Taníts Minket Imádkozni.
2. Lecke, 1. Negyedév 2024. Január 6-12., 1. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Január 6.
Emlékszöveg:
"És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.” Lukács 11:1
Az Úr példamutató imádságában megtalálható a tökéletes út. Ott az ima gyönyörű, az ima tökéletes, minden szava tele van céllal és értelemmel - "a mi Atyánk", nem "az én Atyám" (különösen a nyilvános imában); "bocsáss meg nekünk... mint", nem csupán "bocsáss meg nekem"; "jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod a földön" - nem a mennyben, hanem "amint a mennyben van".
Rövid, mégis mindent átfogó és ismétlések nélküli, arra tanít bennünket, hogy Teremtőnket az Ő atyai címével, az Atyánkkal szólítsuk meg, amely szorosabb kötelékbe hoz bennünket Vele, mint bármely más cím. Ráébreszt bennünket arra, hogy minden szükségletünkben teljesen rá vagyunk utalva. Eltakarja bűneinket, és megbékéltet minket Atyánkkal, és baráttá tesz bennünket embertársainkkal, még azokkal is, akik ellenünk vétkeznek. Szeretetet ébreszt bennünk az Ő országa iránt, és buzgósággal ösztönöz bennünket arra, hogy eljöveteléért dolgozzunk. És végül arra késztet bennünket, hogy mindent megtegyünk az Ő akaratának itt a földön való érvényesítéséért.
"Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől." Zsoltárok 19:12-14
Vasárnap, Január 7.
A zsoltárok Szerepének Erősítése az Imádságban.
Olvassuk el a 105:5 zsoltárt, a Kolossé 3:16-ot és a Jakab 5:13-at. Mi a zsoltárok helye a hívő ember imádságában?
"A gyülekezet tagjai vallják most be visszaeső bűnös voltukat, és fogjanak össze. Testvéreim, semmit se hagyjatok befurakodni, ami elválasztana egymástól vagy Istentől. Ne a véleménykülönbségeket emlegessétek, hanem egyesüljetek az igazság szeretetében, amint az Jézusban él. Járuljatok Isten elé, s hivatkozzatok az Üdvözítő kiontott vérére, melynek érdeméért segítségben kell részesülnötök a gonosz elleni küzdelemben. Ez a hivatkozástok nem lesz elfecsérelt idő; nem fogtok hiába könyörögni. Amikor szívből jövő alázattal és a hit teljes bizonyosságával közelebb húzódtok Istenhez, akkor legyőzitek a pusztulástokra törekvő ellenséget. {8T 11.6}
Térjetek vissza az Úrhoz, reménységnek foglyai. Keressetek erőt az élő Istennél. Higgyetek rendíthetetlenül, alázatosan Isten hatalmában és készségében, hogy megmentsen. Krisztustól az üdvösség élő folyama árad. Ő az élet forrása, Ő minden hatalom kútfeje. Mikor hittel ragadjuk meg erejét, még a legreménytelenebb, a legcsüggesztőbb kilátást is csodálatosan meg tudja változtatni. Nevének dicsőségéért megteszi ezt. {8T 12.1}
Isten fölhívja benne hívő hűségeseit, hogy öntsenek bátorságot a hitetlenkedőkbe és reményvesztettekbe. Segítsen minket az Úr, hogy segíteni tudjuk egymást, s életerős hitünkkel igazoljuk Őt. {8T 12.2}
„Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek, ujjongjatok a Jákob Istenének! Dalt zengjetek, és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát citerával együtt!” (Zsoltár 81:2,3) {8T 12.3}
„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, Ó, Felséges. Hirdetni jó reggel a kegyelmedet, és éjjelente hűséges voltodat, tízhúrú hegedűvel, s lanttal, hárfán való zengedezéssel. Mert megvidámítottál engem, Uram, cselekedeteddel, kezed műveiben örvendezem.” (Zsoltár 92:2–5){8T 12.4}
Hétfő, Január 8.
Bizalom Nehéz Időkben
Olvassátok el a 44. zsoltárt. Mit mond nekünk, és miért fontos ez a hívők számára minden korban?
Dávid azzal, hogy megerősítette helyzetét Izrael trónján, azt is elérte, hogy a nép hosszú időn át békében élt. A körülöttük élő népek, miután látták Izrael országa erejét és egységét, bölcsebbnek vélték, ha elállnak minden ellenségeskedéstől. Dávid pedig országa megszervezésével és felépítésével volt elfoglalva; nem támadta meg őket. Mégis háborúba keveredett Izrael ősi ellenségével, a filiszteusokkal és a moábitákkal. Sikerült neki mindkettőjüket legyőzni és adófizetőivé tenni. {PP 713.2 - PATRIARCHS AND PROPHETS Ellen G. White}
Azután az Izraelt körülvevő népek nagy szövetséget hoztak létre Dávid országa ellen, amely uralkodásának legnagyobb háborújához és legnagyobb győzelméhez, hatalmának nagyobb kiterjedéséhez vezetett. Ezt az ellenséges szövetséget, amelyet valójában Dávid növekvő hatalma iránt táplált féltékenység hozott létre, nem Dávid idézte elő. {PP 713.3}
Azok a veszélyek, amelyek a nemzetet a teljes megsemmisítéssel fenyegették, Isten gondviselése útján eszközök voltak, melyekkel oly naggyá emelte választott népét, mint soha azelőtt. Megemlékezve ezekről a csodálatos szabadításokról, Dávid így énekelt: {PP 715.3}
"Te magad vagy az én királyom óh Isten!
Rendelj segítséget Jákóbnak!
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg" (Zsolt 44:5-9). {PP 716.3}
Kedd, Január 9.
A kétségbeesés Zsoltára
Olvassuk el a 22. zsoltárt. Mit tanulhatunk ebből a zsoltárból az Istenbe vetett bizalomról a nagy szenvedések közepette?
Miután Jézust a keresztre szegezték, több erős ember felemelte, és nagy erővel belelökték előre elkészített helyére, ami által a leggyötrelmesebb fájdalmakat okozták Isten Fiának. Majd ezután egy borzalmas jelenet játszódott le. A papok, főemberek és írástudók elfeledkeztek szent tisztségük méltóságáról és csatlakoztak a csőcselékhez a haldokló Isten Fiának gúnyolásában, mondván: „Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!” (Lk. 23:37) Némelyek nevetve ismételték maguk között: „Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.” (Mk. 15:31) A templom méltóságviselői, a nyers, durva katonák, a keresztre szegezett gonosz rablók és a sokaság között levő aljas, kegyetlen egyének mind egyesültek Isten fiának bántalmazásában. {SR 222.2 THE STORY OF REDEMPTION - Ellen G White}
A rablók, akiket Jézussal együtt feszítettek keresztre, hasonló fizikai fájdalmakat szenvedtek el, de csak az egyik keményedett meg és tanúsított kétségbeesett, kihívó magatartást fájdalmában. Átvette a papok gúnyolódó magatartását és e szavakkal csúfolta Jézust: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is.” (Lk. 23:39) A másik gonosztevő nem volt megkeményedett bűnöző. Amikor hallotta bűntársának gúnyolódó szavait, e szavakkal dorgálta meg őt: „Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését veszszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.” (Lk. 23:40–41) Ekkor, amint szíve Krisztushoz fordult, mennyei világosság áradt lelkébe. Az összeroncsolt, kigúnyolt, kereszten függő Krisztusban felismerte Megváltóját, egyetlen reménységét, azért alázatos hittel fordult Hozzá: „Uram, emléban felismerte Megváltóját, egyetlen reménységét, azért alázatos hittel fordult Hozzá: „Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban ! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban.” (Lk. 23:43.) {SR 222.3}
Az angyalok csodálkozással szemlélték Jézus végtelen szeretetét, aki a legrettenetesebb lelki és testi gyötrelmek közepette is csak másokra gondolt, és hitre buzdította a bűnbánó bűnösöket. Mialatt életét halálra adta, a halálnál is erősebb szeretetet tanúsított az emberiség iránt. Sokan, akik tanúi voltak a kálváriai jelenetnek, később ezáltal alapozódtak meg Krisztus hitében. {SR 223.1}
Jézus ellenségei türelmetlenül, reménykedve várták halálát. Azt képzelték, hogy azon esemény örökre elhallgattatja majd isteni hatalmának és rendkívüli csodáinak hírét. Azzal áltatták magukat, hogy akkor majd nem kell félniük befolyásától. Az érzéketlen, durva katonák, akik Jézust keresztre feszítették, ruháit elosztották maguk között, azonban versengés támadt köztük egy varrás nélküli ruha miatt. Végül sors útján döntötték el a kérdést. Az ihletett ige évszázadokkal előre leírta e jelentet megtörténte előtt: „Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat… Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt. 22:17, 19) {SR 223.2}
Szerda, Január 10.
A Csüggedéstől a Reménységig
Olvassuk el a 13. zsoltárt. Milyen két fő hangulatot tudsz megkülönböztetni ebben a zsoltárban? Mit gondolsz, milyen döntés hozta meg a zsoltáros általános szemléletének radikális változását?
"Krisztus örült annak, hogy többet tudott tenni követőiért, mint amennyit kérni vagy gondolni tudtak. Biztonsággal beszélt, mert tudta, hogy a világ teremtése előtt mindenható végzés született. Tudta, hogy a Szentlélek mindenhatóságával felfegyverkezve az igazság győzni fog a gonosszal való küzdelemben; és hogy a vérfoltos zászló diadalmasan fog lobogni követői felett. Tudta, hogy bízó tanítványainak élete olyan lesz, mint az övé, megszakítás nélküli győzelmek sorozata, amelyek itt nem látszanak annak, de a nagy túlvilágban annak ismerik fel őket. DA 679.2
"Azért beszéltem ezeket néktek, - mondta, - hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16:33). Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük, ahogy Jézus élt, és úgy kell munkálkodniuk, ahogy Jézus munkálkodott, mert mint nagy Munkavezetőjüktől és Tanácsadójuktól, Tőle függenek. Bátorságnak, energiának és állhatatosságnak kell a birtokukban lennie. Ámbár látszólagos akadályok állnak majd útjukban, az Ő kegyelmével tovább kell menniük. A nehézségekről való panaszkodás helyett Uruk arra szólítja fel őket, hogy győzzék le a nehézségeket. Nem kell semmitől kétségbeesniük, mindig reménykedniük kell. Páratlan szeretetének az aranyláncával Krisztus Isten trónjához láncolta őket. Krisztus azt akarja, hogy a világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából áramlik, az Őt követőké legyen. Követőinek olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll az ördögnek; olyan hatalommal, amelyen sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt venni; hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint ahogy Krisztus is diadalmaskodott. {DA 679.3}
Csütörtök, Január 11.
Állíts Helyre Minket
Olvassuk el a Zsoltárok 60:1-5-öt. Mit gondolsz, milyen alkalmakra lenne alkalmas ima ez a zsoltár? Milyen hasznát vehetjük a siratózsoltároknak még az élet örömteli időszakaiban is?
"Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.” 60:6. TDG 31.1 (This Day With God - Ellen G. White)
"Vigyázz, hogy az igazság minden időben és minden helyen fel legyen írva a zászlódra..... TDG 31.2
A zsidók mint nemzet nem voltak hajlandók befogadni Krisztust. Ő vezette őket útjukon, mint láthatatlan, végtelen Vezetőjük. Közölte velük az akaratát, de a próbatételben elutasították Őt, az egyetlen reményüket, az egyetlen üdvösségüket, és Isten is elutasította őket. "De ahányan befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében" (János 1:12). Mindazok számára, akik elfogadják és betartják a feltételeket, Isten ajándékai folyamatosan áramlanak, bűnbánat nélkül, visszahívás nélkül. Isten az Ő ajándékait azért adta át az embernek, hogy azt ne öröklött vagy fantáziadús elképzelések, ne természetes késztetések vagy hajlam szerint, hanem az Ő akarata szerint használja fel..... TDG 31.3
Azoknak, akik félték Istent, saját maguknak kellett gondolkodniuk. Nem volt szabad többé más emberekre bízniuk a gondolkodásukat. Az elméjüket nem volt szabad többé téves maximákhoz, elméletekhez és tanokhoz láncolni. A tudatlanságot és a bűnöket, a bűnözést és az erőszakot, a magas helyeken uralkodó elnyomást le kell leplezni. Az élet Fénye azért jött erre a világra, hogy beragyogja az erkölcsi sötétséget. Az evangéliumot most a szegények, az elnyomottak között kell hirdetni. Az alázatos életet élők lehetőséget kapnának arra, hogy megértsék az Isten országába való bejutáshoz szükséges valódi képesítéseket. TDG 31.4
És ma az alsóbb sorokból származó embereknek kell elfoglalniuk a helyüket, hogy engedelmeskedjenek a parancsnak: "Menjetek előre". Hit által kell megfelelniük a nehézségeknek, nem merik engedni a hitetlen nyelvek veszekedésének és fecsegésének. A siker egyik fokáról a másikra kell előrehaladniuk, mindig imádkozva, és gyakorolva azt a hitet, amely az imára válaszol..... TDG 31.5
Isten ügynökségei sokrétűek! De mindazok, akik hajlandóak Isten terve szerint dolgozni, benne foglaltatnak a következő szavakban: "Ti vagytok Isten házmívelése, ti vagytok Isten épülete" (1Korinthus 3:9). Isten szolgáinak úgy kell mozdulniuk, hogy egyetlen lelki ajándék se vesszen el. Akaratuknak függőben kell maradnia, és amikor eljön Isten ideje, a rúd kivirágzik. Hogy a munka milyen formát fog ölteni, senki sem tudhatja, de Isten szolgáinak percembereknek kell lenniük, akik képesek megérteni Vezetőjük útjait és akaratát." - 8. levél, 1899. január 23., Dr. J. H. Kelloggnak, a Battle Creek-i szanatórium orvosfelügyelőjének. TDG 31.6
Péntek, Január 12.
További Tanulmányozásra
Dávid élete tele volt különleges fordulatokkal, ám ő minden viszontagság közepette ének és zene által tartotta fenn kapcsolatát a mennyel. Milyen egyedi szépség sugárzik ezekből a szavakból, amelyeket még pásztorként énekelt: {Ed 164.1 Education - Ellen G. White}
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem… Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem” {Ed 164.2}
Felnőttként menekülnie kellett, a sziklák és a barlangok nyújtottak neki menedéket a pusztában. Ekkor így írt: {Ed 164.3}
“O God, Thou art my God; early will I seek Thee: My soul thirsteth for Thee, my flesh longeth for Thee, In a dry and weary land, where no water is.... Thou hast been my help, And in the shadow of Thy wings will I rejoice.” {Ed 164.4}
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én né ki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” {Ed 164.4}
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.” {Ed 165.6}
Ugyanez a bizalom sugárzik azokból a szavakból is, amelyeket a trónjától és koronájától megfosztott király, Dávid írt, amikor elmenekült Jeruzsálemből Absolon lázadásakor. A menekülés miatt szomorúan és kimerülten pihent néhány órát társaival a Jordán mellett. Arra ébredt, hogy azonnal tovább kell menekülniük. A sötétben bizonyára nehéz lehetett az átkelés a mély, sebes sodrású folyón a férfiakból, asszonyokból és kisgyermekekből álló csoportnak, hiszen az áruló fiú már a nyomukban volt. A legsötétebb próba ezen órájában énekelte Dávid a következőket: {Ed 164.5}
A legsötétebb próba ezen órájában énekelte Dávid a következőket: {Ed 164.5}
„Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. {Ed 165.1}
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem” {Ed 165.2}