Engesztelés az emberek között: A kereszt és az egyház
5. lecke, 3. negyedév 2023. július 22-28.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután, július 22.
Emlékezetes szöveg:
"Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat.” Efézus 2:13, 14
Kérdés: A lelki Izrael a pogányokból áll? Jól mondom, hogy a pogányok és Izrael kapcsolata az örökbefogadás viszonya?
Válasz: A Királyságban csak egy családfa lesz, Jákob fája, amelybe a pogányok beoltatnak, amint az a Róma 11-ből kiderül.
Ezt mutatja továbbá a szent város, amelyben nincs pogány kapu, hanem amelynek mind a tizenkét kapuja Izrael tizenkét törzsének valamelyik nevét viseli. A pogányok tehát az örökbefogadás révén üdvözültek -- beoltva az eredeti olajfába, és így Izrael honosított polgáraiként öröklik a Királyságot.
"Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr! Jeremiás 31:35-37
Mivel az ígéretek csak Izraelnek (Ábrahám magjának), az eredeti szőlőtőnek szólnak, amelyet eltapostak, ezért ezt a szőlőtőkét fel kell emelni; akkor a bűnbánó pogányok a Krisztusban való örökbefogadás révén beoltatnak bele, és csak így válnak az Úr ültetéséből.
Vasárnap, július 23.
Közel kerültünk Krisztusban
Hasonlítsuk össze az Efézus 2:1-3-at, Pál korábbi leírását a címzettek pogány múltjáról az Efézus 2:11, 12-vel. Mit hangsúlyoz múltjuk friss leírásában?
Ézs 65:1 - "Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett.
Pál a rómaiakhoz írt levelében ezt a verset az evangéliumba bekerülő pogányokra alkalmazza (Róm 10,20). Ők tehát azok, akik keresték az Urat anélkül, hogy kérték volna, és azok, akik megtalálták Őt anélkül, hogy keresték volna. Ez az eredménnyel terhelt állapot arra mutat rá, hogy az Úr könnyen megtalálható.
2. vers - "Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;
Itt egy nagy ellentét van az Isten dolgaiban jól tájékozottak és a tudatlan pogányok között. Míg az előbbiek elhúzódnak, bár az Úr könnyes szemmel könyörög értük, addig az utóbbiak közelednek hozzá. Itt látjuk, hogy Isten mennyire türelmes. Továbbra is és tovább könyörög. Nehéz Neki lemondani egy bűnösről, mielőtt minden lehetséges eszközt kimerített volna a megmentésre. Itt világosan látható, hogy könnyebb megmenteni egy pogányt, mint egy jóllakott, megtévesztett keresztényt.
"Az apostol azt kívánta, hogy azok, akiknek ír, ne feledjék, hogy életükben kell megmutatniuk azt a dicsőséges változást, amelyet Krisztus átalakító kegyelme végzett bennük. Világosságokká kellett válniuk a világban, megtisztult, megszentelt jellemükkel a sátáni hatalmakkal ellentétes hatást gyakorolva. Mindig emlékezniük kellett a szavakra: "Nem magatoktól". Saját szívüket nem tudták megváltoztatni. És amikor erőfeszítéseik révén lelkeket vezettek ki a sátán soraiból, hogy Krisztus mellett foglaljanak állást, nem tarthattak igényt semmiféle érdemre a bekövetkezett változásért. RH 1906. május 10. 6
"Isten munkásainak ma ezt kell szem előtt tartaniuk. A nagy változást, amely a bűnös életében a megtérés után tapasztalható, nem emberi jóság hozza létre. "Aki dicsekszik, az dicsekedjék az Úrban". Akit megtérésre vezettek, az vallja, hogy csak Isten jósága miatt jutott el Krisztushoz." RH 1906. május 10., par. 7
Hétfő, július 24.
Megbékélés: Isten ajándéka a kereszt által
Hogyan írja le Pál a keresztet és Krisztus ott végzett munkájának hatását az Efézusi levél egyes szakaszaiban? Hogyan foglalnád össze, amit Pál a keresztről és arról mond, hogyan alakítja át a kapcsolatainkat? (Lásd Ef 1:7, 8: Ef 4:32; Ef 2:13, 14; Ef 2:16; Ef 5:2, 25).
Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn pedig a törvénytelenség.” „A bűn ismerete a törvény által vagyon” (I. Jn. 3:4; Rm. 3:20). Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. {GC 467.3}
A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!”. {GC 467.4}
A két édestestvérnek teljesen meg kell békülnie egymással, mielőtt lemoshatnák isten ügyéről a civakodásuk által okozott szégyent. "Erről ismerhetők fel Isten fiai és az ördög fiai, mindaz, aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, de az sem, aki testvérét nem szereti." "Aki állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van." Akik Istenért fáradoznak, legyenek tiszta edények, a Mester szolgálatára szenteltek. "Tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok." "Aki állítja, Szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle Aki szereti Istent, szeresse testvérét is." {3T 59.4}
Kedd, július 25.
A válaszfalak lebontása
Pál szerint milyen lépést tett Krisztus "a parancsolatok törvényével szemben, amely rendeletekben fejeződik ki" (ESV)? Miért tette ezt a lépést? (Lásd Ef 2:14, 15).
"A keresztény egyház ebben az időben egy fontos korszakba lépett. Az evangélium üzenetének a pogányok között való hirdetésének munkáját mostantól erőteljesen kellett folytatni; és ennek eredményeként az egyház a lelkek nagyszerű összegyűjtése révén megerősödött. Az e munka vezetésére kijelölt apostolok gyanakvásnak, előítéleteknek és féltékenységnek voltak kitéve. A zsidó és a pogány világot oly sokáig elválasztó "középső válaszfal" [Efézus 2:14.] lebontásáról szóló tanításaik természetesen eretnekség vádjának vetnék őket alá; és az evangélium szolgáinak tekintélyét sok buzgó, hívő zsidó megkérdőjelezné." GW 441.2
Bár világosan meg van mondva, hogy Isten 144 000 álnok szolgája, az első gyümölcs Izrael tizenkét törzséből áll - az első Jákób test szerint, a második pedig a Lélekből született (Jel 7:4-8), és hogy a megszámlálhatatlan nagy sokaság, a második gyümölcs, minden nemzetből áll (Jel 7:4-8). 7:9), először mind a pogányokból, mind a zsidókból, akik test szerint születtek, és másodszor a Lélek szerint születtek, mégis Isten mindegyiket azonosítani tudja és azonosítani fogja: "Megemlítem Ráhábot és Babilont azoknak, akik ismernek engem", mondja az Úr, "íme, Filisztiát és Tíruszt, Etiópiával együtt; ez az ember ott született. Sionról pedig azt mondják majd: Ez és az az ember született benne; és maga a Magasságos fogja megalapítani őt." Zsoltárok 87:4, 5.
Így van az, hogy az egész próféciákban, amelyek erre a napra és korszakra mutatnak, Isten az egyházat nem keresztényként vagy pogányként szólítja meg, hanem Júda, Izrael, Sion, Jeruzsálem stb. néven. Továbbá minden szövetség és minden ígéret Jákob leszármazottainak szól. A zsidókhoz -- az egyházhoz -- való csatlakozás kiváltságán kívül egyetlen ígéret sem szól a pogányoknak. Amikor tehát egy pogány elfogadja Krisztust és csatlakozik az Ő egyházához, akkor zsidóvá válik, és így alá van vetve annak, hogy osztozzon a zsidóknak tett ígéretekben, és tartsa a zsidó szombatot, ha azt annak kell neveznünk.
Nektek, akik Krisztus Királyságában akartok lenni, akár zsidók, akár pogányok vagytok test szerint, jobb, ha most teljes jogú zsidókká váltok a Lélekben, azáltal, hogy nemcsak Krisztust, hanem az Ő szent szombatját is elfogadjátok, különben biztosan a Városon kívül találjátok magatokat. Isten megtiltja, hogy "Mert kívül vannak a kutyák és a varázslók és a kuruzslók és a gyilkosok és a bálványimádók és mindazok, akik szeretnek és hazugságot cselekszenek" (Jel 22:15) - az összes meg nem tért törvényszegő Káin napjai óta. Szívszorító és lélekrémítő lesz, ha egy olyan tömegben találjátok magatokat, amely arra van ítélve, hogy elszenvedje a második halált -- az örök halált. "Lesz sírás és fogcsikorgatás". Máté 24:51.
Szerda, július 26.
Jézus, a békesség hirdetője
Hogyan képzeli el Pál a hívők részvételét Jézus békeüzenetének megosztásában? Ef 4:3; Ef 6:14, 15; vö. Róm 10:14, 15 az Ef 2:17-19-cel, Ézs 2:17-19, Ézs 10:14, 15-vel. 52;7, Ézs. 57:19.
Krisztus a zsidók és pogányok között fennálló válaszfal ledöntését már földi tanítói tisztsége közben megkezdte. Minden ember számára üdvöt hirdetett. Zsidó létére nyíltan érintkezett Samária lakóival, amivel megdöntötte a farizeusi szokásokat ezen megvetett néppel szemben. Házaikban együtt aludt velük, asztalukról étkezett, és utcáikon tanított. {AA 19.2}
Az Üdvözítő meg akarta értetni a tanítványokkal azt az igazságot, hogy a zsidó és a többi nép között fennálló válaszfalat le kell dönteni. Azt tanította, hogy a „pogányok örököstársak” a zsidókkal, és „részesei az ő ígéreteinek a Krisztus Jézusban, az evangélium által.” (Ef. 2:14; 3:6) Ez az igazság részben már akkor megnyilvánult, amikor Krisztus a kapernaumi százados hitét megjutalmazta, vagy amikor hirdette az evangéliumot Sikár lakosságának. Még világosabbá vált ez, amikor föníciai látogatása alkalmával a kananeus asszony leányát meggyógyította. A tanítványok ezekből a tapasztalatokból ismerték fel, hogy sokan szomjúhozzák az igazság világosságát azok közül, akiket ők méltatlannak tartottak az üdvösségre. {AA 19.3}
Jézus ily módon világította meg a tanítványoknak azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy főnemesség, hanem nekik minden népnek hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét. Igaz, hogy csak sokkal később értették meg tökéletesen, hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait, hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem.” (Ap. csel. 17:26–27) {AA 20.1}
Egyértelmű, hogy azok, akiket Isten az Ő végső munkájában, a vég idején fog használni, semmiképpen sem hasonlíthatnak az egyiptomi koronaherceghez, semmiképpen sem a tanult Mózeshez. Akik megtanulják, hogyan kell jól tartani és legeltetni a juhokat, és készségesen fogadják el a parancsokat, azokat meg lehet tanítani arra, hogyan kell Isten népét tartani és legeltetni.
Mózes felesége volt az egyetlen etiópiai az egész társaságban. Emiatt egyesek úgy gondolták, hogy felsőbbrendűek nála. Úgy gondolták, hogy Mózes megbocsáthatatlan bűnt követett el azzal, hogy a népéből házasodott, mintha a fajnak bármi köze lenne ahhoz, hogy az emberek felsőbbrendűek vagy alsóbbrendűek legyenek. Mózes saját húgát, Mirjámot is rajtakapták ebben a bűnben. Ott volt, hogy megpróbálta szétszakítani a családját, mégis Mózes imádkozott a gyógyulásáért, amikor leprával sújtotta.
Csütörtök, Július 27.
Az egyház -- szent templom
Milyen csúcspontot jelentő képsorozatot használ Pál az Ef 2,11-22-ben, hogy jelezze a zsidók és a pogányok közötti egységet az egyházban?
"A Szentírásban gyakran használják a templom felépítésének képét az egyház építésének illusztrálására..... Ennek a templomnak az építéséről írva Péter ezt mondja: "Akiknek, mint élő kőnek, akiket az emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és drága, ti is, mint élő kövek, lelki házzá, szent papsággá épültök" ... (1Pt 2:4, 5)...." AG 123.2
Az apostolok munkálkodtak a zsidó és a pogány világ kőbányáiban, hogy onnan köveket bányásszanak ki, és a fundamentumra helyezhessék. Pál az efézusi hívőkhöz intézett levelében mondta: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus; akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef. 2:19–22) {AA 596.1}
A korinthusiaknak így írt: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa, mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra, kinek-kinek munkája nyilván lészen; mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.” (I. Kor. 3:10–13) {AA 596.2}
Péntek, Július 28.
Further Thought
Isten még ma is egyházát használja fel szándékának kinyilatkoztatására e földön. A kereszt hírnökei ma városról városra, országról országra járnak és előkészítik Krisztus újra jövetelének útját. Hirdetik, hogy Isten törvénye: az élet zsinórmértéke. A Mindenható Lelke készteti az emberi szíveket, és mindazok, akik befolyásának engednek, Isten igazsága tanúivá lesznek. Megszentelt életű férfiak és nők sok helyen közlik az emberekkel azt a világosságot, amit Krisztus által nyertek. Miközben szétárasztják a fénysugarakat, mint tették azok, akik pünkösd napján részesültek a Lélek keresztségében: állandóan többet és többet nyernek a Lélek erejéből. Ily módon világítja be Isten dicsősége a földet. {AA 53.2}