Isten Uralkodik

3. Lecke, 1. Negyedév 2024. Január 13-19., 1. Negyedév.

img rest_in_christ
Ossza meg ezt a leckét
Download Pdf

Szombat Délután, Január 13.

Emlékszöveg:

"Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.” Zsoltár 93:1


"Isten erejéből élünk. Egyetlen szavával elveheti tőlünk a leheletet, amely életet tart a testünkben. Mégis ezrek és ezrek, bár Isten türelme tartja őket életben, szellemi és testi erejüket Teremtőjük ellen használják, és ezt úgy teszik, mintha büszkék lennének rá. Az ellenség soraihoz csatlakozva, az Ő tanítása alá helyezik magukat, hogy megtanulják, hogyan győzzék le Isten terveit, és a legmagasabb szintre emeljék az ellene való lázadásukat. 18LtMs, Ms 131, 1903, bek. 10 (Ellen G. White)

"Ahogy a Jelenések könyvét olvasom, csodálkozom, hogy még sokan nem tanulmányozzák azt a csodálatos útmutatást, amelyet Jánosnak adott Patmosz szigetén. Figyeljük meg az első fejezetben Krisztusról adott leírást. Az apostol azt mondja: 18LtMs, Ms 131, 1903, 1903, par. 11

"Lélekben voltam az Úr napján, és hallottam magam mögött egy nagy hangot, mint egy trombitaszót, amely így szólt: Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó; és: Amit látsz, írd meg egy könyvbe, és küldd el a hét gyülekezetnek, amelyek Ázsiában vannak: Efézusnak, Szmirnának, Pergámosznak, Thiatirának, Szárdisznak, Filadelfiának és Laodíciának." 18LtMs, Ms 131, 1903, par. 12

"Az Úr uralkodik; fenséggel van felöltözve; az Úr erővel van felöltözve, amellyel felövezte magát; a világ is meg van szilárdítva, hogy nem lehet megingatni. A Te trónod ősidők óta áll; Te vagy örökkévalóságtól fogva. Felemelkedtek az árvizek, Uram; az árvizek felemelték szavukat; az árvizek felemelik hullámaikat. Az Úr a magasságban hatalmasabb sok víz zúgásánál, igen, a tenger hatalmas hullámainál. Bizonyságaid nagyon biztosak; szentség lesz a Te házad, Uram, örökké."" [Zsoltárok 93:1-5.] 18LtMs, Ms 131, 1903, par. 21

Vasárnap, Január 14.

Az Úr teremtett minket.


Olvassuk el a 8. zsoltárt és a 100. zsoltárt. Hogyan ábrázolják Istent és az embereket ezek a zsoltárok? Mit árulnak el ezek a zsoltárok Isten jelleméről?

Isten, aki mindent szépnek s gyönyörködtetőnek teremtett, amin csak megnyugszik a szem, nagyon szereti a szépet. Ő mutatja meg, hogyan értékeljétek a valódi szépséget. Isten előtt a rejtett belső ember értékes, a zavartalan szelídség és lelki nyugalom ékessége. Törekedjünk hát buzgón, hogy elérjük, ami értékesebb Isten előtt, mint a költséges öltözék, a gyöngyök, vagy az arany! A belső ékesség, a szelídség kegyessége, a mennyei angyalokkal összhangban álló lelki nyugalom nem csökkenti a jellem valódi méltóságát, s e világon sem tesz bennünket kevésbé vonzóvá. {3T 376.4 (Ellen G. White)}

A tiszta és szeplőtlen vallásosság nemessé változtatja birtokosát. Az igazi keresztényben mindig fellelhető a kifejezett derű, Istenbe vetett szent, örömteljes bizalom, a gondviselés iránti alávetettség, mely felüdíti a lelket. A keresztény minden elnyert jóban Isten szeretetét és gondoskodását látja. A természet adományai méltók, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Ha szemügyre vesszük környezetünk természetes szépségét, gondolataink felemelkednek a természet Alkotójához, aki minden szépséget teremtett. Isten művei szólnak érzékeinkhez, dicsőítik az Úr hatalmát s bölcsességét. Minden teremtett dolognak megvan a maga varázsa, bája, mely felkelti Isten gyermekének érdeklődését, s arra neveli, hogy többre becsülje Isten szeretetének e becses bizonyítékait, mint az ember alkotásait.{3T 377.1}

"A helyes cselekedetekért járó rendkívüli jutalom, a mennyország élvezete, az angyalok társasága, az Istennel és Fiával való közösség és szeretet, minden erőnk felemelése és kiterjesztése az örökkévalóságon át - vajon nem hatalmas ösztönzők és bátorítások ezek, amelyek arra sarkallnak bennünket, hogy szívünk szeretetteljes szolgálatát nyújtsuk Teremtőnknek és Megváltónknak?" SC 21.3 (Ellen G. White)

Az ember testi, lelki és szellemi képességeit Istentől kapta azért, hogy azokat helyesen alkalmazva elérhesse a tökéletesség lehető legmagasabb fokát. Természetesen egyoldalú, önző képzéssel a tökéletesség nem érhető el. Mert Isten jelleme - akinek képére teremtettünk - a szeretet és jóakarat. A tőle nyert képességek és tulajdonságok mindegyikét nevének dicsőségére és embertársaink nemesbítésére kell felhasználnunk. És így munkálkodva találjuk meg képességeinknek megfelelő - nemes, boldog - feladatot. {PP 595.3 - Ellen G. White} 

Hétfő, Január 15.

Uralkodik Az Úr


Olvassuk el a 97. zsoltárt. Mi jellemzi az Úr uralkodását? (Zsoltárok 97:2, 10). Mi az Ő uralkodásának területe? (Zsoltárok 97:1, 5, 9).

"Az előtt, aki az egekben uralkodik, a múlt és a jövő titkai egyformán kitárulnak, és Isten a bűn által okozott nyomorúságon, sötétségen és romláson túl látja szeretetének és áldásainak tervét. Bár felhők és sötétség veszik körül Őt, de az igazságosság és az ítélet az Ő trónjának alapja.... A megváltás terve által még az ember megváltásánál és a föld megváltásánál is nagyobb célt kell megvalósítani. Isten jellemének Krisztusban való kinyilatkoztatása révén az isteni kormányzat jótékonysága a világegyetem előtt nyilvánvalóvá válik, a Sátán vádja megcáfolódik, a bűn természete és következménye világossá válik, és a törvény örökkévalósága teljes mértékben bebizonyosodik. "32 TMK 366.4. (Ellen G. White)

"És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” Zakariás 14:8, 9.

Az Úr először Jeruzsálem felett uralkodik, és végül, miután a szentek összegyűltek a föld négy sarkából, az egész földön uralkodik. 

Kedd, Január 16.

Isten a bíró


Olvassuk el a 75. zsoltárt. Miért hiábavaló a gonoszok dicsekvése?

„Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amelylyel vele jót tenni akartam.” Jeremiás 18:7-10

„Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” Dániel 2:20, 21

"A ... Magasságos uralkodik az emberek országán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalantasabbakat állítja föléje." KJV - Dániel 4:17

Néhányan még a mai napig sem ismerik fel, hogy Isten uralkodik, hogy az emberek nem függetlenek tőle, bár választhatnak, hogy szolgálják-e őt vagy sem. A káldeus királynak nem kellett volna a mezei vadállatokkal együtt élnie, de mivel nem tudta megtanulni a leckét szavakkal, a könnyű úton, ezért eltávolították a palotájából, és karámba zárták, hogy ott a tapasztalat útján, a nehéz úton tanuljon. Hét év múlva, miután úgyszólván elvégezte Isten kemény iskoláját, a király visszasétált a palotájába... 

Szerda, Január 17.

A szövetség szellemében


Isten ítéletének témája jelentős kérdést vet fel: Hogyan lehet Isten népének békéje Istennel és üdvbizonyossága az ítélet idején? Zsoltárok 94:14, Zsoltárok 105:7-10, Dániel 7:22.

Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától. Az amálekiták, akik megtámadták Izraelt Refidimnél rátörve azokra, akik fáradtak és lankadtak voltak a sereg mögött, még sokáig nem lettek megbüntetve; de a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét. Isten parancsa ez volt Mózeshez: "Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol" (4Móz 31:2). E rendelkezésnek azonnal engedelmeskedtek. Minden törzsből ezer férfiút választottak ki és Fineás vezetésével kiküldték őket. "És harcolának Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek [...] Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe; [...] öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel" (4Móz 31:7-8). A támadó sereg által foglyul ejtett midián nőket, mint az izraeliták legveszedelmesebb ellenségét, Mózes szintén leölette. {PP 456.2 -Ellen G. White}

Ily véget értek azok, akik gonoszt forraltak Isten népe ellen. A zsoltáros mondja: "Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok." "[...] nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet." Amikor az emberek "egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen", az Úr "visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket" (Zsolt 9:16; 94:14-15.21.23). {PP 456.3}

Mikor Bálámot felszólították arra, hogy átkozza meg Izraelt, varázslata ellenére nem tudott gonoszt hozni rájuk, mert az Úr "nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben" (4Móz 23:21). De mikor engedve a kísértésnek áthágták Isten törvényét, védelmük eltávolodott tőlük. Míg Isten népe hűséges az Úr parancsolataihoz, addig "nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen" (4Móz 23:23). Ezért Sátán minden ereje és ügyeskedése bűnre csábításukat munkálja. Akik Isten törvénye letéteményeseinek vallják magukat, de előírásainak áthágóivá válnak, azok elválasztják magukat Istentől és képtelenek megállni ellenségeik előtt. {PP 457.1} 

Csütörtök, Január 18.

Bizonyságaid Igazak


Olvassátok el a Zsoltárok 19:7; Zsoltárok 93:5; Zsoltárok 119:165; Zsoltárok 1:2, 6; Zsoltárok 18:30; és Zsoltárok 25:10 verseit. Milyen közös vonás húzódik végig mindegyiken?

"Isten törvénye az Ő jellemének átirata. Szent parancsolatait Isten saját hangján mondta ki a Sínai-hegyről, és az Ő ujjával írta kőtáblákra. Egyedül állnak ki, viselve legfőbb fontosságuk megkülönböztetett, rettenetes jelentőségét. Az engedelmesek számára az életet, az engedetlenek számára pedig a halált jelentik. Isten törvénye az idők során az erkölcs legmagasabb mércéjeként maradt fenn. A tudomány minden találmánya vagy a gyümölcsöző elmék képzelete sem volt képes felfedezni egyetlen olyan alapvető kötelességet sem, amelyet ez a törvénykönyv ne fedett volna le. UL 294.3 - Ellen G. White

"Isten törvénye az élet és a tulajdon biztonsága, a béke és a boldogság. Azért adatott, hogy biztosítsa a jelen és az örökkévaló javunkat. Az ősemberek megszegték ezt a törvényt, és a földet özönvíz pusztította el. UL 294.4

"Senki se vezesse el az elmét tudományos előadásokkal a valóságosról a képzeletbeli felé. Hadd táruljon fel Isten az ő valódi nagyságában. Isten olyan embereket hív, akik a természetnek felkínált bálványimádás közepette a természetről a természet Istenére tekintenek. Isten a természetet az Ő egyik szolgájaként használja, hogy kinyilatkoztassa hatalmát. Ezek a dolgok, az Ő teremtésének tárgyai, megmutatják az Ő keze munkáját. Mindazok közül, amit Isten teremtett, az ember, teremtésének megkoronázó tárgya, a legnagyobb mértékben meggyalázta Őt. Az ítéleten az emberek szégyenkezve és elítélve állnak majd Isten előtt, mert bár értelmet, értelmet és beszédképességet kaptak, nem engedelmeskedtek Isten törvényének....". UL 294.5

Péntek, Január 19.

További Tanulmányozásra

"Szívem vágyakozik azok után, akiket szeretek, a drága lelkek után, akikért Krisztus meghalt; és újra és újra felmerül bennem a kérdés: Milyen előkészületeket tesznek a jövő életre? Amit ebben az életben vetnek, azt a nagy aratásban learatják. Senki sem találkozhat békében Istennel a megszegett törvénye miatt; mert fontos szerepe van a lélek megtérésében. Az ihletett Ige kijelenti: "Az Úr törvénye tökéletes, megtéríti a lelket; az Úr bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az egyszerűt". Ezért mélyen aggódtam azért, hogy a Portlandben élőknek legyen világosságuk. Teljes világosságában tárult eléjük; de gyakran előfordul, hogy minél meggyőzőbbek az érvek Isten igéjéből, annál kisebbnek tűnik a hajlandóság az igazság hatalmas elveinek felismerésére. Az emberi vélemények és szokások tévedésben tartják az elmét; de ezek nem helyettesíthetik biztonsággal Isten kinyilatkoztatott akaratát." RH 1885. január 13., par. 2 - Ellen G. White