Várakozás a Kemencében
11. lecke, 3. Negyedév, 2022. Szeptember 3-9.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Szeptember 3.
Emlékszöveg:
"A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szelídség, jóság, hit." KJV - Galata 5:22.
És gyümölcsöt terem "béketűréssel". A nehézségtől és próbáktól senki sem mentes, aki elfogadja Isten Igéjét. Az igaz keresztény azonban nem nyugtalankodik, amikor megpróbáltatás éri; nem veszti el bizalmát, és nem csügged el. Jóllehet nem tudjuk hogyan alakulnak ügyeink, és nem énjük Isten intézkedéseinek célját, de ne dobjuk el bizodalmunkat! Gondoljunk az Úr jótéteményeire, gondunkat vessük reá, és várjuk türelemmel szabadítását! {COL 60.4}
Lelki életünk erősödik a küzdelemben. A helyesen viselt próbák szilárd jellemet és lelki értékeket alakítanak ki bennünk. A hit, szelídség és szeretet tökéletes gyümölcse sokszor viharfelhők és sötétség közepette érik a legjobban. {COL 61.1}
Vasárnap - Szeptember 4.
A Türelem Istene
Róma 15:4, 5; 5:3-5
Mire késztet minket a türelem?
A Zsidókhoz írt levél rendkívül világosan tárja elénk ezt az egyetlen célt, a keresztény futását az örök élet elnyeréséért: „...Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra.” (Zsid. 12:1–2) Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság – olyan terhek, akadályok, amelyeket a kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni pályáját az örök életért. Minden szokást vagy hajlamot, amely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön bármibe. Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelveit. Ha csak egyetlen bűnt is melengetünk, elegendő arra, hogy jellemünket lealjasítsa, és másokat félrevezessen. {AA 312.1}
A világnak ma nem prédikátorokra van szüksége, hanem olyan tanítókra, akik egyik kezükkel tanítani tudnak, a másikkal pedig a csákányt vagy a lapátot használják. A világnak sincs szüksége olyan emberekre, akik "horgásznak" Mózes és Áron tisztségére, de nagy szüksége van olyan emberekre, akik képesek parancsokat elfogadni és sikeresen véghezvinni, olyan emberekre, akik szembe mernek nézni az óriással, az oroszlánnal és a medvével, - olyan emberekre, akik "hősök merészelnek lenni Istenért", "csodálkozó emberek", olyan emberek, akiknek rendíthetetlen hitük és határtalan türelmük van, akik hiszik, hogy maga Isten kormányozza a hajót, és ezért nem lehet kudarc. A világnak bizonyára szüksége van olyan emberekre, mint Noé, Mózes, Dávid, Ezsdrás, Nehémiás, és Jób sokasága.
Hétfő - Szeptember 5.
Isten Időzítése Szerint
Róma 5:6; Galata 4:4
Mit mondanak nekünk a fenti szentírási szakaszok Isten időzítéséről?
Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! Kívánságaink és érdekeink olvadjanak bele az Ő akaratába! Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek magukban részünkre. Általuk lesz nyilvánvalóvá, hogy vajon hitünk őszinte és valódi-e; egyedül Isten szavára támaszkodik-e, vagy bizonytalan és ingatag - a körülmények függvénye. A hit gyakorlással erősödik. Engedjük, hogy a béketűrés elvégezze a maga tökéletes munkáját! Ne felejtsük el, hogy a Szentírás drága dolgokat ígér azoknak, akik az Úrra várnak. {MH 230.4}
Mivel semmit sem lehetett volna tenni, hogy megmentsük őseinket a szégyentől, az Úr hagyta, hogy a nemzetek megverjék népét, és szétszórják a négy szélre. Mindazonáltal meghagyta azt az ígéretet, hogy megvárja, amíg ők mint nép átesnek a tékozlás időszakán, amíg ők mint egyének felfedezik hibáikat, és lehetőséget adnak az Úrnak, hogy megmutassa kegyelmét irántuk. Azok, akik várnak rá, biztosan megkapják áldásait.
Kedd - Szeptember 6.
Dávid: A Várakozás Tanulsága
1Sámuel 16:1-13; 26:1-25
Miért utasítja el Dávid, hogy megölje Sault?
Ismét üzenetet küldtek Saulnak: "Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin" (1Sám 24:2-3). Dávid társaságában akkor csak hatszáz ember volt, Saul pedig háromezer főből álló hadsereggel vonult ki ellene. Isai fia és emberei egy elhagyatott barlangban várakoztak Isten utasítására, hogy mit is tegyenek. Saul sietve törtetett fel a hegyre. Ott félre kellett mennie, ezért elhagyta seregét és egyedül ment be éppen abba a barlangba, amelyben Dávid és emberei rejtőzködtek. Amikor Dávid emberei ezt észrevették, arra ösztönözték vezérüket, hogy ölje meg Sault. Azt a tényt, hogy a király most hatalmukban van, azzal magyarázták, hogy maga Isten adta kezükbe ellenségüket. Dávid is kísértésbe esett, hogy így nézze a dolgot, de lelkiismerete megszólalt és ezt mondta: "Ne illessétek az Úr felkentjét!" {PP 661.2}
Dávid emberei még mindig nem akarták Sault életben hagyni. Parancsnokukat Isten szavaira emlékeztették: "Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát" (1Sám 24:5). Lelkiismerete később bántotta ezért a cselekedetéért. {PP 661.3}
Akiket az Úr előléptet, azok mindig visszariadnak attól, hogy kitegyék magukat. Bár Dávidot például Sámuel felkentette Izrael királyává, mégsem próbálta meg elfoglalni a trónt. Ami azt illeti, még csak hírül sem adta a felemelkedését. Aztán még a Saul kezétől való halál kockázatát is vállalva még meg is védte őt. Mindebben a gyönyörű lovagiasságban Dávid az Isten Lelkétől született (ihletett) szeretetet, alázatot, szelídséget és igazságosságot mutatta meg. Az övé volt az a nyugodt, kedves, elnéző türelem, amely abból a biztos tudatból fakad, hogy Isten irányít. Tudván, hogy az Úr felkent őt királlyá, boldogan várta, amíg az Úr úgy látta jónak, hogy őt ültesse a trónra.
Szerda - Szeptember 7.
Illés: A Sietség Problémája
1Királyok 19:1-9
Milyen tanulságokat vonhatunk le Illés tapasztalataiból a fenti Szentírásból?
Azt gondolná az ember, hogy, miután Illés olyan rettenthetetlenül bátor volt és olyan tökéletesen győzött királyon, papokon és népen, többé már nem vehet erőt rajta a csüggedés, és senki nem tudja őt megfélemlíteni. De ő – aki Isten szerető gondoskodásának sok bizonyságát tapasztalta – nem volt mentes az emberi gyengeségektől és ebben a sötét órában hite és bátorsága elhagyta. Rémülten rezzent fel szendergéséből. Szakadt az eső. Mindenütt sötét volt, és Illés elfelejtve, hogy három évvel ezelőtt Isten olyan helyre vezette, ahol menedéket talált Jézabel gyűlölete és Akháb nyomozása elől, most megfutamodott, hogy mentse életét. Amikor eljutott Beersebába, „...legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre”. {PK 159.3}
Illésnek nem lett volna szabad a kötelesség helyéről elmenekülnie. Jézabel fenyegetésének hallatára oltalomért kellett volna fordulnia ahhoz, aki megbízta Jahve becsületének megvédésével. Azt kellett volna mondania a követnek, az Isten, akiben bízik, meg fogja oltalmazni a királyné gyűlöletével szemben. Tudnia kellett volna, hogy Isten nem hagyja el. Hiszen csak néhány óra telt el azóta, hogy látta Isten hatalma csodálatos megnyilatkozását. Ha ott marad, és Isten erejével, benne elrejtőzve, rendíthetetlenül kitart az igazság mellett, senki sem árthat neki. Az Úr megbünteti Jézabelt, és ez újabb csodálatos győzelmet jelent Illés számára. Ennek a királyra és a népre gyakorolt hatása nagy reformációt eredményezett volna.{PK 160.1}
Illés sokat várt a Kármelen végrehajtott csodától. Azt remélte, Isten hatalmának e megmutatkozása után Jézabelnek nem lesz többé befolyása Akhábra, és egész Izráelben rohamos reformáció megy végbe. Kármel hegyén egész nap étlen keményen dolgozott. Mégis – a fizikai megterhelés ellenére – nagyon bátor volt, amikor Akháb hintóját Jezréel kapujához vezette. {PK 160.2}
Attól az ellenhatástól, ami gyakran jár a nagy hit és fényes eredmények nyomában, Illés sem volt mentes. Attól félt, hogy nem lesz tartós a Kármelen elkezdődött reformáció, és erőt vett rajta a csüggedés. Korábban a Pisga csúcsáig emelkedett, most pedig lent volt a völgyben. Amíg a Mindenható ihlette, kiállta a hit legkeményebb próbáját. Most pedig, amikor elcsüggedt, elengedte Isten kezét. Jézabel fenyegetése csengett fülében, és úgy látszott, Sátán még mindig diadalmaskodik a gonosz asszony ármánykodása által. Illés végtelen magasra emelkedett, és a visszahatás rettenetes volt. Istent elfelejtve menekült. Addig ment, amíg egy kietlen pusztában nem találta magát – egyedül. Teljesen kimerülve ült le egy fenyőfa alá pihenni. Amint ott ült, kérte Istent, hadd haljon meg. „Elég most már, Uram! – mondta. Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” A keserű csalódástól összetört és minden emberlakta helytől messzire vetődött, menekülő, nem akart többé emberek szemébe nézni. Végül teljesen kimerülten elaludt.{PK 161.1}
Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük. {PK 162.1}
Csütörtök - Szeptember 8.
Tanuljunk meg Gyönyörködni az Úrban
Zsoltárok 37:1-11
Milyen tanácsot ad Dávid Isten népének a 37. zsoltárban?
Amikor Isten gondviselésében és irányításában vagy, soha ne mondd, hogy az ördög tette ezt vagy azt, függetlenül attól, hogy mi az, mert ő semmit sem tehet, csak ha megengedik neki, hogy megtegye. Mindig adjátok meg Istennek a dicsőséget.
Amikor a dolgok ma az ember akaratával és útjával ellentétesen mennek, a legtöbb keresztény az ördögnek adja a hitelt. Csak akkor adnak hitelt Istennek, amikor a dolgok az ő tetszésük szerint mennek! Bálám is boldog volt, amikor megnyílt előtte az út, hogy Bálákhoz menjen, de amikor az Úr angyala elzárta az utat, amelyen haladt, akkor Bálám, megvadult, mint a kutya, és megverte a szamarat.
Nem, semmi más, csak te magad nem tudod meghiúsítani Isten veled kapcsolatos terveit. Legyenek barátaid vagy ellenségeid, legyenek állatok vagy királyok, mindannyian akaratlanul vagy akarva-akaratlanul inkább a javadra, mint a károdra fognak dolgozni, ha Isten akaratát teljesíted. Milyen gazdag forrás a Mennyország! És ki ismeri ezt!
Emlékezz most arra, hogy bármi álljon is az utadba, legyen az a Vörös-tenger vagy a Jordán folyó, legyen az hegy vagy sivatag, éppen az lesz a te ugródeszkád.
Az ilyen az Úr igazsága, és ezt a saját igazságod árán is megkaphatod. Akkor az Úr útjait annyival magasabbnak fogod találni a tiédnél, mint ahogy az ég magasabb a földnél. Amikor ez megtörténik, akkor fogjátok csak megértően mondani: "Az Úr a mi igazságunk".
“Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!” Ézsa 26:3-6.
Péntek - Szeptember 9.
További Tanulmányozás
Dávidot Saullal az isteni gondviselés kötötte össze. A királyi udvarnál alkalma volt betekinteni a kormányzat ügyeibe, s így előkészülhetett a jövő nagy feladatára. Lehetősége volt megszerezni a nép bizalmát is. Saul ellenségeskedése következtében átélt bajok pedig arra voltak jók, hogy Istentől való függését soha el ne felejtse, hanem teljes szívvel bízzon benne. A Jonathánnal való barátságot is Isten Lelke lobbantotta lángra, hogy megóvja általa Izrael jövendő királyának életét. Ezekben a történésekben hajtotta végre az Úr kegyelmi szándékait, amelyeket Izrael népe és Dávid iránt táplált. {PP 649.3}