3}
János apostol látomásban egy erőteljes hangot hallott a mennyből, amely ezt kiáltotta: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel. 12:12). Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek a mennyei hangot erre a kiáltásra kényszerítik. Amint az idő rövidül, Sátán haragja egyre nő. Csaló és pusztító munkája a nyomorúság idején fog tetőzni. {GC 623.3}