Szombat délután - Június 24.
Emlékszöveg:
"Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak. Efézus 1:9,10
"Komoly, ünnepélyes munkát kell elvégezni ebben az időben. Mindenütt fel kell emelni a zászlót. Isten "kinyilatkoztatta nekünk az ő akaratának titkát, az ő jóakarata szerint, amelyet eltervezett magában: hogy az idők teljességének rendelésében egybe gyűjtsön mindent Krisztusban, mind a mennyben levőket, mind a földön levőket, mégpedig őbenne; akiben mi is örökséget nyertünk, mivel eleve elrendeltettünk annak szándéka szerint, aki minden dolgokat az ő akarata szerint cselekszik, hogy az ő dicsőségének dicséretére legyünk, akik először bíztunk Krisztusban. Akiben ti is bíztatok, miután hallottátok az igazság igéjét" [9-13. versek]. Az igazság szavát, a bibliai igazságot, a jelenvaló igazságot nyugodtan, józanul, a Lélek demonstrációjában kell előadni, mert Isten angyalai benyomást tesznek az elmékre. 'A ti üdvösségetek evangéliuma: akiben, miután hittetek, megpecsételtettek benneteket az ígéret Szentlelkével is. 21MR 51.3
"Mi az élő Istennek pecsétje, amely az Ő népének homlokára van helyezve? Ez egy olyan jel, amelyet az angyalok, de nem az emberi szemek olvashatnak; mert a pusztító angyalnak látnia kell a megváltás e jelét..." 21MR 52.1
Vasárnap - Június 25.
Pál evangélista Efezusba
Mit tesz Pál első efezusi látogatásán, második missziós útja végén? (ApCsel 18:18-21).
Az apostol napjaiban Kis-Ázsia nyugati része, Róma ázsiai tartományaként volt ismeretes. Fővárosa Efézus, jelentős kereskedelmi gócpont volt. Kikötőjében számos kereskedelmi hajó horgonyzott, és utcáin a világ minden tájáról odasereglett emberek tarka tömege nyüzsgött. Korinthushoz hasonlóan, sokat ígérő misszióterületnek mutatkozott. {AA 281.2}
A zsidók, akik abban a korszakban az egész civilizált világon szétszórtan éltek, általánosan várták a Messiás jövetelét. Amikor Keresztelő János prédikált, az évenkénti ünnepekre feljött zsidók közül sokan kimentek a Jordán partjára, hogy meghallgassák. Ott hallották, amint hirdette Jézust, a megígért Messiást, és ezt az üzenetet azután elvitték a világ minden részébe. A gondviselés ily módon készítette elő az apostolok tevékenykedésének útját. {AA 281.3}
Milyen különös esemény vezet az "Úr Jézus" széles körű tiszteletéhez Efezusban? ApCsel 19:13-20
Pál apostol Efézusban végzett munkája alatt Isten kegyelmének különös jeleiben részesült. Fáradozásait Isten ereje kísérte, és sokan kigyógyultak testi betegségeikből. „És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által; annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlük.” (Ap. csel. 19:11–12) A természetfölötti erőknek ez a megnyilvánulása nagyobb volt mindannál, amit addig Efézusban láttak; ezt sem a szemfényvesztők ügyessége, sem az ördöngösök varázslatai sem tudták utánozni. Miután ezek a csodák a názáreti Jézus nevében történtek, az emberek láthatták, tapasztalhatták, hogy a menny Istene sokkal hatalmasabb azoknál a varázslóknál, akik Diána istennőt imádták. Isten így magasztalta fel szolgáját a bálványimádók szeme láttára; mérhetetlenül föléje emelte a leghatalmasabb és legkedveltebb varázslóknak. {AA 286.4}
Isten, akinek minden gonosz lélek engedelmeskedni tartozik, adott szolgáinak hatalmat fölöttük, és felkészült arra, hogy még nagyobb szégyent és vereséget hozzon azokra, akik megvetették és megalázták szent nevét. A varázslást Mózes törvénye halálbüntetéssel sújtotta; mindazáltal a hitehagyott zsidók időről időre titokban mégis űzték. Így abban az időben, amikor Pál meglátogatta Efézust, voltak „némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül”, akik mikor látták az általa véghezvitt csodákat, vakmerően „az Úr Jézus nevét hívták azokra, akikben a gonosz lelkek valának.” Ezek „Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten”, akik ezt megkísérelték. Találkoztak egy gonosz lélektől megszállt férfival, akit megszólítottak: „Kényszerítünk téged a Jézusra, kit Pál prédikál.” „Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: a Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájuk ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.” (Ap. csel. 19:13–16) {AA 287.1}
Ez letagadhatatlanul bizonyította Krisztus nevének szentségét; de azt is, hogy milyen veszélyes dolog Jézus nevét segítségül hívni, ha az Üdvözítő isteni küldetésében nem hiszünk. „Félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.” (Ap. csel. 19:17/b) {AA 288.1}
Ezután pedig leplezett tények kerültek felszínre. A hívők közül sokan, amikor elfogadták a kereszténységet, nem mondtak le teljesen babonáikról, és bizonyos mértékben még mindig varázslást űztek. Most tehát, meggyőződve tévedésükről, „sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.” Sőt többen a varázslók közül is feleszméltek és „sokan, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. Ekképpen az Úrnak igéje erősen nevekedik, és hatalmat vesz vala.” (Ap. csel. 19:18–20) {AA 288.2}
Krisztus hatalmának ezen megnyilatkozása által a kereszténység a babona e fellegvárában nagy győzelmet aratott. Az esemény kihatásai sokkal nagyobbak voltak, mint amennyire azt Pál értékelte. Ez a hír Efézusból kiindulva messze elterjedt, ami által Krisztus ügyét előbbre vitte. Hosszú idő múltával is, amikor az apostol már régen befejezte földi pályafutását, élénken éltek ezek az események az emberek emlékezetében; lelkek megnyerésének eszközéül szolgáltak az evangélium számára. {AA 289.1}
Hétfő - Június 26.
Zendülés az amfiteátrumban
Olvassátok el az ApCsel 19:21-20:1-et. Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a történetből?
Demeter azt hangoztatta beszédében, hogy mesterségük tönkremegy és „semmibe sem vétetik.” Ezek a szavak mutatják az igazi hátterét úgy az efézusi lázadásnak, mint annak a sok üldözésnek, amelyet az apostoloknak munkájuk közben szenvedniük kellett. Demeter és munkatársai látták, hogy az evangélium tanítása és terjedése szobrászüzemüket veszélyezteti. A pogány papok és művészek bevétele forgott kockán, és ezért szították a leghevesebb ellenállást Pál apostol ellen. {AA 295.1}
A városi jegyző és több főtisztviselő határozata felmentette Pált az emberek előtt minden törvényellenes cselekedet vádja alól. A kereszténység újabb győzelmét jelentette ez, a tévelygés és babona fölött. Isten a városi hatóság egyik tisztviselőjét használta fel, hogy apostolát igazolja, és a lázongó csőcseléket megfékezze. Pál szívből hálás volt Istennek azért, hogy életét megmentette, és hogy a keresztyénség hírneve az efézusi lázadás miatt csorbát nem szenvedett. {AA 295.2}
Harmadik missziós útja végén Pál találkozik az efézusi gyülekezet vénjeivel. Hogyan foglalná össze Pál aggodalmait? Lásd ApCsel 20:17-38.
Az utasok Assustól délre, Efézus mellett hajóztak el, ahol az apostol oly hosszú ideig tevékenykedett. Pál szerette volna meglátogatni az ottani gyülekezetet, mivel fontos utasításokat és tanácsokat akart adni számukra. Érett megfontolás után azonban mégis a továbbutazás mellett döntött, mivel „ha lehetne néki, hogy pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen”. Milétusba érkezésük után, Efézustól körülbelül hat mérföldnyire, az apostol megtudta, hogy időt szakíthat az efézusi gyülekezet képviselőivel való találkozásra, mielőtt a hajó továbbmenne. Elküldött tehát azonnal a gyülekezet véneiért, és sürgősen kérette őket, jöjjenek Milétusba, hogy beszélhessen velük, mielőtt útját folytatná. {AA 392.1}
Meghívásának eleget is tettek. Pál most még egyszer fontos, szívhez szóló intő- és búcsúszavakat intézett hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt. Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és sok kísértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek. Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” (Ap. csel. 20:18–21) {AA 392.2}
Pál nem szándékozott ilyen bizonyságot tenni, de mialatt beszélt, a Lélek sugallta szavait; bizonyossá tette előtte aggodalmait, hogy ez az utolsó együttléte az efézusi hittestvéreivel. {AA 393.3}
Az efézusi gyülekezetet fenyegető veszélyeket az apostol előre látta. Azért mondotta: „Mert tudom, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” A jövőbe tekintve, látta Pál azokat a támadásokat, amelyek fenyegetik a gyülekezetet, mind külső, mind belső ellenségei részéről. Ünnepélyes komolysággal kérte a testvéreket, hogy éberen őrködjenek a rájuk bízott szent kincs felett. Példaképpen saját fáradhatatlan munkálkodására hivatkozott: „Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.” (Ap. csel. 20:29–31) {AA 395.1}
Kedd - június 27.
Az efézusiakhoz írt levél meghallgatása
"Kérlek, olvassátok el az efezusi gyülekezetnek szóló üzenettel kapcsolatban Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levelét. Pál sokat fáradozott az efezusi gyülekezetért... [Efézus 1:1-8.] 18LtMs, Lt 125, 1903, par. 5
"E levél első fejezetei dicsérő szavak. Figyeljük meg az apostol szeretetének kiáradását a szavakban... [Efézus 3:7-21.] 18LtMs, Lt 125, 1903, par. 6
"Milyen értékes az efézusiakért felajánlott ima! Milyen nagy és teljes a nekik adott bátorítás! 18LtMs, Lt 125, 1903, 1903, bek. 7
"A negyedik fejezet figyelmeztetéseket tartalmaz, amelyek megmutatják nekünk az efézusi gyülekezet sajátos kiváltságait és veszélyeit. 18LtMs, Lt 125, 1903, 1903, 1. bek. 8
"Krisztus evangéliuma arra volt hivatott, hogy mindenkit az igazság hitére és gyakorlására vezessen. A keresztény kész mindent feláldozni Mesteréért. Nem önmagának él. A golgotai keresztről elhangzott az ítélet: Aki önmagának él, az nem keresztény. Mindenki, aki valóban elfogadja Krisztust, együttműködik Krisztussal. Követni fogja a Megváltó példáját, mert újjáteremtődik Őbenne. 18LtMs, Lt 125, 1903, par. 9
"Minden emberre igényt tart az Úr. Az ember nem a saját tulajdonosa. Lényének minden ereje, idejének minden pillanata megvásárolt árral, mégpedig Isten egyszülött Fiának drága vérével. 18LtMs, 125. Lt, 1903, 125. bek. 10
"És így ír Pál az efézusiaknak... [1-6. versek.] 18LtMs, Lt 125, 1903, par. 11
Pál úgy beszél magáról, mint az Úr foglyáról. De nem a hűtlenség miatt volt fogoly. Nem követett el semmilyen bűntettet. Nem volt gonosztevő. A hitének állhatatosságáért szenvedett. Miért kellene tehát neki vagy a testvéreinek szégyenkeznie a kötelékei miatt? 18LtMs, Lt 125, 1903, bek. 12
"Pál bemutatja az efézusiak előtt a nekik adott csodálatos kiváltságokat. Felszólítja őket, hogy emlékezzenek arra, amit Isten tett értük. Elmondja nekik, hogy milyen gyümölcsöt kell teremniük az egység fenntartása által, "minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, egymás elnézésével szeretetben". [2., 3. vers] Szavaiknak és cselekedeteiknek a Krisztus kegyelmének a szívükben való jelenlétéről kellett tanúskodniuk. 18LtMs, Lt 125, 1903, bek. 13
"Figyeljük meg, hogy Pál milyen hangsúlyt fektet az egységre. "Törekedve arra, hogy a Lélek egységét a békesség kötelékében megőrizzük" - mondja. [3. vers] Az ember nem élhet egységben embertársaival, ha nem tesz szigorú erőfeszítéseket a maga részéről. Fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tennie, hogy kordában tartsa perverz hajlamát. Figyelnie kell az Istentől küldött nagy Tanító szavaira, aki az életét adta azért, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy keresztény életet éljenek, minden hívő a maga helyén munkálkodjon, az egyiknek az ajándékai keveredjenek a másikéval, és senki ne álljon külön, hogy ítélkezzen vagy kritizáljon." 18LtMs, Lt 125, 1903, bek. 14
Szerda - Június 28.
Az Efézusi levél a maga idejében
Hogyan kezdi és hogyan fejezi be Pál az efezusi hívőkhöz írt levelét? Mit tudunk meg az irántuk érzett legmélyebb vágyairól? Lásd Ef 1:1, 2; Ef 6:21-24.
"Olvassátok el az efezusi gyülekezetnek szóló üzenettel kapcsolatban Pálnak az efezusiakhoz írt levelét. Pál sokat fáradozott az efezusi gyülekezetért. "Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából az Efézusban levő szentekhez és a Krisztus Jézusban hívőkhöz: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól...". [Efézus 1:1-8.] 18LtMs, Lt 125, 1903, par. 5
"Ennek a levélnek az első fejezetei dicsérő szavak..." 18LtMs, Lt 125, 1903, par.
"A negyedik fejezet figyelmeztetéseket tartalmaz, amelyek az efézusi gyülekezet sajátos kiváltságait és veszélyeit mutatják be." 18LtMs, Lt 125, 1903, 1903, bek. 8
Hogyan aggódik Pál amiatt, hogy a bebörtönzése milyen hatással lesz az efezusi hívőkre? Lásd az Ef 3:13-at.
"Figyeljétek meg az apostol szeretetének kiáradását a szavakban: "...Ezért kívánom, hogy ne lankadjatok el az értetek való nyomorúságom miatt, ami a ti dicsőségetek. Azért hajtom le térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, akiről az egész család neveztetik mennyen és földön, hogy adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdagsága szerint, hogy erősödjetek meg erővel az Ő Lelke által a belső emberben, hogy Krisztus lakjék a ti szívetekben hit által; hogy a szeretetben gyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága, és megismerjétek Krisztus szeretetét, amely meghaladja az ismeretet, hogy beteljesedjetek Isten egész teljességével. .." [Efézusbeliekhez 3:7-21.]" 18LtMs, Lt 125, 1903, bek. 6
Csütörtök - június 29.
Efézusi levél: Egy Krisztussal telített levél
Hogyan jelenti be Pál a levele témáját? Ef 1:9, 10.
"Az Efézusi levél első fejezetében, a 2. verssel kezdve ezt olvassuk: "Kegyelem legyen veletek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben Krisztusban, aszerint, ahogyan kiválasztott minket Őbenne a világ alapítása előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben; mivel előre eleve elrendelt minket gyermekké fogadásra Jézus Krisztus által, az Ő akaratának tetszése szerint, az Ő kegyelme dicsőségének dicséretére, amelyben elfogadott minket a szeretettekben. Akiben az ő vére által van a megváltásunk, a bűnök bocsánata, az ő kegyelmének gazdagsága szerint, amelyben bővelkedett irántunk minden bölcsességgel és okossággal, megismertetvén velünk az ő akaratának titkát, az ő jóakarata szerint, amelyet eltervezett magában." Tanulmányozzátok át az egész fejezetet, és ragadjátok meg azokat a biztosítékokat, amelyek újra és újra a ti elfogadásotokért adatnak. LLM 544.3
"Az Isten hatalmába vetett hit hiánya az, ami arra készteti orvosainkat, hogy annyira a törvény karjára támaszkodjanak, és annyira bízzanak a világi hatalmak befolyására. Az igazán megtért férfi és nő, aki tanulmányozza ezeket a Pál apostol által mondott ihletett szavakat, megtanulhatja, hogy az isteni ígéreteket teljes mélységükben és teljességükben igénybe vegye. LLM 544.4
"Azzal bíztak meg, hogy ismertessem ezeket az írásokat népünkkel, hogy megértsék, hogy azok, akik nem hisznek Isten szavában, nem tudják bemutatni azoknak, akik elfogadható orvosi misszionáriusokká akarnak válni, azt az utat, amelyen keresztül a legsikeresebbek lehetnek. Krisztus volt a legnagyobb Orvos, akit a világ valaha ismert; az Ő szívét mindig megérintette az emberi szenvedés. Neki van munkája azok számára, akik nem hagyatkoznak világi hatalmakra." LLM 545.1
Péntek - június 30.
További gondolatok
Az ok, amiért Pál olvasói nem ritkán nehézségekbe ütköznek leveleinek megértésében, az, hogy könyvként olvassák őket, nem pedig levélként. Ezért mindazok, akik most meg akarják érteni őket, szem előtt tartják azt a tényt, hogy olyan csoportoknak írta őket, akikkel korábban már ismeretségben és levelezésben állt, akiknek gondjairól és kérdéseiről már korábban tudott. Ebben a szellemben írt nekik, tehát tudta, mit kell nekik mondania, és ők jól megértették, hogy mire gondol. Következésképpen, ha meg akarjuk érteni a leveleit, először is meg kell ismernünk azokat a körülményeket, amelyek a leveleket kiváltották. Ehhez az egyes levelek tanulmányozásával arra kell törekednünk, hogy kiderítsük, melyek voltak a címzettek problémái, amelyeket megpróbált megoldani. Ellenkező esetben csak zűrzavar következhet azzal kapcsolatban, hogy miről beszél Pál. Olvassuk őket ilyen módon, és rájövünk, hogy nem is olyan nehéz megérteni őket, mint amilyennek látszanak.