Szombat Délután Március 2.
Emlékszöveg:
"Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.” Zsoltárok 78:3,4
A menny megváltási terve oly széles, hogy átfogja az egész világot. Isten szeretné az élet leheletét lehelni a porba sújtott emberiségbe. Nem engedi, hogy bárki is csalódjon, aki őszintén sóvárog valami szebb és nemesebb után, mint amit a világ tud kínálni. Isten állandóan küldi angyalait azokhoz, akik – miközben a legcsüggesztőbb körülmények között élnek – hittel imádkoznak azért, hogy náluk erősebb hatalom vegye birtokba őket, szabadulást, békességet hozón. Isten különböző utakon nyilatkoztatja ki önmagát, és olyan helyzetet teremt, amely bizalmat ébreszt bennük Krisztus iránt, aki önmagát adta váltságul mindenkiért, „hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait” (Zsolt 78:7). {PK 377.1}
Az Úr félreérthetetlenül megparancsolta nekik, hogy kötelességük a gyermekeik nevelése. Ugyanolyan kötelező ez korunk hívei számára is: „Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek, amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk. Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit, erejét és a csodákat, amelyeket művelt.” (Zsolt. 78:1–4) {5T 37.1}
Vasárnap, Március 3.
Az Úr Végtelen Hűsége
Olvassuk el a 78. zsoltárt. Melyik három történelmi korszakot emeli ki ez a zsoltár? Milyen visszatérő tanulságokat von le Aszáf mindegyik korszakból?
"Isten arra utasította Izrael fiait, hogy táborozzanak le azon a helyen, ahol nem volt víz, hogy próbára tegye őket, hogy lássa, vajon rá néznek-e nyomorúságukban, vagy zúgolódnak-e, mint korábban tették. Tekintettel arra, amit Isten tett értük csodálatos szabadulásukban, nyomorúságukban hinniük kellett volna benne. Tudniuk kellett volna, hogy nem fogja hagyni, hogy szomjan vesszenek, akiknek megígérte, hogy magához veszi őket, mint népét. De ahelyett, hogy alázattal könyörögtek volna az Úrhoz, hogy gondoskodjon szükségükről, Mózes ellen zúgolódtak, és vizet követeltek tőle. Isten folyamatosan csodálatos módon kinyilvánította előttük hatalmát, hogy megértesse velük, hogy minden jótétemény, amelyet kaptak, tőle származik; hogy saját akarata szerint adhatja vagy megvonhatja őket. Időnként teljesen átérezték ezt, és nagyon megalázkodtak az Úr előtt; de amikor szomjasak vagy éhesek voltak, mindent Mózesre fogtak, mintha azért hagyták volna el Egyiptomot, hogy neki kedveskedjenek. Mózest elszomorította kegyetlen zúgolódásuk. Az Úrtól kérdezte, mit tegyen, mert a nép kész volt megkövezni őt. Az Úr azt mondta neki, hogy menjen és üsse meg a sziklát Isten vesszejével. Dicsőségének felhője közvetlenül a szikla előtt pihent. "Megcsapta a sziklákat a pusztában, és italt adott nekik, mint a nagy mélységből. Patakokat is hozott a sziklából, és a vizeket úgy folyatta, mint a folyókat." Mózes megütötte a sziklát, de Krisztus volt az, aki mellette állt, és a vizet a kovaköves sziklából folyóvá tette. A nép szomjúságában megkísértette az Urat, és azt mondták: "Ha Isten idevezetett minket, miért nem ad nekünk vizet is, kenyeret is. Ez ha bűnös hitetlenségről tanúskodott, és Mózes attól félt, hogy Isten megbünteti őket gonosz zúgolódásukért. Az Úr próbára tette népe hitét, de ők nem állták ki a próbát. Zúgolódtak az ételért és a vízért, és panaszkodtak Mózesre. Hitetlenségük miatt Isten megengedte ellenségeiknek, hogy háborút indítsanak ellenük, hogy megmutassa népének, honnan van erejük". 1SP 227.1
Miután Izrael átkelt a tengeren, és miután a tenger bezárult ellenségeik előtt, mindannyian énekeltek és dicsőséget adtak Istennek, de bár a fáraó serege és a tenger már nem a félelem, hanem az érdeklődés tárgya volt, megpróbáltatásaik, kétségeik és félelmeik még nem értek véget: Szinte azonnal, miután meglátták maguk mögött a tengert és maguk előtt a sivatagot, vádolni kezdték Mózest, amiért a sivatagba vitte őket, hogy ott éhen haljanak víz és élelem híján. Soha nem jutott eszükbe, hogy ha Isten ki tudja szárítani a tengert, akkor bizonyára el tudja árasztani a sivatagot is, és rózsaként kivirágoztatni. Kétségeik és nyögéseik ellenére Isten ismét egy még nagyobb csodát tett: vizet fakasztott a sziklából, és mannát hozott a mennyből!
Hétfő, Március 4.
Isten Dicsérete És A Történelemre
Olvassátok el a 105. zsoltárt. Milyen történelmi eseményeket és azok tanulságait emeli ki ez a zsoltár?
Aki állítja, hogy Isten gyermeke, gyertek valamennyien, vegyük fontolóra az izraeliták történetét, amint azt a 105., 106., és 107. zsoltárban lejegyezték. Ha figyelmesen tanulmányozzuk ez írásokat, tökéletesebben tudjuk értékelni Istenünk jóságát, kegyelmét és szeretetét. {8T 107.1}
"...nagy erővel és hatalmas kézzel" (2Móz 32:11) hozta ki Isten választott népét Egyiptom földjéről. "Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott. Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában." "Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában" (Zsolt 105:26-27; 106:9). Kiszabadította népét a szolgasorból, hogy termékeny vidékre - olyan országba - vigye őket, amelyet gondviselésében készített számukra, hogy ott menedéket találjanak ellenségeik elől. Önmagához akarta vonni és átölelni őket örökkévaló karjával. Jóságáért Isten azt kívánta, hogy nevét dicsőítsék, és dicsőségessé tegyék a földön. {PK 16.2}
"Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten" (5Móz 32:9-12). Így vonta magához Izráel népét, hogy a magasságos Isten oltalmában éljenek. Csodák útján őrizte meg őket a pusztai vándorlás veszedelmeitől. Végül, Isten kegyeit élvező népként, letelepedtek az ígéret földjén. {PK 17.1}
Kedd, Március 5.
A Történelemre Emlékezete És A Megtérés
Olvassuk el a 106. zsoltárt. Milyen történelmi eseményeket és azok tanulságait emeli ki ez a zsoltár?
"És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől" (2Móz 13:20-23). A zsoltáríró mondja: "Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel" (Zsolt 105:39; lásd: 1Kor 10:1-2). Láthatatlan vezetőjük zászlója mindig velük volt. Nappal a felhő irányította menetelésüket, mutatta útjuk irányát és napvédő sátorként terjedt szét fölöttük. Egyfelől védelmül szolgált a nap égető sugarai ellen, másfelől árnyékának hűvössége, páratartalma felüdülést nyújtott a szikkadt, víztelen pusztában. Éjjel tűzoszloppá vált, hogy megvilágítsa táborozásuk helyét, és biztosítsa őket Isten jelenlétéről. {PP 282.2}
Ésaiás próféciájának versei közül az egyik legszebb és legvigasztalóbb szakasz utal a felhőoszlopra és a tűzoszlopra, mint olyanra, amely Istennek népéről való gondoskodását ábrázolja a gonosz hatalmasságokkal való végső nagy küzdelem idején: "Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen; És sátor lészen árnyékul nappal a hűség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől" (Ésa 4:4-5). {PP 283.1}
"Mindannak ellenére, amit Isten a pusztában cselekedett népével, Izrael fiai, miután letelepedtek Kánaánban, továbbra is a saját útjaikon jártak. 'Nem pusztították el a népeket, amelyekre nézve az Úr megparancsolta nekik, hanem elvegyültek a pogányok között, és megtanulták cselekedeteiket. És szolgálták bálványaikat, amelyek csapdába ejtették őket..... Ezért az Úr haragja felgerjedt népe ellen, annyira, hogy megutálta saját örökségét. És a pogányok kezébe adta őket, és azok uralkodtak rajtuk, akik gyűlölték őket." ". ST 1902. február 26., par. 1
Szerda, Március 6.
Példázat Az Úr Szőlőjéről
Olvassátok el a 80. zsoltárt. Hogyan ábrázolja Isten népét a zsoltár, és milyen nagy reménységért esedezik?
"Az Úr jólétben részesítette választott népét. A zsoltáros ezt mondja: "Te hoztad ki a szőlőt Egyiptomból, te űzted ki a pogányokat és ültetted el. Teret készítettél neki, és mély gyökeret eresztettél, és betöltötte a földet. A hegyeket beborította árnyéka, és ágai olyanok voltak, mint a szép cédrusok. Ágait a tenger felé küldte, és ágait a folyóhoz'. [Zsoltárok 80:8-11.] Isten ezt a népet a maga szent népének nyilvánította, és megígérte, hogy ha megtartják a vele kötött szövetséget, akkor boldogságukhoz minden szükséges dologgal ellátja őket. 14LtMs, Ms 134, 1899, par. 18
"Nagyon határozott volt az az utasítás, amelyet Krisztus adott, amikor Mózesnek ismertette jólétük és betegségtől való mentességük feltételeit. 'Az Úr, a te Istened kiválasztott téged, hogy különleges nép legyél magadnak - mondta -, minden nép fölött, amely a föld színén van. Az Úr nem azért vetette reátok szeretetét, és nem azért választott ki titeket, mert többen voltatok minden népnél, mert ti voltatok a legkevesebbek minden nép közül, hanem mert az Úr szeretett titeket, és mert meg akarta tartani az esküt, amelyet atyáitoknak esküdött, az Úr hatalmas kézzel kihozott titeket, és megváltott titeket a rabszolgák házából, a fáraótól, Egyiptom királyától. Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait ezer nemzedékig.". [5Mózes 7:6-9.]" [5Mózes 7:6-9.] 14LtMs, Ms 134, 1899, par. 19
Ézsaiás magával ragadó lendülettel, példázatban mondta el, hogyan hívta el és nevelte Jahve Izráelt, hogy jó cselekedetekben bővölködő képviselője legyen a világon. {PK 17.2}
"Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen..." (Ézsa 5:1-2). {PK 17.3}
Isten a választott nép útján áldást akart küldeni az egész emberiségnek. "A Seregek Urának szőlője pedig - nyilatkoztatta ki a próféta - Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye Júda férfiai" (Ézsa 5:7). {PK 17.4}
Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Védőfalként vették körül őket törvényének előírásai: az igazság, a jogosság és a tisztaság örökérvényű elvei. Az alapelvek iránti engedelmesség védelmet jelentett számukra, mert óvta őket az önmagukat tönkretevő bűnös élettől. Isten odahelyezte szent templomát az ország közepébe, mint tornyot a szőlőskertbe. {PK 18.1}
Csütörtök, Március 7.
Az Úr Hatalma A Történelemben
Olvassuk el a 135. zsoltárt. Milyen történelmi eseményeket emel ki a zsoltár? Milyen tanulságokat von le belőlük a zsoltáros?
"Isten kiszabadította népét, Izraelt az egyiptomi rabságból. Bevitte őket saját földjükre, és szép örökséget és biztos lakóhelyet adott nekik. És csodálatos tetteinek elismerését kérte tőlük. A föld első termését Neki kellett megszentelniük, és hálaadásként, a hozzájuk való jósága elismeréseként kellett visszaadniuk. Mert így szóltak: "Amikor kiáltottunk atyáink Istenéhez, az Úr meghallotta szavunkat, és rátekintett nyomorúságunkra, fáradságunkra és elnyomatásunkra, és az Úr kihozott minket Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rémséggel, jelekkel és csodákkal, és erre a helyre hozott minket, és ezt a földet adta nekünk, tejjel és mézzel folyó földet. És íme, most elhoztam annak a földnek az első gyümölcsét, amelyet te, Uram, nekem adtál.' RH 1900. december 25., par. 3
"Annak, aki Egyiptomot elsőszülötteiben megverte", "és kihozta közülük Izráelt", "erős kézzel és kinyújtott karral"; "annak, aki a Vörös-tengert kettéválasztotta", "és Izráelt átvezette rajta", "de a Vörös-tengerben megdöntötte a fáraót és seregét"; "annak, aki népét a pusztán átvezette; ' "aki nagy királyokat vert meg", "és híres királyokat ölt meg", "Szihont, az amoriták királyát", "és Ógot, Básán királyát", "és földjüket örökségül adta", "Izraelnek, az ő szolgájának örökségül" - őt, Izrael seregeinek hatalmas vezérét, a visszatért száműzöttek most úgy dicsőítették, mint akinek irgalma örökké tart. RH 1907. április 11., 1907. 10
"És ugyanez a Hatalmas Vezér az, aki 'megemlékezett rólunk alacsony helyzetünkben', 'és megváltott minket ellenségeinktől'. Ó, adjunk mindig "hálát a mennyek Istenének, mert az ő irgalmassága örökké tart"!" RH 1907. április 11., 1907. 11
"Isten szövetségében az Ő népével az ősi időkben utasításokat adott arra, hogy hűségesen elismerjék azokat a kegyelmes és csodálatos cselekedeteket, amelyeket Ő tett velük. Isten kiszabadította népét, Izraelt az egyiptomi rabságból. Bevitte őket saját földjükre, és jó örökséget és biztos lakóhelyet adott nekik. És csodálatos tetteinek elismerését kérte tőlük. A föld első gyümölcseit Istennek kellett szentelniük, és hálaáldozatként, az irántuk tanúsított jóságának elismeréseként kellett visszaadniuk neki. Mert így szóltak: "Amikor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, az Úr meghallotta szavunkat, és rátekintett nyomorúságunkra, fáradságunkra és elnyomatásunkra: És kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, szörnyűséggel, jelekkel és csodákkal; és erre a helyre hozott minket, és ezt a földet adta nekünk, tejjel és mézzel folyó földet. És íme, most elhoztam az első gyümölcsöt arról a földről, amelyet Te, Uram, nekem adtál."" [5Mózes 26:7-10.] 22LtMs, Ms 67, 1907, bek. 1
Péntek, Március 8.
További Tanulmányozásra
Krisztus volt tanítójuk. Ahogy velük volt a pusztában, úgy volt most is tanítójuk és vezetőjük. Dicsősége jelen volt a szent sátorban és a templomban, a frigyláda fölött. Szeretetét gazdagon árasztotta rájuk, és mérhetetlenül türelmes volt hozzájuk. {PK 18.2}
Mózes útján Isten megismertette velük szándékát, és világossá tette boldogságuk feltételeit. "Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy - mondta -. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak." {PK 18.3}
"Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte" (5Móz 7:6; 26:17-19). {PK 18.4}
Izráel fiainak el kellett foglalniuk azt az egész területet, amelyet Isten kijelölt nekik. El kellett venniük azoktól a nemzetektől, amelyek nem akarták az igaz Istent imádni és szolgálni. Isten szándéka az volt, hogy jellemének Izráel általi kinyilatkoztatásával magához vonzza az embereket. Az evangéliumi meghívást kellett megismertetniük az egész világgal. Az áldozati szertartásban rejlő tanítással fel kellett magasztalniuk Krisztust a nemzetek előtt, hogy mindenki, aki feltekint reá, éljen. A választott néphez tartoztak mindazok, akik - a kanaánita Ráhábhoz és a moabita Rúthoz hasonlóan - felhagyva a bálványimádással az igaz Istent imádták. Izraelnek - amint száma növekedett - ki kellett volna szélesítenie határait, amíg országuk magába zárja az egész világot. {PK 19.1}