Szombat Délután - Január 21.
Emlékszöveg:
“Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.” KJV — Psalm 116:12-14
Az istentiszteleti összejövetelek előmozdítása, valamint a szegényekről való gondoskodás céljából minden jövedelemből egy második tizedre is szükség volt. Az első tizedről az Úr kijelentette: "[...] a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben" (4Móz 18:21). A másodikról azonban így rendelkezett: "És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását: hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben" (5Móz 14:23; 16:11-14). Ezt a tizedet vagy pénzbeni megfelelőjét két éven át arra a helyre kellett vinni, ahol a szentély állt. A hálaáldozatnak Isten részére való bemutatása, valamint a meghatározott résznek a pap számára történő felajánlása után a megmaradt részt az áldozatot hozónak megvendégelésre kellett felhasználnia, amelyen részt vehettek a léviták, a jövevények, az árvák és az özvegyek. Így gondoskodtak a hálaáldozatokról és a megvendégelésekről az évenkénti ünnepeken, ezáltal a népet bevonták a papok és a léviták társaságába, hogy Isten szolgálatában oktatást és bátorítást nyerjenek. {PP 530.1}
Vasárnap - Január 22.
Adakozásunk indítéka
Olvassátok el a Máté 6:31-34-et és az 5Mózes 28:1-14-et. Mit ígér Isten, mit tesz értünk, ha engedelmeskedünk neki? Önzés-e részünkről, ha Isten ígéreteit követeljük?
Ha Istennek adtad át magad, hogy munkáját végezd, akkor nem kell aggodalmaskodnod a holnap miatt. Akinek szolgálsz, kezdettől fogva ismeri a véget. A holnap eseményei, amelyek szemeid előtt titokzatosak, a Mindenható előtt nyilvánvalóak. {MB 100.1}
Ha dolgainkat saját kezünkbe vesszük, és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk vállainkra, amelyet nem Isten rakott ránk, amit segítsége nélkül akarunk cipelni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, amely Istené, s így valójában helyettesítjük Őt. Nyugtalanok lehetünk, előre láthatunk bizonyos veszélyeket, veszteségek érhetnek bennünket, mert azok elmaradhatatlanok, de ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket, és csak javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani. Úgy bízunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában. {MB 100.2}
Krisztus nem ígérte meg, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk, de azt mondta: „Elég néked az én kegyelmem.” S miként a pusztában hullott a manna Izrael seregei számára, úgy árad számunkra is naponként a mennyei kenyér. {MB 101.1}
Ne gondolj a holnapra, mert az majd gondoskodik magáról - miért kell átkelni a hidakon, mielőtt odaérnénk? Miért aggódnátok azon, hogyan fogjátok megtömni a gyomrotokat, és mivel fogjátok holnap betakarni a testeteket, ha ma gondoskodtok róla? Miért aggódjatok a saját szükségleteitek miatt, miért ne azon aggódjatok, hogyan tudnátok Isten országát előrevinni? Túlórázni, hogy sátrakat készítsetek, vagy cipőket foltozzatok a megélhetésetekért, az rendben van, ha nem azt mondjátok: "Majd én ezt és azt csinálom, és pénzt szerzek, hogy ezt vagy azt megvehessem és felépíthessem". Ehelyett azt kell mondanod: "Ha Isten megengedi, ezt vagy azt fogom tenni, hogy ide vagy oda jussak, ezt és azt tegyem az Ő ügyének előmozdításáért". Bármi legyen is a cselekedeted mögött álló cél, annak az Ő Királyságának előmozdítását kell szolgálnia.
Miért nem teszed a legfőbb érdekeddé az Ő ügyét? Miért nem Isten Országa és az Ő igazsága, hogy "mindezek hozzátok adódjanak"? Miért azért dolgozz, hogy magadat tápláld? Miért nem dolgozol Istennek, és miért nem hagyod, hogy Ő tápláljon és ruházzon fel téged? Ő sokkal jobban képes gondoskodni rólad, mint te valaha is fogsz. Miért nem hagyod, hogy Ő gondoskodjon a munkádról, az otthonodról, a testedről?
Amíg az Ő parancsait teljesíted, Ő soha nem fog cserbenhagyni téged. Miért ne tennéd ezt, és miért ne lennél teljesen keresztény? Miért legyél névleg keresztény, de szívben és hitben pogány? Ne dolgozz többé önmagadért, dolgozz Istennek, és légy mentes az aggodalmaktól, mentes attól, hogy a magad módján kelljen megélned. A galileai halászok, miközben a saját módjukon halásztak, kudarcot vallottak, de amikor a hálót oda dobták, ahová Jézus mondta, hogy dobják ki, az azonnal megtelt halakkal.
Olvassátok el a 2Korinthus 9:6, 7-et. Mit mond itt nekünk az Úr? Mit jelent az, hogy úgy adakozunk, ahogyan az ember "a szívében tervez" (NKJV)? Hogyan tanulhatunk meg vidáman adni?
Jézus nem mondja, hogy szükségtelen létfenntartásunkért fáradoznunk, csak azt tanítja, hogy mindenben Ő legyen számunkra a kezdet és a vég: a legfontosabb. Ne kezdjünk olyan dologba, ne törekedjünk olyan cél elérésére, és ne keressünk olyan élvezetet, amely által meggátolhatnánk Krisztus szentségének, igazságának jellemünkben és életünkben való kialakulását! Amit teszünk, mindent tiszta szívből, az Úrért tegyünk! {MB 99.2}
Amíg Jézus e földön járt, megszentelte az életet legapróbb részleteiben is, mert az emberek előtt állandóan Isten dicsőségét nyilatkoztatta ki, s mindent Atyja akaratának rendelt alá. Ha példáját követjük, ígérete reánk is érvényes, hogy mindaz, amire az életben szükségünk van, „megadatik” nékünk. Semmiben sem szűkölködnek, akik őszintén szolgálják az Urat. Szegénység vagy jólét, betegség vagy egészség, egyszerűség vagy bölcsesség, mind-mind olyan körülmények, amelyben kegyelmének ígérete szerint gondot visel rólunk. {MB 99.3}
Hétfő - Január 23.
Mennyit Adakozzunk?
Olvasd el az 5Mózes 16:17-et. A százalékos arány helyett milyen kritériumot ad Isten az adományaink összegének alapjául?
Más feltételek mellett nem ígéri áldásait. Nehéz szerencséd van? Nem tudsz megélni? Kezdj el tizedet fizetni! Figyeld meg figyelmesen, hogy Isten nemcsak tizedet, hanem tizedeket is követel; vagyis tizedet és szabad akaratú felajánlást. Nem akarja, hogy ezeket valami saját kitalációdra költsd. A "raktárházba" kell vinned őket. "...Ami az első tizedet illeti, az Úr kijelentette: "Lévi fiainak adtam az egész tizedet Izraelben. A második tizeddel kapcsolatban azonban ezt parancsolta: "Az Úr, a te Istened előtt, azon a helyen, amelyet ő választ, hogy oda helyezze nevét, egyél a te gabonád, borod és olajod tizedéből, valamint a te szarvasmarháid és nyájaid elsőszülötteiből, hogy megtanuld félni az Urat, a te Istenedet mindenkor." A második tizedet pedig így rendelte: "A tizedet az Úr, a te Istened előtt egyél. Ezt a tizedet, vagy annak pénzben kifejezett ellenértékét két éven át kellett elvinniük arra a helyre, ahol a szentélyt felállították. Miután hálaáldozatot mutattak be Istennek, és egy meghatározott részt a papnak, a maradékot vallási lakomára kellett fordítaniuk, amelyen a levitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek is részt kellett venniük. Így gondoskodtak a hálaáldozatokról és a lakomákról az éves ünnepeken, és a népet a papok és a leviták társaságába vonzották, hogy útmutatást és bátorítást kapjanak Isten szolgálatában.
"Minden harmadik évben azonban ezt a második tizedet otthon kellett felhasználni, a leviták és a szegények vendéglátására, ahogy Mózes mondta: 'Hogy a te kapuidban egyék, és jóllakjanak'. Ez a tized a jótékonyság és a vendéglátás céljaira szolgáló alapot biztosította volna." - "Pátriárkák és próféták", 530. oldal.
A parancs így szól: "...ne jelenjenek meg üresen az Úr előtt". 5Mózes 16:16.
Isten nem hazudik. Ő teljesíti az ígéreteit. Soha nem vall kudarcot. Semmi sem sértőbb számára, mint a hitetlenség és az Ő Igéjéhez való hűtlenség.
Olvassuk el a 116:12-14 Zsoltárt. Hogyan kell válaszolnunk a 12. versben feltett kérdésre? Hogyan illeszkedik a pénz a válaszhoz?
Javunkra szolgál, ha Isten minden ajándékát frissen tartjuk emlékezetünkben. Így erősödik a hit, egyre többet kér és kap. Több bátorítás rejlik a legkisebb áldásban, melyet mi magunk kapunk Istentől, mint megannyi beszámolóban, amit mások hitéről és tapasztalatairól összeolvashatunk. Az Isten kegyelmére válaszoló lélek az öntözött kerthez lesz hasonló. Egészsége gyorsan kivirul, világossága felkél rejtekéből, és az Úr dicsősége meglátszik rajta. Jusson eszünkbe akkor az Úr szerető nyájassága, gyengéd, irgalmas cselekedeteinek sokasága. Izrael népéhez hasonlóan emeljünk emlékköveket, s írjuk rájuk Isten értünk végzett munkálkodásának drága történetét. S mikor átgondoljuk, hogyan törődött velünk vándorutunkon, szívünk megtelik hálával, úgy mondjuk: "Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt" (Zsolt 116:12-14). {DA 348.2}
Kedd - Január 24.
Az Adományok és Isten Tisztelet
Olvassuk el az 1Krónikák 16:29-et, a Zsoltárok 96:8, 9-et és a Zsoltárok 116:16-18-at. Hogyan alkalmazzuk az itt kifejtett elveket a saját istentiszteleti tapasztalatainkra?
Isten évente három gyülekezést rendelt el népénél. „Minden férfi évente háromszor jelenjen meg az Úr, a te Istened előtt azon a helyen, melyet az Úr kiválaszt, mégpedig a kovásztalan kenyér ünnepén. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt, mindenki vigyen, amit adni tud, aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.” A zsidók nem kevesebbet, mint jövedelmük harmadrészét áldozták szent és vallásos célokra. {3T 395.3}
"Minden harmadik évben azonban ezt a második tizedet otthon kellett felhasználni, a leviták és a szegények vendéglátására, ahogy Mózes mondta: "Hogy a te kapuidban egyenek, és jóllakjanak". Ez a tized a jótékonyság és a vendéglátás céljaira szolgáló alapot biztosította volna." - "Pátriárkák és próféták", 530. oldal.
A parancs így szól: "... De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!" 5Mózes 16:16.
"A Szentlélek által Pál apostolon keresztül adott utasítások az adományokkal kapcsolatban olyan elvet mutatnak be, amely a tizedfizetésre is vonatkozik: "A hét első napján mindenki tegyen félre magának, ahogyan Isten jólétben részesíti"." A Szentlélek által az adományokkal kapcsolatban adott utasítások a tizedfizetésre is vonatkoznak. A szülők és a gyermekek is ide tartoznak. Nemcsak a gazdagok, hanem a szegények is megszólítva vannak. "Mindenki aszerint, ahogyan a szívében elhatározza [Isten előírt tervének őszinte megfontolásával], úgy adakozzék; ne neheztelve vagy kényszerűségből; mert Isten szereti a jókedvű adakozót". Az adományokat Isten irántunk való nagy jóságának figyelembevételével kell tenni". CS 80.1
Szerda - Január 25.
Isten Számontartja az Adományainkat
Olvassuk el a Márk 12:41-44-et. Akár gazdagok vagyunk, akár nem, milyen üzenetet vehetünk át ebből a történetből? Milyen elvet tanít ez nekünk, és hogyan alkalmazhatjuk ezt a saját istentiszteleti tapasztalatainkra?
"Jézus azt mondta a szegény özvegyasszonyról: "Többet vetett be, mint ők mindnyájan". A gazdagok bőségükből adakoztak, sokan közülük azért, hogy az emberek lássák és tiszteljék őket. Nagy adományaik nem fosztották meg őket semmiféle kényelemtől, sőt még a luxustól sem; nem követeltek áldozatot, és értéküket tekintve össze sem lehetett hasonlítani az özvegyasszony micvájával. CS 175.2
"Az indíték az, ami jelleget ad cselekedeteinknek, megpecsételve azokat gyalázatossággal vagy magas erkölcsi értékkel. Nem a nagy dolgokat, amelyeket minden szem lát és minden nyelv dicsér, Isten a legértékesebbnek tartja. A vidáman végzett kis kötelességek, az apró ajándékok, amelyek nem tűnnek fel, és amelyek emberi szemmel értéktelennek tűnhetnek, gyakran a legmagasabban állnak az Ő szemében. A hittel és szeretettel teli szív drágább Istennek, mint a legdrágább ajándék. CS 175.3
"A szegény özvegyasszony a megélhetését adta azért a kevésért, amit tett. Megfosztotta magát az élelemtől, hogy azt a két fillért odaadhassa a szeretett ügynek. És ezt hittel tette, mert hitt abban, hogy mennyei Atyja nem fogja figyelmen kívül hagyni nagy szükségét. Ez az önzetlen lelkület és gyermeki hit volt az, ami elnyerte a Megváltó dicséretét". CS 176.1
“Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Ézsa 58:7.
Ennek a kihívásnak, Testvér, Testvérnő, nem lehet megfelelni, hacsak nem segít mindenki bölcsen, bármilyen minőségében, emlékezve arra, hogy csak az áldozatot követelő erőfeszítésnek van jutalma. Mivel mindenét, a megélhetését adta, a szegény özvegyasszony (Mk 12,41-44) két micvája többet tett, mint a gazdagok dollárjai valaha is tehetnének. A szereptai özvegyasszony is az utolsó csepp olaját és az utolsó kanál lisztjét használta fel Isten prófétájának táplálására, anélkül, hogy reménye lett volna arra, hogy valaha is többet kap, hanem csak az éhhalál kilátásba helyezésével, még a saját fiát sem kímélve. Ellenkezőleg, olajos korsója és lisztes zsákja azonban soha nem ürült ki (1Királyok 17:12, 15, 16), és ő és a fia tovább éltek.
Olvassuk el az Apostolok Cselekedetei 10:1-4-et. Miért kapott egy római százados látogatást egy mennyei angyaltól? Melyik két cselekedetét jegyezték fel a mennyben?
"Csodálatos kegyelem az, ha valaki ebben az életben olyan elismerésben részesül Istentől, mint Kornéliusz. És mi volt ennek az elismerésnek az alapja?" "Imádságaid és alamizsnáid emlékül kerültek fel Isten elé. RH 1893. május 9., 1893. 2
"Sem az imádságnak, sem az alamizsnálkodásnak önmagában nincs olyan erénye, amely a bűnöst Isten elé ajánlaná; egyedül Krisztus kegyelme, az ő engesztelő áldozata által, képes megújítani a szívet, és Isten előtt elfogadhatóvá tenni szolgálatunkat. Ez a kegyelem megmozdult Kornéliusz szívében. Krisztus Lelke szólt a lelkéhez; Jézus vonzotta őt, és ő engedett a vonzásnak. Imádságát és alamizsnáját nem sürgette vagy kényszerítette ki belőle; nem olyan ár volt, amelyet a mennyország biztosítása érdekében akart megfizetni; hanem az Isten iránti szeretet és hála gyümölcse volt". RH 1893. Május 9., par. 3
Csütörtök - Január 26.
Különleges Tervek: Adakozás a “Nagy Üvegből“
Olvassátok el a Márk 14:3-9-et és a János 12:2-8-at. Kik voltak a főszereplők Simon lakomáján? Milyen értékű volt Mária ajándéka? Miért éppen ekkor kente meg Jézust?
Mialatt Jeruzsálemben ezt az összeesküvést szövögették, Jézus és tanítványai meghívást kaptak Simon lakomájára. Az asztalnál a Megváltó egyik oldalán Simon ült, akit szörnyű betegségből gyógyított meg, a másik oldalon pedig Lázár, akit feltámasztott a halálból. Márta felszolgált, Mária pedig figyelmesen hallgatott minden Jézus ajkáról elhangzó szót. Kegyelmében Jézus megbocsátotta bűneit, előhívta szeretett fivérét a sírból, s Mária szíve csordultig telt hálával. Hallotta, amikor Jézus közelgő haláláról beszélt, ezért mélységes szeretetét és gondoskodását szerette volna előtte kifejezésre juttatni. Nagy, személyes áldozat árán vásárolt egy alabástrom szelence "drága nárdusból való kenetet" (Jn 12:3), hogy ezzel kenje meg Jézus testét. Mostanában azonban azt is hallotta, hogy nemsokára királlyá koronázzák Őt. Mária bánata örömre fordult, és elsőként akart tisztességet tenni Urának. Feltörte a kenetes szelencét, s tartalmát Jézus fejére és lábára öntötte, azután sírva letérdelt, könnyeivel öntözte Őt, s lábát megtörölte hosszú, leomló hajával. {DA 558.4}
Mária nem ismerte föl teljesen szeretettől indított tettének jelentőségét. Nem tudott válaszolni vádlóinak. Nem tudta megmagyarázni, miért éppen ezt az alkalmat választotta, hogy felkenje Jézust. A Szentlélek tervezett számára, és ő engedett indításának. Az ihletés nem száll le, hogy magyarázkodjon. Láthatatlanul jelen van, az észhez és a lélekhez szól, tettre sarkallja a szívet. Saját magát magyarázza. {DA 560.4}
Mária Magdolna örömkönnyeivel, hogy az Úr megbocsátotta neki nagy bűneit, megmosta Megváltója lábát, és hajával megtörölte, majd összetörte a drága alabástromdobozt, és megkente a fejét a benne lévő kenőccsel. Miközben mindez történt, Júdás mohó keze mindvégig az áráért rángatózott, hogy hizlalja az erszényét, noha közben színlelve mélységes szeretetet vallott a szegények iránt! Ezt a képmutató vallomást, miközben a keblére borulva, mintegy "galambok hangján", igyekezett mások iránti őszinte szeretetnek beállítani, azzal, hogy Máriát pazarlással és pazarlással, Jézust pedig hiúsággal és pazarlással vádolta.
Péntek - Január 27.
További tanulmányozásra
Ha szeretetajándékot akarsz adni, nem pedig időajándékot, akkor az valami hasznos legyen, soha ne legyen luxus vagy hiúság, és ne haladja meg a lehetőségeidet; inkább önzetlen és nagylelkű szellem késztessen rá, mint a büszkeség, a szokás vagy a jutalom kényszere. Legyen ez egyszóval valódi szeretetajándék a címzett tiszteletére, nem pedig egy olyan idő tiszteletére, amely nemcsak hogy ellenszolgáltatást sugall, de még követeli is azt. A keresztényeknek adakozóknak kell lenniük, nem pedig kereskedőknek!
Végül, ugyanannak az önzetlen lelkületnek, amely Máriát arra indította, hogy feltörje az "alabástromdobozt", és kiöntse a drága kenetet annak tiszteletére, akinek páratlan vére kiontatott, hogy mindenkit megtisztítson, arra kell ösztönöznie az ajándékozót és a befogadót is, és az ajándéknak most ugyanolyan hatással kell bírnia, mint a kenetnek a temetés előtt, és mint a vérnek a feltámadás előtt.