Eszter És Márdokeus
12. Lecke, 4. Negyedév 2023. December 16-22., 4. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, December 16.
Emlékezetes Szöveg:
"Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” Ézsaiás 49:6
Csaknem ötvenezer fogoly élt azzal a rendelettel, amely Círusz jóvoltából hazatérésüket megengedte. Ez azonban csak maradék a médó-perzsia tartományaiban szétszóródott százezrekhez képest. A zsidók nagy többsége úgy döntött, inkább a száműzetés földjén marad, mintsem vállalkozzék a visszatérés nehézségeire, feldúlt városaik és otthonuk helyreállítására. {PK 598.1}
Húsz, vagy még több év elteltével Dárius Hystaspes – az akkori uralkodó – második rendeletet adott ki, amely éppen olyan kedvező volt, mint az első. Az irgalmas Isten így nyújtott újabb alkalmat a médó-perzsa birodalomban élő zsidóknak arra, hogy visszatérjenek atyáik földjére. Az Úr előre látta, hogy milyen nyugtalan idők következnek Xerxes – az Eszter könyvében szereplő Ahasvérus – uralkodása alatt; egyrészt megváltoztatta a hatalmon levők érzéseit, másrészt arra indította Zakariást, hogy bírja rá a foglyokat a hazatérésre. {PK 598.2}
"Az Úrnak most is az volt a szándéka, ami kezdettől fogva: dicsérjék népét a földön, hogy általuk neve megdicsőüljön..." PK 599.2
Vasárnap, December 17.
Fogságban egy idegen kultúrában
Olvassátok el a Dániel 1:1-12, a Dániel 3:1-12 és a Dániel 6:1-9 verseket. Bármennyire is különlegesek ezek a helyzetek, mit mutatnak ezek a beszámolók arról, hogy Isten népe milyen kihívásokkal néz szembe, ha idegen kultúrában él?
"Sok minden volt ebben a döntésben. Rabszolgáknak tekintették őket, de különösen kedveltek voltak látszólagos intelligenciájuk és személyük komolysága miatt. De úgy döntöttek, hogy minden színlelés, még az is, hogy a király asztalához üljenek, és egyenek az ételből, vagy elfogadják a bort, még ha nem is isszák, vallási hitük megtagadása lenne..... Nem ők választották, hogy egyeduralkodók legyenek, de annak kellett lenniük, különben megromlanának a babiloni udvarokban, és mindenféle kísértésnek ki lennének téve az evésben és ivásban. A romboló hatások eltávolítanák a biztosítékukat, és megbecstelenítenék Istent, és tönkretennék saját jellemüket." - 122. kézirat, 1897". CTr 173.6
Az ügyigazgatás területén tevékenykedők legyenek mindenben elővigyázatosak, nehogy helytelen elvek vagy módszerek miatt tévedésbe essenek. Eredményük olyan lehet, mint Dánielé volt a Babilon királyi udvaraiban. Mikor Dániel összes ügyintézését a legaprólékosabb fölülvizsgálatnak vetették alá, egyetlen hibára se bukkantak. Érdemes tanulmányoznunk ügyintézésének följegyzéseit –bármennyire hézagosak is – mert tanításokat rejtenek magukban. Elárulják, a tényt, hogy az ügyigazgató nem szükségszerűen rosszban sántikáló tervkovács. Olyan ember lehet, aki minden lépesnél Istentől kéri tanácsát. Dániel, a babiloni királyság miniszterelnöke, egyúttal Isten prófétája volt, s a mennyei ihletés világosságában részesült. Dániel élete bizonyítja, mivé lehet minden keresztény ügyvezető. {7T 248.2}
Isten a legnagyobb szolgálatot sem fogadja el, csak ha magunkat is égőáldozatul fektetjük az oltára. A gyökérnek kell szentnek lennie, máskülönben nem teremhet élvezhető, egészséges gyümölcsöt, holott csak ez kedves Isten előtt. A szívnek kell megtérnie, megszentelődnie. Az indítékoknak kell helyesnek lenniük. A benső lámpást a két mennyei hírnökből ömlő olajnak kell táplálni, me1y a két aranycsövön az arany medencébe ömlik. Az Úr szava sose ér az emberhez hiába.{7T 248.3}
Becses, létfontosságú igazságok fonódnak össze az emberek örök jólétével, mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban, mely most tárulkozik ki előttünk. „Szenteld meg őket a te igazságoddal; a te igéd igazság.” (János 17:17) Isten Igéjét gyakorolnunk kell, mert az örökké élni fog, örökre megmarad. A világi nagyravágyás, világi vállalkozások, az emberek legnagyszerűbb tervei és szándékai el fognak pusztulni, akár a fű. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra vezettek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12:3) {7T 249.1}
Hétfő, December 18.
Idegen bíróság előtt
Olvassátok el az Eszter 2:1-9-et. Mit tanítanak ezek a versek Márdokeus és Eszter helyzetéről?
"Aligha kétséges, hogy a király, amikor utólag mérlegelte az ügyet, úgy érezte, hogy Vasti inkább tiszteletet érdemel, mint azt, hogy úgy bánjanak vele, ahogyan ő volt. 3BC 1139.8
"A királyok királyának szemében nem lehetett értéke semmilyen válási törvénynek, amelyet olyan emberek alkottak, akik sok napon át átadták magukat a borivásnak, olyan emberek, akik képtelenek voltak uralkodni az étvágyukon. Ezek az emberek képtelenek voltak józan és nemes gondolkodásra. Nem tudták felismerni a valós helyzetet. 3BC 1139.9
"Bármilyen magas tisztségük is van, az emberek engedelmesek Isten előtt. A királyok által gyakorolt nagy hatalom gyakran szélsőséges önmaga felmagasztalásához vezet. Az Isten magasabb rendű törvényeit figyelmen kívül hagyó törvények meghozatalára tett értéktelen fogadalmak pedig nagy igazságtalansághoz vezetnek. 3BC 1139.10
"Az olyan engedékenységek, mint amilyeneket Eszter első fejezete ábrázol, nem dicsőítik Istent. Az Úr azonban olyan embereken keresztül valósítja meg akaratát, akik mégis félrevezetnek másokat. Ha Isten nem nyújtaná ki fékező kezét, furcsa bemutatókat láthatnánk. De Isten emberi elmékre hat, hogy beteljesítse célját, még akkor is, ha a felhasznált személy továbbra is helytelen gyakorlatokat követ. És az Úr olyan embereken keresztül valósítja meg a terveit, akik nem ismerik el az Ő bölcsességből fakadó leckéit. Az Ő kezében van minden földi uralkodó szíve, hogy arra fordítsa, amerre akarja, ahogyan a folyó vizét is fordítja. 3BC 1139.11
"A tapasztalatokon keresztül, amelyek Esztert a medo-perzsa trónra juttatták, Isten a népével kapcsolatos céljainak megvalósításán munkálkodott. Ami a sok bor hatása alatt történt, az Izráel javára vált be (39. kézirat, 1910)." 3BC 1139.12
Kedd, December 19.
Márdokeus hűséges Bizonyságtétele
Olvassuk el az Eszter 3:1-15-öt. Mi történt itt, és miért?
Sátán ebben az időben médó-perzsa egyik tekintélyes emberének, a gátlástalan agági Hámánnak közreműködésével akarta meghiúsítani Isten szándékát. Hámán elkeseredetten gyűlölte a zsidó Márdokeust. Márdokeus nem tett neki semmi rosszat, csak egyszerűen nem volt hajlandó leborulni előtte. Hámánnak nem volt elég, hogy „csak Mordokojra emeljen” kezet. Azt forralta, hogy „minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából” (Eszt 3:6). {PK 600.2}
Hámán hazugságaival félrevezette Xerxest, aki rendeletet adott ki a médó-perzsa birodalom minden tartományában, „a népek között” „elszórtan és elkülönülten” élő összes zsidó lemészárlására (Eszt 3:8). A rendelet meghatározott egy napot a zsidók kiirtására és vagyonuk elkobzására. Aligha volt a király annak tudatában, hogy milyen messze ható következményekkel járna e rendelkezés végrehajtása. Sátán, ennek a tervnek rejtett ösztönzője, megpróbálta a föld színéről eltüntetni azokat, akik megőrizték az igaz Isten ismeretét. {PK 600.3}
"A király vakságában arra készült, hogy megtegye azt, ami szenvedést és elnyomást hozna az Urat elismerő és neki szolgáló népre. A Sátán különböző módokon dolgozik gonosz embereken keresztül, hogy szenvedést hozzon az Úr népének. A Sátán ügynökségei a zsidók elpusztítására törekedtek, de az ellenség szándéka meghiúsult. Az Úr alattvalóinak kötelessége, hogy bármi áron is hűek legyenek hozzá." 25LtMs, Ms 39, 1910, bek. 33
Az Isten népe ellen kiadandó rendelet hasonló lesz ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen Eszter idején. A perzsa rendelet Hámánnak Márdokeus iránti gyűlöletéből eredt. Nem mintha Márdokeus ártott volna neki, de nem volt hajlandó olyan tisztelettel viseltetni iránta, amilyen tisztelet egyedül Istent illeti meg. A király rendeletét fondorlattal, félremagyarázással csalták ki a választott nép ellen. A cselszövést Sátán sugallta, hogy eltörölje a földről azt a népet, amely megőrizte az igaz Isten ismeretét. De a gonosz tervet meghiúsította a másik hatalom, amely az emberek fiain uralkodik: Isten hatalmas angyalokra bízta népe védelmét. A protestáns világ ma a szombatünneplők kis csoportjában a kapunál ülő Márdokeust látja. Jellemük, viselkedésük és az Isten törvénye iránti tiszteletük állandó feddés azok számára, akik elvetették az Úr félelmét s lábbal tiporják szombatját. Valamilyen módon félre kell tenni az útból a kellemetlen betolakodókat. {5T 450.1}
Szerda, December 20.
Talán éppen a mostani idő miatt
Olvassuk el az Eszter 4:1-14-et. Miért tartották ebben a pillanatban helyénvalónak, hogy Eszter zsidónak vallja magát?
Hámán hazugságaival félrevezette Xerxest, aki rendeletet adott ki a médó-perzsa birodalom minden tartományában, „a népek között” „elszórtan és elkülönülten” élő összes zsidó lemészárlására (Eszt 3:8). A rendelet meghatározott egy napot a zsidók kiirtására és vagyonuk elkobzására. Aligha volt a király annak tudatában, hogy milyen messze ható következményekkel járna e rendelkezés végrehajtása. Sátán, ennek a tervnek rejtett ösztönzője, megpróbálta a föld színéről eltüntetni azokat, akik megőrizték az igaz Isten ismeretét. {PK 600.3}
„Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek” (Eszt 4:3). A médek és perzsák végzését nem lehetett visszavonni. Látszólag nem volt semmi remény. A rendelet minden zsidót pusztulásra ítélt. {PK 601.1}
Az ellenség cselszövését azonban meghiúsította az emberek fölött uralkodó Hatalom. A Gondviselés folytán a magasságos Istent félő zsidó Eszter lett a médó-perzsa birodalom királynéja. Márdokeus közeli rokona volt Eszternek. Szorult helyzetükben elhatározták, hogy Xerxeshez fordulnak népük érdekében. Eszternek kellett közbenjáróként Xerxes elé merészkednie. „Ki tudja – mondta Márdokeus –, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszt 4:14) {PK 601.2}
A megoldásra váró válság Esztertől gyors és megfontolt cselekvést igényelt. Mind ő, mind Márdokeus tudta, ha Isten nem tesz valami rendkívüli dolgot érdekükben, saját erőfeszítésük hiábavaló. Eszter időt szentelt az Istennel – ereje forrásával – való bensőséges beszélgetésre. „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszt 4:16) {PK 601.3}
Csütörtök, December 21.
A Purim csodája
Olvassuk el az Eszter 9:1-12-t. Mi volt Eszter erőfeszítéseinek eredménye?
A gyorsan pergő események – Eszter megjelenése a király előtt, az iránta tanúsított feltűnő jóindulat, a király és királyné lakomái Hámánnal mint egyetlen vendéggel, a király nyugtalan álma, Márdokeus nyilvános kitüntetése, valamint Hámán gonosz mesterkedésének leleplezése utáni megalázása és bukása – mind a jól ismert történet összetevői voltak. Isten csodálatosan cselekedett bűnbánó népe érdekében. A király ellenrendeletet adott ki, amely megengedte a zsidóknak életük védését. „A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel” juttatták el a birodalom minden részébe a királyi rendeletet, amely megengedte a zsidóknak, hogy védjék életüket. „Minden egyes tartományban, minden egyes városban és helységben, ahova a király törvényes parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés” (Eszt 8:14, 17). {PK 602.1}
Az elpusztításukra kitűzött napon „összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való rettegés fogta el az egész lakosságot.” Isten hatalmas angyalokat bízott meg népe oltalmazásával, míg ők „életük védelmére” keltek (Eszt 9:2, 16). {PK 602.2}
Márdokeus megkapta azt a megtisztelő helyet, amelyet korábban Hámán foglalt el. „...második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai...” (Eszt 10:3); igyekezett elősegíteni a zsidók jólétét. Így juttatta Isten választott népét újra kedvező helyzetbe a médó-perzsa udvarban; így valósíthatta meg azt a szándékát, hogy visszaviszi őket földjükre. Számottevő csoport azonban csak évekkel később – Nagy Xerxes utódja, I. Artaxerxes uralkodásának hetedik évében – tért vissza Jeruzsálembe Ezsdrás vezetésével. {PK 602.3}
Azok a próbák, amelyek Isten népét Eszter korában sújtották, nemcsak arra a korra jellemzőek. A pátmoszi látnok végigtekintette a korokat az idők végéig, és ezt mondta: „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jel 12:17). A föld jelenlegi lakói közül egyesek e szavak teljesedésének tanúi lesznek. Az a lelkület, amely a letűnt korokban az igaz egyház üldözésére késztette az embereket, a jövőben hasonló eljárást fog kiváltani Isten hűséges gyermekeivel szemben. Már folynak az előkészületek erre az utolsó nagy küzdelemre. {PK 605.1}
Péntek, December 22.
További Tanulmányozásra
Isten maradék népe elleni végső rendelet nagyon fog hasonlítani ahhoz, amelyet Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Az igaz egyház ellenségei ma a szombat parancsát megtartók kis csoportjában Márdokeust látnak a kapuban. Isten népének a menny törvénye iránti tisztelete állandó szemrehányást jelent azok számára, akik nem félik az Urat és lábbal tiporják szombatját. {PK 605.2}
Sátán felháborodást ébreszt a népszerű szokásokat és hagyományokat visszautasító kisebbséggel szemben. Magas állású és neves emberek fognak szövetkezni a törvényt megvető, gonosz emberekkel, hogy tanácskozzanak velük Isten népe ellen. Gazdagság, lángelme, műveltség összefog, hogy megvetéssel illesse őket. Üldöző uralkodók, lelkészek, egyháztagok esküsznek össze ellenük. Szóban és írásban, kérkedéssel, fenyegetéssel és gúnnyal igyekeznek megtörni hitüket. Megtévesztéssel és dühös felhívásokkal fogják felkelteni az emberi indulatokat. Mivel az „így szól a Szentírás” szavakkal nem tudnak a bibliai szombat képviselői ellen semmit sem felhozni, ezért az erőszak eszközével lépnek fel. A törvényhozók meghajolnak a vasárnaptörvény követelései előtt, hogy ezzel népszerűségre tegyenek szert és pártfogásban részesüljenek. De azok, akik félik Istent, nem fogadhatják el a Tízparancsolat egyik előírását sértő intézményt. Ezen a csatatéren vívja meg utolsó nagy harcát az igazság a tévelygéssel. Nem lehet kétség a harc kimeneteléről. Ma is, mint Eszter és Márdokeus korában, az Úr megvédi igazságát és népét. {PK 605.3}