Álljatok meg

Szombat Délután, Szeptember 9.

Vasárnap, Szeptember 10.

Harcba hivó beszéd

"Kelj fel, ragyogj, mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölkelt rajtad. Mert íme, sötétség borítja be a földet, és nagy sötétség a népeket; de az Úr fölkel rajtad, és az ő dicsősége láthatóvá lesz rajtad. És a pogányok a te világosságodhoz jönnek, és a királyok a te felkelésed fényességéhez." KJV Ézs 60:1-3.

Az emberiség hatalomra törő, uralomra törő, háborúra és pokolra törő, önpusztító irányvonalában, a természeti elemek dühödt és katasztrofális felfordulása és kitöréseiben, valamint az Isten Igéjében gyorsan kibontakozó próféciák halmozott beteljesedésében az idők jelei azt a figyelmeztető felhívást mennydörögnek, hogy Isten világosságában keljünk fel, és siessünk megmenteni az Ő népét a világot pusztulással fenyegető bajoktól. Ha nem ez az Egyház nagy küldetése és kötelessége ebben a válságos órában, akkor mi szüksége van rá az Úrnak és a világnak? De mit tehet az Egyház, ha tagjai, világiak és egyháziak, nem állnak fel együtt, mint egy ember, és nem vetik bele magukat a konfliktusba?

Mivel jól tudjuk a választ ezekre a sürgető kérdésekre, milyen mentségünk lesz, ha most nem ébresztjük fel magunkat és velünk együtt a kereszténység összes szentjeit, hogy megtegyük, amit az evangélium parancsol nekünk? Függetlenül attól, hogy az egyház milyen drámai és lenyűgöző demonstrációkat tarthat, nem titok, hogy még ha nem is szorítják ki egyetlen helyről vagy országból sem, az ország evangéliumának hirdetése jelenlegi ütemében egy időbeli évezred sem lesz elegendő ahhoz, hogy figyelmeztesse a világot, befejezze a munkát, és elhozza az országot. És minden felvilágosult elme tudja, hogy ez az elkerülhetetlen igazság.

Nézzétek csak meg a nyers, ragadozó erőket, amelyek mindenütt elszabadulnak és leselkednek, és az egész földet erőszak, zűrzavar és terror kitörésére késztetik. Bizony, ezek teszik, hogy "az emberek szíve [elgyengüljön] a félelemtől, és hogy figyeljék azokat a dolgokat, amelyek a földre jönnek....". Lukács 21:26. Vajon nem ébresztenek-e minden keresztényt mindenütt ezek a dolgok arra, hogy "felöltözzön Isten teljes fegyverzetébe", és "vegye... a Lélek kardját" (Ef 6:11, 17), miközben követi az Urat, ahogyan Ő előre vezet? Ha nem, akkor bizonyos, hogy az Egyház és a Világ is reménytelenül el van ítélve. Az biztos, hogy azt a keveset, aki felkel, hogy megtegye a teljes önátadást, amit az óra megkövetel, Isten megmenti a közelgő tűzvésztől.

Hogyan fogja azonban megmenteni azt, aki nem figyel oda az idők jeleire, a végítélet napjának rettentő dobok dörgésére, amelyek most szemünkbe villannak és fülünkbe dübörögnek a Sínai lángoló mennydörgéseinél is félelmetesebb figyelmeztetéssel? Nem, az ilyen szellemileg vak, süket és néma gyógyíthatatlanokat éppúgy nem tudná megmenteni, mint ahogyan az antidiluviánusokat sem tudta volna megmenteni, akik nem mentek be Noé bárkájába.

Kedd, Szeptember 12.

A nagy küzdelem Pál leveleiben

Ahhoz, hogy a keresztények győztesek legyenek, rendelkezniük kell (1) hittel -- Zsidók 11; (2) bátorsággal -- Józsua 2; (3) cselekvéssel -- 2Mózes 14. --{11SC2 8.2}

2Móz.14:11-16 -- "És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból? Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.

„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

„És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

Itt egy képet látunk egész Izrael bátorság nélküliségéről, éppen akkor, amikor olyan nagy szükségük lett volna rá. A problémájuk megoldására Isten megparancsolta nekik, hogy üljenek le és imádkozzanak? -- Nem, a parancs az volt, hogy menjenek előre, hogy Mózes először emelje fel a botját, és nyújtsa ki a kezét, hogy szétválassza a tengert, és a sokaság menjen át rajta. Minden emberi észjárás szerint ez a parancs teljesen ostobaságnak tűnne a szorult helyzetük láttán, de Isten mindent tudott róla. Ő is tudta, mit tesz, amikor odavezette őket. Olyan nagyszerű eseményt akart véghezvinni, amely félelmet kelt a pogányokban, és ezáltal elősegíti, hogy Isten népe elfoglalhassa az ígéret földjét, valamint hogy megszabaduljon az üldöző egyiptomiaktól.

Ez a lecke azt mutatja, hogy a rendíthetetlen hit, bátorság és cselekvés az az együttműködés, amelyet a megtért kereszténytől minden előrehaladó lépésnél megkövetel Isten vezetése, és ez mindig sikert hoz.

A midianiták is elvesztették bátorságukat, és vereséget szenvedtek. Igen, a csüggedés valóban vereséget hoz. A csüggedés az ördög egyik csapdája, hogy vereséget hozzon Isten népének, ha hagyják.

Belsazár király idejében háború volt, amelyben a médek és perzsák át akarták törni Babilon falait, és uralmuk alá akarták hajtani. Emlékeztek, hogy a babilóniaiak hirtelen vesztésre álltak, mert túlságosan elbizakodottak voltak. Igen, minden bizalmukat az erős falaikba helyezték!

Hogy ezt a leckét lehozzuk a mi időnkre, a Szentírásból azt találjuk, hogy a laodiceaiak bukásának oka ugyanannak az elvnek a működése, amely Babilon vereségét okozta -- a túlzott magabiztosság. Igen, azt mondják, hogy gazdagok az Igazságban, és nincs szükségük többre, noha Isten azt mondja, hogy "nyomorultak és nyomorultak, szegények, vakok és mezítelenek". Így estek bele az ördög csapdájába, amit az Ördög állított nekik.

A háborúban tudjátok, hogy minden fél megpróbálja összezavarni az ellenséget, és megtörni a morálját azzal a céllal, hogy meggyengítse az ellenséget, és így könnyebbé tegye a saját győzelmét. És amikor támadásaikat és invázióikat megtervezik, igyekeznek azokat olyan helyeken végrehajtani, amelyekről úgy gondolják, hogy az ellenségük a legkevésbé gyanakszik rájuk.

A szellemi háborúban a keresztények ellenfele nem szunyókál. Ő is keresi az alkalmat, hogy megtörje a bátorságukat és a moráljukat, és így biztosítsa, hogy vereségüket elérje, amint azt a ma idézett példákban láttuk bizonyítva. És egy pillanatig se gondoljuk, hogy nem keresi bennünk is a sebezhető pontot, hogy lecsapjon és vereséget okozzon nekünk. Számíthatunk arra, hogy az ellenünk irányuló támadása onnan érkezik, ahol a legkevésbé számítunk rá. Tehát, ha nem tudjuk, hogy mi a leggyengébb pontunk, honnan tudhatnánk, hogy az ördög hol fog ránk támadni?

Szerda, Szeptember 13.

Az ókori csatamezőn

"A Sátán ügynökei megpróbálják megtéveszteni Krisztus követőit, és elcsábítani őket a hűségükből. Céljuk elérése érdekében elferdítik a Szentírást. Az a szellem, amely Krisztust halálra ítélte, mozgatja a gonoszokat, hogy elpusztítsák követőit. Mindezt előre jelzi az első prófécia: "Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, és a te magod és az ő magva közé". GrH_c 5.5

"Miért van az, hogy a Sátán nem ütközik nagyobb ellenállásba? Mert Krisztus katonáinak olyan kevés valódi kapcsolatuk van Krisztussal. A bűn nem olyan visszataszító számukra, mint amilyen a Mesterük számára volt. Nem találkoznak vele elszánt ellenállással. Vakok a sötétség fejedelmének jellemére. Tömegek nem tudják, hogy ellenségük egy hatalmas hadvezér, aki Krisztus ellen harcol. Még az evangélium szolgái is figyelmen kívül hagyják tevékenységének bizonyítékait. Úgy tűnik, hogy nem vesznek tudomást puszta létezéséről. GrH_c 5.6

"Ez az éber ellenség behatol jelenlétével minden háztartásba, minden utcára, az egyházakba, a nemzeti tanácsokba, az igazságszolgáltatási bíróságokra, zavarba ejt, megtéveszt, elcsábít, mindenütt tönkreteszi a férfiak, nők és gyermekek lelkét és testét. Családokat bomlaszt szét, gyűlöletet, viszályt, lázadást és gyilkosságot vet. És úgy tűnik, a világ úgy tekint ezekre a dolgokra, mintha Isten rendelte volna el őket, és mintha létezniük kellene. Mindazok, akik nem Krisztus elszánt követői, a Sátán szolgái. Amikor a keresztények az istentelenek társaságát választják, akkor kiteszik magukat a kísértésnek. A Sátán elrejti magát a szemük elől, és szemükre húzza megtévesztő takaróját. GrH_c 5.7

"A világi szokásoknak való megfelelés az egyházat a világhoz téríti, a világot soha nem Krisztushoz. A bűnnel való ismerkedés kevésbé visszataszítónak tünteti fel azt. Ha a kötelesség teljesítése során próbatétel elé kerülünk, biztosak lehetünk abban, hogy Isten megvéd minket; de ha kísértésnek tesszük ki magunkat, előbb-utóbb elesünk. GrH_c 6.1

"A kísértő gyakran azokon keresztül működik a legsikeresebben, akikről a legkevésbé sejthető, hogy az irányítása alatt állnak. A tehetség és a műveltség Isten ajándékai; de ha ezek elvezetnek Tőle, akkor csapdává válnak. Sok művelt értelmű és kellemes modorú ember csiszolt eszköz a Sátán kezében. GrH_c 6.2

"Soha ne feledkezzünk meg az ihletett figyelmeztetésről, amely évszázadokon át napjainkig hangzik: "Legyetek józanok, legyetek éberek, mert ellenfeletek, az ördög, mint ordító oroszlán, járkál, keresve, kit nyeljen el". "Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy meg tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben". 1 Péter 5:8; Efézus 6:11. Nagy ellenségünk utolsó hadjáratára készül. Mindazok, akik Jézust követik, összeütközésbe kerülnek ezzel az ellenséggel. Minél inkább utánozza a keresztény az isteni mintát, annál biztosabban válik a Sátán támadásainak célpontjává. GrH_c 6.3

"A Sátán heves és rafinált kísértésekkel támadta Krisztust; de minden összecsapásban visszaverte. Ezek a győzelmek teszik lehetővé számunkra a győzelmet. Krisztus erőt ad mindazoknak, akik keresik. Senkit sem győzhet le a Sátán a saját beleegyezése nélkül. A kísértőnek nincs hatalma az akaratot irányítani vagy a lelket bűnre kényszeríteni. Nyugtalanságot okozhat, de megbecstelenítést nem. Az a tény, hogy Krisztus győzött, bátorsággal kell, hogy lelkesítse követőit a bűn és a Sátán elleni harcra." GrH_c 6.4

Péntek, Szeptember 15.

További tanulmányozásra

A Sátán az egyház mint test elé vet-e különleges botlásgátat, vagy csak egyenként támadja tagjait?

Válasz: ---Az édeni tragikus nap óta, amikor bevezette a bűnt a világba, és az ember bukását okozta, Sátán minden egyes megváltó mozgalom útjába más-más botlatókövet vetett, amelybe tömegek botlottak és estek bele. Egészen biztos, hogy ezért ma is számítanunk kell arra, hogy valami ilyen jellegzetes veszélyt fog az utunkba állítani. Mi azonban, akiknek ebben a korban óriási előnyünk van abból, hogy ismerjük azokat a buktatókat, amelyek a korábbi Mozgalmak során tömegek számára végzetesnek bizonyultak, arányosan nagyobb kárhoztatást és büntetést fogunk elszenvedni, ha nem ismerjük fel a miénket. Mi több, ha nem sikerül, akkor a világegyetem előtt tanúsítjuk, hogy mi vagyunk a leggyengébbek közül a leggyengébbek. Ki kell állnunk - ki kell állnunk a Gonosz által valaha is felállított legrafináltabb különleges csapdával szemben! De hogyan tegyük ezt, ha nem tudjuk, hogy mi az, és hogy hol van?

Hogy megtaláljuk a veszélyt ott, ahol valóban leselkedik, tekintsük át röviden visszatekintve a korábbi csapdákat, aszerint, hogy milyen időszakokban történtek, kezdve az első feljegyzett egyházi mozgalommal:

A Noémi-mozgalom arra rendeltetett, hogy megépítse a bárkát, mind a közelgő özönvízre való figyelmeztetésként, mind pedig az attól való menedékként. A botlás különleges akadályát, amelyet a Sátán akkoriban a tömegek útjába vetett, abból a tényből találta ki, hogy az ember az egész természetben soha nem látott olyasmit, ami a legcsekélyebb bizonyítékát adta volna annak, hogy valaha is megvalósulhat egy olyan jelenség, mint az eső. Ennek megfelelően, a természetről és annak lehetőségeiről való véges tudásukra támaszkodva, kigúnyolták és megvetették Noé tudományát és a végzetre való figyelmeztetését, és folytatták "az evést és ivást, a házasodást és a házasságkötést mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, és nem tudták, amíg az özönvíz el nem jött, és el nem ragadta mindnyájukat". Máté 24:38, 39.

Az emberi tudomány felmagasztalása és az isteni tudomány figyelmen kívül hagyása volt tehát az a különleges csapda, amely az özönvíz előtti embereket elragadta. Sorsuk ünnepélyesen figyelmeztet bennünket, hogy gondosan kerüljük el hibájukat.

Az ábrahámi mozgalomban a hívők atyját arra hívták, hogy távozzon az ókori világ városaiból, abban a reményben, hogy egy napon a mozgalom diadalmasan birtokba veszi az ígéret földjét. Ennek a ténynek teljes tudatában a Sátán erőteljesen azon munkálkodott, hogy a Mozgalmat útközben a nemzetek városaiba terelje. Erre a botlás akadályára esett rá Lót, aminek az lett az eredménye, hogy amikor az Úr végül elragadta őt Szodoma pusztulása elől, mint az égőből kitépett égőmáglyát, a szegények legszegényebbjeként került ki.

Így voltak a világi városok a futóhomok az első posztdiluviánusok számára. Ne veszítsünk el benne mindent, mint Lót.

A mózesi mozgalom kivezetett Egyiptomból, hogy birtokba vegye az ígéret földjét, és ott királysággá váljon. A Sátán ravaszul a hajlamaikhoz igazítva kísértéseit, folyamatos zúgolódásra, panaszkodásra, hivatalkeresésre és lázadásra ösztönözte azokat, akik nagykorúak voltak, amikor elhagyták a fáraó földjét, és végül félelemre késztette az ígéret földjének óriási lakóit. Mivel nem látták, hogy erejüket az Úr erős keze adta, ennek következtében negyven hosszú évig voltak kénytelenek a pusztában vándorolni, és ott hagyni a csontjaikat kiszáradva, két tagjuk kivételével, akik nagykorúak voltak, amikor elhagyták Egyiptomot.

A hitetlenség, a merevség, az isteni vezetéssel szembeni bizalmatlanság és a hivatalkeresés volt tehát az a négyfejű szörnyeteg, amely felemésztette a kivonulás népét. És ezek felfalnak minden jelenvaló igazságban hívőt, aki a barlangjukba téved.

A Józsué alatti Kánaán-mozgalom megszabadult minden bűnöstől, és megbízást kapott, hogy birtokba vegye a földet, kiűzze a pogányokat, és örökkévaló királyságot állítson fel. Mivel tudta, hogy fennmaradása attól függ, hogy engedelmeskednek-e az Úrnak az Ő prófétáin keresztül adott utasításainak, a Sátán arra indította a népet, hogy kigúnyolja Isten küldötteit, megveti szavait és visszaél prófétáival, "amíg az Úr haragja fel nem támadt népe ellen, amíg nem volt orvosság" (2Krón 36,16), és visszaadta őket a fogságnak.

Ezért az ország alattvalói számára a próféták a nagy támadó szikla voltak -- egy olyan szikla, amelyen sem előtte, sem azóta nem volt olyan korszak, amely ne botlott volna meg. A mai bölcsek ezért "nem vetik meg a próféciákat". 1 Thess. 5:20.

Az apostoli mozgalom azért jött létre, hogy hirdesse a földi szentélyszolgálat átvitelét a mennyei "hajlékba, amelyet az Úr állított fel, és nem ember" (Zsid 8,2), és hogy megkeresztelje "az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt 28,19) mindazokat, akik megbánják bűneiket. De hogy meghiúsítsa a célját, a Sátán nekilátott egy újabb megtévesztés kialakításának, és az apostolok távozásával gyorsan elérte, hogy az egyház teljesen szem elől tévessze mind a Krisztus papságának, mind a keresztségnek az igazságát, és helyette földi papságot és gyermekkeresztséget állítson fel.

Így a keresztény egyház, miután hitetlenné vált és semmibe vette a szentségi szolgálatot és a keresztséget, magát az üdvösségüket, a Sátán csapóajtóján keresztül tévedésbe esett. És ez az ajtó még mindig nyitva áll, hogy elragadja az óvatlanok lábát - mindazokét, akik figyelmen kívül hagyják vagy kevésre becsülik az egyre előretörő Igazságot, amely a mai napra szóló különleges pecsételő üzenetben bontakozik ki.

A protestáns mozgalmak a Biblia elsőbbségének kinyilvánítására és kihasználására támadtak, mert a reformáció előtti világot sötétségbe kötötte az ihletetlen ember vallási uralma, megtagadva az egyszerű emberektől a Biblia birtoklásának jogát, és az ő magánértelmezésétől téve őket függővé. Ezért jöttek egymás után a protestáns egyházak, hogy helyreállítsák az eltiport Igazságot, mindegyikük tiltakozott az emberi jogokkal való visszaélések és bitorlások ellen, mindegyiküket arra hívták, hogy a keresztény világot ráébresszék az igaz Ihletettség és a vallásszabadság szükségességére, a Biblia birtoklásának és a saját maguknak való tanulmányozásnak a jogára, valamint arra a kötelességre, hogy a Bibliát és csakis a Bibliát tegyék hitük szabályává.

Mivel azonban a Sátán elhatározta, hogy a reformációt semmivé teszi, a kezdetektől fogva folyamatosan azon munkálkodik, hogy minden egyháztag a Szentírás magánértelmezésében és a biblián kívüli elméletekben lubickoljon. Ennek következtében a protestantizmus ma már nem csupán egy ember ihletetlen bibliaértelmezéseinek útját követi, hanem több ezer ember ihletetlen értelmezéseinek útját! És az eredmény az, hogy a kereszténységben a történelemben példátlanul sok a szakadás és a zűrzavar - bizonyíték arra, hogy a protestáns reformáció alapító atyáinak nagyszerű munkáját elferdítették és aláásó erővé tették, hogy meghiúsítsák Isten különleges tervét a mai egyház számára.

Így látjuk, hogy a reformáció, amely eredetileg ihletett emberek irányítása alatt kiemelte az egyházat az egyik mocsárból, később ihletetlen emberek irányítása alatt egy másikba taszította, ahol azóta is vergődik. És ha nem hagyjuk, hogy az Igazság kiszabadítson minket a zűrzavar e végzetes mocsarából, akkor nem tudjuk legyőzni az ihletettség ellenségét, aki fáradhatatlanul és erőteljesen arra törekszik, hogy üdvösségünk eszközeit a pusztulásunk fegyverévé változtassa.

A Hetednapi Adventista Mozgalom arra lett kijelölve, hogy hirdesse a szentírási munkát: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének [aratásának] órája" (Jel 14,7), hogy kivegye a Bárány életkönyvéből azoknak a nevét, akik nem töltötték meg edényeiket extra olajjal (Mt 25,3), és akik nem öltötték fel a menyegzői ruhát (Mt 22,11), továbbá azoknak, akik nem duplázták meg tálentumaikat (Mt 25,14-30); és hogy kivegye a parazsat a búza közül (Mt 13,30).

Ez a halottakra vonatkozó igehirdetés azért volt, hogy az élőket felkészítse a közelgő ítéletükre. Ezért a Sátán minden eszközét bevetette, hogy az adventistákat úgy kábítsa el, hogy csak hallgatói és prédikátorai legyenek az Igének, de nem cselekvői; hogy úgymond tizedet adjanak mentára, ánizsra és köményre, de a törvény súlyosabb dolgait kihagyják. Röviden: nyomorultakká, nyomorultakká, szegényekké, vakokká és mezítelenekké tette őket azáltal, hogy egyrészt nem voltak hűségesek maguk is abban, hogy megtegyék azt, amire másokat tanítanak, másrészt pedig nem tartották magukat távol attól, hogy megtegyék azt, amire másokat tanítanak, hogy ne tegyék. És hogy megakadályozza őket abban, hogy felébredjenek erre a "szörnyű csalásra" (Bizonyságtételek, 3. kötet, 254. o.), langyosan tartja őket, önelégülten álmodozva arról, hogy gazdagok az igazságban, és hogy semmire sincs szükségük, holott valójában nyomorban vannak és mindenre szükségük van.

Világos tehát, hogy a langyosság és a gazdagság hallucinálása a laodiceaiak sajátos hibái, és azok a veszélyek, amelyek, ha nem ismerik fel és nem hárítják el őket, végül azt eredményezik, hogy Isten kiköpi őket a szájából (Jel 3,16). Így az Úr ismét irgalmasan könyörög a jelenvaló igazság hívőinek, hogy járjanak a világosságban, és kerüljék a langyosságot, nehogy visszazuhanjanak abba, hogy gazdagnak és javakkal gyarapodottnak gondolják magukat, és semmire sincs szükségük, és ismét szegényekké és mindenre rászorulókká váljanak. Így láthatjuk, hogy bár a Sátán nem tudott minden egyes tagot megdönteni, de minden eddigi Mozgalmat képes volt megdönteni.

A Tizenegyedik Óra Mozgalom, mint a legutolsó, következésképpen a legnagyobb veszélyben van mind közül. Milyen sürgős tehát, hogy nyitott szemmel járjunk, nehogy mi is elbukjunk! Ennek a Mozgalomnak azonban, amely az utolsó evangéliumi erőfeszítés, "erőt és hatalmat kell adnia" a harmadik angyal üzenetének, és "dicsőségével kell megvilágítania a földet" (Jel 18,1); győznie kell, bár minden előtte lévő Mozgalom kudarcot vallott. Nem az a rendeltetése, hogy "újra prófétáljon" "sok nemzetnek" (Jel 10:11), hanem "mindenkinek". És mivel arra hivatott, hogy azokhoz menjen, akik még nem hallottak az Ő híréről, és hogy az Úr házába vigye az összes szenteket "minden nemzetből" (Ézs 66:19, 20), következésképpen arra van eleve elrendelve, hogy megmaradjon. Ennek az előre meghatározott célnak a megvalósítása érdekében Isten most a saját kezébe veszi a gyeplőt (Bizonyságtételek a lelkészeknek, 300. oldal), hogy megtisztítsa az egyházat, eltávolítva belőle a parazsat, és ezentúl megőrizze tőlük, hogy a Sion hegyén állhasson a Báránnyal együtt (Jel 14:1).