A Központi Kérdés: Szeretet Vagy Önzés?
2. Lecke, 2. Negyedév, 2024. Április 6-12., II.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Április 6.
Emlékszöveg:
"Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Ézsaiás 41:10
A Megváltó próféciájának, amely Jeruzsálem pusztulását jövendöli meg, lesz egy másik teljesedése is, amelynek Jeruzsálem rettenetes elpusztítása csak halvány árnyéka. A kiválasztott város sorsában annak a világnak a pusztulását láthatjuk, amely Isten kegyelmét elutasítja, és törvényét lábbal tiporja. A bűn történelmének hosszú századai alatt földünk tanúja volt az emberi szenvedés sötét fejezeteinek. Amikor az ember eltűnődik ezen, lelke elalél, és a szíve belesajdul. Irtózatos következményei lettek annak, hogy az ember elvetette a menny uralmát. De még ennél is sötétebb az a kép, amely a jövőbe mutat. A múlt történelme: a kavargások, küzdelmek és lázadások hosszú sora, „a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet” (Ésa. 9:5) – mi ez annak a napnak a rémségeihez képest, amelyen Isten teljesen visszavonja fékező Lelkét a gonoszoktól, és nem tartja többé féken az emberi szenvedély és a sátáni düh viharát! Sátán uralmának következményeit akkor úgy fogja látni a világ, mint soha azelőtt. {GC 36.2}
Vasárnap, Április 7.
Egy összetört szívű Megváltó
Olvassuk el a Lukács 19:41-44-et, a Máté 23:37, 38-at és a János 5:40-et. Mit árulnak el ezek a versek Jézusnak a népe iránti hozzáállásáról, valamint arról, hogy miként reagáltak az Ő szeretetteljes, kegyelemmel és irgalommal teli meghívására? Milyen kinyilatkoztatást látsz Isten jelleméről?
Maga Isten Fia jött el, hogy meggyőzze a konok várost. Krisztus volt az, aki Izraelt mint jó termő szőlőt kihozta Egyiptomból (Zsolt. 80:9). Saját kezével űzte ki a pogányokat előle. „Nagyon kövér hegy”-re telepítette „szőlejét”. Gyámolító gondoskodással körülvette, és elküldte szolgáit, hogy gondozzák. „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel – kiáltotta – mit meg nem tettem vele?” (Ésa. 5:1–4) Amikor várta, hogy szőlőt teremjen, vadszőlőt termett, mégis csendes sóvárgással remélte, hogy gyümölcsöt terem, ezért személyesen jött el szőlőjébe, hátha megmentheti a pusztulástól. Körülásta, megmetszette, ápolgatta. Fáradhatatlanul igyekezett, hogy megmentse a szőlőt, amit saját kezével ültetett. {GC 19.2}
Tekintetével átfogva a korszakokat, minden országban ott látta a szövetség szétszórt gyermekeit, „mint roncsokat a sivatag szélén”. A város fiaira már-már rászakadó földi büntetésben a harag poharának első cseppjeit látta; ezt a poharat a végítéletkor teljesen ki kell üríteniük. Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Ó, te nép, ki minden más népnél nagyobb kegyben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásodnak idejét, és azt, ami békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába. Nemcsak szolgáknak, követeknek és prófétáknak álltatok ellen, hanem Izrael Szentjének, Megváltótoknak is. Ha elpusztultok, csak magatokra vethettek. „Nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen” (Mt. 23:37; Jn 5:40). {GC 21.2}
A tanítványok félelemmel vegyes csodálkozással hallgatták Krisztus jövendölését a templom lerombolásáról, és szerették volna jobban megérteni, mit jelentenek szavai. Több mint negyven éven át sok-sok kincset, munkát, építészeti szaktudást fordítottak a templom pompájának emelésére, Nagy Heródes bőven adott erre a célra római vagyont és zsidó kincset, sőt még a világ császára is gazdagította ajándékaival. Szinte mesébe illő méretű, súlyos fehér márványtömböket építettek be a templomba, amelyek erre a célra érkeztek Rómából. A tanítványok ezekre a kövekre hívták fel Mesterük figyelmét, amikor ezt mondták: „Nézd, milyen kövek, és milyen épületek!” (Mk. 13:1) {GC 24.3}
Jézus válasza ünnepélyes és lesújtó volt: „Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik” (Mt. 24:2). {GC 25.1}
Olvassátok el a Máté 24:15-20-at. Milyen utasítást adott Jézus a népének, hogy megmentse őket Jeruzsálem közelgő pusztulásától?
Jézus kinyilatkoztatta a tanítványoknak a hitehagyó Izraelt sújtó ítéletet, különösen azt a megtorló büntetést, amely a Messiás elutasítása és megfeszítése miatt éri őket. Félreérthetetlen jelek fogják megelőzni a félelmes, végső eseményeket. A rettegett óra hirtelen és szélsebesen jön. A Megváltó figyelmeztette követőit: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg), akkor akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre” (Mt. 24:15–l6; Lk. 21:20–21). Amikor a bálványimádó rómaiak kitűzik hadijelvényeiket a szent térségen, amely több száz méteres sávban vette körül a város falait, akkor Krisztus követői meneküljenek. Amikor az intő jel feltűnik, akik meg akarnak menekülni, ne késlekedjenek! Látva a menekülésre intő jelet, azonnal engedelmeskedjenek egész Júdeában és magában Jeruzsálemben is. Aki éppen a háztetőn van, ne menjen be a házba, még azért sem, hogy a legértékesebb kincseit megmentse! Aki a mezőn vagy a szőlőben dolgozik, ne időzzön azzal, hogy visszatér a felső ruhájáért, amelyet levetett arra az időre, amíg a nap hevében dolgozik! Egy pillanatig se tétovázzon, nehogy a többiekkel együtt elpusztuljon! {GC 25.4}
Hétfő, Április 8.
A keresztények gondviseléssel megőrzöttek
Jeruzsálem pusztulásakor egyetlen keresztény sem vesztette életét. Krisztus előre intette tanítványait, és mindazok, akik elhiszik szavait, figyeljenek a megígért jelre. „Mikor... látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve – mondta Jézus – akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból.” (Lk. 21:20–21) A rómaiak Cestius vezetésével körülzárták a várost, és amikor minden kedvezőnek látszott a támadásra, váratlanul abbahagyták az ostromot. Amikor az ostromlott város, reménytelennek tartva az ellenállást, már azon a ponton volt, hogy megadja magát, a római hadvezér minden látható ok nélkül visszavonta seregét. Az irgalmas, gondviselő Isten úgy irányította az eseményeket, hogy népe javát szolgálják. A várakozó keresztények megkapták az ígért jelet, és most itt volt az alkalom mindazok számára, akik a Megváltó figyelmeztetését komolyan vették. Az események úgy alakultak, hogy sem a zsidók, sem a rómaiak nem gátolhatták meg a keresztények menekülését. Cestius visszavonulása láttán a zsidók kirontottak Jeruzsálemből, és üldözőbe vették a visszavonuló sereget. Mialatt ez a művelet mindkét katonaságot teljesen lefoglalta, a keresztények elhagyhatták a várost. Ugyanakkor a vidék megtisztult az ellenségtől, amely esetleg megpróbálta volna feltartóztatni őket. Az ostrom idején a zsidók összegyűltek Jeruzsálembe, hogy megtartsák a sátoros ünnepet, és így az egész országból a keresztények akadálytalanul elmenekülhettek, és ők siettek is késedelem nélkül biztonságos helyre – Pella városába, amely túl a Jordánon, Perea földjén van. {GC 30.2}
Olvassátok el a Zsoltárok 46:1 és az Ézsaiás 41:10 verseit. Mit mondanak ezek a részek Isten gondviseléséről? Lásd még Zsidókhoz írt levél 11:35-38.
"Aki Jézusra bízza a lelkét, annak nem kell kétségbeesnie. Mindenható Megváltónk van. Jézusra, hitetek szerzőjére és befejezőjére tekintve elmondhatjátok: 'Isten a mi menedékünk és erősségünk, igen jelenvaló segítség a bajban. Ezért nem fogunk félni, ha a föld eltűnik is, és ha a hegyek a tenger közepébe vesznek is, ha a vizek zúgnak és háborganak is, ha a hegyek megremegnek is a dagadásától."" (1Királyi Szentírás. ST 1906. január 3., 1906. január 3., bek. 3
"Ne gondoljátok, hogy a keresztény élet kísértésektől mentes élet. Kísértések minden keresztényt érnek. Mind a kereszténynek, mind annak, aki nem fogadja el Krisztust vezetőjének, lesznek megpróbáltatásai. A különbség az, hogy az utóbbi egy zsarnokot szolgál, és az ő aljas munkáját végzi, míg a keresztény azt szolgálja, aki azért halt meg, hogy örök életet adjon neki. Ne úgy tekintsünk a megpróbáltatásokra, mint valami furcsaságra, hanem mint azokra az eszközökre, amelyek által megtisztulunk és megerősödünk. "Tekintsétek örömnek, ha különféle kísértésekbe estek". Jakab kijelenti: "Tudván azt, hogy a ti hitetek próbatétele türelmet munkál". ST 1906. január 3., 1906. január 3., bek. 4
Kedd, Április 9.
Hűségesek az üldöztetés közepette
Olvassátok el az ApCsel 2:41; ApCsel 4:4, 31; ApCsel 5:42; és ApCsel 8:1-8 verseket. Mit tanítanak nekünk ezek a versek arról, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenéznie az újszövetségi egyháznak, és arról is, hogy miért növekedett olyan gyorsan?
Az őskeresztény egyházban a Szentlélek kitöltése idején a testvérek szerették egymást. „Örvendezve és tiszta szívvel fogyasztották eledelüket. Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.” (Ap. csel. 2:46–47) Az őskeresztények kevesen voltak, gazdagság és dicsőség nélkül, mégis mély benyomást tettek környezetükre. A világ világossága voltak. A gonoszt cselekvőket félelem járta át, ahol csak jellemük és tanításuk ismertté vált. Ezért gyűlölték őket a gonoszok, ezért üldözték és pusztították el őket. {5T 239.3}
A szentség mértéke ma is ugyanaz, mint az apostolok napjaiban volt. Isten ígéretei és követelményei mit sem veszítettek erejükből. Milyen a mai gyülekezet állapota az őskeresztény egyházhoz hasonlítva? Hol található most Isten Lelke és hatalma, amely akkor kísérte az evangélium hirdetését? „Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany!” (Jer. sir. 4:1) {5T 240.1}
Az apostolok szembeszálltak a gyülekezetben azokkal, akik kegyességet színlelve titokban bűnt dédelgettek lelkükben. Ananiás és Safira csalt. Úgy tettek, mintha mindent odaáldoztak volna Istennek, pedig kapzsi lélekkel egy részt visszatartottak maguknak. Az igazság Lelke kinyilatkoztatta az apostoloknak e képmutatók valódi jellemét, és Isten büntető ítélete megszabadította a gyülekezetet a tisztaságán ejtett szennyfolttól. A képmutatókat és gonosztevőket megrémítette az a megdöbbentő bizonyíték, hogy Krisztus Lelke, aki mindent lát, jelen van a gyülekezetben. Ezek az emberek nem tudtak sokáig közösségben maradni azokkal, akik szokásaikkal és jellemükkel híven képviselték Krisztust. És amikor Krisztus követőit próba és üldözés sújtotta, csak azok kívántak Krisztus tanítványai közé lépni, akik készen voltak mindent elhagyni az igazságért. Ezért amíg az üldözés tartott, az egyház viszonylag tiszta maradt. De amikor megszűnt a harc, a kevésbé odaadó hívek is csatlakoztak a gyülekezethez, és az út nyitva állt Sátán számára, hogy megvesse lábát a gyülekezetben. {GC 44.1}
Szerda, Április 10.
Gondoskodás a közösségről
Olvassátok el az ApCsel 2:44-47-et, az ApCsel 3:6-9-et és az ApCsel 6:1-7-et. Bár a körülmények eltérőek, milyen elveket tanulhatunk ezekből a részekből a hiteles kereszténységről?
Mi volt a Lélek kiáradásának eredménye pünkösd napján?- A feltámadt Megváltó örömhíre eljutott a lakott világ legtávolabbi határáig. A tanítványok szívét olyan teljes, mély és messzire ható jóindulat töltötte el, amely arra késztette őket, hogy a föld végső határáig menjenek, és így tegyenek bizonyságot: "Isten óvjon attól, hogy dicsekedjem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében". Miközben hirdették az igazságot, ahogyan az Jézusban van, a szívek engedtek az üzenet erejének. Az egyház látta, hogy a megtérők minden irányból özönlöttek hozzá. A hitehagyottak visszatértek. A bűnösök egyesültek a keresztényekkel, hogy keressék a drága gyöngyszemet. Azok, akik korábban az evangélium legádázabb ellenfelei voltak, az evangélium bajnokaivá váltak. Beteljesedett a prófécia, miszerint a gyengék "olyanok lesznek, mint Dávid", és Dávid háza "mint az Úr angyala". Minden keresztény meglátta testvérében a szeretet és a jóindulat isteni hasonlatosságát. Egyetlen érdek érvényesült. Az utánzás egyetlen tárgya elnyelt minden mást. A hívők egyetlen törekvése az volt, hogy Krisztus jellemének hasonlatosságát mutassák meg, és az ő országának kiterjesztésén fáradozzanak. RH 1908. április 30. 10
"És "az egész nép összefutott hozzájuk a tornácon, amelyet Salamonnak hívnak, nagy csodálkozással". Itt volt ez az ember, aki negyven éven át tehetetlen nyomorék volt, és örült, hogy teljes mértékben használhatja végtagjait, és boldog volt, hogy hisz Jézusban. TT 32.4
"Péter biztosította az embereket, hogy a gyógyulás a názáreti Jézus érdemei által történt, akit Isten feltámasztott a halálból. 'Az Ő neve az Ő nevében való hit által erősítette meg ezt az embert, akit láttok és ismertek; igen, az Ő általa való hit adta neki ezt a tökéletes egészséget mindnyájatok előtt."" TT 33.1
A hét férfi beiktatása igen nagy áldására vált a gyülekezetnek – őrködésük által a mű különböző ágazataiban. Ezek a tisztviselők gondosan mérlegelték a személyi szükségleteket, valamint a gyülekezet általános pénzügyi viszonyait, és bölcs sáfárkodásukkal, úgyszintén istenfélő példaadásukkal igen nagy segítségére voltak munkatársaiknak a gyülekezet különböző érdekeinek egyesítésében. {AA 89.2}
Az azonnal mutatkozó jó eredmények bizonyították, hogy ez az eljárás megegyezett Isten akaratával. „És az Isten igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet.” (Ap. csel. 6:7) Ezt a jó aratást az apostolok nagyobb szabadsága, valamint a hét diakónus buzgósága és erőfeszítése eredményezte. Az a tény, hogy ezeket a testvéreket a szegénygondozás különleges tisztségére választották ki, nem zárta el előlük a tanítói ténykedést. Sőt, nagyon is alkalmasak voltak mások oktatására, nagy odaadással és igen jó eredménnyel szentelték magukat ennek a munkának. {AA 89.3}
Csütörtök, Április 11.
A szeretet öröksége
Olvassátok el a János 13:35-öt és az 1 János 4:21-et. Mit árulnak el ezek a szakaszok Sátán kihívásáról Isten kormánya ellen a nagy vitában? Mit árulnak el nekünk a valódi kereszténység lényegéről?
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. "Erről ismer meg mindenki, - mondta Jézus - ha egymást szeretni fogjátok" (Jn 13:35). Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez azután abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést. {DA 678.1}
Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban, biztosan felgerjeszti Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat jelölt ki tanítványai számára. "Ha gyűlöl titeket a világ, - mondta Jézus - tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ, Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött engem" (Jn 15:18-21). Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük nyomdokaiban járnak. {DA 678.2}
A két édestestvérnek teljesen meg kell békülnie egymással, mielőtt lemoshatnák isten ügyéről a civakodásuk által okozott szégyent. "Erről ismerhetők fel Isten fiai és az ördög fiai, mindaz, aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, de az sem, aki testvérét nem szereti." "Aki állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van." Akik Istenért fáradoznak, legyenek tiszta edények, a Mester szolgálatára szenteltek. "Tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok." "Aki állítja, Szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle Aki szereti Istent, szeresse testvérét is." {3T 59.4}
Péntek, Április 12.
További Tanulmányozások
Nem is tudjuk, milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre azért, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét és rosszindulatát. De amikor az ember átlépi Isten türelmének határát, a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem Isten magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, minden semmibe vett és figyelmen kívül hagyott intés, minden szabadjára engedett szenvedély, Isten törvényének minden megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését. Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul tőle, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná az ember gonosz indulatait fojtani, és a bűnöst Sátán gonoszságától és gyűlöletétől meg tudná védeni. Jeruzsálem pusztulása félelmes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, és ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés nem adott ennél erősebben hangot annak, hogy Isten mennyire gyűlöli a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el Isten büntetését. {GC 36.1}