József, Egyiptom Hercege
12. Lecke, 2. Negyedév 2022. Június 11-17., Június 11.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Június 11.
Emlékszöveg:
: "És monda a Fáraó Józsefnek: Íme, én téged Egyiptom egész földje fölé helyezlek." KJV - 1Mózes 41:41
Ismét, évekkel azelőtt, hogy Izrael Egyiptomba ment, Isten gondviselésében (1Mózes 45:5) hatott Jákobra, hogy sokszínű kabátot készítsen legkisebb fiának, Józsefnek. Ez a látszólagos részrehajlás, valamint József álma és annak apja általi értelmezése (1Móz 37:10) arra késztette a féltékeny testvéreket, hogy eladják őt rabszolgának, hogy Egyiptomba vigyék, hogy megakadályozzák, hogy befolyásban vagy pozícióban kiszorítsa őket. Ott Egyiptomban azonban az Úr a maga idejében a birodalom második trónjára emelte őt, majd elhozta a bőség éveit, az éhínség éveit is, mint az eszközt, hogy Jákob egész családját Egyiptomba vigye.
Kétségbeesett törekvésükben, hogy megszabaduljanak Józseftől, hogy ne ő uralkodjon, testvérei csak annyit értek el (a Gondviselés mindig figyelmes potenciáljának felkavarásával), hogy felemelték őt Egyiptom közigazgatási trónjára, és megalázva borultak a lábai elé. Itt van a markáns bizonyítéka annak, hogy aki megpróbálja legyőzni Isten céljait, annak csak a sajátjait sikerül legyőznie és Isten céljait előmozdítania.
Vasárnap - Június 12.
József Felemelkedése
1Mózes 41:37-57
Mi Isten szerepe József sikerében?
Egy másik fiúra gondolok, egy tizenéves fiúra, Józsefre. Az Úr látott benne valamit, amit József testvéreiben nem talált meg. Nemcsak apja kedvenc fia volt, hanem Isten kedvence is. Isten valami nagyszerűt tervezett Józseffel - nagyobbat, mint amire a világ valaha is gondolhatott. Hogy bebizonyítsa, hogy megbízható, Józsefnek először rabszolgává kellett válnia. Kiképzést kellett kapnia a nagy feladatra.
A Gondviselés tehát úgy működött, hogy a testvérei eladták őt rabszolgának. Éppen ekkor jutott eszébe, amit az Úr álmában megígért neki - hogy a testvérei mellett még az apja és az anyja is meghajol előtte. El tudjátok képzelni, milyen pompás alkalma volt arra, hogy átkozza Istent, amikor látta magát a rabszolgaságba vezető úton? Azt mondhatta volna: "Miért szolgáljak egy olyan Istent, aki dicsőséget ígér, de ehelyett megaláztatást, megpróbáltatásokat és elszigeteltséget ad?". De József olyan bölcsen cselekedett, mint Jób: Azzal, hogy megszentelte Istent a szívében, tulajdonképpen azt mondta: "Ha meg is öl engem, mégis bízom benne".
Hétfő - Június 13.
József Találkozik A Testvéreivel
1Mózes 42
Mi történt itt, és hogyan mutatja meg Isten gondviselését az emberi gonoszság és rossz cselekedetek ellenére?
Évekkel később, amikor József testvérei a hétéves éhínség idején Egyiptomba mentek élelmet szerezni, József, felismerve a Gondviselés tervét életének a rabszolgaságtól a trónra kerülésig tartó különös drámájában, azt mondta testvéreinek, amikor "megismerte" magát nekik: "És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem… és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással." 1Móz 45:1, 5, 7.
Az Úr tehát gondviseléssel emelte Józsefet az egyiptomi trón megosztására, hogy a fáraó hajlamos legyen arra, hogy engedélyt adjon Izraelnek az országba való bevonulásra.
Kedd - Június 14.
József és Benjámin
1Mózes 43
Milyen hatással volt Benjámin jelenléte az események menetére?
„Amikor a kormányzó ismét találkozott velük, átadták neki ajándékaikat, és alázatosan "[...] leborulának előtte a földig" (1Móz 43:26). Józsefnek ekkor ismét álma jutott eszébe. Vendégei üdvözlése után sietve kérdezgetni kezdte őket: "[...] Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? Él-e még? [...] Egészségben van a te szolgád, ami atyánk, még él" (1Móz 43:27-28) - hangzott a válasz, miközben ismét mély meghajlással fejezték ki hódolatukat. Azután József tekintete megnyugodott Benjáminon és így szólt: "[...] Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok vala? [...]Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!" - mondta néki (1Móz 43:20). A gyengédség érzései azonban erőt vettek rajta, és nem tudott többé egy szót sem szólni. "[...] beméne azért szobájába, és ott síra" (1Móz 43:30). {PP 228.1}
„Miután visszanyerte önuralmát, visszatért vendégeihez és mindnyájan folytatták az ebédet. A kaszt törvényei az egyiptomiaknak megtiltották, hogy más népekhez tartozó emberekkel étkezzenek. Jákób fiai ezért külön asztalnál ettek, miközben a kormányzó, mint magas rangú úr csak egyedül ült asztalánál. Így az egyiptomiak számára is külön asztalokat terítettek meg. Amikor mindenki elfoglalta a helyét a neki kijelölt asztal mellett, József testvérei meglepődve fedezték fel, hogy ülőhelyeiket pontosan rendben, életkoruk szerint jelölték ki az asztal mellett. József "pedig részt juttata azoknak maga elől" (1Móz 43:34), Benjámin része azonban ötször több volt mint közülük bárkié. Benjámin megkülönböztetésével József arról akart megbizonyosodni, hogy vajon testvérei a legfiatalabb testvérüket nem illetik-e ugyanazzal az irigységgel és gyűlölettel, amelyet vele szemben egykor kimutattak. Feltételezve, hogy József nem érti beszédüket, a testvérek szabadon és nyíltan beszélgettek egymással. Így Józsefnek alkalma volt testvérei igazi érzéseinek megismerésére. További próbára tette őket. Eltávozásuk előtt megparancsolta, hogy saját ezüst poharát rejtsék el a legfiatalabb testvér zsákjába. {PP 228.2}
Szerda - Június 15.
A Jövendölés Pohara
1Mózes 44
Miért tette József a jóslócsészét Benjámin zsákjába, és miért nem egy másik testvér zsákjába?
„A kutatást azonnal elkezdték. "És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját" (1Móz 44:10). A gondnok mindegyik zsákot megvizsgálta. Rúben zsákjának a megvizsgálásával kezdte és gyorsan eljutott a legfiatalabb testvérhez. Benjámin zsákjában megtalálta a poharat. {PP 229.4}
„A testvérek gyászuk jeléül megszaggatták ruháikat és lassan visszatértek a városba. Benjámint saját fogadkozásukkal vetették rabszolgasorsra. Követték a gondnokot a palotába. A kormányzót még ott találták. Térdre borultak előtte. József így szólt hozzájuk: "Mi dolog ez amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?" (1Móz 44:15). József ezzel azt szándékozott elérni, hogy bűnük beismerésére késztesse őket. Sohasem igényelte magának a jövendölés erejét, de el akarta velük hitetni, hogy olvasni tud életük titkaiban. {PP 229.5}
„Júda eléje lépett mondván: "Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott." {PP 229.6}
Csütörtök - Június 16.
"'Én vagyok József, A Ti Testvéretek'"
1Mózes 45
A szeretet, a hit és a remény milyen tanulságai találhatók ebben a történetben?
Aztán idővel az Úr elhatározta, hogy kivezeti Jákobot és házanépét Kánaán földjéről Egyiptomba. Mivel azonban tudta, hogy Jákob fiai nem fognak úgy menni, mint Ábrahám, csak úgy, hogy egyszerűen megparancsolja nekik, ezért gondviselésében Jákob szívébe nagyobb szeretetet ültetett József iránt, mint a többi gyermeke iránt. Ez irigységet és féltékenységet szült bennük, ami viszont gyűlöletet és kapzsiságot szült, ami abban nyilvánult meg, hogy kegyetlenül bántak Józseffel, és eladták, aminek az lett a következménye, hogy rabszolgaként vitték el Egyiptomba.
Felismerve a Gondviselést az egész ügyben, József azt mondta a testvéreinek, amikor "megismertette" magát velük: "És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem… és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással." 1Móz. 45:1, 5, 7.
Így az Úr gondviseléssel emelte Józsefet az egyiptomi trón megosztására, hogy a fáraó hajlamos legyen arra, hogy engedélyt adjon Izraelnek az országba való bevonulásra.
Ezután, hogy odacsalogassa őket, elhozta oda a bőség hét évét, amelyet az éhínség hét éve követett. Ezután hírt küldött Jákobnak, hogy József még életben van. Az örömhírre az apában ellenállhatatlan vágy támadt, hogy lássa fiát. Ez, valamint a József testvéreit sújtó, életet kioltó éhség arra kényszerítette őket, hogy a fáraó bőség országába költözzenek, ahol királyokként éltek.
Péntek - Június 17.
További tanulmányozásra
„A tíz testvér számára azonban még hátra volt a megalázkodás. Be kellett vallaniuk atyjuknak azt az általuk elkövetett csalárdságot és kegyetlenséget, amely oly sok évig megkeserítette atyjuk életét és saját életüket. Jákób nem akarta elhinni róluk, hogy ily aljas bűn elkövetésére képesek. Látta, hogy minden jóra fordult, megbocsátott tévelygő gyermekeinek és megáldotta őket. {PP 232.1}
„Jákób és fiai családjaikkal, nyájaikkal, gulyáikkal és a melléjük rendelt kísérőkkel együtt hamarosan úton voltak Egyiptom felé. Az utat boldog és vidám szívvel tették meg. Amikor Beérsebába érkeztek, a pátriárka hálaáldozatokat mutatott be, és imában kérte az Urat, biztosítsa kíséretéről őket. Éjjel látomásban megjelent neki Isten és így szólt: "[...] Ne félj lemenni Egyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet" (1Móz 46:3-4). {PP 232.2}
„Ennek az ígéretnek: "Ne félj lemenni Egyiptomba; mert nagy néppé teszlek ott téged" igen nagy jelentősége volt. Ábrahámnak ugyan azt ígérte Isten, hogy utódai megszámlálhatatlanok lesznek, mint a csillagok, de eddig a választott nép csak lassan szaporodott. Kánaán földje pedig most nem látszott alkalmasnak arra, hogy ott egy nagy nemzet fejlődhessék ki, amelyről a jövendölés szólt. Kánaán területe hatalmas pogány törzsek birtokában volt és "a negyedik nemzedékig" ők birtokolják azt. Ha Izrael leszármazottai itt akarnának most nagy néppé fejlődni, akkor előbb vagy ki kellene űzni Kánaán földjéről az ország pogány lakóit, vagy el kellene vegyülniük közöttük. Az előbbit az isteni rendelkezés szerint nem tehetik meg; ha pedig elvegyülnek a kanaánitákkal, akkor azok bálványimádásra csábítják őket. Egyiptom azokat a feltételeket kínálta, amelyek szükségesek az isteni szándék megvalósításához. Az ország bővizű és termékeny szakasza állt rendelkezésükre. a letelepedésre, mindazokkal az előnyökkel, amelyek elengedhetetlenek voltak gyors növekedésükhöz., Az a tény, hogy foglalkozásuk miatt elkerülhetetlenül szembe találják magukat az egyiptomiak ellenszenvével - "[...] mert minden juhpásztor utálatos az Egyiptombeliek előtt" (1Móz 46:34) - arra volt jó, hogy egyrészt megmaradjanak külön és elkülönített népnek, másrészt védte őket az Egyiptomban gyakorolt bálványimádástól. {PP 232.3}