Gazdálkodni Nehéz Időkben
11. Lecke, 1. Negyedév Március 11-17, 2023
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Március 11.
Emlékszöveg:
“Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”
Ne gondolj a holnapra, mert az majd gondoskodik magáról - miért mennél át a hidakon, mielőtt odaérnél? Miért aggódnátok azon, hogyan fogjátok megtömni a gyomrotokat, és mivel fogjátok holnap betakarni a testeteket, ha ma gondoskodtok róla? Miért aggódjatok a saját szükségleteitek miatt, miért ne azon aggódjatok, hogyan tudnátok Isten országát előrevinni? Túlórázni, hogy sátrakat készítsetek vagy cipőket foltozzatok a megélhetésetekért, az rendben van, ha nem azt mondjátok: "Majd én ezt és azt csinálom, és pénzt szerzek, hogy ezt vagy azt megvehessem és felépíthessem". Ehelyett azt kell mondanod: "Ha Isten megengedi, ezt vagy azt fogom tenni, hogy ide vagy oda jussak, ezt és azt tegyem az Ő ügyének előmozdításáért". Bármi legyen is a cselekedeted mögött álló cél, annak az Ő Királyságának előmozdítását kell szolgálnia.
Miért nem teszed a legfőbb érdekeddé az Ő ügyét? Miért nem Isten Országa és az Ő igazsága, hogy "mindezek hozzátok adódjanak"? Miért azért dolgozz, hogy magadat tápláld? Miért nem dolgozol Istennek, és miért nem hagyod, hogy Ő tápláljon és ruházzon fel téged? Ő sokkal jobban képes gondoskodni rólad, mint te valaha is fogsz. Miért nem hagyod, hogy Ő gondoskodjon a munkádról, az otthonodról, a testedről?
Vasárnap - Március 12
Tegyük Istent Az Első Helyre
Olvassuk el a 2Krónika 20:1-22-t. Milyen fontos lelki alapelveket vehetünk át ebből a történetből magunk számára, bármilyen küzdelmekkel is nézünk szembe?
Josafát harmincöt éves koráig – trónra lépéséig – maga előtt látta Asának, a kegyes királynak példáját, aki majdnem minden válságos helyzetben „azt tette, amit helyesnek lát az Úr” (1Kir 15:11). Huszonöt évig tartó áldásos uralkodása alatt igyekezett „mindenben apjának, Ászának az útján” járni, „és nem tért le róla” (1Kir 22:43). {PK 190.1}
Mivel igyekezett bölcsen uralkodni, rá akarta bírni alattvalóit, hogy határozottan foglaljanak állást a bálványimádó szokások ellen. Országának népe „továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon”. A király nem rombolta le azonnal ezeket az oltárokat, de kezdettől fogva próbálta Júdát megóvni azoktól a bűnöktől, amelyek Akháb uralkodása alatt az északi országot jellemezték. Hosszú évekig Akháb kortársa volt. Josafát hű maradt Istenhez. „...nem kereste a Baalokat, hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.” Feddhetetlenségéért az Úr vele volt, és „megerősítette kezében a királyi hatalmat” (2Krón 17:3–5). {PK 190.2}
Josafát bizalommal mondhatta az Úrnak: „csak rád tekintünk”. Éveken át arra oktatta a népet: bízzon abban, aki a letűnt korokban oly sokszor közbelépett, hogy megóvja választottait a teljes pusztulástól, és most, amikor az ország veszélyben volt, Josafát nem volt egyedül. „Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt” (2Krón 20:13). Közösen böjtöltek és imádkoztak; együtt könyörögtek az Úrhoz, zavarja össze ellenségeiket Jahve nevének megdicsőítésére. {PK 200.1}
Isten volt Júda erőssége ebben a válságos helyzetben; ma is Ő népének erőssége. Ne a fejedelmekben bízzunk, és ne állítsunk embereket Isten helyére! Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember esendő és tévedő. Isten, akié minden hatalom, a mi erős védőbástyánk. Minden veszélyben éreznünk kell, hogy övé a harc. Erőforrásai kimeríthetetlenek, és a látszólagos lehetetlenség a győzelmet még nagyobbá teszi. {PK 202.4}
Júda serege zsákmánnyal megrakodva tért vissza „örömmel... mert örömöt szerzett nekik az Úr; megszabadította őket ellenségeiktől. És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az Úr házához” (2Krón 20:27–28). Minden okuk megvolt az örvendezésre. Annak a parancsnak engedelmeskedve, hogy: „csak veszteg” kell állnotok „és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj... ” (2Krón 20:17), teljesen Istenbe helyezték bizalmukat. Bebizonyosodott, hogy Ő erősségük és szabadítójuk. Dávid ihletett himnuszát megértve énekelhették:{PK 203.1}
Júda uralkodója és a királyi sereg hitére „az Istentől való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellen. Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől” (2Krón 20:29–30). {PK 203.5}
Hétfő - Március 13
Istenben Bízzunk, Ne A Saját Erőforrásainkban!
Olvassuk el az 1Krónikák 21:1-14-et. Miért döntött úgy Dávid, hogy megszámlálja Izráelt, illetve megszámlálja katonáit? Miért tanácsolta ezt ellene a parancsnoka, Joáb?
Bár Izrael népe büszke volt nemzeti nagyságára, mindazáltal nem fogadták jóindulattal Dávidnak a katonai szolgálatot nagyobb mértékben kiterjeszteni akaró tervét. A megfelelő életkorban levő férfiak katonai szolgálatra való besorozásának javaslata nagy elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Szükségesnek gondolták, hogy a besorozással katonatiszteket bízzanak meg a papok és a tisztviselők helyett, akik előzőleg a népszámlálást intézték. Ez az intézkedés éles ellentétben állt az Isten-uralom alapelveivel. Még Joáb is óvást emelt a sorozás és annak lebonyolítása ellen, pedig eddig eléggé gátlástalan embernek mutatkozott. Azt mondta: "Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint amennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? Azonban hatalmasabbb volt a királynak szava a Jóábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt. [...] És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilenc hónap és húsz nap múlva" (2Sám 24:3-4.8). A népszámlálás még be sem fejeződött, amikor Dávid már meggyőződött bűnéről. {PP 747.1}
Dávid életének története a legnagyobb tanulság, amelyet valaha is kaptunk a lelkünket fenyegető veszedelmekről; a hatalom, a gazdagság, a világi dicsőség, vagyis azon dolgokról, amelyek a legkívánatosabbak az emberek között. Kevesen mentek át olyan eseményeken, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy felkészítsék őket az ilyen próbák elhordozására. Dávid ifjúkori élete, amelyet pásztorként töltött el, az alázatosságra, a türelemre, kitartásra és a nyájról való gyengéd gondoskodásra tanította meg. A természettel való bensőséges kapcsolata a hegyek magányosságában kifejlesztették zenei és költői képességét és gondolatait a Teremtőre irányították. A pusztában eltöltött életének fegyelmezése, bátorsága, ereje, türelme Istenben való hitét erősítette. Mindezek elhordozása és megvalósítása által Isten előkészítette Izrael trónjára. Dávid Isten szeretetéről értékes tapasztalatot szerzett és ő gazdagon megajándékozta Szentlelkével is. Saul történetében meglátta az emberi bölcsesség értéktelenségét. A világi siker és dicsőség azonban annyira legyengítette Dávid jellemét, hogy a kísértő ismét legyőzte. {PP 746.2}
Jézus úgyszólván semmit sem vett elő a raktárból. Napról napra friss utánpótlást kapott minden szükségletéhez, önmagához és a munkájához. Igen, mindent - a témákat a tanításához, a bort a lakodalomban, a kenyeret a sokaság táplálására, és még az érmét is, hogy kifizesse az adót. Mindezeket úgy kapta, ahogyan szüksége volt rájuk. Soha semmiben sem szenvedett hiányt. Ha mi is Isten Országát tesszük fő dolgunkká, ahogy Ő tette, úgy dolgozunk érte, ahogy Ő dolgozott érte, úgy imádkozunk, ahogy Ő imádkozott, úgy bízunk, ahogy Ő bízott, - akkor nem lesz okunk arra, hogy kevesebbet kapjunk, mint Ő. A mennyei gazdagság a rendelkezésünkre fog állni. Valójában Ő biztosít bennünket: "Mindezek a dolgok megadatnak néked".
Kedd - Március 14.
Ideje Egyszerűsíteni
Olvassuk el a 2 Péter 3:3-12-t. Mit üzen nekünk Péter ezekkel a szavakkal?
Most kellene megfogadnunk Üdvözítőnk rendelkezését: „Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem fogyó erszényeket!” (Lk. 12:33) Most jött el annak az ideje, hogy testvéreink csökkentsék ingatlanaik számát, ahelyett, hogy terjeszkednének. Rövidesen jobb, mennyei országba költözünk, ne legyünk hát e Föld lakói, hanem szabjuk poggyászunkat olyan kicsinyre, amilyenre csak lehet. {5T 152.1}
Közeledik az idő, amikor semmilyen áron sem tudunk majd adni-venni. Rövidesen rendelet jelenik meg, hogy akin nem éktelenkedik a fenevad jele, az sem el nem adhat, sem meg nem vehet semmit. Nemrégiben csaknem így is történt Kaliforniában, ez az eset azonban csak fenyegető előszele volt annak a viharnak, amelyet a négy angyal most még visszatart. Még nem állunk készen. Előbb kötelesség vár ránk, s majd akkor szólítják fel az angyalokat, hogy eresszék el a szeleket, hadd zúduljanak a Földre. Ez lesz a döntő nap Isten gyermekei számára – a szorongatás ideje, amilyen még nem volt, mióta ember él e világon. Most még van lehetőségünk az Istenért végzett munkára, dolgozzunk hát, amíg lehet. {5T 152.2}
A bölcsek nem tartják hazárdjátéknak, hogy eladják mindenüket, amijük van, hogy az országot a magukénak tudhassák. Tudják, hogy jó üzletet kötnek, hogy egy ilyen befektetés gazdaggá teszi őket. Mind az az ember, aki a nagy "kincset" tartalmazó "mezőt" vásárolta, mind az, aki a "drága gyöngyöt" vette, eladta mindenét, amije volt, hogy üzletet kössön. De annak ellenére, hogy mindenükbe került, mindkettőjüknek volt elég pénze ahhoz, hogy megvegyék azt, amire a szívüket tették.
Ha a szívünk a gazdagságra szegeződik, ha a pénz iránti szeretetünk nagyobb lesz, mint az a szeretetünk, hogy segítsünk a Királyság felépítésében, akkor nincs remény. Az ilyenek mágnesként vonzódnak lefelé Babilonba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pénz szeretete minden rossz gyökere; hogy könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdag embernek bejutni a Királyságba. De sajnos, e komoly figyelmeztetés ellenére látjuk, hogy még az Isten dolgaiban legjobban tájékozottak is áldozatul esnek az ilyen mocskos haszonlesésnek.
Ha megvan a dollár, amikor szükségünk van rá, továbbá napról napra biztosak vagyunk a ruházatunkban, az élelmünkben és az ágyban, ahol alhatunk, gazdagnak kellene éreznünk magunkat. Úgy kellene éreznünk, mintha egymillió dollárunk lenne a bankban. Igen, ha először Isten országát és az ő igazságát keressük, és az Úr dolgaival törődünk, semmiben sem lustálkodunk, és mindenben lelkiismeretesek vagyunk, akkor mindezeket hozzáadják nekünk (Mt 6:31-33).
Szerda - Március 15
Fontossági Sorrend
Olvassátok el a Máté 6:24-et. Milyen saját tapasztalatot szereztél e szavak igazságáról?
"Krisztus tanításainak egyik jellegzetes vonása az a gyakoriság és komolyság, amellyel megdorgálta a kapzsiság bűnét, és rámutatott a világi szerzések és a nyereség mértéktelen szeretetének veszélyére. A gazdagok palotáiban, a templomban és az utcákon figyelmeztette azokat, akik az üdvösség után érdeklődtek: "Vigyázzatok, és óvakodjatok a kapzsiságtól". "Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak". RH 1906. november 15. 17
"Ez a pénzszerzés iránti növekvő odaadás, az önzés, amelyet a nyereségvágy szül, az, ami sokak lelkiségét megöli az egyházban, és elveszi tőlük Isten kegyelmét. Amikor a fej és a kezek állandóan a gazdagság felhalmozásának tervezésével és munkájával vannak elfoglalva, Isten és az emberiség követelései feledésbe merülnek. RH 1906. november 15. 18
"Ha Isten jóléttel áldott meg bennünket, akkor nem szabad, hogy időnket és figyelmünket elvonjuk tőle, és arra fordítsuk, amit kölcsönadott nekünk. Az ajándékozó nagyobb, mint az ajándék. Árért vásároltunk; nem vagyunk a magunkéi. Elfelejtettük-e azt a végtelen árat, amelyet a megváltásunkért fizettek? Meghalt a hála a szívünkben? Krisztus keresztje nem gyalázza meg az önző, könnyű és engedékeny életet?" RH 1906. november 15. 19
Mát 6:24-26- “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?”
Ez a három vers világosan kimondja, hogy a megélhetésért élni, és azon aggódni, hogyan fogsz holnap boldogulni, nem más, mint a mammon (önmagad) szolgálata; hogy nem szolgálhatod egyszerre önmagadat és Istent; hogy ha Istent szolgálod, akkor ugyanúgy mentesnek kell lenned a jövővel kapcsolatos aggodalmaktól, mint a madaraknak. Igen, még inkább bíznod kell az Ő gondoskodásában, mert többet érsz, mint a madarak. Teljes szívedből tudnod kell, hogy amíg Őt szolgálod, Ő soha nem hagy el és nem hagy el téged.
Olvassátok el az 1 János 2:15-17-et. Hogyan nyilvánul meg ez a három dolog a mi világunkban, és miért van az általuk jelentett veszély néha sokkal finomabb, mint ahogyan azt észrevesszük?
Akik győznek a világ, a test és az ördög felett, részesülnek az élő Isten pecsétjében. Akiknek kezük, szívük nem tiszta, azokra nem helyezik az élő Isten pecsétét. Akik bűnt terveznek és cselekszik, elhalad mellettük. Csak akik Isten színe előtt valóban megtérnek, bűnvallomást tesznek a valóságos nagy engesztelési napon, a kegyelem idején, csak őket ismerik el és jelölik meg, mint akik méltók Isten oltalmára, Akik állhatatosan feltekintenek, várják és figyelik az Üdvözítő megjelenését, - jobban és komolyabban, mint az őrök a reggelt - azok neveit sorolják az elpecsételtek közé. Akik pedig, noha az igazság teljes világossága fénylett lelkükbe, s hitvallomásukhoz méltó életet kellett volna élniük, de engedtek a bűn csábításainak, bálványokat állítottak fel szívükben, beszennyezték lelküket Isten előtt, s megfertőzték részestársaikat a bűnben, nevüket kitörlik az életnek könyvéből. Éjféli sötétségben maradnak, mert nincsen olajkészletük, lámpájuk számára. "Feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt." {TM 445.1}
Isten szolgáinak ez az elpecsételése ugyanaz, mint amelyet Ezékiel látott látomásában. Ennek a megdöbbentő kinyilatkoztatásnak János is tanúja volt. Látta a tengert és hullámainak zúgását, s, hogy emberek elhaltak a félelem miatt. Látta a megindult földet, látta, ahogyan hegyek zuhantak a tengerbe, látta a vihartól tomboló tenger felkorbácsolt vizét, a recsegő-ropogó helyeket. Látta a csapásokat, járványokat, éhínséget és a halált, ahogyan végrehajtják félelmetes feladatukat. {TM 445.2}
Csütörtök - Március 16
Amikor Senki Sem Adhat És Nem Vehet
Olvassuk el a Jelenések 13:11-17-et. Hogyan illeszkednek a pénzügyi kérdések az utolsó idők üldöztetéséhez?
Az első fenevaddal ellentétben a második fenevad a földről jön. A tenger és a föld nyilvánvalóan két különböző helyre utal. Tudjuk, hogy a Dániel 7. fejezetében szereplő fenevadak és a Jelenések 13. fejezetében szereplő párducszerű, a tengerből feltámadó fenevadak mind az Ó világból, az emberiség eredetének földjéről származnak. Igen, a "tenger" méltán jelképezi az Ó világot, mert a tenger a vizek tárháza, a vizek keletkezési helye, ahogyan az Ó világ az a hely, ahonnan az emberiség elterjedt.
A "föld" tehát a "tengertől" távol eső helyre utal, és az ellenkezőjére annak, amit a tenger jelképez, - egy olyan országra, amely máshonnan kivándorolt lakosokból áll. Az egyetlen ilyen, az Ó világtól távol eső és olyan befolyásos ország vagy nemzet, mint amilyennek e kétszarvú fenevad ábrázolja, amely a párducszerű fenevad kialakulása után, a protestáns korszakban keletkezik, az Egyesült Államok. Ráadásul az Egyesült Államok már világhatalom, így nem kell tovább találgatnunk. A fenevad két szarva a két politikai uralkodó hatalomra - a demokratákra és a republikánusokra - utal. Bárányszerűségük az ártatlanság, ártalmatlanság és jótékonyság látszatát kelti. Az, hogy a fenevad sárkányként beszél, mindazonáltal visszautasítja a szarvak bárányszerű megjelenését.
A kétszarvú fenevad gyakorolja mindazt a hatalmat, amelyet az első, párducszerű fenevad gyakorolt, ami ismét világhatalomnak mutatja. Valóban, éppen ilyen hatalomra van szüksége ahhoz, hogy a föld minden lakóját arra kényszerítse, hogy úgy imádják, ahogyan ő parancsolja, és hogy egy olyan egyházi és állami kormányzat hasonmását valósítsa meg, amely éppoly elavult, mint maga a középkor. Igen, ilyen hatalomra van szükség ahhoz, hogy a világot - kivéve azokat, akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe - arra befolyásolja, hogy meghajoljon előtte.
Itt láthatjátok, hogy a világnak ez az egyesülése, amely azért jött létre, hogy békét és harmóniát hozzon a jelenlegi káoszból, ehelyett még nagyobb bajok idejét fogja elhozni. És miért? - Mert bár a fenevad a kommunizmust és a kapitalizmust közös megegyezésre bírja, és arra készteti őket, hogy meghajoljanak a fenevad képmása előtt, de azok, akiknek a neve be van írva a Bárány Élet Könyvébe, soha nem fognak engedelmeskedni. Ebből látható, hogy az egész tervet egy természetfeletti hatalom irányítja, amelynek célja Isten népének bojkottálása. Ennek ellenére mégis megszabadulnak.
Amikor a fenevad rendelete megszületik, hogy senki sem vásárolhat vagy adhat el, és meg kell ölni az engedetlenségért, akkor csak Isten tudja megvédeni az Ő népét, azt a népet, amelynek neve be van írva a "Könyvbe". Ilyen az Ő hűséges ígérete: "És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. Dan. 12:1.
Jel 13:16-17- “Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.”
Ez a hatalom, látjátok, a világ piacait is irányítani fogja.
Ez a felállítandó világkormány szimbolikus előrejelzése világosan rámutat arra, hogy az eljövendő világkormány nem az ENSZ vagy a kommunizmus lesz, hanem egy egyházi hatalom. Tudjuk, hogy nem kommunizmus, mert a kommunizmus a vallás ellen van, a fenevad pedig a vallás mellett.
Amikor ez bekövetkezik, ami már nincs a láthatáron túl, akkor azok, akiknek a neve be van írva az "Élet könyvébe", megszabadulnak, de mindenki más megkapta a fenevad bélyegét. Nem lesz középút, vagy középosztály.
Most el kell döntenünk, hogy mit tegyünk, hogy ne érjen minket váratlanul. Éppen ezért most eljött hozzánk az Igazság fénye.
A világkormány, amely a "Népszövetségből" és az "Egyesült Nemzetek Szövetségéből" fog kialakulni, valójában nem lesz teljesen egyetemes, és még mindig "két világ" lesz, de a kapitalizmus és a kommunizmus helyett azok lesznek, akik a fenevadat és annak képét imádják, és azok, akik Istent imádják, és akiknek a neve be van írva a könyvbe. Ez utóbbiak az egyetlenek, akik nem fognak meghajolni a jövőbeli világkormány előtt.
Ha a szívünk a gazdagságra irányul, ha a pénz iránti szeretetünk nagyobb lesz, mint az a szeretetünk, hogy segítsünk a Királyság felállításában, akkor nincs remény. Az ilyenek mágnesként vonzódnak lefelé Babilonba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pénz szeretete minden rossz gyökere; hogy könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdag embernek bejutni a Királyságba. De sajnos, e komoly figyelmeztetés ellenére látjuk, hogy még az Isten dolgaiban legjobban tájékozottak is áldozatul esnek az ilyen mocskos haszonlesésnek.
Péntek - Március 17
További tanulmányozásra
Igaz, hogy az emberek irányítják és használják az ezüstöt és az aranyat, de nem szabad elfelejteni, hogy mindez Istené, és ha szüksége van rá, akkor Ő nagyon is képes azt elvenni és azt tenni vele, amit akar, hogy az építőknek nem kell hiánytól tartaniuk, ha úgy használják, ahogyan Isten szeretné, hogy használják.
Ézsaiás 66:1- "Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, amelyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?" Az itt említett ház egy lelki ház, mint az Ef 2:20-22-ben, amelynek Salamon temploma volt a szimbóluma. A következő idézet a Próféták és királyok könyvében található, a 35., 36. oldalon: "Így, ahogy a Mórija hegyén lévő épületet zaj nélkül emelték fel 'kész kővel, mielőtt oda vitték volna: Úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem semmilyen vasszerszám nem hallatszott a házban, amíg épült', a gyönyörű berendezési tárgyak a Dávid által a fiára bízott minták szerint tökéletesedtek."
Ez a gyönyörű templom feltárja Isten vágyát az Ő egyháza iránt. Ezért pazarolt Isten annyi gazdagságot erre a palotaszerű építményre a Mórija hegyén. Az Illinois-i Építészek Társaságának havi hírlevelében közölt becslések szerint ez elérte a több mint nyolcvanhétmilliárd dollárt meghaladó óriási összeget. A különböző becslések szerint a teljes költség 87 212 210 840 dollár volt. Ez az összeg egy nemzet vagyonát jelenti. A kérdés az, hogyan tudott Izrael valaha is ilyen hatalmas összeget előteremteni, hogy egyetlen építményre pazarolja? Isten soha nem kér tőlünk semmit, hacsak Ő maga nem teszi lehetővé.
Az a hatalmas vagyon, amelyet erre a csodálatos templomra fordítottak, Isten gondoskodását és szeretetét jelképezi az Ő népe iránt, valamint az egyház dicsőségét. Salamon felismerte, hogy ez a templom csak szimbóluma annak a templomnak, amelyet ő nem tudott felépíteni. A 2Krónika 2:6-ban ezt olvassuk: " De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei őt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ő előtte?". Isten az Ő népét kérdezi ebben a jelen időben: "Hol van az a ház, amelyet nekem építetek?". (Ézsaiás 66:1). A Douay változatban ez áll: "Amit nekem építetek?" A héber fordítás így hangzik: "Egy házat, amelyet nekem építhettek?"