Ének Az Úrról Idegen Földön
5. Lecke, 1. Negyedév 2024. Január 27- Február 2.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Január 27.
Emlékszöveg:
"Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?" Zsoltárok 137:4.
Isten megőrizte egyházát az évszázadokon át tartó üldözések, harcok és sötétség közepette. Egyetlen felhő sem borulhatott rá az Ő tudta nélkül. Műve ellen nem léphetett fel olyan ellenséges hatalom, amelyről tudomása nem lett volna. Minden úgy teljesedett, ahogyan előzőleg kinyilatkoztatta. Nem hagyta el gyülekezetét sohasem, hanem mindazt, ami bekövetkezett, előbb jövendölésekbe foglalta. Amit Szentlelke által a próféták egykor kijelentettek, az mind be is teljesedett. Isten véghezviszi minden szándékát. Trónjának alapzata: szent törvénye, és a sötétségnek semmiféle hatalma sem döntheti meg. Az igazságot Isten sugallja és védelmezi; diadalt arat minden ellenállás felett. {AA 11.3}
A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz hasonlított, melyben az egymást követő nemzedékek alatt, évszázadról évszázadra a tiszta, mennyei tanok tárultak fel. Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, bizonyos értelemben Isten mégis legnagyobb figyelmében részesíti; kegyelmének színhelye, ahol készségesen nyilvánítja ki emberi szíveket átalakító hatalmát. {AA 12.1}
Vasárnap, Január 28.
A gonoszság napjai
Olvassuk el a Zsoltárok 74:18-22 és a Zsoltárok 79:5-13 verseit. Mi áll itt a tét?
A Messiás eljövetelét régóta váró hűséges izraeliták közül előlépett Krisztus útkészítője. Zakariás, az idős pap és felesége, Erzsébet "mind a ketten igazak valának az Isten előtt" (Lk 1:6). Csendes, szent életükkel a hit világosságát árasztották, mint a csillag a gonosz napok sötétjében. Ennek az istenfélő házaspárnak Isten fiúgyermeket ígért, aki "az Úr előtt jár, hogy az ő útait megkészítse" (Lk 1: 76). {DA 97.1}
A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok, akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak, nem vehetnek és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11-17!). Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek: "Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy" (Ésa 33:16). Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében. Amikor a földön éhség pusztít, ők eledelt fognak kapni. "Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:19). Habakuk próféta a nyomorúságos időkre tekintett. Szavai kifejezik az egyház hitét: "Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3:17 18). {DA 121.3}
Sátán szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát. Tudja, hogy kevés ideje van, s minden ponton igyekszik lerombolni az Úr munkáját. Lehetetlen leírni Isten népének élményét, akik akkor élnek, amikor a mennyei dicsőség és a múlt üldözéseinek ismétlődése keveredni fog. Az Isten trónjáról előtörő fényben fognak járni. A menny és a föld között állandó lesz az érintkezés. A Sátán gonosz angyalaitól körülvéve, azt állítja majd, hogy ő az Isten, és mindenféle csodákat művel, hogy ha lehet, elhitessék a választottakat is. Isten népe nem talál biztonságot a csodatevésben, mert Sátán utánozni fogja csodáikat. Isten kipróbált és megvizsgált népe 2Mózes 31:12–18 jelében leli erejét. Az élő Igén kell állást foglaljanak; „írva van”. Az Ige az egyedüli alap, melyen biztonsággal megállhatunk. Akik megszegték Istennel kötött szövetségüket, Isten és remény nélkül állnak azon a napon. {9T 16.1}
Hétfő, Január 29.
A halál kapujában
Olvassuk el a Zsoltárok 41:1-4; 88:3-12; és a 102:3-5, 11, 11, 23, 24 verseket. Milyen élményeket írnak le ezek a szövegek? Miben tudsz azonosulni az itt elhangzottakkal?
„Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Ézs. 58:7.
Ennek a kihívásnak, Testvér, Testvérnő, nem lehet megfelelni, hacsak nem segít mindenki bölcsen, bármilyen minőségében, emlékezve arra, hogy csak az áldozatot követelő erőfeszítésnek van jutalma...
Amikor a kereszténység teljes mértékben ráébred erre a nagy szükségszerűségre, és tesz is érte, "akkor - ígéri az Úr – „felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy." Ézs. 58:8-11.
Áldásos uralkodása közben Ezékiás hirtelen „...halálosan megbetegedett”, és nem volt számára emberi segítség. Amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: „Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” (Ézsa 38:1) úgy tűnt, hogy fel kell adnia utolsó reményét is. {PK 340.1}
Helyzete kilátástalan volt. A király azonban most is imádkozott ahhoz, aki mindeddig oltalma és erőssége volt, „...mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2). „...arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt” (2Kir 20:2–3). {PK 340.2}
Dávid kora óta egy király sem tett olyan sokat Isten országának építéséért a hitehagyás és a csüggesztő körülmények idején, mint Ezékiás. A haldokló király hűségesen szolgálta életében Istenét, és erősítette a nép bizalmát Jahvéban, mint legfőbb Urukban. Most úgy könyörgött, mint Dávid: {PK 340.3}
„Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához” Zsoltárok 88:2, 3. {PK 341.1}
Kedd, Január 30.
Hol van Isten?
Olvassátok el a Zsoltárok 41:1-3, 63:1 és 102:1-7 verseit. Mi okoz nagy fájdalmat a zsoltárosnak?
Nagyon nagy szükség van az imára – olyan imára, amilyet Dávid mondott, mikor így kiáltott „Ahogy a szarvas a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.” „Törvényed után vágyakozom.” „Vágyakozom szabadításodra.” „Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.” Ez a küzdő ima lelkülete, amilyen a zsoltáros királyé volt. {4T 534.2}
Dániel úgy könyörgött Istenhez, hogy nem magasztalta magát, hogy jóságot sem tulajdonított magának: „Hallgass meg, Uram! Bocsásd meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!” Ezt nevezi Jakab az igazak eredményes, odaadta könyörgésének. Krisztusról mondták: „Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott,” Milyen ellentéte ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj szolgálattal, s alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után, {4T 534.3}
"Hosszú élete során Dávid nem talált a földön nyugvóhelyet. Férfi korában üldözött szökevényként a pusztaság szikláin és barlangjaiban talált menedéket, írta: ST 1908. július 22. 1
"Istenem, Te vagy az én Istenem, korán kereslek Téged, lelkem szomjazik utánad, testem vágyakozik utánad Száraz és szomjas földön, ahol nincs víz.... Te voltál segítségem, ezért szárnyaid árnyékában örvendezem."". ST július 22, 1908, par. 2
Szerda, Január 31.
Ígéretei örökre elvesztek?
Olvasd el a 77. zsoltárt. Milyen tapasztalaton megy keresztül a szerző?
"Emlékezni fogok az Úr cselekedeteire, bizonyára emlékezni fogok régi csodáidra. Elmélkedem minden cselekedetedről is, és beszélek a te cselekedeteidről. Zsoltárok 77:11, 12. CTr 153.1
"Légy óvatos, hogyan értelmezed a Szentírást. Olvassátok Isten Igéjének bejövetelére nyitott szívvel, és az kifejezi a mennyei világosságot, megértést adva az egyszerűnek. Ez nem a gyengeelméjűekre vonatkozik, hanem azokra, akik nem feszítik túl magukat mértékükön és képességeiken, amikor megpróbálnak eredetiek és függetlenek lenni, amikor az igazi tudáson felüli ismeretek után nyúlnak..... CTr 153.2
"A zsoltáros Dávidnak a tapasztalatai során sokszor változott a véleménye. Időnként, amikor Isten akaratáról és útjairól nézeteket szerzett, magasra emelkedett. Aztán ahogy megpillantotta Isten irgalmának és változatlan szeretetének fordítottját, úgy tűnt, hogy mindent a sötétség felhője borít el..... Amikor az élet nehézségeiről és veszélyeiről elmélkedett, azok annyira tiltónak tűntek, hogy azt hitte, Isten elhagyta őt bűnei miatt. Bűneit olyan erős fényben látta, hogy felkiáltott: "Vajon az Úr örökre elveti-e, és nem lesz-e többé kedvező?". CTr 153.3
"Ahogy sírt és imádkozott, egyre világosabb képet kapott Isten jelleméről és tulajdonságairól, és a mennyei hatalom által nevelve úgy döntött, hogy az Isten igazságosságáról és szigorúságáról alkotott elképzelései túlzóak voltak..... Ahogy Dávid végiggondolta az Ő [Isten] nekik [Izraelnek] tett ígéreteit és ígéreteit, és tudta, hogy azok mindazoknak szólnak, akiknek ugyanúgy szükségük van rájuk, mint Izraelnek, kisajátította azokat magának..... CTr 153.4
"Ahogy Dávid kisajátította magának ezeket az ígéreteket és kiváltságokat, elhatározta, hogy többé nem fog elhamarkodottan ítélkezni, elkedvetlenedni és tehetetlen kétségbeesésbe esni. Lelke bátorságot nyert, amikor szemlélte Isten általános jellemét, amint az az Ő tanításában, türelmében, felülmúló nagyságában és irgalmasságában megmutatkozik, és belátta, hogy Isten cselekedetei és csodái nem korlátozódnak az alkalmazásra. CTr 153.5
"De ismét megváltozott Dávid tapasztalata. Ahogy látta, hogy a vétkezők és bűnösök áldásokban és kegyelmekben részesülhetnek, míg azok, akik valóban szerették Istent, olyan nehézségekkel és zűrzavarokkal vannak körülvéve, amelyek a nyílt bűnösöknek nem jutottak, úgy gondolta, hogy Isten útjai nem egyenlőek.... "Mert irigykedtem a bolondokra, amikor láttam a gonoszok jólétét..... Ők nincsenek olyan bajban, mint a többi ember." CTr 153.6
"Dávid nem értette ezt, amíg be nem ment Isten szentélyébe, és akkor - mondja - "megértettem a végüket". 'Bizony, csúszós helyre tetted őket, pusztulásba vetetted őket..... Jó nekem Istenhez közeledni." - 4. kézirat, 1896." CTr 153.7
Csütörtök, Február 1.
Nehogy meginogjon az igaz
Olvassuk el a Zsoltárok 37:1-8; 49:5-7; 94:3-7; és a 125:3 zsoltárokat. Milyen küzdelemmel néz szembe a zsoltáros?
A zsoltáros így énekel: "Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj!" (Zsolt 37:3). "Bízzatok Istenben". Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről, annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre jönni. {SC 121.2}
A negyvenkilencedik zsoltárban olvassuk, hogy „gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek. Senki sem válthatja meg atyafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.” Ha mindenki eszében tartaná, és valamennyire értékelni tudná Krisztus kimondhatatlan áldozatát, akkor helytelenítés alatt állónak tartanák magukat, aggodalmaskodásuk, és végtelen önzésük miatt. „Istenünk eljön, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe felett. Gyűjtsétek körém enyéimet, akik áldozatban velem szövetségre léptek.” Az önzés miatt, a világ szeretete miatt feledik Istent. Soknak sivár a lelki élete, s így siránkoznak: a terméketlenségem, a terméketlenségem, a terméketlenségem! Az Úr javakat kölcsönzött népének, hogy kipróbálja őket, hogy vizsgára tegye szeretetük mélységét. Némelyek elszakadnak tőle, s inkább lemondanak mennyei kincsükről, mintsem csökkentsék világi javaikat, és áldozattal lépjenek szövetségre az Úrral. Az Úr felszólítja őket, hogy hozzanak áldozatot, de a világ szeretete bezárja fülüket; nem akarják meghallani. {2T 197.2}
"A filiszteusokkal való bánásmódjában Isten megmutatta, milyen könnyen képes az általa kijelölt időben lerombolni a babonák erődítményét, és elsöpörni a hazugságok menedékét. Az Úr gyakran alkalmazza legádázabb ellenségeit, hogy megbüntesse hitvalló népének hűtlenségét. A gonoszok egy ideig diadalmaskodhatnak, amikor látják, hogy Izráel büntetést szenved; de legyenek biztosak abban, hogy Isten haragja hamarosan megsemmisítő súllyal fog rájuk zúdulni. Bármennyire is örül most a bűnös az igazságtalanság jutalmának, a vak szemek még meglátják, a kemény szív egy napon elesik, hogy az Isten ellen lázadó élet szörnyű hiba volt". ST 1882. január 12., Art. A, par. 8
Olvassa el a 73. zsoltár 1-20, 27. versét. Mi a vége azoknak, akik hiábavaló dolgokban bíznak?
"A zsoltáros Dávidnak ez volt a tapasztalata. Amikor a gonoszok virágzó állapotát nézte, irigykedett a sikerükre, és ezt mondta: "Íme, ezek az istentelenek, akik boldogulnak a világban; gazdagságban gyarapodnak. Bizony, hiába tisztítottam meg a szívemet, és hiába mostam meg a kezemet ártatlanul. Mert egész nap gyötörtek engem." De amikor bement a szentélybe, és közösséget vállalt az Úrral, nem kívánta többé a gonoszok részét; mert akkor megértette a végüket. Látta, hogy útjuk végül a pusztulásba vezet, és örömük csak ideig-óráig tart. Az irigységnek nem volt többé helye a szívében. Lázadó lelke alázatosan meghajolt Istene előtt, és kijelentette: "Te vezetsz engem a te tanácsoddal, és azután dicsőségbe fogadsz engem". Belátta, hogy az Úr vezetése végtelenül nagyobb értéket képvisel, mint a világ minden időleges jóléte; mert az Úr útja az igazság ösvényein tartotta lábát, amelyek az örök dicsőségre vezetnek". ST 1888. február 3., 1888. par. 3
Péntek, Február 2.
További Tanulmányozásra
Vannak, akik állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik. Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg, elszakítják őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben. {SC 121.3}
Helyesen cselekszünk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért lennénk hálátlanok, bizalmatlanok? Jézus a mi barátunk; az egész menny élénk részt vesz boldogulásunkban. Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és küzdelmei kedélyünket izgassák, gondfelhőbe borítsanak! Ha ezt megengedjük, akkor állandóan találunk olyasmit, ami kínoz és nyugtalanít. Ne aggodalmaskodjunk, mert ez életünket felemészti és sorvasztja, de nem segít terheinket hordozni. {SC 122.1}
Üzleti, anyagi zavarokkal küzdhetünk, a jövendő sötéten állhat előttünk, veszteségek fenyegethetnek bennünket, de ne csüggedjünk, hanem vessük gondjainkat Istenre, és legyen szívünk nyugodt és vidám. Imádkozzatok bölcsességért és értelemért, hogy ügyeiteket helyesen vezethessétek, hogy így kárt és veszteséget elkerüljetek! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy kedvező eredményeket érjetek el! Jézus megígérte segítségét, de nektek is törekednetek kell. Ha mennyei Segítőtökben bízva, minden tőletek telhetőt megtettetek, akkor nyugodtan várhatjátok az eredményt. {SC 122.2}