Reménység az Ószövetségben
4. Lecke, 4. Negyedév 2022. Október 15-21., Október 15-21.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Október 15.
Emlékszöveg:
“Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.” Zsidókhoz 11: 17, 19
Midőn Jézus felkiáltott a kereszten: „Elvégeztetett!”, szétrepedeztek a sziklák, a föld remegett s több sír megnyílt. Midőn Jézus diadalmasan lépett elő sírjából s a menny dicsősége ragyogta be a szenthelyet. Felszólításának engedve, több elhalt igaz előjött sírjából, hogy tanúbizonysága legyen Jézus feltámadásának. Ezek a szentek nagy dicsőségtől övezve léptek elő sírjaikból. A feltámadt, kiválasztott igazak között képviselve voltak minden korszak szentjei, a világ teremtésétől fogva egészen Krisztus haláláig. Így, mialatt a papi fejedelmek és elöljárók arra törekedtek, hogy a nép előtt eltitkolják Jézus feltámadását, Istennek úgy tetszett, hogy szenteket támasszon fel, kik bizonyságot tegyenek az Úr feltámadásáról és hirdessék dicsőségét. {EW 184.1}
Vasárnap - Október 16.
Én Magam Látom Meg Őt
Jób 19:25-27, János 1:18, 1Timóteus 6:16
Mikor És Milyen Körülmények Között Várta Jób, Hogy "Meglátja Istent"?
"Ekkor megszólalt Jézus ezüsttrombitája, amint tűzlángokba burkolózva leszállt a felhőn. Megnézte az alvó szentek sírjait, majd szemeit és kezeit az ég felé emelte, és így kiáltott: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik a porban alszotok, és keljetek fel". Ekkor hatalmas földrengés támadt. A sírok megnyíltak, és a halottak halhatatlanságba öltözve jöttek fel. A 144 000 ember "Alleluja!" kiáltott, amikor felismerték barátaikat, akiket a halál szakított el tőlük, és ugyanabban a pillanatban mi is átváltoztunk, és velük együtt elragadtattunk, hogy a levegőben találkozzunk az Úrral." A 144 000 ember felkiáltott. CET 59.1
Itt [Ez 37:1-10] megtudjuk, hogy a feltámadás folyamata ugyanaz, mint a teremtés folyamata: először az ember váza, majd a szervezete, a teste, a bőre, végül a lélegzete, és ismét élő lélekké válik. Az ember lelkét vagy szellemét, látjátok, nem a mennyből hívják le, vagy a pokolból hívják fel. Valójában egyáltalán nem lélek, hanem a föld négy sarkából érkező szél tölti meg a tüdejét Isten parancsára, és így ismét élő lélekké válik. Akkor az anyag is, amelyből az ember eredetileg állt, ugyanabból lesz újra, mert csont és csont összeér. Amikor azonban így újrateremtik vagy feltámasztják, meg kell őriznie azt a tudást és emlékezetet, amellyel halálakor rendelkezett, különben a feltámasztott ember nem lenne ugyanaz az ember, aki meghalt, és ha nem így lenne, akkor az ebben az életben szerzett tapasztalatok elvesznének.
Hétfő - Október 17.
A Halál Kezéből
49. Zsoltár
Mi vezette a zsoltárost arra, hogy olyan biztos legyen a végső feltámadásában (Zsolt 49,15), szemben azokkal, akik e bizonyosság nélkül pusztultak el (Zsolt 49,6-14)?
"A Szentírásban sehol sem található az a kijelentés, hogy az igazak a jutalmukra, a gonoszok pedig a büntetésükre mennek a haláluk után. A pátriárkák és a próféták nem hagytak hátra ilyen biztosítékot. Krisztus és apostolai nem adtak erre utalást. A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak nem mennek azonnal a mennybe. Úgy ábrázolja őket, mint akik a feltámadásig alszanak. 1Thesszalonika 4:14; Jób 14:10-12. Azon a napon, amikor az ezüstzsinór eloldódik és az aranytál összetörik (Prédikátor 12:6), az ember gondolatai elpusztulnak. Azok, akik a sírba szállnak, csendben vannak. Nem tudnak többé semmiről, ami a nap alatt történik. Jób 14:21. Áldott pihenés a megfáradt igazaknak! Az idő, legyen az hosszú vagy rövid, csak egy pillanat számukra. Alszanak; Isten harsonája ébreszti fel őket a dicsőséges halhatatlanságra. "Mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanul..... Amikor tehát ez a romlandó romolhatatlanságot ölt, és ez a halandó halhatatlanságot ölt, akkor válik valóra az a mondás, amely meg van írva: A halál elnyelődik a győzelemben."" 1 Korinthus 15:52-54. Amikor mély álmukból előhívják őket, elkezdenek gondolkodni, hogy hol is szűntek meg. Az utolsó érzés a halál fájdalma volt; az utolsó gondolat, hogy a sír hatalma alá kerültek. Amikor felkelnek a sírból, első örömteli gondolatuk a diadalmas kiáltás visszhangja lesz: "Ó, halál, hol a te fullánkod? Ó sír, hol a te győzelmed?"" 55. vers. DD 17.2
Dán 12:1-3- “És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.”
Ebben a három versben több dolog világosan kiemelkedik: (1) Csak azok szabadulnak meg, akiknek a neve be van írva a könyvekbe, tehát nincsenek közöttük "bolondok"; (2) Akik azonban feltámadnak, azok vegyesen vannak, bolondok és bölcsek egyaránt feljönnek; (3) A "és akik bölcsek [utalva arra, hogy vannak bolondok is], ragyogni fognak, mint az égboltozat fényessége" kijelentés arra utal, hogy ezek a "bölcsek" a feltámadottak közül kerülnek ki; (4) Ha a bölcsek a feltámadottak közül kerülnek ki, és sokakat az igazságra térítenek, akkor a próbaidőben, az üdvösség idején kell feltámadniuk.
"A te munkád, az én munkám nem szűnik meg ezzel az élettel. Egy kis időre megpihenhetünk a sírban, de amikor eljön az elhívás, Isten országában újra elkezdjük a munkánkat." Bizonyságtételek, 7. Kötet, 17. o.
Kedd - Október 18.
A Föld Mélységéből
71. Zsoltár
Mire utalt Dávid, amikor arra kérte Istent, hogy hozza fel őt "a föld mélyéről" (Zsoltárok 71:20, NKJV)?
A föld mélye az Úr fegyvertára, ahonnan fegyverek kerültek ki az ősi világ elpusztítására. A földből felbuggyanó víz egyesült az égből hulló esővel a pusztítás munkájának elvégzésére. Az özönvíz óta a tűz és a víz volt Isten eszköze a gonosz városok elpusztítására azért, hogy azok, akik könnyen veszik törvényét és lábbal tiporják tekintélyét, féljenek hatalma előtt, és ismerjék el jogos és korlátlan uralmát. Amint az emberek nézték, hogy az égő hegyek tüzet, lángokat és temérdek olvadt ércet záporoznak, és folyókat szárítanak ki, népes városokat borítanak el, mindenütt romot és pusztulást hagyva hátra, a legkeményebb szív is rémüldözött, a hitetlenek és istenkáromlók pedig kénytelenek voltak elismerni Isten végtelen hatalmát. {PP 109.1}
Vegyük például a Jelenések könyvének kijelentését: "...láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten Igéjéért öltek meg,... és hangosan kiáltoztak, mondván: Meddig, Uram, szent és igaz, nem ítélsz és nem bosszulod meg vérünket?". Jel 6:9, 10.
A szószerinti értelmező egyrészt úgy értelmezné ezt a szentírási részt, hogy a lelkek tudatuknál voltak, és valóban kiáltoztak, holott a Biblia nagyon határozottan kijelenti, hogy "a halottak semmit sem tudnak". Préd. 9:5. És ha az oltár alatt lévő lelkek szó szerint kiáltottak volna bosszúért gyilkosaik ellen, akkor, hogy következetesek legyünk, az Úr kijelentését: "testvéred vérének hangja kiált hozzám a földből" (1Mózes 4:10), valamint a kijelentést: "a mező minden fája tapsolni fog" (Ézs 55:12) szintén szó szerint kell értelmezni, annak ellenére, hogy fizikailag lehetetlen, hogy a vér kiáltson és a fák tapsoljanak.
Ha azonban mindenki kénytelen elismerni, hogy Ábel vére szó szerint nem kiálthatott, és hogy a fák csak átvitt értelemben tapsolhatnak, akkor - megint csak a következetesség kedvéért - a szélsőséges szó szerinti értelmezésre hajlamos embernek könnyen meg kell ragadnia azt a tényszerűséget, hogy "a halottak semmit sem tudnak", és hogy "alszanak" - eszméletlenek. Azt is könnyen fel kellene ismernie, hogy a mártírok lelke, akik bosszúért kiáltanak a gyilkosaik ellen, és Ábel vére, aki bosszúért kiált a gyilkosa ellen, gyakorlatilag azonos esetek a körülményeket és az állapotot tekintve. Mindkettő jól illusztrálható a költői mondásban: "Hallom, hogy egy hang kiált, a hervadó mező hangja: Ó, Uram, könyörülj rajtam. Hagyd, hogy záporok hulljanak az égből. Oltsd el égő lelkemet".
Hogy az ember lelke több száz évig tudatosan be van zárva valami alá, és nincs más dolga, mint nyögve nyögve várni a feltámadás reggelét, miközben bosszúért kiált azokon, akik kiontották a vérét, - milyen kimondhatatlanul elviselhetetlen állapot az ember lelke számára!
A halottak öntudatlan állapotáról szóló tanítás azonban nemcsak az aggódó emberi elmét nyugtatja meg, hanem Istennek irgalmat és szeretetet tulajdonít a tehetetlen ember iránt, és így ez az egyetlen olyan álláspont a témában, amely a bűnöst racionálisan Isten szeretetére és a benne való bizalomra vezetheti.
Szerda - Október 19.
Megelevenednek Halottaid
Ézsaiás 26: 14, 19
Mi az ellentét azok között, akik örökre elpusztulnak (Ézs 26:14; lásd még Mal 4:1), és azok között, akik örök életet kapnak (Ézs 26:19)?
Az Üdvözítő így folytatta: „Amiket az [Atya] cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi… Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít.” (Ján 5,19. 21) A szadduceusok nem hittek a test feltámadásában, de Jézus Krisztus azt mondta nekik, hogy Atyjának egyik legnagyobb műve a halottak feltámasztása, és hogy neki magának is van hatalma ugyanezt megtenni. „Eljő az idő, és az most vagyon, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Ján 5,25) A farizeusok hittek a halottak feltámadásában. Krisztus kijelentette, hogy az a hatalom, amely életet ad a holtaknak, már most közöttük van, és felismerhetik a megnyilatkozását. Ugyanez a feltámasztó erő az, amely életet ad a vétkek és bűnök miatt holt léleknek (Eféz 2,1). A Krisztus Jézusban való életnek ez a lelke „az Ő feltámadásának ereje”, „megszabadít… a bűn és a halál törvényétől” (Fil 3,10; Róm 8,2). A gonosz uralma megtört, és a lélek hit által ellent tud állni a bűnnek. Aki megnyitja szívét Krisztus Lelke előtt, részesévé válik annak a hatalmas erőnek, amely előhozza majd testét a sírból. {DA 209.3}
Ézsa 26:19- “Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!”
Nemcsak az élők, hanem a holtak is összegyűlnek az "erős városba". Már most halljuk az Úr könyörgését mindannyiunkhoz, mondván:
Csütörtök - Október 20.
Akik a Porban Alszanak
Dániel 12
Milyen feltámadási reményt találunk itt, ennek a nagy prófétának az írásaiban?
"Egy különleges feltámadás", Június 25.
"Halhatatlanság Krisztus által
"És sokan azok közül, akik a föld porában alszanak, felébrednek, némelyek örök életre, némelyek pedig szégyenre és örök megvetésre. Dániel 12:2. FLB 182.1
"Éjfélkor Isten kinyilvánítja hatalmát népe megszabadítására. Megjelenik a nap, ragyogva a maga erejében. Gyors egymásutánban jelek és csodák következnek. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit. A természetben minden kifordulni látszik a normális kerékvágásból. A patakok megszűnnek folyni. Sötét, nehéz felhők jönnek fel, és egymásnak feszülnek. A dühös égbolt közepén egyetlen tiszta, leírhatatlan dicsőségű tér van, ahonnan Isten hangja, mint sok víz zúgása, így szól: "Meglett". Jelenések 16:17.... FLB 182.2
"Az a hang megrázza az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, "amilyen nem volt, mióta emberek vannak a földön, ilyen hatalmas és ilyen nagy földrengés". Jelenések 16:18.... Az egész föld hullámzik és dagad, mint a tenger hullámai. A felszíne felszakad. Úgy tűnik, hogy az alapjai is meginognak.... FLB 182.3
"A sírok megnyílnak, és "sokan azok közül, akik a föld porában alszanak ... felébrednek, némelyek az örök életre, némelyek pedig a szégyenre és örök megvetésre". Dániel 12:2. Mindazok, akik a harmadik angyal üzenetének hitében haltak meg, megdicsőülve lépnek ki a sírból, hogy meghallják Isten békeszövetségét azokkal, akik megtartották törvényét. FLB 182.4
"Azok, akik a harmadik angyal üzenete alapján hitben haltak meg, megtartva a szombatot, kijöttek poros ágyukból. FLB 182.5
"Azok is, akik átszúrták őt" (Jelenések 1:7), azok, akik gúnyolták és kigúnyolták Krisztus haldokló kínjait, és az Ő igazságának és népének leghevesebb ellenzői, feltámadtak, hogy megpillantsák Őt az Ő dicsőségében, és lássák a hűséges és engedelmes embereknek kijáró dicsőséget..... FLB 182.6
"Isten hangja hallatszik a mennyből, amely kijelenti Jézus eljövetelének napját és óráját, és átadja népének az örök szövetséget. És amikor az áldás kimondatik azokra, akik Istent azzal tisztelték meg, hogy megtartották szombatjának szentjét, hatalmas győzelmi kiáltás hallatszik". FLB 182.7
Itt [Dániel 12:2, 3] egy vegyes sokaság, gonoszok és igazak - bolondok és bölcsek - feltámadását vetíti előre. Ez a feltámadás tehát nem az ezredforduló előtti "első feltámadás", sem a gonoszok ezredforduló utáni feltámadása (Jel 20:5, 6), hanem egy különleges feltámadás. Ha a bölcsek, akik sokakat az igazságra térítenek, e különleges feltámadásban a feltámadottak közé tartoznak, és ha úgy ragyognak, mint a csillagok örökkön-örökké, akkor ez a különleges feltámadás a próbaidőben történik.
Itt [Dániel 12: 1-3] azt mondják nekünk, hogy a bajok idején ezek feltámadnak, némelyek örökké élnek, némelyek pedig újra meghalnak.
Most már felfogtátok, hogy nemcsak a bajok ideje van a küszöbön, hanem még ez a különleges feltámadás is? Valóban látjátok, hogy a bajok idején, miközben az élő szentek megszabadulnak, ezek a halottak, akik "az örök életre" támadnak fel, szintén megszabadulnak a sírjukból? Felfogjátok-e, hogy ez a bajok ideje "az Úr nagy és rettenetes napján" van, azon a napon, amelyet a megígért Illés próféta hirdet? Tudjátok-e valójában, hogy az atyák és a gyermekek szívét egymás felé kell fordítania, nehogy az Úr "átokkal sújtsa a földet". Mal. 4:5, 6. Látjátok, hogy a próféta egy napon megjelenik, és mindent helyre tud állítani, mindent, ami a bűn miatt elveszett, még a Királyságot is? Tudod-e, hogy a Dániel 12. fejezetében szereplő feltámadás nem azonos az 1Thesszalonika és a Jelenések 20:5. fejezetében szereplő feltámadással?
Péntek - Október 21.
További tanulmányozásra
Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott. A gonoszok csodálattal szemlélték ezt a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel ismerték fel megváltásuk jeleit. Jelek és csodák gyorsan következtek. Mintha minden kijött volna természetes sorrendjéből. A folyók nem folytak tovább medrükben. Sűrű, sötét felhők tornyosultak s egymáshoz ütődtek. Csupán egyetlen világos hely volt, melyen dicsfény nyugodott, ahonnan Istennek szava sok vizek zúgásához és morajlásához hasonlóan hallatszott s megremegtette az eget és földet. Ezt hatalmas földrengés követte. A sírok megnyíltak s azok, akik hitben haltak el a harmadik angyali üzenet alatt, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a békének ama szövetségét, melyet Isten köt meg azokkal, akik parancsolatait megőrizték. {EW 285.1}