Bölcsesség Az Igaz Élethez
8. Lecke, 1. Negyedév 2024. Február 17-23., 2024.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Február 17.
Emlékszöveg:
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." KJV - Zsoltárok 90:12
"A mi időnk Istené. Minden pillanat az övé, és a legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére javítsuk. Egyetlen adományról sem kér szigorúbb számadást, amit Ő adott, mint az időnkről. FLB 158.2
"Az idő értéke kiszámíthatatlan. Krisztus minden pillanatot értékesnek tekintett, és nekünk is így kell tekintenünk rá. Az élet túl rövid ahhoz, hogy elkótyavetyéljük. Csak néhány napnyi próbaidőnk van, amelyben felkészülhetünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk, nincs időnk önző élvezetekre, nincs időnk a bűnnek való engedékenységre. Most kell kialakítanunk a jövő, a halhatatlan élet jellemét. Most kell felkészülnünk a vizsgáló ítéletre. FLB 158.3
"Az emberi család alighogy elkezdett élni, máris elkezd meghalni.... Az az ember, aki az időt munkanapként értékeli, felkészül egy kastélyra és egy halhatatlan életre. Jól teszi, hogy megszületett. Arra intettek bennünket, hogy váltsuk meg az időt. De az elpazarolt időt soha nem lehet visszaszerezni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahívni. Az egyetlen mód, ahogyan megválthatjuk az időnket, ha a legtöbbet hozzuk ki abból, ami még hátravan, ha Istennel együtt dolgozunk az Ő nagyszerű megváltási tervében... FLB 158.4
"Minden pillanat örök következményekkel terhes. Úgy kell állnunk, mint a percemberek, akik egy pillanat alatt készen állnak a szolgálatra. Az a lehetőség, amely most a miénk, hogy egy rászoruló léleknek az élet igéjét mondjuk, talán soha többé nem kínálkozik. Lehet, hogy Isten azt mondja az illetőnek: "Ma éjjel a te lelkedet követelik tőled", és a mi hanyagságunk miatt lehet, hogy ő nem áll készen. (Lukács 12:20.) A nagy ítéletnapon hogyan fogunk elszámolni Istennek?" 1 FLB 158.5
Vasárnap, Február 18.
Szívembe Rejtettem A Te Igédet
Olvassuk el a 119:1-16, 161-168. zsoltárokat. Hogyan kell megtartanunk Isten parancsolatait, és milyen áldások származnak ebből?
És mégis tennünk kell valamit, hogy ellenállhassunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán tervének prédájává válni, annak jól meg kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülnie kell a tisztátalan gondolatokat sugalmazó dolgok olvasását, szemlélését, vagy meghallgatását. Gondolatait még véletlenül sem szabad szabadjára engednie, hogy olyan dolgoknál kalandozzanak, amelyet lelkének ellensége sugallhat. Péter apostol mondja: "[...] felövezvén elmétek derekait, mint józanok [...] ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben" (1Pt 1:13-15). Pál apostol szavai pedig ezek: "Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok" (Fil 4:8). Ez komoly imádkozást és szüntelen őrködést kíván. A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rászoktatja arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzon. És nekünk szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. A zsoltáríró ezeket mondja: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?" És ismét: "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119:9.11). {PP 460.2}
"Minél kevesebb van a Krisztus szelídségéből és alázatosságából az emberi cselekvőnek a lelkében és jellemében, annál inkább látja a tökéletességet a saját módszereiben, és a tökéletlenséget mások módszereiben." - Tanúságtételek a lelkészeknek, 191. rész. WGD 268.2
"Semmi másra nincs nagyobb szükség a munkában, mint az Istennel való közösség gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy békességünk és nyugalmunk van Istenben. Az Ő békéje a szívben az arcunkon is ki fog ragyogni. Meggyőző erőt ad a hangnak. Az Istennel való közösség erkölcsi emelkedettséget kölcsönöz a jellemnek és az egész cselekvésnek. Az emberek úgy fognak rólunk tudomást venni, mint az első tanítványokról, hogy Jézussal voltunk." - Bizonyságtételek az egyház számára 6:47. WGD 268.3
"Krisztus békessége az igazságból születik. Ez az Istennel való harmónia. A világ ellenségeskedik Isten törvényével; a bűnösök ellenségeskednek Teremtőjükkel; és ennek következtében ellenségeskednek egymással. A zsoltáros azonban kijelenti: "Nagy békességük van azoknak, akik szeretik a Te törvényedet, és semmi sem bántja őket". Az emberek nem tudnak békét gyártani. Az egyének vagy a társadalom megtisztítására és felemelésére irányuló emberi tervek nem fognak békét teremteni, mert nem érik el a szívet. Az egyetlen erő, amely képes megteremteni vagy fenntartani az igazi békét, az Krisztus kegyelme. Ha ez beültetik a szívbe, akkor kiűzi a gonosz szenvedélyeket, amelyek viszályt és viszályt okoznak. "A tövis helyett fenyőfa nő fel, és a bogáncs helyett mirtuszfa nő fel", és az élet pusztasága "örvendezni fog, és virágozni, mint a rózsa." – Jézus Élete, 302-305." WGD 268.4
Hétfő, Február 19.
Taníts Minket Úgy Számlálni Napjainkat
Olvassuk el a 90. zsoltárt, a 102:11-et, a 103:14-16-ot. Mi az emberi kényszerhelyzet?
"Ne vess el engem az öregség idején, ne hagyj el engem, amikor erőm elfogy." - Zsoltárok 71:9. RY 186.2
"Ne hagyj el engem, Istenem, amikor megöregszem és megőszülök, hogy a felnövekvő nemzedéknek elmondhassam a te erődet és hatalmadat." Zsoltár 71:18, Moffatt. RY 186.3
"A mi éveink napjai hatvan év és tíz; és ha az erő miatt nyolcvan esztendő is, de az ő erősségük fáradság és fájdalom..." RY 186.4
"Az egyháztagság nem garantálja számunkra a mennyországot. Krisztusban kell maradnunk, és az ő szeretetének kell bennünk maradnia. Minden nap előre kell lépnünk a szimmetrikus jellem kialakításában. "Legyetek tehát tökéletesek, ahogyan a ti mennyei Atyátok is tökéletes". [Máté 5:48.] Ahogy Isten tökéletes a maga területén, úgy kell nekünk is tökéletesnek lennünk a miénkben. Egyénileg nagy munka áll előttünk, hogy elérjük ezt a magas színvonalat. Elérésünk éppen az erőfeszítéseinkkel lesz összhangban, jellemünk éppen olyan lesz, amilyenné mi akarjuk tenni; mert a nekünk megígért isteni segítséggel képesek vagyunk legyőzni. Jézus "ismeri a mi alkatunkat; emlékszik arra, hogy porból vagyunk". [Zsoltárok 103:14.] Szánakozó gyengédséggel adja meg nekünk a szükséges segítséget és erőt. GW92 446.3
"Ápoljuk szorgalmasan Krisztus evangéliumának tiszta elveit, - a vallást, amely nem az önérzet, hanem a szeretet, a szelídség és a szív alázatosságának vallása. Akkor szeretni fogjuk testvéreinket, és jobban megbecsüljük őket, mint magunkat. Elménk nem fog jellemük sötét oldalán időzni; nem fogunk botrányokon és röpködő híreken lakmározni. Hanem "amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok." [Filippi 4:8.]" GW92 447.1
Kedd, Február 20.
Próba Az Úrtól
Olvassátok el a Zsoltárok 81:7, 8; a Zsoltárok 95:7-11; és a Zsoltárok 105:17-22 verseit. Mit jelent az isteni próbatétel ezekben a szövegekben?
Áron és Mózes mindketten vétkeztek, amikor Meriba vizénél nem Istennek tulajdonították a dicsőséget. Mindketten belefáradtak Izráel örökös panaszaiba, mindkettőjüket felingerelték, s mikor Isten könyörületes dicsőségét tárta a nép elé, meglágyítani, lecsillapítani a szíveket, s megtérésre vezetni őket, akkor Mózes és Áron maguknak tulajdonították a hatalmat, mintha ők lennének készek megnyitni a népnek a sziklát. „Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e sziklából fakasszunk-e néktek vizet?” Kitűnő alkalom volt ez, hogy a nép között az Urat hirdessék szentnek, bebizonyítsák előttük Isten hosszútűrését és gyengéd szánakozását. A nép azért zúgolódott Mózes és Áron ellen, mert nem találtak vizet. Mózes és Áron úgy vették a zúgolódást, mintha nekik lett volna súlyos próba és szégyen, feledve, hogy a nép Istent szomorította meg. Isten ellen követtek el bűnt, Istent gyalázták, nem azokat, akiket Isten tervei megvalósításával bízott meg. Legjobb barátjukat, Istent bántották meg, Isten gondviselése ellen panaszkodtak, mikor Mózest és Áront vádolták bajaikkal. {3T 301.3}
A héber sereg jól tudta, hogy úgy vezették őket a tengerhez, hogy nappal a felhőt, éjszaka pedig a tűzoszlopot követték. Mégis úgy tűnt, hogy e csodák egyike sem tett maradandó benyomást rájuk. Fennáll a veszély, hogy mi is elfelejtjük, milyen úton vezetett minket az Úr.
Miután Izrael átkelt a tengeren, és miután a tenger bezárult ellenségeik előtt, mindannyian énekeltek és dicsőséget adtak Istennek, de bár a fáraó serege és a tenger már nem a félelem, hanem az érdeklődés tárgya volt, megpróbáltatásaik, kétségeik és félelmeik még nem értek véget: Szinte azonnal, miután meglátták maguk mögött a tengert és maguk előtt a sivatagot, vádolni kezdték Mózest, amiért a sivatagba vitte őket, hogy ott éhen haljanak víz és élelem híján. Soha nem jutott eszükbe, hogy ha Isten ki tudja szárítani a tengert, akkor bizonyára el tudja árasztani a sivatagot is, és rózsaként kivirágoztatni. Kétségeik és nyögéseik ellenére Isten ismét egy még nagyobb csodát tett: vizet fakasztott a sziklából, és mannát hozott a mennyből!
Ma is, mint Mózes idejében, sokan megismétlik annak a népnek a bűneit: Némelyek egyik nap mind tűzben égnek, a másik nap pedig jégben. Mások hangoskodva dicsérik Istent, amíg a hajójuk simán halad, de amikor a tenger zorddá válik, és a hullámok elkezdenek ellenük csapkodni, akkor csak egy embert látnak a kormánykeréknél, és ahelyett, hogy Istentől várnák a tenger lecsendesítését, elkezdik vadászni a kiugrási lehetőséget. Megint mások állandóan próbálják magukat előrevinni azzal, hogy folyamatosan hibákat keresnek azok ellen, akik a teher teljes terhét viselik. Így kell, hogy legyenek közöttünk ma is - antitipikus kételkedők, panaszkodó irodakeresők és hibakeresők, akik egyik nap elismerik az egyik nagy igazságot, másnap pedig elfelejtik azt - mégis azt várják, hogy Isten pecsétjével pecsételtessék meg, és a Sion hegyén a Báránnyal együtt álljanak!
A bajok, amelyek Józsefet életében érték, valójában a javát szolgálták, és felkészítették őt arra, hogy álmok tolmácsolója, király és kétségtelenül a legnagyobb közgazdász legyen, akit a világ valaha látott. Isten megfigyelte, hogy József mindent úgy csinált, mintha a sajátja lenne, és ráadásul állandóan tudatában volt annak, hogy Isten a Mestere, és hogy semmi sem maradhatott rejtve előle. Ez a meggyőződés volt az, ami miatt József megértette, hogy függetlenül attól, hogy mit tesznek vele az emberek, vagy mit mondanak róla, egyedül Isten irányítja az életét. Ezért József jólétben és hírnévben is megőrizte hűségét és feddhetetlenségét; a bajban pedig József nem vesztegette az idejét arra, hogy másoknak tulajdonítsa bajai okát. Ehelyett inkább olyan magatartást tanúsított, amely még a királyi családnak is dicséretes, mert nem valószínű, hogy az izmaeliták képesek lettek volna eladni őt Potifárnak, ha nem lett volna felsőbbrendű ember.
"És az Úr Józseffel volt, és jólétben volt, és az egyiptomi urának házában volt. És látta az ő ura, hogy az Úr vele van, és hogy az Úr minden cselekedetét az ő kezében sikerre viszi. És József kegyelmet talált az ő szemei előtt, és szolgálta őt, és háza felügyelőjévé tette őt, és mindenét, amije volt, az ő kezébe adta..... És József jó ember volt, és jól kegyelmezett." 1Mózes 39:2-4, 6. De ismét olyan fordulatokat kellett elszenvednie, amelyek felett nem volt hatalma, és börtönben kötött ki, ahol kiváló személyisége és hűsége ismét elnyerte szabadságát, sőt, az ország legmagasabb pozíciójába léptették elő.
Közben József testvérei egyre lejjebb kerültek, míg végül olyan szegénységbe kerültek, hogy el kellett hagyniuk az országukat, és Józsefhez kellett jönniük élelemért és megélhetésért. Ebből meg kell látnunk, hogy bár Isten népével szemben a féltékeny társak méltatlanul bánhatnak, mégsem szenvedik el örökké a rosszat, ha Isten velük van. József az igazságot követte, és senki sem tudta megakadályozni, hogy Isten gazdagsággal és dicsőséggel áldja meg őt. Nem számít, hogy mit mondanak vagy tesznek ellened az emberek, hogy lealacsonyítsanak, ha veled van Isten, akkor a végén te leszel a csúcson, ők pedig alul. Az irigység lehet olyan kegyetlen, mint a sír, de az igazságosság előbb-utóbb elnyeri jutalmát.
Szerda, Február 21.
Csalárd A Gonoszság Útja
Olvassátok el a 141. zsoltárt. Miért imádkozik a zsoltáros? Hogyan jelenik meg itt a kísértés fokozatos és ravasz jellege?
"A zsoltáros imádkozott: "Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, hallgasd meg szavamat, amikor hozzád kiáltok. Hadd kerüljön eléd az én imádságom, mint a tömjén, és kezem felemelése, mint az esti áldozat. Állíts őrséget, Uram, az én szám elé, őrizd meg ajkam ajtaját." 20MR 198.1
"Minden bizonyítékunk megvan arra, hogy az Istennek felajánlott alázatos, megtört imát értékesnek tartja az Ő szemében. Egyetlenegy sem veszett el. Az ígéret így szól: "Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, és aki keres, az talál, és aki zörget, annak megnyílik...". 20MR 198.2
"Az Úr meghallgatja mindazok imáit, akik szükségükben hozzá fordulnak, mindazokét, akik alázatosak és megtört szívűek. Az Úr meghallgatja, és kinyilatkoztatja magát nekik, hogy az alázatosok lelkét felélessze, és a megtörtek szívét megelevenítse." 20MR 198.5
"Az Úr, Izrael Istene menedékké tette magát népének. Mindazok, akik Krisztusra hagyatkoznak, tudni fogják, mit jelent ezekben az utolsó napokban gyötrődni, hogy bemehessenek a szoros kapun. Az ostoba önbecsülés és önbizalom, amellyel sokan rendelkeznek, örök romlásuknak fog bizonyulni. Számukra az a keskeny ösvény, amelyet az Úr megváltottai számára kijelöltek, hogy rajta járjanak, túlságosan szűknek tűnik. De aki Krisztusban marad, az meg fogja érteni, mit jelent keresztre feszítve lenni a világnak. Az Úr egyetlen menedéket biztosított népe számára. A nagy apostol azt mondja: "A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Amikor Krisztus, aki a ti életetek, megjelenik, akkor ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben". Mindazok, akik győztesek, magasra emelkednek". 20MR 199.3
Közeledjünk az Úrhoz, hogy őrizzen meg az evés-ivás minden mértéktelenségétől, minden szentségtelen érzéki szenvedélytől, minden gonoszságtól. Alázzuk meg magunkat Isten előtt. Vessünk el mindent, ami megrongálja testünket és lelkünket, hogy Isten félelmében tökéletesítsük jellemünk megszentelődését. {7T 258.3}
Írja szívébe e szavakat minden bizottsági tag: „Az ideiglenesért és az örökkévalóért fáradozom, s tetteim indítóokaival Istennek kell elszámolnom.” Ez legyen jeligéjük. Imájuk legyen a zsoltáros könyörgése: {7T 258.4}
„Tégy, Uram, závárt az én számra, őriztesd ajkam nyílását. Ne engedd szívemet rosszra hajlani.” (Zsoltár 141:3–4) {7T 259.1}
Csütörtök, Február 22.
Az igaz élet áldásai
Olvassátok el a Zsoltárok 1:1-3, a Zsoltárok 112:1-9 és a 128. verset. Milyen áldásokat ígérnek azoknak, akik tisztelik az Urat?
"Boldog az az ember, aki nem jár az istentelenek tanácsában, nem áll a bűnösök útjára, és nem ül a megvetők székében. Hanem az ő gyönyörködése az Úr törvényében van, és az ő törvényén elmélkedik éjjel és nappal. [Zsoltárok 1:1, 2.] 16LtMs, Ms 111, 1901, par. 6
"Meg kell ismernünk Krisztus országának törvényeit, amelyek Isten adta biztosítékok. 'Ezek a ti életetek', mondja Ő. [5Mózes 32:47.] Ha áttörjük ezt a védőfalat, amelyet oly kegyesen körénk állítottak, kitesszük magunkat a Sátán támadásainak. Azzal, hogy nem engedelmeskedünk Isten törvényeinek, együttműködünk az ellenséggel, és olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ahol az elménken keresztül dolgozhat." 16LtMs, Ms 111, 1901, bek. 7
"A lelki sötétség, amely a földet borítja, az Istentől való elszakadás eredménye. Krisztus a világ világossága és élete. 'Az igazaknak világosság támad a sötétségben' (Zsoltárok 112:4). Minden bűn a sötétségben van. Amikor Krisztus eljött erre a világra, a zsidó uralkodók nem voltak hajlandók elfogadni szavait. Önhittségükben bölcsen kijelentették, hogy ők mindent tudnak Isten törvényéről. Krisztus azonban ezt mondta nekik: "Ti tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát" (Máté 22:29). Sötétség borította be a földet és durva sötétség az embereket. Az emberi család, sőt az Úr választott népe is nagymértékben elvesztette Isten ismeretét. A zsidó papok az emberek parancsolatait tanították tanításként. Istent félreismerték. Hamis elképzelések uralkodtak az Ő jellemével és tulajdonságaival kapcsolatban. Krisztus eljött erre a világra, és a világosság beragyogta a sötétséget, de a sötétség nem fogta fel. 12MR 140.1
"A Sátán a főcsaló. Az ő kísértéseinek elfogadása számunkra rosszabb következményekkel jár, mint bármilyen földi veszteség, amit fel lehet fogni, igen, rosszabbak, mint maga a halál. Azok, akik a sikert a Sátán akaratának és terveinek való behódolás félelmetes árán vásárolják meg, rá fognak jönni, hogy kemény alkut kötöttek. A Sátán kereskedelmében mindent magas áron biztosítanak. Az általa kínált előnyök csak káprázat. A nagy reményeket, melyekkel kecsegtet, a jó, szent és tiszta dolgok elvesztése árán biztosítja. A Sátánt mindig zavarja meg az a szó: "Meg van írva". 'Boldog mindenki, aki fél az Urat, aki az ő útjain jár. Mert a te kezeid munkáját eszed; boldog leszel, és jól leszel."" ST 1909. február 24., 1909. par. 7
Péntek, Február 23.
További Tanulmányozásra
"Aki készen áll arra, hogy az igazság cselekedeteit végezze, azt nem fogják megtéveszteni az ellenség csábításai. Cselekedeteit a jog magasztos érzéke fogja vezérelni, és képes lesz különbséget tenni jó és rossz, az igazság, a magasztos igazság és a tévedés között. A mennyek országába azok lépnek be, akik elérték az erkölcsi kötelesség legmagasabb színvonalát, akik nem törekedtek az igazság elrejtésére vagy megtévesztésére, akik által Isten felmagasztaltatott és az Ő szavát megvédték, akikben az elveket nem alkalmazták tévesen a Sátán ármányainak igazolására. ST 1909. február 24. 8
"Az Úr váltságdíjasai számára kijelölt út messze felülmúl minden világi tervet és gyakorlatot. Akik ezen járnak, azoknak cselekedeteikkel kell megmutatniuk elveik tisztaságát. Nekik a mennyországot kell megnyerniük, és rendezett életükkel és istenfélő beszélgetéssel kell megmutatniuk hivatásuk valódiságát. Félelemmel és reszketéssel kell munkálniuk saját üdvösségüket, félve attól, hogy nem lesznek tökéletes keresztény jellemek, mégis arra törekedve, hogy Krisztus nyomdokain haladjanak, az Ő életét és tanításait mindig maguk előtt tartva. Amint ezt teszik, Isten munkálkodni fog bennük, hogy akarjon és cselekedjék az Ő jóakaratából." ST 1909. február 24., 1909. par. 9