Halál a Bűnbe Süllyedt Világban
2. Lecke, 4. Negyedév, 2022. Október 1-7., 4. Negyedév
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Október 1.
Emlékszöveg:
“Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.” Roma 5:12
Isten szíve sosem vágyódott mélyebb szeretettel, és szánakozóbb gyengédséggel földi gyermekei után, mint most. Sosem volt idő, mikor Isten készségesebben ne várta volna a kínálkozó alkalmakat, hogy többet tegyen népéért, mint ma. S tanítani fogja és megmenti az általa elrendelt úton való menekülést választókat. A lelki ember felismeri a lelki dolgokat, s mindenütt ott látja Isten jelenlétét, Isten keze művét. Az ellenség ravasz és gonosz módszerével kivezette ősszüleinket az Éden kertjéből, az ártatlanságból és tisztaságból a bűnbe és kimondhatatlan nyomorúságba. Azóta is egyre pusztít. Ez utolsó időkben minden erejével, mindennel, ami rendelkezésére áll, az emberek romlásba vivésén mesterkedik. Megragad minden furfangot, hogy félrevezesse, megzavarja és elcsüggessze Isten népét. {3T 455.2}
Vasárnap - Október 2.
Ellentétes Kijelentések
1Mózes 2:16, 17; 3:1-4
Miért Kellett Volna Istennek Figyelmeztetnie Ádámot És Évát, Ha Nem Választhattak Szabadon? Ha Éva Helyébe Képzeled Magad, Miért Hangozhattak Volna Meggyőzően Az 1Mózes 3:1-4-Ben Szereplő Szavak?
Az angyalokhoz hasonlóan Éden lakóinak is volt próbatételük. Csak a Teremtő törvénye iránti hűség feltételével maradhattak boldogok. Az engedelmesség életet jelentett, az engedetlenség pedig pusztulást. Isten gazdag áldásokat kínált nekik, de ő, aki nem kímélte a vétkes angyalokat akaratának áthágása miatt, nem kímélhette őket sem; a törvényszegésükkel eljátszották ajándékait: saját boldogtalanságukat és pusztulásukat okozták. {PP 53.1}
Hogy észrevétlenül végezhesse munkáját, Sátán felhasználta médiumként a kígyót, amely nagyon alkalmas volt csaló szándékának leplezésére. A kígyó akkor az egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény volt a földön. Szárnyai voltak és röptében káprázatos fényben ragyogott, a csiszolt arany színében tündökölt. PP 53.4
Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy napi munkája végzése közben ne távozzon el férjétől. Vele kevésbé veszélyezteti a kísértés, mint amikor egyedül van. De belemerülve kellemes munkájába, Éva öntudatlanul elbarangolt mellőle. Amikor észrevette, hogy egyedül van, érzett valami veszélyt, de legyőzte félelmét; elég bölcsnek és erősnek gondolta magát ahhoz, hogy felismerje a bajt, és ellenálljon annak. Nem törődve az angyalok figyelmeztetésével, csakhamar kíváncsisággal vegyes csodálattal bámulta a tiltott fát. A gyümölcs gyönyörű volt, és Éva azt kérdezte magától, hogy Isten miért tagadta meg az tőlük? Most jött el a kísértő alkalma. Mintha belelátott volna Éva gondolatába, megszólította őt: "[...] Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3:1). Éva meglepődött és megijedt, amikor saját gondolatai visszhangját hallotta. De a kígyó tovább beszélt. Dallamos hangon ravaszul dicsérte Éva páratlan szépségét; és szavai nem voltak bántóak. Éva ahelyett, hogy elmenekült volna onnan, ott ácsorgott csodálkozva azon, hogy a kígyó beszél. Ha az angyalokhoz hasonló lény szólította volna meg, nagyon megijedt volna, de arra nem is gondolt, hogy az elbűvölő kígyó válhat a bukott ellenség eszközévé. {PP 53.5}
A sátán, mint tudjuk, nem az egyetlen bűnös volt a mennyben, mert vele együtt az angyali sereg egyharmadát is kiűzték a mennyből (Jel 12:4). Ezeket azért űzték ki a mennyből, mert Lucifer szavaira, egy mennyei emberre hallgattak, ahelyett, hogy Isten szavára figyeltek volna. Ez volt az angyalok bukása. Lucifer maga is elbukott, amikor olyan akart lenni, mint Isten.
Ez a két bűn - az emberbe vetett bizalom és az önmaga felmagasztalásának vágya - ma is a vezető bűnelemek itt a földön. Ez volt Éva buktatója, és sokak számára még ma is ez a buktató. Nem, nem csak az étvágy volt az oka Éva bukásának. A kígyó nem azt mondta: "Egyél ebből a gyümölcsből, mert csodálatos, finomabb, mint bármely más gyümölcs Isten kertjében". Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." 1Móz 3:5.
Hétfő - Október 3.
A Kígyó Ámítása
1Mózes 3:1-7
Milyen Szempontok Alapján Döntött Éva Isten És A Kígyó Szava Között?
Az angyalok figyelmeztették őket, hogy óvakodjanak Sátán cselfogásaitól, mert fáradhatatlanul igyekszik őket tőrbe ejteni. Ameddig engedelmeskednek Istennek, a gonosz nem tud ártani nekik; mert ha kell, Isten minden angyalát elküldi segítségükre. Ha rendíthetetlenül elutasítják Sátán első célozgatásait, olyan biztonságban lesznek, mint a mennyei követek. De ha egyszer engednek a kísértésnek, természetük annyira megromlik, hogy önmagukban nem képesek Sátánnak ellenállni. {PP 53.2}
A tudás fája volt engedelmességük és Isten iránti szeretetük próbája. Az Úr jónak látta, hogy a kert minden dolga közül egytől eltiltsa őket. De ha ezt nem veszik figyelembe, törvényszegőkké lesznek.PP 53.3
"Az a tudás, amelyet Isten nem akart, hogy első szüleinknek legyen, a bűnösség tudata volt. És amikor elfogadták a Sátán állításait, amelyek hamisak voltak, az engedetlenség és a bűnbeesés bekerült a világunkba. Ez az engedetlenség Isten kifejezett parancsával szemben, ez a hit Sátán hazugságában, megnyitotta a jaj kapuit a világ előtt." - The Review and Herald, 1898. április 5. 2MCP 562.1
A gyümölcs természetesen vonzotta őt, de megkísértette az a gondolat, hogy lehetősége van arra, hogy Isten trónjára emelkedjen, hogy ugyanabba a pozícióba emelkedjen, ahová maga Lucifer is törekedett. Lucifer bizonyára őszintén hitte, hogy olyan lehet, mint Isten, ha a mennyei angyalok és a földi emberek csak parancsokat fogadnak el tőle.
És így látjuk, hogy az ördög ugyanolyan alapon csapta be Évát, mint ahogyan önmagát és az angyalait is becsapta, az egyetlen különbség az, hogy ő vette rá Évát, hogy egyen abból a gyümölcsből, amelyet ő maga és az angyalai nem akartak megenni. Következésképpen Éva a testi lénye ellen is vétkezett, amikor olyasmit vett magához, ami nem tápláléknak lett teremtve, és ennek következtében meghalt. A Sátán és az ő angyalai azonban még mindig élnek.
Ugyanez a botránykő, az önmaga felmagasztalásának vágya uralkodott az idők folyamán, és uralkodik ma is... Például a Kivonulási mozgalom napjaiban ott volt Korah, Dátán és Abirám, akik Mózes és Áron hivatalára törekedtek, ahogy Lucifer Isten trónjára, a legmagasabb hivatalokra, amelyekre vágyhattak. És Lucifer nem azért bukott-e el, mert mindenek felett akart lenni, semmi másért, mint önmagát felmagasztalni? És nem ugyanez volt-e igaz Korah, Dátán és Abirám bukására is?
Kedd - Október 4.
Bizony Nem Haltok Meg
1Mózes 3:4
Milyen Sokféleképpen Ismétlődött Ez A Hazugság Az Idők Folyamán?
Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. E szentnek tartott kapcsolatot Sátán felhasználja szándékai megvalósítására. A bukott angyalok, akik teljesítik parancsait, a szellemvilág követeiként jelennek meg. A gonoszság fejedelme, azt állítva, hogy kapcsolatba hozza az élőket a holtakkal, bűvkörébe vonja az embereket. {GC 551.2}
Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Sok ember, akit megvigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély gyanúja nélkül „hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira” hallgat. {GC 552.1}
Amikor e becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen visszatérve érintkezhetnek velük, Sátán megidézi a halottak állítólagos lelkeit. Ezek a lények azt állítják, hogy élvezik a mennyei boldogságot, sőt előkelő helyet foglalnak el a mennyben. Így széltében-hosszában terjed az a tévhit, hogy Isten nem tesz különbséget az igazak és a gonoszok között. Ezek a látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak. Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, h ogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. E látogatók tagadják Krisztus istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. A nagy lázadó tehát új köntösben folytatja Isten elleni harcát, amely a mennyben kezdődött, és a földön közel hatezer éve tart. {GC 552.2}
Amikor a spiritizmus még jobban fog hasonlítani a mai névleges kereszténységhez, még több embert fog megtéveszteni és tőrbe ejteni. Sátán alkalmazkodik a mai élet körülményeihez. Világosság angyalaként jelenik meg. A spiritizmus útján meglepő dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és sok tagadhatatlan csoda történik. És mivel a gonosz lelkek úgy tesznek, mintha hinnének a Bibliában, és tisztelik az egyházat, az emberek isteni erő megnyilatkozásaként fogják elfogadni munkájukat. {GC 588.2}
1Móz 2:7- “És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”
Ebben az írásrészben azt olvassuk, hogy Isten a föld porából formálta az embert. Aztán az élet leheletét lehelte az orrába, és így lett élő lélekké, hogy a lehelet és a test együtt alkotja a lelket. A fejlődés folyamata ugyanaz, mint a jégkészítés folyamata - az alacsony hőmérséklet és a víz jeget csinál, ahogy a test és a lehelet a lelket. Ezért amikor a lélegzet elhagyja a testet, az ember már nem élő lélek - nem, éppúgy nem, mint ahogy a jég sem marad jég, miután visszaalakul vízzé. Az embernek nyilvánvalóan nincs létező lelke, miután a lélegzet elhagyja a testét, mert a test és a lélegzet együtt alkotja a lelket.
“Tudom” mondja a bölcs ember, “hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre míveli, hogy az ő orcáját rettegjék.” Préd 3:14
Préd 9:7, 8- “Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.”
Préd 3:18-21- Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?”
Az ihletés, amint látjátok, először elmondja, hogyan teremtették az embert, és milyen, majd egyenesen azt kérdezi: "Ki ismeri az ember szellemét, amely felfelé megy, és a fenevad szellemét, amely lefelé megy a földre?". - Az egyetlen válasz, amit adhatunk, hogy senki sem tudja, csak Isten. És mivel Ő azt mondta, hogy a test és a lélek együtt, és nem külön-külön alkotja a lelket, ezért egyértelmű, hogy a halott embernek nincs lelke, hogy a test visszatér a porba, és a lehelet visszatér a leheletbe, a szélbe. Sőt, ami a vadállattal történik, ugyanaz történik az emberrel is. Mindkettőjüknek egy a lehelete, jelenti ki az Ihlet, és az egyiknek nincs elsőbbsége a másik fölött.
Ezt mondja Isten a lélekről, és inkább higgyünk neki, minthogy becsapjuk magunkat olyan emberek ihletetlen elméleteivel, akik elbizakodottan azt állítják, hogy a lélek soha nem hal meg, holott Isten azt mondja: "A lélek, amely vétkezik, meghal". Ezék. 18:4. Ezért, amikor az ember meghal, a lelke eltűnik, mint a jég, amikor a hőmérséklet fagypont fölé emelkedik.
Szerda - október 5.
A Bűn Következményei
1Mózes 3:7-19; Róma 5:12
Melyek voltak a bűn legfőbb következményei?
Isten nem akarta, hogy a bűntelen pár bármi rosszat is megismerjen. Sok jót adott nekik, a rosszat pedig visszatartotta. De Isten parancsát áthágva ettek a tiltott fáról és most már mindig enni fognak - ismerni fogják a gonoszt. Ettől az időtől kezdve gyötrik Sátán kísértései az emberiséget. Az örömteli munka helyett, amelyet Isten ezt megelőzően nekik kijelölt, aggódás és fáradságos munka lett a sorsuk. Csalódás, bánat, fájdalom várt rájuk, és végül a halál. {PP 59.3}
Az egész természet magán viseli a bűn átkát; az Isten elleni lázadás jellegéről és következményeiről tanúskodik. Amikor Isten megalkotta az embert, úrrá tette a föld és minden élő teremtmény felett. Ameddig Ádám hű volt Istenhez, uralkodott az egész természeten. De amikor fellázadt Isten törvénye ellen, az alsóbbrendű teremtmények az ő uralma ellen lázadtak fel. Az Úr nagy irgalmában így mutatta meg az embernek, hogy törvénye milyen szent, és azt akarta, hogy saját tapasztalatából tanulja meg, milye veszélyes annak a legkisebb mértékben is a mellőzése. {PP 59.4}
A vesződséges és gondterhelt életet, amely ettől fogva az ember sorsa lett, Isten szeretetből fegyelmezésül választotta neki. A bűn miatt volt szükség erre, hogy határt szabjon étvágyának, szenvedélyeinek és önuralomra tanítsa. Ez benne volt Isten csodálatos tervében. Így akarta az embert a bűn rontásától és pusztításától megmenteni. {PP 60.1}
1Móz 3:17- “Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.”
Miután Ádám bűnbe esett, mit mondott neki az Úr? - "Mivel hallgattál feleséged szavára, azt tetted, amit nem kellett volna, és ettél abból a gyümölcsből, amelyet megtiltottam neked, ezért átkozott a föld, de nem ellened, hanem miattad." (Ádám: "A föld átkozott.
A tévedés, amely az Igazság ellentéte, azt mondta volna: "Áldott a föld a te érdemedért". És ahelyett, hogy azt mondaná: "Bánatban eszel életed minden napján", a Tévedés azt mondta volna: "Élvezetben eszel belőle életed minden napján". Más szóval, míg Isten átkot mond ki, addig a Sátán ugyanezen körülmények között áldást mond ki. Így van az, hogy a világ, természetesen a Sátán beszédére hangolódva, azt várja, hogy élvezetben éljen egész életében. Ennek ellenére bőven van baja. Bőségesen.
1Móz 3:18- “Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.”
Az ördög persze azt mondta volna: "Rózsákat és virágokat hoz neked". És ahelyett, hogy azt parancsolta volna: "A mező füveit edd meg", azt mondta volna: "Mindabból egyél, amit a mezőn találsz". Igaz, hogy nem mondja ezt egy könyvben, de minden élő szívébe mondja, és azok buzgón engedelmeskednek a szavának.
1Móz 3:19- “Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”
Sátán azt mondta volna: "Élvezettel fogsz kenyeret enni, amíg az evolúció során nem leszel olyan, mint az Isten; mert egy jelentéktelen atomból vettek ki téged, és hatalmas Istenné fogsz fejlődni, ha tovább és tovább folytatod.
Mit mondott azonban Isten? - "Arcod verejtékében fogod enni a kenyeredet életed minden napján; vagyis a saját érdekedben most nehéz megélhetésed lesz, és akár meg is békülhetsz vele". Bár az embernek nem ez volt a sorsa, mielőtt vétkezett volna, ez lett a sorsa, amint kivették a kertből, amint kiérdemelte az átkot.
"De" - kérdezitek - "miért volt Isten szándéka, hogy mindannyiunknak nehézségeken és bánaton kell keresztülmennünk, mielőtt visszavesznek bennünket az Édenbe? Ha vissza akar minket vinni, akkor miért nem tette ezt már az elején, Ádám idejében?" - Mindezekre a kérdésekre a választ megtaláljuk:
Luk 15:11-13- “Monda pedig: Egy embernek vala két fia; És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.”
A történet szerint két fiú volt a családban. Az idősebbik úgy döntött, hogy otthon marad, a fiatalabbik viszont úgy döntött, hogy elmegy. És tudjátok, mi történt nem sokkal ezután: A fiatalabbik fiú minden vagyonát tomboló életmódra pazarolta.
Biztos vagyok benne, hogy az apa már előre tudta, hogy a fia a baj felé tart. Szerette őt, és vágyott arra, hogy megkímélje az ifjút a szégyentől, a bánattól és a kemény megpróbáltatásoktól, amelyek felé tartott. Maga az a tény, hogy a fiú visszatérésekor az apa találkozott vele, amikor még messze volt, és lakomát rendezett neki, még azután is, hogy elherdálta apja vagyonát és meggyalázta a család nevét, elég bizonyíték arra, hogy az apa rendkívül szerette a fiút. A fiú csak azért hagyhatta el az otthonát, mert semmi más, mint saját tapasztalata nem tudta volna bizonyítani a fiú ostobaságát, és bizonyítani az apa iránta érzett szeretetét.
Mi kényszerítette a fiút arra, hogy ne szeresse az otthonát? - Az volt a vágya, hogy zabolátlanul éljen. Egyetlen fiú vagy lány sem szökik el otthonról hasonló körülmények között, hacsak nem a szabadság elnyerésének reménye miatt, és nem azért, hogy a zabolátlan életet gyakorolja, hogy kedvére tegye azt, amire a testi szív vágyik.
Lehet, hogy a tékozlásban sok átmeneti szórakozás rejlik, de ennek csak megaláztatás és lejáratás a vége. Ha a tékozló a mi napjainkban élne, mit gondolsz, mit tenne, hogy elinduljon a szórakozás országútján, hogy jól érezze magát? - Az első dolog, amit biztosan megtenne, az az lenne, hogy vásárolna, ha lehetne, egy autót, finom ruhákat, gyémántgyűrűt, csillogó kitűzőt és karórát. Ó, igen, nem mulasztaná el, hogy egy virágot tegyen a hajtókájába és egy selyemzsebkendőt a zsebébe. Lehet, hogy semmi baj nincs azzal, ha van néhány ilyen dolog, de az biztos, hogy nem dicséretes, sőt, még csak nem is jó ízlés, ha az ember mindennel feldíszíti magát, amit csak fel lehet venni. Finoman szólva is nevetséges pávamódra feldíszíteni magunkat.
És kit vinne el az önfejű fiú lovagolni? - Természetesen a lányokat. És hová mennének? - Nem oda, ahová a prédikátorok, és nem is a templomba.
Luk 15:14- “Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.”
Ha elköltöd mindenedet, amid van, és mindenedet, amit megkeresel, akkor előbb-utóbb neked is éhínség lesz. A Gondviselés azért hozta az éhínséget, hogy a fiút "magához", észhez térítse. Valóban, egyetlen fiú sem szökik el otthonról, amikor önmaga; és fordítva, nem is tér haza értelmesen, mielőtt önmagához térne. Így tanulja meg a leckét, de milyen áron! Milyen áron.
Luk 15:15-16- “Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.”
A tékozló kapott munkát, de ez nem "töltötte ki a számlát", még mindig hiányt szenvedett.
Luk 15:17-19- “Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!”
Végül rájött, hogy bolondot csinált magából, ezért elkezdett érvelni magában a hazatérésről, mondván: "Gondolj csak bele, mennyi szolga van atyám házában, és mindnek bőven van. Miért kellene nekem éhen pusztulnom? De hát mit mondjak, ha odaérek?" Miután magához tért, természetesen úgy érezte, hogy pontosan a megfelelő dolgot kell mondania, azt, ami a mennyben és a földön is dicséretére válik.
Ha az a fiú elsőre megfogadta volna apja tanácsát, nem kellett volna megalázkodnia. És micsoda megaláztatás! És micsoda tanulság nemcsak a fiataloknak, hanem az öregeknek is. Igen, vannak ezrek, fiatalok és idősek egyaránt, akik nagy leckéket tanulnak, de gyakran óriási árat fizetnek csak azért, mert állandóan az ördög "humbugjára" hallgatnak. Miért hagyják magukat olyan könnyen elcsábítani a csábításai által? - Csak azért, mert vonzó csalijával az ember önző és bűnös természetére apellál.
A tékozló megaláztatása vár minden fiatalra, aki nem veszi hasznát az idősebbek tanácsának, és minden idősebbre, aki nem veszi hasznát az Úr tanácsának. Ez Isten egyik olyan törvénye, amelyet soha senki sem tudott kikerülni.
A tékozló tapasztalata most választ ad a kérdésekre: Miért távolította el Isten Ádámot a kertből? Mivel Istennek egyszer úgyis meg kell bocsátania neki, miért nem bocsátott meg neki röviddel a bukás után, és miért nem vitte vissza az Édenbe? Miért nem lehetett volna így az egész emberiséget megmenteni a nyomorúságtól és a haláltól, mielőtt visszamegy az Édenbe?
Ha Isten megengedte volna Ádámnak és Évának, hogy a kertben maradjanak, miután vétkeztek, és továbbra is hozzáférhettek volna az "élet fájához", akkor ezáltal bűnös életüket bűnös állapotukban állandósította volna. Milyen szörnyű dolog lett volna ez - a bűnösöknek örökkön-örökké élniük kellett volna! És ha megkímélte volna őket és leszármazottaikat a megpróbáltatásoktól és a haláltól, akkor sem jöhettek volna rá, hogy milyen a bűnös élet, nem, éppúgy nem, mint a tékozló, mielőtt átment volna a kicsapongáson, a csődön, a kemény munkán és a szegénységen.
"De - mondjátok -, ha az Úr nem hozhatta volna be Ádámot és Évát a kertbe, mielőtt előbb átment volna a halálon és a feltámadáson, akkor meg kellett volna átkoznia a földet, és arra kényszerítenie őket, hogy a homlokuk verejtékével keressék meg a kenyerüket"? És miért kellett elérnie, hogy 6000 éven keresztül bánatukban egyék a kenyerüket? - Mert mindazoknak, akik valaha is belépnek a Királyságba, visszakerülnek az Édenbe, előbb magukhoz kell térniük, mint a tékozlónak, mert mindenkit rá kell vezetni arra, hogy felismerje, hogy minden, ami a kerttől távol van, nem más, mint disznóhéj.
Mivel a munka nélkülözhetetlen, és mivel a bűnösök természetüknél fogva nem szeretnek dolgozni, a tövisek és a tövisek azért lettek teremtve, hogy rákényszerítsék őket, hogy munkába menjenek a megélhetésükért. Ha az ellenszenves gyomokat a földben hagyjuk, és szórakozással töltjük az időnket, akkor azok elfojtják a termést, és a tékozlóhoz hasonlóan éhínség lesz rajtunk. Tehát, nincs munka, nincs étel. Isten, aki tudja, mi a legjobb számunkra, úgy alkotta meg, hogy a megélhetésünket a nehéz úton keressük meg, hogy egész nap dolgozzunk, kevés pihenéssel.
Akik magukhoz térnek, azoknak a munka öröm. Csak a bolondok gyűlölik a munkát.
Csütörtök - Október 6.
Az Első Evangéliumi Ígéret
1Mózes 3:15, 16
Olvassátok el a 2Korinthus 5:21-et és a Zsidókhoz írt levél 9:28-at. Mit tanítanak ezek a szövegek arról, ami először az édenben jelent meg?
Az Úr a megváltásról először abban az ítéletben adott hírt, amelyet a kertben mondott Sátán felett. Ezt mondta: "Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (1Móz 3:15). Ez az ősszüleink hallatára elhangzott ítélet nekik ígéret volt. Míg ember és Sátán közötti harcot jövendölt, azt is kinyilatkoztatta, hogy a nagy ellenség hatalma végül megtörik. Ádám és Éva bűnözőként állt az igazságos bíró előtt, várva a törvényszegésük miatti ítéletre; azonban mielőtt a rájuk kirótt vesződséges, fájdalmas életről hallottak volna, illetve arról, hogy vissza kell térniük a porba, reményt kínáló szavak hangzottak el. Bár szenvedniük kell hatalmas ellenségüktől, de örömmel várhatják a végső győzelmet. {PP 65.4}
Nem érthetjük félre, hogy Isten milyen nőre gondolt ebben az írásrészben [1Mózes 3:15], mert akkoriban csak egy nő - Éva - volt a földön. Isten Ádám és Éva és a kígyó jelenlétében mondta ezeket a szavakat, megjósolva Éva magva és a kígyó jövőbeli kimenetelét. Éva gyermekeinek a kígyó, az ördög megverte a sarkát. És cserébe Éva gyermekeinek, az emberi családnak, meg kellett törnie az ördög, a kígyó fejét. Most már tudjátok, hogy ha valakinek amputálják a lábát, akkor is tovább élhet; de ha valakit lefejeznek, az élete azonnal véget ér. Isten itt megjósolta, hogy a jó és a gonosz között ellenségeskedés lesz az idők folyamán. És bár a kígyó megsebezte volna az emberi családot, Ádám és Éva leszármazottai végül mégis a Sátán fejét verték volna le. "De", mondhatjátok, "Krisztusnak kell ezt megtennie". Nem akarom vitatni a szavadat, de valójában Krisztus az emberi családon keresztül fogja ezt véghezvinni. Mert a Jeremiás 51:20-ban maga Isten jelenti ki, hogy Izrael lesz az Ő csatabárdja, az Ő harci fegyvere, mert Izrael segítségével fogja darabokra törni a nemzeteket. Akkor, bár ez Krisztus akarata és irányítása által fog megvalósulni, Krisztus mégis az Ő népén keresztül fogja ezt megtenni. Így az Ő népe, amelyet a Sátán megsebesített, végül le fogja törni a Sátán fejét.
Péntek- Október 7
További Tanulmányozásra
Amikor Sátán meghallotta, hogy ellenségeskedés lesz közte és az asszony között, az ő magva és az asszony magva között, már tudta, hogy az emberi természetet megrontó munkája nem lesz zavartalan; hogy az ember valahogyan képes lesz hatalmának ellenállni. De amikor a megváltás terve még jobban feltárult, Sátán és angyalai örvendeztek, hogy az ember elbuktatásával le tudják hozni Isten Fiát magasztos helyéről. Sátán azt mondta, hogy terve eddig eredményes volt a földön, és hogy Krisztus is legyőzhető lesz, amikor magára veszi az emberi természetet, és így az elbukott emberiség megváltása meggátolható. {PP 66.1}
A mennyei angyalok részletesebben feltárták ősszüleinknek a megváltásuk érdekében kigondolt tervet. Ádámot és társát azzal vigasztalták, hogy nagy bűnük ellenére a menny nem teszi ki őket Sátán hatalmának. Isten Fia saját életét ajánlotta fel engesztelésül törvényszegésükért. Próbaidőt kapnak, és ha megtérnek és hisznek Krisztusban, újra Isten gyermekei lehetnek. {PP 66.2}