Hogyan Olvassuk A Zsoltárokat?
1. Lecke, 1. Negyedév 2024. December 30. - Január 5.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, December 30.
Emlékszöveg:
"És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” Lukács 24:44
A Biblia, mint tudjátok, három részből áll: (1) történelem, (2) parancsolatok és törvények, (3) prófécia. A Zsoltárok és a Példabeszédek, valamint a Salamon éneke ugyanezen kategóriákba tartoznak.
Az Apostolok Cselekedeteinek második, harmadik és negyedik fejezetét olvasva a legszebb betekintést kapjuk a zsoltárok és a próféták egyes írásainak értelmébe. Az ószövetségi írások alkalmazása volt az, amit Krisztus apostolai alkalmaztak, ami százakat, sőt ezreket vezetett a Megváltó elfogadására...
"Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem." Lukács 24:44. Isten Lelke vezette a zsoltárost, hogy a következő szavakat írja le: "A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint." Zsoltárok 110:2, 4.
Bár nem tudjuk felfogni ezt a végtelen bölcsességet, mégis jobban megértjük általa Isten szeretetét a bűnösök iránt, és az úgynevezett emberi tudásunk téves felfogását a dolgokról. Az örök "VAGYOK" számára, aki az örökkévalóságban lakozik, aki előtt a sötétség világosság, és a tér legtávolabbi határai is az Ő lábzsámolya, aki kezdettől fogva látja a véget, és akinek ezer év csak olyan, mint a tegnap, minden dolog nyílt és meztelen számára.
Vasárnap, December 31.
A zsoltárok az ősi Izraelita istentiszteletben
Olvassuk el az 1Krónikák 16:7, Nehemiás 12:8, Zsoltárok 18:1, Zsoltárok 30:1, Zsoltárok 92:1, Zsoltárok 95:2, Zsoltárok 105:2, Kolossé 3:16 és Jakab 5:13 verseit. Melyek voltak azok az alkalmak, amelyek egyes zsoltárok megírására késztettek? Mikor használta Isten népe a zsoltárokat?
Az ünnepélyes szertartások, amelyek a frigyláda elhozatalát kísérték, tartós benyomást tettek Izrael népére. Mélyebb érdeklődést keltettek a népben a szentély szolgálata iránt és újra lángra lobbantották Jahvéért való buzgalmukat. Dávid a hatalmában levő minden eszközzel igyekezett ezeket a benyomásokat még jobban elmélyíteni. Az éneket az istentisztelet állandó alkotórészévé tette. Zsoltárokat írt nemcsak a szolgálatukat végző papok, hanem a nép számára is, akik az évenkénti ünnepek alkalmával megjelentek a nemzeti oltár előtt. Az ily módon végzett istentisztelet hatása nemcsak a helybeliekre, hanem a vidéken élőkre is jó hatással volt. Ennek eredményeként a nép felhagyott a bálványimádással. A körülöttük élő népek közül sokan Izrael jólétét látva, elkezdtek kedvezően gondolkodni és nyilatkozni Izrael Istenéről, aki ilyen nagy dolgokat cselekedett népéért.{PP 711.2}
"Amikor Luther Márton elkeserítő híreket kapott, gyakran mondta: "Jöjjetek, énekeljük el a negyvenhatodik zsoltárt". Ez a zsoltár így kezdődik: "Isten a mi menedékünk és erősségünk, igen jelenvaló segítség a bajban. Ezért nem félünk, még ha a föld el is vész, és ha a hegyek a tenger közepébe kerülnek is". Ahelyett, hogy gyászolnánk, sírnánk és kétségbeesnénk, amikor a bajok árvízként gyűlnek körénk, és azzal fenyegetnek, hogy elárasztanak bennünket, ha nemcsak imádkoznánk Isten segítségéért, hanem dicsérnénk őt a sok megmaradt áldásért, - dicsérnénk őt, hogy képes segíteni rajtunk -, akkor a mi utunk jobban tetszene neki, és többet látnánk az ő üdvösségéből." Ez a zsoltár a következő. RH 1881. november 1., par. 13
"Ápoljuk a hála kegyelmét. Isten és a Bárány dicsérete legyen szüntelenül ajkunkon; a szív legyen a hála elfojthatatlan forrása, Krisztus bennetek az örök életre forrásozó víz kútja. 'Krisztus igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességgel; tanítva és intve egymást zsoltárokban, himnuszokban és lelki énekekben, énekelve kegyelettel a szívetekben az Úrnak. És bármit tesztek szóval vagy cselekedettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva Istennek és az Atyának általa."" RH 1894. január 2., par. 7
Hétfő, Január 1.
A Zsoltárírók
Olvassátok el a Zsoltárok 25:1-5; Zsoltárok 42:1; Zsoltárok 75:1; Zsoltárok 77:1; Zsoltárok 84:1, 2; Zsoltárok 88:1-3; és Zsoltárok 89:1 verseit. Mit árulnak el ezek a zsoltárok azokról az élményekről, amelyeken szerzőik keresztülmentek?
"Némelyek a hiúsághoz emelik fel lelküket, a fölényt keresve. Igazságként fogadják el a Sátán sugallatait. Azok, akik az Isten által adott áldások ellenére nem tisztelik és nem tisztelik Istent és az Ő igazságát, akik nem hirdetik nyíltan a Hozzá való tartozásukat, elvesztették jogukat Isten áldásaihoz, és az Úr nem tud velük összhangban működni. 18LtMs, Ms 108, 1903, bek. 16
"Azok, akik valóban hisznek Isten Igéjében, azt mondják: "Hozzád, Uram, emelem fel lelkemet. Istenem, benned bízom, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, ne hagyd, hogy ellenségeim győzedelmeskedjenek felettem. Igen, ne szégyellje magát senki, aki rád vár; szégyelljék magukat azok, akik ok nélkül vétkeznek. Mutasd meg nekem a Te utaidat, Uram, taníts meg a Te ösvényeidre. Vezess engem a Te igazságodban, és taníts engem, mert Te vagy az én üdvösségem Istene, Rád várok egész nap." [Zsoltárok 25:1-5.] 18LtMs, Ms 108, 1903, par. 17
"Micsoda értékes kiváltság a miénk - az, hogy az Úr Jézus Krisztustól, a nagy Tanítótól tanulhatunk, és jellemünket az Ő példája szerint formálhatjuk!" 18LtMs, Ms 108, 1903, 1903, bek. 18
"Szükség van imádságra, komoly, buzgó, gyötrelmes imádságra, olyan imádságra, amilyet Dávid mondott, amikor így kiáltott fel: "Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" [Zsoltárok 42:2.]" GW 257.2
"Dávid napjai óta nem uralkodott olyan király, aki a hitehagyás és csüggedés idején olyan hatalmasan munkálkodott volna Isten országának felemelkedéséért, mint Ezékiás. A haldokló uralkodó hűségesen szolgálta Istenét, és sokat tett azért, hogy megerősítse a nép bizalmát Jehovában mint legfőbb uralkodójában. És Dávidhoz hasonlóan most ő is könyöröghetett: "Hadd jöjjön eléd az én imádságom, hajtsd füledet kiáltásomra, mert lelkem tele van bajjal, és életem közeledik a sírhoz". Zsoltárok 88:2, 3." RH 1915. május 6., par. 3
Kedd, Január 2.
Ének minden alkalomra
Olvassuk el a 3. zsoltárt, a Zsoltárok 33:1-3-at és a 109:6-15-öt. Az emberi tapasztalatok milyen különböző aspektusait közvetítik ezek a zsoltárok?
Milyen érzései lehettek az atyának és királynak, akit ilyen kegyetlen igazságtalanság ért a fia részéről, és aki ebbe a szörnyű veszélybe került? A hatalmas, erős embert, a háborúkban edzett férfit, a királyt, akinek a szava törvény volt, akit szeretett fia árult el, - akinek sok mindent elnézett és akiben balgán megbízott - akivel igazságtalanul bántak és elhagyták azok az alattvalói, akiket a tisztelet és a hűség legerősebb szálai kötöttek hozzá - vajon milyen szavakban önthette ki most Dávid lelkének érzéseit? Legsötétebb megpróbáltatásának órájában Istenben bízott és így énekelt: {PP 741.4}
"Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim!
Sokan vannak a reám támadók!
Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél.
De te, óh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.
Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet az ő szentsége hegyéről.
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem.
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod" (Zsolt 3:2-9) PP 741.2
"Örvendezzetek az Úrban, ti igazak, mert az igazaknak kedves a dicséret. [Zsoltárok 33:1.] Ha a dicséret kedves az igazaknak, miért ne dicsérnénk az Urat a gyülekezeteinkben? Nem lenne-e jó, ha a hallgatagok a dicséret szavaival törnék fel az ajkukat elzáró pecsétet? A divat, a szokás azt mondja: Hallgassatok! De a hallgatással elfeledkezünk Istenről és az Ő irántunk való irgalmasságáról. Nem kellene-e visszatérnünk Istenünkhöz, bűnbánatot tartva visszaesésünk miatt, és megtanulnunk egyre inkább dicsérni Őt?" 17LtMs, Ms 116, 1902, bek. 52
"Kapjuk el a dicséret és a hálaadás szellemét. Felejtsük el saját nehézségeinket és gondjainkat, dicsérjük Istent a bűntől való szabadulásért és a lehetőségért, hogy az Ő nevének dicsőségére élhetünk." 17LtMs, Ms 116, 1902, bek. 54
Szerda, Január 3.
Ihletett imádságok
Olvassátok el a 2Sámuel 23:1, 2 és a Róma 8:26, 27-et. Mit tanítanak nekünk ezek a szövegek az imádságról?
Dávid "utolsó szavai" - amelyeket feljegyeztek - ének: a bizalom, a legmagasabb alapelv és a soha el nem múló hit éneke: {PP 754.1}
Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence.
Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.
Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem:
Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik:
Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel;
napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt?
Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót.” PP 754.2
Nagy volt Dávid bukása, de mély volt bűnbánata is. Szeretete izzó és hite erős volt. Neki sokat bocsátott meg Isten, ezért "igen szeretett" (Lk 7:47). {PP 754.3}
Dávid zsoltárai a bűnbe süllyedt és önmagát elítélő ember tapasztalatait, a legbensőségesebb hitet és az Istennel való mély összeköttetést tükrözik. Élettörténete hirdeti, hogy a bűn csak szégyent és fájdalmat hozhat az emberre, Isten szeretete és irgalma pedig a legmélyebb mélységbe is elér. A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába. Minden biztosíték és ígéret közül, amelyet Isten szava tartalmaz, az tesz a leghatásosabban bizonyságot Istenről, amely Istennek az emberek iránt gyakorolt hűségéről, igazságáról, irgalmasságáról szól. {PP 754.4}
"Nem értékeljük úgy az imádság erejét és hatékonyságát, ahogyan kellene. 'A Lélek is megsegíti a mi gyengeségeinket; mert nem tudjuk, hogy miért kellene imádkoznunk, ahogyan kellene; de a Lélek maga közbenjár értünk olyan sóhajtásokkal, amelyeket nem lehet kimondani'. Isten azt kívánja, hogy imádságban járuljunk hozzá, hogy megvilágosítsa elménket. Egyedül Ő adhat tiszta fogalmakat az igazságról. Egyedül Ő tudja meglágyítani és leigázni a szívet. Ő tudja felgyorsítani az értelmet, hogy megkülönböztesse az igazságot a tévedéstől. Ő tudja megerősíteni az ingadozó elmét, és olyan tudást és hitet adni neki, amely kiállja a próbát. Imádkozzatok tehát; imádkozzatok szüntelen. Az Úr, aki meghallgatta Dániel imáját, meghallgatja a tiédet is, ha úgy közeledsz hozzá, ahogy Dániel tette." (The Review and Herald, 1904. március 24.) Pr 90.2
Csütörtök, Január 4.
A zsoltárok világa
Olvasd el a Zsoltárok 16:8; 44:8; 46:1; 47:1, 7; 57:2; 62;8; 82:8; és 121:7. Milyen helyet foglal el Isten a zsoltáros életében?
"Énókh Istennel járt. Így lehet minden Krisztusért munkálkodó is. A zsoltárossal együtt mondhatod: "Az Urat mindig magam elé helyeztem; mert ő van jobbomon, nem rendülök meg." [Zsoltárok 16:8.] Amíg úgy érzed, hogy nincs elégséges önmagadból, addig elégséges leszel Jézusban. Ha minden tanácsodat és bölcsességedet emberektől várod, halandó és véges emberektől, mint te magad, akkor csak emberi segítséget fogsz kapni. Ha Istenhez fordulsz segítségért és bölcsességért, Ő soha nem fog csalódást okozni a hitedben." GW 417.4
"Amikor Luther Márton elkeserítő híreket kapott, gyakran mondta: "Jöjjetek, énekeljük el a negyvenhatodik zsoltárt". Ez a zsoltár így kezdődik: "Isten a mi menedékünk és erőnk, igen jelenvaló segítség a bajban. Ezért nem félünk, még ha a föld el is vész, és ha a hegyek a tenger közepébe vesznek is". Ahelyett, hogy gyászolnánk, sírnánk és kétségbeesnénk, amikor a bajok árvízként gyűlnek körénk, és azzal fenyegetnek, hogy elárasztanak bennünket, ha nemcsak imádkoznánk Isten segítségéért, hanem dicsérnénk őt a sok megmaradt áldásért, - dicsérnénk őt, hogy képes segíteni rajtunk -, akkor a mi utunk jobban tetszene neki, és többet látnánk az ő üdvösségéből." Ez a zsoltár a következő. RH 1881. november 1., par. 13
"Zsákmánnyal megrakodva, Júda seregei, Jósáfát "élén", örömmel tértek haza, "mert az Úr örvendezésre késztette őket ellenségeik fölött". És zsoltárokkal, hárfákkal és trombitákkal Jeruzsálembe jöttek az Úr házához". Azért jöttek, hogy örvendezzenek. A következő parancsnak engedelmeskedve: "Álljatok meg, és lássátok az Úr üdvösségét: .... ne féljetek, és ne ijedjetek meg", teljesen Istenbe vetették bizalmukat; és ő bizonyult erősségüknek és szabadítójuknak. Most már megértéssel énekelhették Dávid ihletett himnuszait:" RH 1914. január 1., par. 17
"Ó, tapsoljátok meg a kezeteket, ti népek, kiáltsátok Istennek a diadal hangján...". RH 1914. január 1., 1914, 1. bek. 19
"'Mert Isten az egész föld királya: Énekeljetek értelmes dicséretet'..." RH 1914. január 1., 1914. január 1., par. 20
Péntek, Január 5.
További Tanulmányozásra
„Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela. Zsoltárok 62:9. Márc. 86.1
"Sokat kell imádkoznunk, ha előre akarunk haladni az isteni életben. Amikor először hirdették az igazság üzenetét, mennyit imádkoztunk. Milyen gyakran hallatszott a közbenjárás hangja a kamrában, a pajtában, a gyümölcsösben vagy a ligetben. Gyakran órákat töltöttünk komoly imádságban, ketten vagy hárman együtt követeltük az ígéretet; gyakran hallatszott a sírás hangja, majd a hálaadás hangja és a dicsőítés éneke. Most közelebb van Isten napja, mint amikor először hittünk, és komolyabbnak, buzgóbbnak kell lennünk, mint azokban a korai napokban. Veszélyeink most nagyobbak, mint akkor. "37 Márc 86.2
Dávid nem lehetett jelen Sámuel temetésén, de gyásza mély és oly gyengéd volt, ahogy a hűséges fiú gyászolja szeretett atyja halálát. Dávid tudta, hogy Sámuel halálával ledőlt az a korlát, amely némileg védte őt Saul cselekedeteitől. Ezért még bizonytalanabbnak érezte magát, mint akkor, amikor a próféta élt. Amíg Saul figyelmét lekötötte a Sámuel haláláért tartott gyász, Dávid kihasználta az alkalmat biztonságosabb hely keresésére. Így elmenekült Párán pusztájába. Itt a pusztában alkotta meg a százhuszadik és százhuszonegyedik zsoltárt. Ebben az elhagyott vadonban elgondolkozva azon, hogy a próféta halott és a király pedig az ellensége, így énekelt: {PP 664.2}