Szombat Délután - Január 8
Memória Szöveg:
“Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban.” Zsid 1:2-3.
Ez a szentírás feltárja, hogy Krisztus nemcsak a Megváltónk, hanem a Teremtőnk is; hogy nemcsak a mi világunkat, hanem minden más világot is Ő teremtett; és hogy Ő egy az Atyával. Ezért van az, hogy "Monda Isten (az Atya) (a Fiúnak): Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra." - 1Móz 1:26. És amíg a Kivonulás Mozgalom zajlott, addig "mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt." 1Kor 10:4.
"...Van egy személyes Isten, az Atya; van egy személyes Krisztus, a Fiú..." (Zsidókhoz írt levél 1:1-3). 1SM 293.1
Vasárnap - Január 9
Ezekben az utolsó napokban
4Mózes 24:14-19, Ézsaiás 2:2, 3
Bálám arra kényszerült, hogy megjósolja Krisztus születését és uralkodását. Mikor lesz az Ő uralkodása?
Valójában Bálám azt mondta Moáb királyának: "Mindent megtettem, hogy elnyerjem a kegyedet és megátkozzam Izraelt, de Isten győzedelmeskedett. Izrael győzött, te és én vesztettünk. És továbbá hadd mondjam el neked, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó napokban: Az, aki Izraelen uralkodni fog, mindenfelől megveri Moábot, és Izrael vitézül fog cselekedni."
Bálám így kényszerült arra, hogy megjósolja Krisztus születését és uralkodását, ami Izráelt arra késztette, hogy hősiesen küzdjön Moáb és a szomszédos népek ellen az utolsó időkben.
Krisztus az Ő (Királyság) Egyházán keresztül fog uralkodni az utolsó napokban. Ez a Királyság az Ő második eljövetelekor vagy az Ő második eljövetele előtt jön létre?
„.....egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” Dán 2:34, 35, 44, 45.
Mi töré le a képet? Nem az a kő, amelyről Dániel kinyilatkoztatja, hogy a helyreállított Isten Országát jelképezi? Azt a tényt is tartsuk szem előtt, hogy a képet csak azután üti meg a kő, hogy az (a kő) leszakada a hegyből, kéz érintése nélkül, és hogy azután megnő és betölti a földet, így viszont maga is heggyé lesz. Ennek az igazságnak a megvilágítására Ézsaiás próféta hozzáteszi:
„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde.” Ézsa 2:2-3.
Így ahogyan a kő, amelyet természetfeletti módon vágtak ki egy hegyből, természetfeletti módon egy másik heggyé változik, majd betölti az egész földet, az feltárja a prófécia történelemmé válásának folyamatát: hogy a kő (abban, hogy növekednie kell) az ország első gyümölcseinek jelképe; hogy a csecsemő ország a 144.000 "Isten szolgáival" kezdődik (Jel. 7:3); hogy következésképpen a laodiceai gyülekezet (mivel ez az utolsó, amelyben a búza és a konkoly keveredik, és ezért az, amelyben a búzát, a 144.000 első gyümölcsöt learatják) szükségszerűen az a hegy, amelyből a követ, az ország első gyümölcsét kivágják vagy kiveszik.
Továbbá, látható, hogy mivel "leszakada kéz érintése nélkül", emberi segítség nélkül, nyilvánvalóan rámutat arra a tényre, hogy az angyalok gyűjtik őket össze; hogy növekedésük, amint azt a kő növekedése mutatja, a második gyümölcsök minden nemzetből való összegyűjtésének eredménye, ami a hegy vagy királyság megtöltését eredményezi a földön; és hogy ez a természetfeletti munka, a kő kivágása, a 144.000, az ország magjának elkülönítése, az egyház megtisztulása.
Végül, mivel a kő, mint láttuk, "ezeknek a királyoknak" (a lábujjkirályoknak) a napjaiban szakada le nem pedig az ő napjaik után, és mivel a 144.000 "Isten szolgája" a Sion hegyén áll (Jel 14:1), ebből egyértelműen következik, hogy a kő királyságot kezdetben a Szentföldön állítják fel, amíg a lábujjkirályok még léteznek.
Kétségtelen tehát, hogy Isten 144.000 bűntelen szolgája (Jel 14:5), akik kezdetben Isten kormányát alkotják, azt a követ, amely letöre az állóképet, és amely később nagy heggyé válik, amely betölti az egész földet, közreműködik minden földi kormány végső megdöntésében. Következésképpen tehát, ki másról akkoriban az egész világon, sőt, ki másról, csakis rajtuk kívül, lehetett írni:
„...mert jelképes férfiak ezek... Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.” Zak 3:8, Jóél 2:2.
„És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban... Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.... Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtője és az ő örökségének botja, Seregek Ura az ő neve! Pőrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúzok össze veled, és országokat pusztítok el veled. És általad zúzom össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúzom össze a szekeret és a benne ülőt. És összezúzom általad férfit és asszonyt, és összezúzom általad a vénet és a gyermeket, és összezúzom általad az ifjat és a szűzet, És összezúzom általad a pásztort és nyáját, és összezúzom általad a szántóvetőt és az ő igamarháját, és összezúzom általad a hadnagyokat és a főembereket.” Mik 5:7, 9; Jer 51:19-23. KJV (Angol Biblia, ott minden a jővőre szól, nem a múltról).
Ki merné megkérdőjelezni, hogy a próféciában ez az a nép és ez az az egyház, amely befejezi a munkát - az egyetlen nép és az egyetlen egyház, amely a Lélek minden ajándékát birtokolja, a prófécia ajándékától kezdve a kormányzás ajándékáig és a csodák ajándékáig; hogy ezeket az ajándékokat azért kapják, hogy elérjék a koronázó munkájukat, és dicsőséggel világítsák be a földet (Jel. 1,2). 18:1), "hírdetvén az Isten országának ez az evangyéliomát majd az egész világon, bizonyságul minden népnek;" és ezáltal összegyűjtsék Isten népét, a második gyümölcsöt, a konkolymentes ("az én népem") népét Babilonból (Jel 18:4). Minden nemzetségből és ágazatból, és nyelvből és népből (akiket Babilon ural), "testvéreiket" a megtisztított egyházba (Ézs 66:19, 20), Isten földi királyságába, annak csecsemői helyreállításában.
A nép és Isten egyháza, valamint az "örökkévaló evangélium" diadalának e dicsőséges napját prófétai módon látva a régmúltban, az Ihletés ujjongva kijelentette:
„Nagy csodák történtek; betegek gyógyultak meg és a hívőket jelek és csodák követték. Isten volt ebben a műben, és minden egyes szent, aki szabadon és félelmet nem ismerve hallgatott lelkiismeretének meggyőződésére, egyesült azokkal, akik megtartották Isten minden parancsolatát. Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet.” Tapasztalatok és Látomások, 278 oldal.
„Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.” Jel 9:6
"...a kardok, amelyeket Isten népének megölésére emeltek fel, összetörtek és erőtlenül hullottak el, mint egy szalmaszál...." - " Tapasztalatok és Látomások ", 285. oldal.
Hétfő - Január 10
Isten a Fia Által Szólt Hozzánk
Zsidókhoz írt levél 1:1- 4:
How are God and Christ one and yet two distinct Persons?
„Isten Krisztus atyja, Krisztus Isten fia. Krisztus magas tisztséget nyert el: egyenlő lett az Atyával. Isten mindent megbeszél Fiával.” 8 Bizonyságtételek 268.3
„Jézus mondta a zsidóknak: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom… A Fiú semmit sem te-het magától, hanem, ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cse-lekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki.” (János 5:17–20) 8 Bizonyságtételek 268.4}
„Itt ismét az Atya és a Fiú személyisége tárul szemünk elé, mutatva a közöttük fönnálló egységet.” 8Bizonyságtételek 269.1
„Ezt az egységet Krisztus tanítványaiért mondott imája is kifejezi”. 8Bizonyságtételek 269.2
„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Átadtam nekik a dicsőséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szeretted őket, amint engem szerettél.” (János 17:20–23) 8Bizonyságtételek 269.3
„Csodálatos kijelentés! A Krisztus és tanítványai között fennálló egység nem pusztítja el sem Krisztus, sem a tanítványok egyéniségét. Szándékuk, gondolkodásuk, jellemük egy, de személyiségük nem. Isten és Krisztus is így egyek”. 8 Bizonyságtételek 269.4
„Az Atya és Fiú közti kapcsolat, és mindkettőjük személyisége kiviláglik ebből a szövegből is:” 8 Bizonyságtételek 269.5
“Thus speaketh Jehovah of hosts, saying, Behold, the man whose name is the Branch: And He shall grow up out of His place; And He shall build the temple of Jehovah;... And He shall bear the glory, And shall sit and rule upon His throne; And He shall be a priest upon His throne; And the counsel of peace shall be between Them both.” 8 Bizonyságtételek 269.6
Kedd - Január 11
"Ő Isten Dicsőségének Ragyogása"
Zsidókhoz írt levél 1:2-4
Isten dicsősége ragyogott Jézus arcán. Mikor fog ez a dicsőség felragyogni Isten népének arcán?
„Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szentlelkét, úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn Sinai hegyéről alájött.” Tapasztalatok és Látomások, 14.1 oldal.
Ézsa 60:1 „Kelj fel, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” KJV
Ki mondhatja őszintén, hogy a mi fényünk nem jött el, hogy a mi üzenetünk nem időszerű Igazság? Biztos vagyok benne, hogy senki, aki kapcsolatban áll vele. Az ihletés tehát arra hívja Isten népét, a felekezetet, velünk együtt, hogy felkeljen és ragyogjon. A "ragyogás" szót kell tanulmányoznunk a következőkben, hogy tudjuk, mit várnak el tőlünk.
Egy fekete, piszkos tárgy soha nem tükröz, minden fényt magába szív. A Hold azért ragyog, mert a felszíne fehér anyagból van. Ha fekete anyagból lenne, akkor semmilyen fényt nem tudna visszaverni. Ugyanez igaz a lelki világosságra is: Ha vágyunk arra, hogy ragyogjunk, akkor most fel kell kelnünk, és meg kell tisztulnunk, le kell vetnünk fekete, piszkos ruháinkat - aktívan részt kell vennünk ebben a megújulásban és reformációban a Szentlélek felügyelete alatt. Fel kell hagyni az ostobasággal, a fanatizmussal és a közömbösséggel, és az isteni gondolkodást a gyakorlatba kell ültetni, így parancsolja az Úr:
„Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.” Ézsa 55:7-11.
Meg kell tisztítanunk a gondolatainkat, a szokásainkat, a testünket, a ruháinkat, az otthonunkat kívül-belül. A tisztaság istenfélelem; Isten kormányzása törvény és rend, békesség és igazságosság, öröm és elégedettség. Ezért Isten Lelke által kell csiszolódnunk, teljesen keresztényeknek kell lennünk, ha "ragyogni" akarunk, ha valaha is Isten Igéjét akarjuk visszatükrözni azoknak, akik sötétségben ülnek. Ha gondoskodtál mindarról, amit az üzenet tanít, akkor legfőbb kötelességedként és isteni kiváltságodként fogadd el azt, amit az Ihletés mond: „Kelj fel, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” KJV. Azok, akik most sötét tárgyként ülnek, fényt fogyasztva maguknak, most meg kell ragadják a lehetőséget, és üdvözölniük kell a kiváltságot. A mai nap a ti lehetőségetek.
Ézsa 60:2: „Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”
Az "ímé" szó arra utal, hogy ha odanézel, láthatod a sötétség jeleit, amelyek már ott lebegnek körülötted. A "nagy sötétség" azt jelenti, hogy az emberek teljesen tanácstalanok lesznek, hogy merre forduljanak, hogy teljesen összezavarodnak és tanácstalanok lesznek. Most itt a lehetőség, hogy válaszoljunk az Úr hívására, és felkészüljünk a helyzetre. Most kell teljes mértékben felismernünk, hogy valójában arra vagyunk elhívva, hogy a felekezet, és végső soron a világ számára világosság legyünk. Valóban csodálatos, hogy mi vagyunk a kiválasztottak a világ nagy tömegei közül! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elszalasszuk ezt a kiváltságot. Cselekedjetek most.
Ézsa 60:3: „És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”
Most mi vagyunk a világ leghomályosabb népe, de már itt van az a nap, amikor a legjobban fognak ismerni minket. Itt van az a biztos ígéret, hogy ha most felkelünk a leülésből, és erőfeszítéseket teszünk, hogy elérjük Isten számunkra kitűzött célját, akkor az eredmény az lesz, hogy a pogányok a mi világosságunkhoz, a királyok pedig a mi felemelkedésünk fényességéhez fognak járulni. Ez az elfogadható nap számotokra.
Ézsa 60:4: „Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.”
Még most is, ha felemeljük lelki szemeinket, mondja az Úr, látni fogjuk, hogy már minden készen áll. A hívás, az idők jeleivel együtt túlságosan egyértelmű ahhoz, hogy azt higgyük, hogy a nap még messze van. Az ebben az üzenetben szereplő fiaink és leányaink hamarosan összegyűlnek hozzánk a föld végéről.
Ézsa 60:5: „Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.”
Amikor ez bekövetkezik, akkor a maradék világosan látni fogja, és hozzád fordul, a pogányok gazdagságának bősége átkerül hozzájuk.
Ézsa 60:6-9: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúcaikhoz. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.”
A hitben élő fiaink és leányaink viharként érkeznek majd a levegőben és a tengeren. Jönni fognak, mert az Úr megdicsőíti az egész népét. A hívás: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:" (Jel 18,4), a pogányok gazdagságával együtt valóban "nagy sokaságot”, fog kihozni „amelyet senki meg nem számlálhatott." Jel 7:9.
Szerda - Január 12
Aki Által Teremtette a Világmindenséget
Ézsaiás 44:24, Ézsaiás 45:18, Nehémiás 9:6.
Bár az Ószövetség Istenre mint Teremtőre mutat rá, Krisztus teremtette a világegyetemet, beleértve a mi világunkat és annak természetét is. Hogyan tehetünk különbséget a természet és a természet Istene között?
A Zsidókhoz írt levél 1:1, 2 feltárja, hogy Krisztus nemcsak a Megváltónk, hanem a Teremtőnk is; hogy nemcsak a mi világunkat, hanem minden más világot is Ő teremtett; és hogy Ő egy az Atyával. Ezért van az, hogy "Monda Isten (az Atya) (a Fiúnak): Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra." - 1Móz 1:26. És amíg a Kivonulás Mozgalom zajlott, addig "mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt." 1Kor 10:4.
„Akiknek igaz ismeretük van Istenről, azok nem válnak olyannyira az anyagi törvények és a természet működésének rabjaivá, hogy ne vegyék észre vagy ne akarják elismerni Isten folyamatos munkálkodását a természetben. A természet nem azonos Istennel és soha nem is volt az. A természet maga - noha szava bizonyságot tesz Istenről - nem Isten. Mindössze arról van szó, hogy a teremtés munkájaként tanúságot tesz Isten hatalmáról. A természet szerzője a Szentháromság. A természet világának nincs önmagában való hatalma, csak az, amivel Isten ruházza fel. Az Atya személyes Isten, a Fiú pedig személyes Krisztus. "Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban." (Zsid 1:1-3). 1 Szemelvények, 293.1 oldal.
„A zsoltárszerző ezt írja: "Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést" (Zsolt 19:2-3). Némelyek úgy vélik, hogy a természet világának nagyszerű dolgai azonosak Istennel. De ez nem így van. Az égen látható csodák nem tesznek mást, mint végzik kijelölt feladatukat. Isten irányítja őket. Mindennek teremtője és felügyelője Isten, aki fenntartja a teremtett világ dolgait. Ugyanaz a kéz, mely egyensúlyban tartja a hegyeket, titokzatos pályákon vezeti a világokat a nap körül”.1 Szemelvények 293.2
Csütörtök - Január 13
Ma Szűltelek Téged
Zsidókhoz írt levél 1:5
Hogyan lehetséges, hogy Krisztus Isten Fia és mégis Isten?
„Ezután így folytatta: „És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust; mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek téged. Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy, hogy az nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait”. „Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.” (Ap. csel. 13:32–37) Apostolok Története, 172.1}
„A Szentírás világosan jelzi, milyen kapcsolat van Isten és Krisztus között, és éppen ilyen világosan mutatja be személyiségüket és egyéniségüket.” A Nagy Orvos Lábnyomán, 421.2 oldal.
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időben szólott nékünk Fia által..., aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül.” A Nagy Orvos Lábnyomán, 421.3 oldal.
„Én Fiam vagy te, Én ma szültelek téged? A Nagy Orvos Lábnyomán, 421.4 oldal
És ujból, A Nagy Orvos Lábnyomán, 421.6 „Én leszek néki Atyja, És ő lesz nékem Fiam” Zsid 1:1–5”. A Nagy Orvos Lábnyomán, 421.6 oldal
Péntek - Január 14
További Tanulmányok
„Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.” A Nagy Orvos Lábnyomán, 422.2 oldal