Szombat délután, február 10.
Emlékszöveg:
"Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.” Zsoltárok 57:9, 10.
A zsoltáríró tapasztalata mindenkinek a tapasztalata is lehet, ha felfogja a természet és a kinyilatkoztatás által küldött mennyei üzenetet. A zsoltáros ezt mondja: {MH 462.3}
„Uram, az égig ér a te kegyelmességed; A te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; Ítéleteid, mint a nagy mélységek...” {MH 463.1}
Az a kiváltságunk, hogy egyre világosabb kinyilatkoztatást kérhetünk és kaphatunk Isten jelleméről. Amikor Mózes így imádkozott: "Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet", az Úr nem dorgálta meg, hanem meghallgatta imáját. Ezt mondta szolgájának: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét" (2Móz 33:18-19). {MH 464.5}
A bűn az, ami elhomályosítja értelmünket, és ami csökkenti tisztánlátásunkat. Amikor szívünk megtisztul a bűntől, Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogva megvilágítja az Igét, és miközben visszaverődik a természet arcáról, egyre jobban megmutatja, hogy Ő "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6). {MH 464.6}
Vasárnap, Február 11.
Kegyelme örökké tart
Olvassuk el a 136. zsoltárt. Milyen gondolat uralkodik ebben a zsoltárban? Hol talál a zsoltáros bizonyítékot uralkodó állítására?
A hívek szent énekekkel, hálaadásokkal ünnepelték meg ezt az alkalmat. Kevéssel az ünnep előtt volt a nagy engesztelési nap, amikor a nép megvallotta bűneit, és békességet szerzett a mennyel. Így készítettek utat az ünnep örömének. "Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az Ő kegyelme" (Zsolt 106:1) - hangzott diadalmasan, miközben sokféle zeneszó hozsánnakiáltásokkal együtt kísérte a közös éneklést. Az általános öröm központja a templom volt. Itt zajlottak a pompás áldozati szertartások. A szent épület fehér márvány lépcsőinek mindkét oldalán sorakozott fel a léviták kara, ők énekükkel szolgáltak. A hívek hada pálma és mirtuszágakat lengetve vette át a dallamot, s visszhangozta a kórust. Mind távolabbi és távolabbi hangok kapcsolódtak be, míg a környező hegyek is zengték a dicséretet. {DA 448.3}
Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel Istenhez a hálás szívekből:{PK 566.1}
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete. Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből.” {PK 566.2}
Nem szabad bizalmatlannak lennünk az Úrral szemben. Imáinknak a magasba kell emelkedniük; meg kell tanulnunk Istent szaván fogni. A 105. zsoltárra is utalok. Az Úr azt kívánja, hogy sajátítsátok el ezeket a szavakat a saját egyéni tapasztalatotokra. A zsoltáros kijelenti: "Ó, adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökké tart. Ezt mondják az Úr megváltottai". Hitetek növekedjék, és ne csökkenjen. Adjatok hálát az Úrnak az Ő Igéjéért; ez legyen a ti erősségetek. "Ó, bárcsak dicsérnék az emberek az Urat az Ő jóságáért, és az Ő csodálatos tetteiért az emberek fiaival!". [Zsoltárok 107:1, 2, 8.] 24LtMs, Lt 68, 1909, 1909, bek. 11
Testvéreim, nézzétek a körülmények jó oldalát. Mondjátok a zsoltárossal együtt: "Ó, Istenem, az én szívem szilárd. Énekelni fogok, és dicsérni fogom dicsőségemmel együtt". [Zsolt 108:1.] Legyetek bátor. Beszéljetek a hitről. Ne hagyjátok, hogy a felhők és a megpróbáltatások elnyomják a hiteteket. Próbák mindnyájunknak lesznek, amíg az idő tart. A Sátán azon munkálkodik, hogy elbátortalanítson; de legyen hitetek. 24LtMs, 68. Lt, 1909, 68. par. 12
Hétfő, Február 12.
Tiszta szívet teremts bennem
Olvassátok el a Zsoltárok 51:1-5, 6-19-et. Miért folyamodik a zsoltáros Isten irgalmához? Hogyan ábrázolja itt a bűnbocsánatot? Mi az isteni megbocsátás célja?
Nátán kijelentette: "Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből [...] Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte. A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; [...] Ímé én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak [...] Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt" (2Sám 12:7-12). {PP 721.4}
A próféta dorgáló szavai érintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő ajakkal mondta: "Vétkeztem az Úr ellen!" Mindaz a rossz, amit mások ellen cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat vissza. Dávid súlyos bűnt követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte. Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el. {PP 722.1}
Bár Izraelben nem találhatott volna senkit, aki végrehajtotta volna a halálos ítéletet az Úr felkentjén, Dávid mégis remegett, hogy Isten gyors ítélete által elveheti életét. Isten még nem bocsátott meg neki, bármelyik pillanatban lecsaphat rá. Isten azonban a prófétával újabb üzenetet küldött neki: "Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni" (2Sám 12:13). De igazságot kellett szolgáltatni. A halálbüntetést Isten áthárította Dávidról a bűnből született gyermekre. Így Isten alkalmat adott Dávidnak a bűnbánatra. Gyermeke halála, mint büntetésének egy része, számára sokkal keserűbb volt, mint amilyen saját halála lett volna. A próféta ezt mondta: "Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal" (2Sám 12:14). {PP 722.2}
Nagyon sokan, akik már elolvasták Dávid bukásának történetét, megkérdezték: Miért kellett ezt a feljegyzést nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni? Isten miért látta helyesnek a világnak nyíltan megmutatni olyan valaki életének sötét szakaszát, akit a menny igen magasra becsült? A próféta Dávidhoz intézett feddésében ezt jelentette ki bűnéről: "[...] mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban" (2Sám 12:14). Az Istenhez hűtlenekké vált emberek az egymást követő nemzedékek élete folyamán gyakran mutattak Dávid jellemének erre a sötét foltjára és diadallal, csúfolással így kiáltottak fel: "Íme az Isten szíve szerint való ember!" Így hoztak szégyent a vallásra, káromolták Istent és az ő szavát, lelküket megkeményítették a hitetlenségben és sokan a kegyeskedés álruhájában merészek lettek a bűnben. {PP 722.4}
Dávid története azonban nem nyújt támogatást a bűnnek. Dávidot akkor mondták Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. Mikor azonban a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni, mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti: "De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak" (2Sám 11:27). Az Úr azt mondta neki a próféta útján: "Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte? [...] Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem" (2Sám 12:9-10). Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki és elfogadta őt, de az általa elvetett mag kikelt kártékony gyümölcsét neki kellett learatnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten bűntől való irtózását. {PP 723.1}
Dávid elbukásának történetét Isten figyelmeztetésnek szánta, mert még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akiket Isten felettébb megáldott és pártfogolt, ha elhanyagolják az éberséget és az imádkozást. E lecke áldásnak bizonyul azok részére, akik Istentől jövő tanulságként szívükbe fogadják. Nemzedékről nemzedékre ezrek ismerték fel, hogy veszedelmük a kísértő hatalmából származik. Dávid elbukása - akit az Úr nagyon becsült - felébresztette bennük az önmaguk iránt való bizalmatlanságot. Megérezték, hogy egyedül Isten tarthatja meg őket hatalmával, hitük által. Ha tudatában vannak annak, hogy egyedül Istenben van az erejük és biztonságuk, akkor félnek Sátán területére lépni. {PP 724.1}
Kedd, Február 13.
"Ha a bűnöket számon tartod
Olvassátok el a 130. zsoltárt. Hogyan ábrázolja a bűn súlyosságát és a bűnösök reményét?
"Azoknak, akik idegen utakat készítettek lábuknak, az Úr bátorító szavakat ad. Elfogadja imáikat, ha megtérnek és bűnbánatot tartanak. Krisztus végtelen áldozata és az Ő nevébe vetett hit által megkaphatják Isten ígéreteit. Ádám fiai Isten fiaivá válhatnak. Ó, mennyire tele kell lennünk hálával azért, hogy Krisztus cselekedete által, amikor magára vette az emberiséget, a bukott embereknek megadatott egy második próba! Krisztus előnyös helyzetbe hozza őket. A Vele való kapcsolat révén Istennel együtt munkálkodhatnak. A Krisztus által naponta adott kegyelem által felemelkedhetnek és megnemesedhetnek, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljanak. Az ilyen szeretet páratlan. TDG 255.2
"Jézus tökéletes engedelmességet kér. Alapos, gyakorlati munkának kell lennie. Naponta növekednünk kell az isteni akarat megismerésében. Krisztus átadja az Ő Lelkét mindazoknak, akik egységesen alázatban munkálkodnak". TDG 255.3
Bizonyságot teszek hívő testvéreimnek és testvérnőimnek, hogy Krisztus egyháza, bármily gyenge és fogyatékos, mégis az ő figyelmének egyetlen és legfőbb tárgya e földön. Meghívását ugyan az egész világra kiterjeszti, nevezetesen, hogy jöjjenek hozzá és üdvözüljenek, angyalait pedig megbízza, hogy mennyei segítséget nyújtsanak minden egyes léleknek, aki bűnbánattal és töredelemmel járul Eléje: ámde Szentlelke által személyesen jár-kel házában. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.... Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből." {TM 15.1}
Lelkészek! És az egész gyülekezet! Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Istennek nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, s mint egyének iránt. "Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" "Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban, dicsérjétek az Urat, mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr és a mi Urunk minden Istennél különb." Gondoljátok meg kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart, ebben a bűnverte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el! {TM 15.2}
Szerda, Február 14.
Dicséret a fenséges és kegyelmes Istennek
Olvassátok el a 113. és 123. zsoltárt. Isten jellemének mely két különböző aspektusát ábrázolják ezek a zsoltárok?
Véges elménk nem tudja felfogni Isten nagyságát. „Az Úr trónja a mennyekben van” (Zsolt 11:4), Lelke által azonban mindenhol jelen van. Ő alaposan ismeri kezének minden munkáját, és személyesen érdekli mindennek és mindenkinek a sorsa. {Ed 132.2}
„Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön…” {Ed 132.3}
Mindenek Teremtője volt az, aki a szükségletek és igények teljesítéséhez szükséges eszközöket és forrásokat csodálatosan elrendelte. Ő volt az, aki az anyagi világban mindent biztosított, ami a teremtményekbe gyökereztetett vágyakat kielégítheti. Ő volt az, aki a megismerés és szeretet képességével teremtette meg az emberi lelket. Ő tehát nem olyan Isten, aki hagyná, hogy a lélek igényei kielégítetlenek maradjanak. Semmilyen megfoghatatlan eszme, személytelen valóság vagy elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lélek szükségleteit és vágyakozását ebben az életben, ahol folyamatosan a bűn, a bánat és a fájdalom ellen kell harcolnunk. Nem elég a törvényben és az erőben hinnünk, olyan dolgokban, amelyekben nincs részvét és sosem hallják meg segélykiáltásunkat. Tudnunk kell, hogy van egy hatalmas kéz, amely megtart bennünket, egy örökkévaló barát, aki együtt érez velünk. Meleg kézre és gyöngédséggel teli szívre van szükségünk. Isten az Ő Igéjében így nyilatkoztatta ki magát. {Ed 133.2}
"Isten megköveteli tőlünk, hogy feltétlen engedelmességgel bizonyítsuk iránta való hűségünket. Amikor bármilyen irányvonal mellett döntünk, ne csupán azt kérdezzük, hogy látjuk-e, hogy abból kár származik, hanem azt is, hogy az ellentétes-e Isten akaratával. Meg kell tanulnunk, hogy ne bízzunk önmagunkban, és teljes mértékben Istenre kell hagyatkoznunk vezetésért és támogatásért, az Ő akaratának ismeretéért és a végrehajtásához szükséges erőért. Sokat kell közösségben lennünk Istennel. Imádság titokban, ima, miközben a kezünk munkával van elfoglalva, ima, miközben az úton járunk, ima az éjszakai időszakban, a szív vágyai mindig Istenhez emelkednek - ez az egyetlen biztonságunk. Így járt Énókh is Istennel. Példaképünk így nyert erőt ahhoz, hogy végigjárja a Názáretitől a Golgotáig vezető, tüskés utat." TMK 252.3
Csütörtök, Február 15.
El ne feledkezz jótetteiről
Olvassátok el a 103. zsoltárt. Hogyan ábrázolják itt Isten irgalmasságát?
"Jézus nevében különleges meghívásra jövünk Istenhez, és ő befogad bennünket hallgatószobájába, és az alázatos és megtört szívnek átadja azt a Krisztusba vetett hitet, amely által megigazul, és Jézus szeretetének ragyogó napsugarával sűrű felhőként eltörli vétkeit, és a megvigasztalódott szív így kiált fel: "Uram, dicsérlek téged, bár haragudtál rám, de haragod elfordult, és megvigasztaltál engem". [Ézsaiás 12:1.] Tapasztalatból fogja megérteni Pál apostol szavait: "Szívvel hisz az ember az igazságra, és szájjal vallást tesz az üdvösségre". [Róma 10:10.] Ekkor megszentelt ügynökké válik, akit Isten nemes céljainak megvalósítására alkalmazhat. Ekkor Krisztust képviseli, és a világ felé az ő irgalmát és szeretetét hirdeti. Tanúságot tesz, amelyet másoknak is hallani kíván, és a zsoltáros nyelvén szól: "Áldd meg az Urat, lelkem, és minden, ami bennem van, áldja az ő szent nevét!". Áldd az Urat, lelkem, és ne feledkezz meg minden jótéteményéről, aki megbocsátja minden vétkedet, aki meggyógyítja minden betegségedet, aki megváltja életedet a pusztulástól, aki szeretettel és gyengéd irgalommal koronáz téged". [Zsoltárok 103:1-4.]"" CE 128.1
Mennyei Atyánk nem igényel sem többet, sem kevesebbet, mint amennyinek elvégzéséhez képességet adott. Nem helyez szolgáira elhordozhatatlan terheket. "Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:14). Mindazt, amit igényel tőlünk, az Ő erejével meg is tudjuk cselekedni. {COL 362.5}
"Az egyháztagság nem garantálja számunkra a mennyországot. Krisztusban kell maradnunk, és az ő szeretetének kell bennünk maradnia. Minden nap előre kell lépnünk a szimmetrikus jellem kialakításában. 'Legyetek tehát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes. [Máté 5:48.] Ahogy Isten tökéletes a maga területén, úgy kell nekünk is tökéletesnek lennünk a miénkben. Egyénileg nagy munka áll előttünk, hogy elérjük ezt a magas színvonalat. Elérésünk éppen az erőfeszítéseinkkel lesz összhangban, jellemünk éppen olyan lesz, amilyenné mi akarjuk tenni; mert a nekünk megígért isteni segítséggel képesek vagyunk legyőzni. Jézus "ismeri alkatunkat; emlékszik arra, hogy porból vagyunk". [Zsoltárok 103:14.] Szánakozó gyöngédséggel adja meg nekünk a segítséget és az erőt, amire szükségünk van." GW92 446.3
Péntek, Február 16.
További Tanulmányozásra
Azt az ismeretet, amit Isten az Igében önmagáról kinyilatkoztatott, tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mihelyt értelmük nyiladozni kezd, meg kell ismerniük Jézus nevét és életét. Legelőször azt kell megtanítani nekik, hogy Isten az Atyjuk. Az első olyan dolog, amit gyakoroltatni kell velük: a szeretetből való engedelmesség. Tisztelettel és szeretettel olvassunk és ismételgessünk nekik Isten Igéjéből számukra érthető és érdeklődésük felkeltésére alkalmas részeket. Mindenekelőtt pedig ismerjék meg Isten Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és azt a csodálatos igazságot, amire ez a szeretet tanít: {MH 460.2}
"Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1Jn 4:11). {MH 460.3}
Tegye az ifjúság Isten Szavát szellemi és lelki táplálékává! Legyen Krisztus keresztje minden nevelés tudománya, minden tanítás és tanulás súlypontja! Tegye azt a gyakorlati élet napi tapasztalatává! Így lesz a Megváltó az ifjúság mindennapi társa és barátja. Így ejti foglyul minden gondolatát, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Akkor Pál apostollal együtt elmondhatják: {MH 460.4}
"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6:14). {MH 460.5}