"Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” Máté 28:19.
Isten azért ruházta fel az embert tudással és élettel, hogy boldoggá tegye, és hasznos legyen abban, hogy a világot olyanná tegye, amilyennek lennie kell. Még azután is, hogy a szent pár bűnbe esett, Isten ugyanúgy érdeklődött irántuk, mint korábban - olyannyira, hogy azonnal elkezdte tanítani őket arra, hogyan váltsák meg magukat, és hogyan térjenek vissza örök hazájukba. Attól a naptól kezdve mindmáig így tanította tovább az emberi családot.
E megváltó munka elvégzésére Isten leküldte az Igazság Lelkét, elküldte a prófétákat és az angyalokat, valamint az Ő egyszülött Fiát - mind a megváltás tanítóit. Ő maga leszállt a Sínai-hegyre, és bár szinte minden szolgáját megölték, beleértve a Fiát is, mégis az emberi nem iránti kimeríthetetlen érdeklődése mind a mai napig tart. Hibáink ellenére az Ő ígérete, hogy visszavisz minket az Édenbe, hogy ott éljünk Vele, ha megbánjuk, még mindig olyan biztos, mint a nap.
Most már látod, milyen Isten, és ha "olyanok akarunk lenni, mint Isten", akkor nekünk is ilyennek kell lennünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy kell érdeklődnünk egymás iránt és az Ő Királyságának felépítésében, mint ahogyan Ő is érdeklődik. Olyan önzetlennek kell lennünk, mint Ő. Örömmel kell tanítanunk másokat mindarra, amire Ő tanított minket. Mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy javítsuk mások életkörülményeit. Jobbá kell tennünk a világot, mint amilyen lehetne, ha mi nem lennénk benne. A teremtés hetében Isten megtette a maga részét. Most nekünk is meg kell tennünk a magunk részét a teremtésből, ha olyanok akarunk lenni, mint Isten.
Olvassátok el a János 20: 21, 22 verseket. Hogyan kell alakítania küldetésünket annak megértésének, hogy a misszió az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben találja meg eredetét?
Így kapták a tanítványok a megbízatásukat. Tanítaniuk és prédikálniuk kellett Krisztus nevében. A nekik adott tanításban benne volt az az életerős, lelki lehelet, amely Krisztusban van. Egyedül Ő adhatta nekik azt az olajat, amellyel rendelkezniük kellett ahhoz, hogy sikeresen munkálkodhassanak. Krisztus hasonlatosságának kellett megjelennie bennük. Csak úgy lehettek sikeresek, ha tanulmányozták Mesterük jellemét, és követték az ő példáját. RH 1899. június 13., Art. A, par. 5
"A Szentlélek az élet lehelete a lélekben. Krisztus lehelete tanítványaira az igazi lelki élet lehelete volt. A tanítványoknak ezt úgy kellett értelmezniük, hogy átjárja őket Megváltójuk tulajdonságaival, hogy tisztaságban, hitben és engedelmességben felmagasztalják és tiszteletre méltóvá tegyék a törvényt. Isten törvénye az ő jellemének kifejeződése. A követelményeinek való engedelmességgel megfelelünk Isten jellemének. A tanítványoknak így kellett tanúságot tenniük Krisztusról. RH 1899. június 13., Art. A, par. 6
"A Lélek átadása maga Krisztus életének átadása volt, amely a tanítványokat küldetésükre alkalmassá tette. E képesítés nélkül a munkájukat nem tudták volna elvégezni. Így kellett teljesíteniük az egyházzal kapcsolatos hivatalos feladatokat. A Szentlélek azonban még nem nyilvánult meg teljesen, mert Krisztus még nem dicsőült meg. A Szentlélek bőségesebb kiáradása csak Krisztus mennybemenetele után következett be. RH 1899. június 13., Art. A, par. 7
"Akinek a bűneit elengeditek, azoknak elengedik, és akinek a bűneit megtartjátok, azoknak megtartják". A tanítványoknak itt adott lecke azt jelenti, hogy az Istentől valóban tanított, bölcs embereknek, akik a Szentlélek belső munkájával rendelkeznek, reprezentatív emberként, a hívők egész testének mintájaként kell cselekedniük. Ezeknek kell megmutatniuk, hogy képesek a gyülekezet megfelelő rendjének megőrzésére; és a Szentlélek meggyőzi őket a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről. A bűnök bocsánatát azonban egyedül Isten előjogaként kell értelmezni. A Máté evangélium hetedik fejezetében található figyelmeztetések megtiltják az embereknek, hogy ítéletet mondjanak embertársaik felett. Isten nem adott hatalmat szolgáinak arra, hogy elvethessék vagy elpusztíthassák őket. Az apostolok képtelenek voltak arra, hogy bármelyik lélekből eltávolítsák a bűnt. Nekik az Istentől származó üzenetet kellett átadniuk: Meg van írva - így és így szólt az Úr - a hazugság, a szombatszegés, a hamis tanúzás, a lopás, a bálványimádás tekintetében". RH 1899. június 13., Art. A, par. 8
Olvassuk el a Máté 28:16-20-at. A tanítványság milyen elemeit tudod azonosítani ebben a szakaszban?
Hogy az evangélium hirdetése e megbízás értelmében nem ért véget az ősegyházzal, az az ígéretből nyilvánvaló: "Én veletek vagyok mindörökké, a világ végezetéig". Nem azt mondja: "Veletek vagyok, apostolok, mindenütt, a világ végezetéig", hanem: "Veletek vagyok mindenkor, a világ vagy a korszak végéig". Nem lehet azt mondani, hogy a zsidó korszakra gondol, mert az már véget ért a kereszttel. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az ősevangélium hirdetése és hite mindig ugyanazzal a lelki segítséggel jár majd. Az apostolok megbízatása a keresztény korszakhoz tartozott, és annak egészét felölelte. Következésképpen az ajándékok csak a hitehagyás miatt veszhettek el, és a primitív hit és gyakorlat újjáéledésével együtt fognak újraéledni." EW 135.1
“A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan – lelkészek és egyháztagok – boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni. {GC 464.1}
Olvassuk el a Jelenések könyve 14:6, 7-et. Isten küldetésének mely aspektusait tudod azonosítani az első angyal és a három angyal üzenete által bemutatott "örök evangéliumban" (NRSV)?
Vessük félre rövidlátó, önző terveinket, s ne feledjük, hogy a legnagyobb szabású és legelsőrendűbb fontosságú munkát végezzük. Ezzel a munkával az első, a második és a harmadik angyal üzenetét hallatjuk, s felkészülünk a következő angyal érkezésére, aki majd beragyogja dicsőségével a földet. {6T 406.5}
Majd a harmadik angyalt láttam. Kísérő angyalom így szólott: „Rettenetes a munkája. Félelmetes a küldetése. Angyal, aki különválasztja a búzát a polyvától, és a tiszta búzát egybegyűjti, egybekötözi, illetve elpecsételi a mennyei csűrök számára. Ezek a dolgok foglalkoztassanak minden gondolatot, ezek kössék le a teljes figyelmet.” {EW 118.1}
Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni és hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt. Az angyal, kinek fényessége mindenhova elhatott, fennhangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon s lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és gyűlöletes madarak tömlöcévé.” A Babilon bukásáról szóló mennyei üzenet, melyet a második angyal hirdetett, megismételtetik, kiegészítve mindama romlottság megemlítésével, ami 1844 óta lopódzott be az egyházakba. Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában, amely csakhamar eljövend. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk s mindnyájan egyesültek, hogy bátran hirdessék a harmadik angyal üzenetét. {EW 277.1}
Angyalok küldettek el, hogy a hatalmas angyalt támogassák munkájában s a következő, mindenüvé elható kiáltásra lettem figyelmessé: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert bűnei az égig hatottak s megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.” Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzenetének és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének. {EW 277.2}
Olvassátok el az 1Mózes 12:1-3-at és az 5Mózes 7:6, 11, 12-t. Mi volt Isten eredeti célja az Ő népével az Ószövetségben?
Izráel fiainak el kellett foglalniuk azt az egész területet, amelyet Isten kijelölt nekik. El kellett venniük azoktól a nemzetektől, amelyek nem akarták az igaz Istent imádni és szolgálni. Isten szándéka az volt, hogy jellemének Izráel általi kinyilatkoztatásával magához vonzza az embereket. Az evangéliumi meghívást kellett megismertetniük az egész világgal. Az áldozati szertartásban rejlő tanítással fel kellett magasztalniuk Krisztust a nemzetek előtt, hogy mindenki, aki feltekint reá, éljen. A választott néphez tartoztak mindazok, akik - a kanaánita Ráhábhoz és a moabita Rúthoz hasonlóan - felhagyva a bálványimádással az igaz Istent imádták. Izraelnek - amint száma növekedett - ki kellett volna szélesítenie határait, amíg országuk magába zárja az egész világot. {PK 19.1}
Amit Isten Izráel, a választott nép által akart tenni a világért, ma megvalósítja egyházával. Kiadta „a szőlőt... más munkásoknak”, a vele kötött szövetséget megtartó népének, akik hűségesen „megadják a termést a maga idejében.” Az Úrnak mindig voltak a földön hűséges képviselői, akik magukévá tették a menny érdekeit. Istennek ezek a tanúi a lelki Izráel közé számítanak, és Jahve teljesíti ősi népének tett minden szövetségi ígéretét. {PK 713.1}
Isten egyháza egészen a befejezésig, szabadon viheti előre, az elveszett ember megváltásának isteni tervét. Hosszú századokon át Isten népét korlátozták szabadságában. Nem hirdethette az evangéliumot a maga tisztaságában. A legszigorúbb büntetésekkel sújtották azokat, akik merészelték áthágni az emberi rendelkezéseket. Ennek következtében az Úr nagy erkölcsi szőlőskertje majdnem teljesen parlagon hevert. Az emberek nélkülözték Isten Igéjének világosságát. Félő volt, hogy a tévelygés és babona sötétsége elfeledteti az igaz vallás nyújtotta ismeretet. Isten földi egyháza olyan fogságban volt e sokáig tartó, könyörtelen üldözés idején, mint Izráel volt a babiloni száműzetésekor. {PK 714.1}
Hála Istennek, hogy egyháza nincs már szolgaságban. A lelki Izrael visszakapta azokat a kiváltságokat, amelyekben Isten népe Babilonból való szabadulása után részesült. A föld minden részén férfiak és nők szívét érinti a mennyből küldött üzenet, amelyről a látnok János prófétálta, hogy Krisztus második jövetele előtt fogják hirdetni: „Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája” (Jel 14:7). {PK 714.2}
Olvassuk el a Jelenések könyve 7:9, 10-et. Mit sugall ez a szöveg Isten missziójának messzire nyúló földrajzi kiterjedéséről?
"Nagyon értékes Isten számára az Ő munkája a földön. Krisztus és a mennyei angyalok minden pillanatban figyelik. Ahogy közeledünk Krisztus eljöveteléhez, egyre több és még több missziós munka fogja lekötni erőfeszítéseinket. Isten kegyelmének megújító erejének üzenetét minden országba és éghajlatra elvisszük, amíg az igazság be nem övezi a világot. A megpecsételtek között lesznek olyanok, akik minden nemzetből, nemzetségből, nyelvből és népből érkeztek. Minden országból összegyűlnek majd férfiak és nők, akik Isten trónja és a Bárány előtt állnak majd, és ezt kiáltják: "Üdvösség a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak". Jelenések 7:10. Mielőtt azonban ez a munka beteljesedhetne, meg kell tapasztalnunk itt, a saját hazánkban a Szentlélek munkáját a szívünkön." CT 532.1
Sugárkévéket láttam ragyogni sok városból, faluból, a föld magas és alacsony helyeiről. Engedelmeskedtek Isten szavának, s az eredmény az lett, hogy minden városban és faluban emlékművet állítottak neki. Igazságát az egész világon hirdették. {9T 28.4}
Láttam, hogy Istennek vannak oly gyermekei, akik még mindig nem ismerik, és nem tartják a szombatot. Nem utasítják vissza annak világosságát. A nagy nyomorúság idején megteltünk Szentlélekkel és arra késztetett minket, hogy kivonuljunk, és nagyobb buzgalommal hirdessük a szombatot. Ez felingerelte az egyházakat és a névleges Jézust-várókat, mert a szombat igazságát megtartani nem tudták. Ekkor Isten összes választottjai világosan látták, hogy mienk az igazság, ők is hozzánk csatlakoztak, és velünk együtt szenvedték el az üldöztetéseket. Fegyvert, éhséget, ragályt és nagy zűrzavart láttam a földön. A gonoszok azt hitték, hogy mi hoztuk rájuk Isten ítéleteit. Felkerekedtek, és tanácsot ültek, hogy miként lehetne bennünket a földről kiirtani, mert azt hitték, hogy akkor a baj is megszűnik. {EW 33.2}
“Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” Ézsaiás 2:2-4
“Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek. És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, amelyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, amint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.” Ézsaiás 66:15, 16, 19, 20.
Az 1844. évi csalódás után a Krisztusban való Igazság hírnökeinek azt mondták, hogy "kiáltsanak még" (folytassák a prédikálást) és mondják: "Így szól a Seregek Ura: Városaim a jólét által még elterjednek, és az Úr még megvigasztalja Siont, és még kiválasztja Jeruzsálemet".
Így történt, hogy amint az 1844-ben kitűzött időpont eltelt, és a népek reményei elszálltak, az Úr azzal bátorította őket, hogy White nővérnek látomást adott az első gyümölcsök összegyűjtéséről, a 144 000-ről, akik elsőként jutnak el a Sion hegyére, és ott a Báránnyal együtt állnak (Jel 14,1), Sion és Jeruzsálem vigasztalásáról. Ezért újra elindultak azzal a kitűzött céllal, hogy összegyűjtsék Isten 144 000 bűntelen szolgáját, azokat, akiket a második gyümölcsök összegyűjtésére, a megszámlálhatatlan sokaságra kell felhasználni minden nemzetből (Jel 7:9). De az idő előrehaladtával ahelyett, hogy Istennel együtt dolgozott volna, a felekezet a prófécia Szellemébe vetett hitetlenség miatt visszaesett (Bizonyságtételek, 5. kötet, 217. oldal), és így szem elől tévesztette az Igazságot, amely még ki kellett volna bontakoznia, és amely most napvilágra került.
Így történt, hogy amint 1844-ben bekövetkezett a csalódás, amelyet a kis könyv keserűvé válása jelképez, miután megették, az angyal kijelentette: "Újra prófétálnod kell sok nép, nemzet, nyelv és király előtt". Jel 10:10, 11. A második adventi mozgalom ekkor újjászerveződött, és a Hetednapi Adventisták címet kapta. Így az Úr megbízta küldötteit, hogy "kiáltsanak még", hogy újra hirdessék, folytassák a további világosság - a halottak ítélete - hirdetését. A szentély megtisztítása (Dán 8:14), megtisztítása azáltal, hogy kitörlik a könyvekből (Dán 7:10) azoknak a nevét, akiket nem találtak alkalmasnak arra, hogy az első feltámadásban, a szentek feltámadásában (Jel 20:5, 6) feltámadjanak.
Itt látható, hogy az Ihlet nem egyszerre világítja meg az utunkat tisztán a cél felé, hanem lépésről lépésre teszi ezt; hogy Isten Igazsága fokozatos; hogy soha nem mondhatjuk igazán, hogy minden Igazságunk megvan ahhoz, hogy tisztán eljussunk a Gyöngykapuig.