Véget Nem Érő Imádat

12. Lecke, 1. Negyedév 2024. Március 16-22, 1. Negyedév.

img rest_in_christ
Ossza meg ezt a leckét
Download Pdf

Szombat Délután, Március 16.

Emlékszöveg:

"Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!” Zsoltárok 104:33


A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni. {MH 100.3}

Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta. {MH 100.4} 

Vasárnap, Március 17.

Felemelt Kézzel A Szenthelyen


Olvassátok el a 134. zsoltárt. Hol van itt felajánlott istentisztelet? Mi az eredménye az Úr imádásának? Hogyan ábrázolja az imádókat a Zsoltárok 18:1; Zsoltárok 36:1; Zsoltárok 113:1; Zsoltárok 134:1, 2; és Zsoltárok 135:1, 2?

"Az egész ég örül annak a gyenge, hibás emberi léleknek, aki átadja magát Jézusnak, és tiszta életet él. Akik sokat győznek, Jézust a legjobban szeretik, és Krisztus mellé kerülnek, a nagy fehér trón mellé, a belső körbe; igen, nagy megtiszteltetésben részesülnek. "Még Szárdiszban is van néhány neved, akik nem szennyezték be ruhájukat, és ők fehérben fognak velem járni, mert méltók rá. Aki győz, az fehér ruhába öltözik, és nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből, hanem megvallom a nevét az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt". [Jelenések 3:4, 5.] 11LtMs, Lt 37, 1896, 37. bek. 16

Minden pillanat rendkívül értékes. Nem hanyagolhatjuk el nagy veszteség nélkül a világosságban való járás értékes lehetőségét. Ha elmulasztottuk, hogy kezünket Krisztus kezébe helyezzük, állandóan a megtévesztés veszélyének vagyunk kitéve. Hamis ösvényekre fognak vezetni bennünket a csábító szellemek, akik nem az igazság szeretetét kapták, hanem Krisztustól elfordulva erős téveszmék által megvakultak, hogy hazugságot higgyenek és cselekedjenek. 11LtMs, Lt 37, 1896, 37. bek. 17

A názáreti Jézus Krisztus nevében legyetek erősek Krisztus kegyelmében; tudjátok, hogy Ő szeret titeket, és állandó hatékonyság lesz számotokra. Emeljétek fel hangotokat dicséretre és hálára Istennek. "Íme, áldjátok az Urat, az Úr minden szolgája, akik éjjelente az Úr házában álltok. Emeljétek fel kezeiteket a szentélyben, és áldjátok az Urat. Az Úr, aki teremtette az eget és a földet, áldjon meg téged a Sionról." [Zsoltárok 134:1-3.] 11LtMs, Lt 37, 1896, 37. bek. 18

"...A gonoszok zúgolódásával és panaszkodásával szöges ellentétben Isten szolgái ezt éneklik: "Dicsérni foglak téged teljes szívemből, az istenek előtt dicséretet zengek neked. Imádkozom szent templomod felé, és dicsőítem nevedet a te szeretetedért és igazságodért; mert minden neved fölé magasztaltad igédet. Azon a napon, amikor kiáltottam, te válaszoltál nekem, és megerősítettél engem, hogy erősséget adj lelkemnek. Dicsérnek téged, Uram, a föld minden királyai, ha meghallják szád szavát. Igen, énekelni fognak az Úr útjain, mert nagy az Úr dicsősége. Ha magas is az Úr, mégis tiszteli az alázatosokat, de a kevélyeket messziről ismeri. Akkor ne dédelgessük a büszkeség vagy önhittség látszatát, mert az kiszorítja Jézust a szívből, és a vákuumot a Sátán tulajdonságaival tölti ki...". RH 1891. augusztus 4., par. 12

Hétfő, Március 18.

Új Ének Az Úrnak


Olvassátok el a Zsoltárok 33:3, 40:3, 96:1, 98:1, 144:9 és 149:1 verseket. Mi a közös motívum ezekben a szövegekben?

"Ha a dicséret az igazaknak kedves, miért ne dicsérnénk az Urat a gyülekezeteinkben? Nem lenne-e jó, ha a hallgatagok a dicséret szavaival törnék fel az ajkukat elzáró pecsétet? A divat, a szokás azt mondja: Hallgassatok! De a hallgatással elfeledkezünk Istenről és az Ő irántunk való irgalmasságáról. Nem kellene-e visszatérnünk Istenünkhöz, bűnbánatot tartva visszaesésünk miatt, és megtanulnunk egyre inkább dicsérni Őt?" 17LtMs, Ms 116, 1902, bek. 52

"Kapjuk el a dicséret és a hálaadás szellemét. Felejtsük el saját nehézségeinket és gondjainkat, dicsérjük Istent a bűntől való szabadulásért és a lehetőségért, hogy az Ő nevének dicsőségére élhetünk." 17LtMs, Ms 116, 1902, bek. 54

"Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Azt kívánja, hogy új éneket tegyen ajkunkra, mégpedig Istenünk dicséretét. Azt akarja, hogy higgyük, hogy Ő megbocsátja bűneinket és elveszi igazságtalanságunkat. Azt akarja, hogy szívünkben dallamot zengjünk neki...." ML 174.2

Olvassa el az Ézsaiás 42:10-12, a Jelenések 5:9 és a Jelenések 14:3 verseit. Mire következtethetünk az "új énekről" ezekből a bibliai szövegekből?

A trón a kristálytengerre néz, amely az Istentől rásugárzó dicsőségben mintha tűzben égő üvegből lenne. A tengeren sorakoznak fel azok, akik diadalmaskodtak „a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán”. A száznegyvennégyezer a Báránnyal a Sion-hegyén áll, kezükben az „Istennek hárfái”, és a „hárfások szava”, „akik az ő hárfájukkal hárfáznak”, olyan, mint a sok víz zúgása és nagy mennydörgés hangja. A trón előtt „új éneket” énekelnek, amelyet a száznegyvennégyezren kívül senki más nem tanulhat meg. Ez Mózes éneke és a Bárányé – a szabadulás éneke. Ezt az éneket csak a száznegyvennégyezer tudja megtanulni, mert ez tapasztalatuk éneke – olyan tapasztalaté, amilyen senki másnak soha nem volt. „Ezek azok, akik követik a Bárányt valahová megy.” Krisztus a földről, az élők közül ragadta el őket, és ők „Istennek és a Báránynak zsengéi” (Jel. 15:2–3; 14:1–5).

Kedd, Március 19.

Uram, Ki Tartózkodhat Sátradban?


Olvasd el a 15. zsoltárt. Kik azok, akik méltók arra, hogy Isten jelenlétében imádkozzanak?

"Mindig kedves, udvarias, mindig az elnyomottak pártját fogta, akár zsidó, akár pogány volt, Krisztus mindenki által szeretett. Tökéletes életével és jellemével válaszolt a tizenötödik zsoltárban feltett kérdésre: "Uram, ki lakik majd a te hajlékodban, ki lakik majd a te szent hegyedben? Aki egyenesen jár, és igazságot cselekszik, és igazat szól szívében". Gyermekkorában és ifjúkorában az Ő életútja olyan volt, hogy amikor tanítói munkával foglalkozott, ezt mondhatta tanítványainak: "Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradtam az ő szeretetében." Ez a tanítványok számára a következő: "Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben. FE 402.1

"Ahogy Krisztus egyre idősebb lett, a gyermekkorában megkezdett munkája folytatódott, és Ő tovább növekedett bölcsességben, valamint Isten és az emberek kegyében. Nem vette pártfogásába saját családját pusztán azért, mert természetes kötelékek fűzték hozzá; nem akart egyetlen olyan esetben sem kiállni az ügyük mellett, amikor igazságtalanságot vagy rosszat követtek el; de mindig azt igazolta, amiről tudta, hogy az igazság." Ez az igazság. FE 402.2

Olvassuk el a Zsoltárok 24:3-6-ot és a Zsoltárok 101:1-3-at. Mit jelent szentnek lenni?

"A belső romlottsággal és a külső kísértésekkel vívott harcban még a bölcs és hatalmas Salamon is győzedelmeskedett. Nem biztonságos megengedni a legkisebb eltérést sem a legszigorúbb tisztességtől. 'Tartózkodjatok a gonoszság minden látszatától. Emlékezzetek Salamonra. Sok nép között nem volt hozzá hasonló, Istene által szeretett király. Ő elbukott. Eltávolodott Istentől, és a buja szenvedélyeknek engedve megromlott. Ez a korszak uralkodó bűne, és a fejlődése félelmetes. Csak a tiszták és alázatosak lakhatnak az ő jelenlétében. 'Ki fog felmenni az Úr hegyére, és ki fog megállni az ő szent helyén? Akinek tiszta keze és tiszta szíve van, aki nem emelte fel lelkét hiúságra, és nem esküdött csalárdul."" 1SP 396.2

Különösen hasznára válik ez az olcsó regények és novelláskötetek olvasására kapott fiataloknak. Ifjú férfiak és nők, azt az irodalmat olvassátok, mely valódi tudást nyújt, s az egész család segítségére lesz. Mondjátok szilárdan: Nem töltök drága perceket annak olvasásával, ami haszontalan, s alkalmatlanná tesz mások szolgálatára. Arra szentelem időmet és gondolataimat, hogy Isten szolgálatára váljak alkalmassá. Szemem bezárom a komolytalan és bűnös dolgok előtt. Fülem Istené, nem fogom hát hallgatni az ellenség ravasz érvelését. Hangomat sem vetem alá olyan akaratnak, mely nem áll a Szentlélek hatása alatt. Testem a Szentlélek temploma, s lényem minden erejét a méltó időtöltésnek szentelem. {7T 64.1} 

Szerda, Március 20.

Hirdetni az Úr dicsőségét A Népek Között


Olvassátok el a 96. zsoltárt. Az istentisztelet milyen sokrétű aspektusait említi ez a zsoltár?

Térjetek vissza az Úrhoz, reménységnek foglyai. Keressetek erőt az élő Istennél. Higgyetek rendíthetetlenül, alázatosan Isten hatalmában és készségében, hogy megmentsen. Krisztustól az üdvösség élő folyama árad. Ő az élet forrása, Ő minden hatalom kútfeje. Mikor hittel ragadjuk meg erejét, még a legreménytelenebb, a legcsüggesztőbb kilátást is csodálatosan meg tudja változtatni. Nevének dicsőségéért megteszi ezt. {8T 12.1}

Isten fölhívja benne hívő hűségeseit, hogy öntsenek bátorságot a hitetlenkedőkbe és reményvesztettekbe. Segítsen minket az Úr, hogy segíteni tudjuk egymást, s életerős hitünkkel igazoljuk Őt. {8T 12.2}

"Tűzzel és kardjával perel az Úr minden testtel, és az Úr megöltjei sokan lesznek...., és elküldöm azokat, akik közülük megmenekülnek a nemzetekhez...., és ők hirdetik majd dicsőségemet a pogányok között...., és elhozzák minden testvéreteket... az én szent hegyemre, Jeruzsálembe, mondja az Úr, mint ahogy Izrael fiai tiszta edényben viszik az áldozatot az Úr házába." Ézs 66:16, 19, 20.

Tehát az igazság "utolsó esője" és a Lélek erejének "kiáradása" közötti időben lesz egy megpecsételt, felszentelt szám, akik az "Úr megöltjei" közül fognak kikerülni. Más szavakkal, az első termés betakarításakor, amikor az összes bűnös kivonul a gyülekezetből, és az igazak magukra maradnak, mint a 120 tanítvány a felső szobában, akkor és csak akkor tudja az Úr végre kiárasztani Szellemének erejét mindenkire, hogy mindenki (az összes "elmenekült") prófétálni, álmokat álmodni és látomásokat látni fog.

"És lészen, hogy aki megmarad a Sionon, és aki Jeruzsálemben marad, szentnek neveztetik, mindazok, akik Jeruzsálemben az élők között meg vannak írva: Amikor az Úr lemossa Sion leányainak szennyét, és megtisztítja Jeruzsálem vérét annak közepéből az ítélet és az égetés szelleme által. És teremt az Úr a Sion hegyének minden lakhelyére és gyülekezeteire felhőt és füstöt nappal, és lángoló tűz fényét éjjel; mert minden dicsőségen védelem lesz. És lesz hajlék árnyéknak nappal a hőség elől, és menedékhelynek, és fedezéknek a vihar és az eső elől." Ézs. 4:3-6.

Csak a gyülekezet e nagy tisztulása után (amelyet Ezékiel kilencedik fejezetében is leírtak) lesz a maradék felszerelve arra, hogy az Igazság teljesen lángoló, meggyújtott fáklyáját elvihesse az egész pogány világba. A Sionból akkor fog kikerülni a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava. A munka akkor fejeződik be, "igazságban rövidül meg", és az Úr akkor jelenik meg dicsőségben - minden szem számára láthatóan (Jel 1:7). 

Csütörtök, Március 21.

Amikor Isten Nem Veszi Örömmel Az Áldozatot.


Olvasd el a Zsoltárok 40:6-7, 50:7-23 és 51:16-19 verseit. Milyen fontos kérdéssel foglalkoznak ezek a szövegek? Hogyan kísértik meg az igazakat? Miért nem örül Isten az áldozatoknak, amelyeket az Igében előírt (2Mózes 20:24)?

A törvény áthágása volt az, ami bűnhöz, bánathoz és halálhoz vezetett. A Sátán kijelentette, hogy bebizonyítja az Isten által teremtett világoknak és a mennyei értelmeknek, hogy lehetetlen megtartani Isten törvényét. Amikor Ádám engedett az ellenség kísértésének, és leesett a magas és szent rangjáról, Sátán és az angyalai ujjongtak. De Isten trónjáról egy hang hallatszott, amely titokzatos szavakat mondott. "Áldozatot és áldozatot nem kívántál; fülemet megnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot nem követeltél. Akkor azt mondtam: Íme, én jövök; a könyv kötetében meg van írva rólam: Örömmel teszem a te akaratodat, én Istenem; igen, a te törvényed van a szívemben." Amikor az ember elbukott, Krisztus bejelentette szándékát, hogy az ember helyettesévé és kezesévé válik. Ki volt Ő? Ézsaiás mondja Róla: "Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a kormányzat az ő vállán lesz, és az ő neve lesz: Csodálatos, Tanácsadó, Hatalmas Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme". János mondja róla: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ugyanaz volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne volt az élet; és az élet volt az emberek világossága..... És az Ige testté lett, és közöttünk lakott (és láttuk az Ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atyától egyszülötté), teljes kegyelemmel és igazsággal." RH 1901. szeptember 3., par. 3

"Az állandó segítség nélkül, amely csak Istentől származik, még azok is, akiket a legkiválóbb hívőknek tartanak, veszélyben vannak, hogy beleesnek azokba a bűnökbe, amelyeket a Sátán készített Isten meggyalázására. Tartsátok szem előtt mindazok, akik hívőnek vallják magukat, hogy csak akkor vagytok alkalmasak arra, hogy a bűnösöket bűnbánatra és megtérésre vezessétek, ha megvan bennetek az a hit, amely a szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket, csak akkor vagytok alkalmasak arra, hogy a bűnösöket bűnbánatra és megtérésre vezessétek, ha megvan bennetek Krisztus üdvösségének öröme a szívetekben. Az igazi hívő, aki nemcsak elfogadja az igazságot, hanem hiszi és gyakorolja is az igazságot, aki nem elégszik meg, ha nincs vele együtt Isten jelenléte, az a jóra való erő a világban." 16LtMs, Lt 79, 1901, par. 21

"Bűneinket megbánva nem kell cellába vonulnunk, mint Luther tette, és bűnünk büntetéseként megostorozni magunkat, azt gondolva, hogy ezzel elnyerjük Isten kegyelmét. A kérdést a próféta így teszi fel: 'Mivel járuljak az Úr elé, és hajoljak meg a magas Isten előtt, égőáldozatokkal, egyéves borjakkal járuljak-e eléje? Tetszenek-e az Úrnak ezernyi kosok, vagy tízezernyi olajfolyó, adjam-e elsőszülöttemet vétkemért, testem gyümölcsét lelkem bűnéért? Megmutatta neked, ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr, ha nem azt, hogy igazságosan cselekedj, és szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel?" Azt mondja az Írás: "A megtört és megtört szívet, Isten, nem veted meg". "De erre az emberre nézek, arra, aki szegény és megtört lelkű, és reszket az én szavamra. 'Az Úr közel van azokhoz, akiknek megtört a szívük, és megmenti azokat, akiknek megtört a lelkük. 'Nem kívánsz áldozatot, különben adnék; nem gyönyörködsz az égőáldozatban. Isten áldozata a megtört lélek; a megtört és megtört szívet, Istenem, nem veted meg.' 'Mert így szól a magas és magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, akinek neve Szent: Én lakom a magasban és szent helyen, azzal is, aki megtört és alázatos lelkű, hogy az alázatosok lelkét felüdítsem, és a megtörtek szívét felüdítsem."" ST 1892. augusztus 8., par. 1

Péntek, Március 22.

További Tanulmányozásra

"Meg kell halnod önmagadnak, keresztre kell feszítened a testet, a hajlamokkal és a vágyakkal együtt. Nem kell módokat és módszereket kitalálnotok, hogy saját keresztre feszítéseteket véghezvigyétek; az önmagatok által okozott vezeklések nem használnak, és értéktelennek fognak bizonyulni, amikor a próba rátok szakad. Szívünket át kell adnunk Istennek, hogy ő megújítson és megszenteljen minket, és alkalmassá tegyen bennünket mennyei udvarára. Nem kell várnunk valamilyen különleges időpontra, hanem ma kell átadnunk magunkat neki, megtagadva, hogy a bűn szolgái legyünk. Azt képzeled, hogy a saját emberi erődből, apránként el tudod hagyni a bűnt? Ezt nem teheted; Jézust bűnösként kezelték, amikor felvette a bűnös test hasonlatosságát, hogy a bűnöst igazként kezeljék. Az Atya úgy szeret minket, akik hiszünk Krisztusban, ahogyan egyszülött Fiát szereti. Így hit által megragadhatjuk Krisztus igazságosságát, és Megváltónk megment minket minden bűntől. A megtért lélek gyűlölni fogja azt, amit Krisztus gyűlöl, és szeretni fogja azt, amit Krisztus szeret. Vajon halálával és szenvedésével nem gondoskodott-e a bűntől való megtisztulásodról? Jézus vérét kell venned, és hittel kell a szívedre kenned; mert egyedül ez tehet téged fehérebbé a hófehérnél. De te azt mondod: "Minden bálványom feladása összetöri a szívemet". Erre van szükség. Amikor mindent feladsz Istenért, sziklára zuhansz és összetörsz. Késedelem nélkül adj fel mindent érte, mert ha nem törsz meg, akkor értéktelen vagy. ST 1892. augusztus 8., par. 2

"Miért várjunk tovább? Miért ne fogadnád Istent a szaván, és mondanád: "Átadom magam neked; ez minden, amit megtehetek". Ha a Sátán jön, hogy árnyékot vessen közéd és Isten közé, bűnnel vádoljon, arra csábítson, hogy ne bízz Istenben, és kételkedj kegyelmében, mondd: "Nem engedhetem, hogy gyengeségem közém és Isten közé álljon; mert ő az én erőm. Bűneim, amelyek sokrétűek, Jézusra, az én isteni áldozatomra hárulnak". A Sátán a bűn alföldjén akar tartani téged, de nem fogod elhatározni, hogy szabadulni akarsz? Nem fogjátok-e azt mondani: "- ST 1892. augusztus 8., 1892. évi ST 8. par. 3