Osztozni Isten Missziójában
4. Lecke, 4. Negyedév Október 21-27, 2023.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Október 21.
Emlékszöveg:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” - János 13:34, 35
"Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz" (Zsolt 25:14). Ábrahám tisztelte Istent, és az Úr tisztelte őt. Bevonta tanácskozásába, és kinyilatkoztatta neki szándékát. "[...] Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok?" - mondta az Úr - "[...] Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom" (1Móz 18:17.20-21). Isten tudta jól, milyen nagy Sodoma vétke, de emberi módon fejezte ki magát, hogy megértsék bánásmódjának igazságos voltát. Mielőtt megbünteti a törvényszegőket, ő maga elmegy, hogy megvizsgálja életüket. Ha még nem lépték át kegyelmének határát, időt ad nekik a megtérésre. {PP 139.1}
Két mennyei követ eltávozott, és egyedül hagyták Ábrahámot Vele, akiről most már tudta, hogy Isten Fia. A hit embere könyörgött Sodoma lakóiért. Egyszer megmentette őket kardjával, most imával igyekezett megmenteni őket. Lót és családja még ott lakott; és az az önzetlen szeretet, amely arra sarkallta Ábrahámot, hogy mentse meg őket az elámitáktól, most meg akarta menteni - ha megegyezik Isten akaratával - a mennyei ítélet viharától. {PP 139.2}
Vasárnap, Október 22
A vendégszeretet ajándéka
Olvassuk el az 1Mózes 18:1-15-öt. A vendégszeretet mely elemei mutatkoznak meg Ábrahámnak a vendégeihez adott válaszában?
Ábrahám vendégszeretete volt az, ami olyan nagy áldást hozott az otthonába - a három mennyei vendéget, akik megerősítették az örökös ígéretét. És az ő vendégszerető cselekedete, hogy megmutatta nekik a városba vezető utat, és egy darabig együtt sétált velük, arra késztette az angyalokat, hogy elmondják neki a Szodomával kapcsolatos szomorú küldetésüket. Egyetlen otthon sem szabad tehát "elfelejtenie, hogy idegeneket fogadjon, mert ezáltal némelyek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül". Zsid 13:2.
Ábrahámnak nagy és hatalmas nemzetté kellett válnia, mert gyermekeit és házanépét Isten után parancsolta, hogy tartsák meg az Úr útját, hogy "igazságot és ítéletet" tegyenek. Isten felismerte, hogy Ábrahám háza mintaszerű házi iskola lesz, és így lett ez a korok pátriárkája "Isten barátja" és a "hívők atyja". Isten, látjátok, tiszteli azokat a szülőket, akik helyesen vezetik otthonukat, akik Őt követve parancsolnak a háztartásuknak.
Az élet minden tette, bármilyen kicsiny is, vagy jót, vagy rosszat hordoz magában. A legkisebbnek tűnő feladat hűséges elvégzése vagy elmulasztása ajtót nyithat az élet leggazdagabb áldásai vagy legnagyobb csapásai előtt. Kicsiny dolgok teszik próbára a jellemet. A naponként vidám, készséges szívvel végrehajtott egyszerű, önmegtagadó cselekedetekre Isten örömmel tekint. Nem önmagunkért kell élnünk, hanem másokért. Csak akkor lehet életünk áldás, ha önmagunkat elfelejtve ápoljuk magunkban a szerető, segítőkész lelkületet. Az apró figyelmességek, a kicsi, egyszerű szívességek az élet örömeit alkotják, elmulasztásuknak pedig nem kis részük van az ember boldogtalanságában.{PP 158.2}
Hétfő, Október 23.
Ábrahám szeretete
Olvassuk el a 1Mózes 16:18-23-at. Hogyan gyakorolta Ábrahám a minden ember iránti szeretet nagyszerű tulajdonságát törzs, faj vagy nép megkülönböztetése nélkül?
Ábrahámról azt írja a Szentírás, hogy "[...] Isten barátjának neveztetett" (Jak 2:23) és "[...] atyja [...] mindazoknak, akik [...] hisznek" (Róm 4:11). Isten így tesz bizonyságot e hűséges pátriárkáról: "[...] hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet" (1Móz 26:5). Majd pedig így: "Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle" (1Móz 18:19). Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten Ábrahámot elhívta - hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével Isten megáldotta a föld minden nemzetét. De aki elhívta a pátriárkát, méltónak ítélte erre. Isten az, aki szól. ő, aki messziről érti a gondolatokat, és helyesen ítéli meg az embereket, azt mondja: "Tudom róla..." Ábrahám nem fogja önző célokért elárulni az igazságot, megtartja a törvényt, igazságosan és egyenesen cselekszik. Nemcsak ő maga féli az Urat, de gyakorolja a vallást családjában: igazságra oktatja családját. Isten törvénye lesz háznépének irányítója. {PP 140.3}
Ábrahám háznépe több mint ezer emberből állt. Táborában otthonra leltek azok is, akiket tanításaival az egy Isten imádásához vezetett; és itt, mint az iskolában eligazítást kaptak és megtanulták, hogyan képviseljék az igaz hitet. Így súlyos felelősség nehezedett Ábrahámra. Családfőket nevelt, akik alkalmazták irányítási módszerét abban a családban, amelynek fejévé lettek.{PP 141.1}
Kedd, Október 24.
Ábrahám imádságos lelkülete
Olvassátok el az 1Mózes 18:23-32-t és a Jakab 5:16-ot. Mit taníthat ez nekünk a közbenjáró ima erejéről?
Mélységes tisztelettel és alázattal tárta fel kérését: "[...] Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok" (1Móz 18:27). Nem volt magabízó, nem kérkedett a saját igazságával. Nem kért kegyet engedelmességéért, vagy Isten akaratát teljesítő áldozataiért. Mint aki maga is bűnös, úgy könyörgött a bűnösért. Ilyen lelkületet kell tanúsítaniuk mindazoknak, akik Istenhez közelednek. De Ábrahám a szeretett atyához könyörgő gyermek bizalmáról tett bizonyságot. Közelebb ment a mennyei követhez, és buzgón könyörgött. Bár Lót Sodomába költözött, de nem osztozott lakói gonoszságában. Ábrahám azt gondolta, hogy abban a népes városban bizonyára mások is imádják az igaz Istent. Ezt szem előtt tartva esedezett: "Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal [...] távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (1Móz 18:25). Ábrahám nemcsak egyszer kért, hanem sokszor. Bátrabbá vált, amikor kérése teljesült, s addig folytatta a könyörgést, amíg megkapta az ígéretet, hogy Isten akkor is megkíméli a várost, ha csak tíz igaz embert talál benne. {PP 139.3}
A pusztuló lelkek iránti szeretet ihlette Ábrahám imáját. Gyűlölte a romlott város bűneit, de arra vágyott, hogy a bűnösök megmeneküljenek. Sodomáért való mélységes aggodalma mutatja, hogyan kellene aggódnunk a megrögzött bűnösökért. Gyűlölnünk kell a bűnt, de szánnunk és szeretnünk kell a bűnöst. Körülöttünk emberek rohannak a reménytelen és félelmetes pusztulásba, mint egykor Sodomában. Mindennap lezárul valakinek a kegyelmi ideje. Minden órában vannak, akik átlépik a kegyelem határát. Ki inti és kérleli a bűnöst, hogy hárítsa el ezt a félelmes végzetet? Hol vannak azok a kezek, amelyek kinyúlnak érte, hogy visszatartsák a haláltól? Hol vannak azok, akik alázatosan és rendületlen hittel könyörögnek értük Istenhez? {PP 140.1}
Ábrahám lelkülete Krisztus lelkülete volt. Isten Fia a nagy Közbenjáró, aki közbenjár a bűnös érdekében. ő, aki lefizette a bűnös megváltásának árát, tudja, milyen értékes az emberi lélek. Krisztus úgy gyűlöli a bűnt, ahogy csak egy makulátlanul tiszta lény gyűlölheti, de úgy szereti a bűnöst, ahogy csak a végtelen jóság tud szeretni. A kereszthalál gyötrelmeiben, amikor reá nehezedett az egész világ bűneinek szörnyű terhe, szidalmazóiért és gyilkosaiért imádkozott: "Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek" (Luk 23:34). {PP 140.2}
Szerda, Október 25.
Ábrahám missziója
Olvassátok el az 1Mózes 19:1-29-et. Mi volt Ábrahám vendégszerető, szeretetteljes és imádságos lelkületének eredménye?
A szürkületben két idegen közeledett a város kapujához. Vándoroknak tűntek, akik éjszakai szállást keresnek. Senki sem ismerte fel az egyszerű vándorokban Isten ítéletének hatalmas hírnökeit. A vidám, gondtalan tömeg még csak nem is álmodta, hogy az, ahogyan a mennyei követekkel bánik azon az éjszakán, betetőzi a büszke város végzetét okozó bűnét. De volt egy ember, aki kedvesen, figyelmesen viselkedett az idegenekkel, és meghívta őket otthonába. Lót nem tudta, kik a jövevények, de mindenkivel udvarias és vendégszerető volt. Ez vallásához tartozott - olyan gyakorlat volt ez, amelyre Ábrahám példája tanította meg. Ha nem gyakorolta volna az udvariasságot, talán elpusztult volna Sodoma lakóival együtt. Sok család, bezárva ajtaját az idegen előtt, kizárja Isten küldöttét, aki áldást, reménységet és békességet hozott volna. {PP 158.1}
Az angyalok felfedték Lótnak küldetésük célját: "[...] elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt" (1Móz 19:13). Az idegenek, akiket Lót védeni próbált, most megígérték, hogy megvédik őt, és megmentik családjának minden tagját, aki vele elmenekül a gonosz városból. A csőcselék kimerült és eltávozott, Lót pedig elment, hogy figyelmeztesse gyermekeit. Elismételte nekik az angyalok szavát: "[...] keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost" (1Móz 19:14). De azt hitték, hogy Lót tréfál. Nevettek babonás félelmén. Lányai férjük befolyása alatt álltak. Elég gazdagok voltak. A veszély semmi jelét nem észlelték. Minden úgy volt, ahogy azelőtt. Nagy vagyonuk volt, és lehetetlennek tartották, hogy a gyönyörű Sodoma elpusztul. {PP 159.3}
"A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére (1Móz 19:23). Mintha a reggeli nap fényes sugarai csak jólétről és békéről beszéltek volna a síkság városainak. Az élet mozgása elkezdődött az utcákon; az emberek dolgukra indultak, vagy a napot élvezték. Lót vejei tréfát űztek a "gyengeelméjű" öregember félelméből és figyelmeztetéséből. Hirtelen és váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, kitört a vihar. az Úr kénkövet és tüzet bocsátott az égből a városokra és a termékeny síkságra, palotáira és templomaira, fényűző lakóházaira, kertjeire és szőlőire és a vidám, szórakozni vágyó tömeget, amely még előző éjjel sértegette a menny követeit, tűz emésztette meg. A tűzvész füstje, mint egy nagy kemence füstje szállt fel. A gyönyörű Siddim-völgy elnéptelenedett, hogy soha fel ne épüljön és soha ne lakják - tanúságul minden nemzedéknek, hogy Isten kétségtelenül megítéli a törvénytelenséget. {PP 162.2}
A síkság városait megemésztő lángok még a mi korunkra is intő fényt vetnek. Tanulnunk kell a félelmetes és ünnepélyes leckéből - hogy amíg az irgalmas Isten hosszan tűr a törvényszegőkkel szemben, türelmének határa van, amelyet az ember nem léphet át bűneivel. Amikor eléri ezt a határt, Isten visszavonja a felkínált kegyelmet, és elkezdődik az ítélet. {PP 162.3}
Csütörtök, Október 26.
Elfogadni Isten akaratát
Olvassuk el az 1Mózes 12:1-9-et. Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy engedelmeskedjünk Isten akaratának, még akkor is, ha az előttünk álló út nem tűnik egyértelműnek?
Ha az Ábrahám által követett módszert követjük, akkor, és csakis akkor lehet bármelyikünk megigazulni, nincs más út. "Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és örökösök az ígéret szerint". (Gal 3:29.) "Ha Ábrahám gyermekei lennétek, akkor Ábrahám cselekedeteit cselekednétek". (János 8:39.) Vegyük észre Ábrahám hitét, tapasztalatát és megigazulását. "Hallgassatok rám, ti, akik az igazságot követitek, ti, akik az Urat keresitek; nézzétek a sziklát, ahonnan kifaragattatok, és a gödröt, ahonnan kiásattatok. Nézzetek Ábrahámra, a ti atyátokra." (Ézs 51:1,2)
A következőkben észre fogjuk venni, hogy Ábrahám habozás nélkül válaszolt mindarra, amit Isten parancsolt neki: "És monda az Úr Ábrámnak: Menj el a te országodból, a te rokonságodból és atyád házából arra a földre, amelyet megmutatok néked.... És elindult Ábrám, amint az Úr szólt hozzá.... És megjelent az Úr Ábrámnak, és monda: A te magodnak adom ezt a földet; és ott oltárt épített az Úrnak, aki megjelent neki." (Ábrahám). (1Móz 12:1, 4, 7.) "És monda az Úr Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel most a te szemeidet, és tekints onnan, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra; mert mindazt a földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És a te magodat olyanná teszem, mint a föld porát, hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, akkor a te magodat is megszámlálják. Kelj fel, járd be a földet hosszában és szélességében, mert neked adom azt. Akkor Ábrám elszállította sátrát, és eljött, és lakott a Mamré síkságán, amely Hebronban van, és épített ott oltárt az Úrnak." (1Móz 13:14-18.)
"Ábrahám hitt az Istennek, és ez tulajdoníttatott neki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:23.) Egyszerűen azzal, hogy megtette azokat a dolgokat, amelyeket Isten kért tőle, elnyerte ezt a feljegyzést: "Mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megtartotta parancsaimat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet". "A te magodban áldott lesz a föld minden nemzete". (1Móz 26:5, 4.) Az Igébe vetett gyermeki hit, és mindannak a megtétele, amit Isten mondott, az egyetlen megszentelődés és igazság, ami Krisztusé. Ilyenek Ábrahám gyermekei, és nekik szól az ígéret. Ők nyíltan kijelentik, hogy Krisztus vérének van hatalma arra, hogy megmentse őket a bűn rabságából és a törvény kárhozatából. Ők öröklik a földet örökkön örökké. Ők Isten Izraélje. Nincs más, és csak ez az igazság és a hit általi megszentelődés.
Péntek, Október 27.
További Tanulmányozásra
Az ihletett tanúságtételből megtudtuk, hogy Ábrahám és Lót is olyan gazdaggá vált, hogy fel kellett bontaniuk a társulást, és külön földrészeket kellett elfoglalniuk. Ábrahám azt javasolta, hogy Lót válassza ki először azt a földet, amelyet ő akar, Ábrahám pedig azt, ami megmarad. Lót az összes síkságot választotta, a hegyeket pedig Ábrahámnak hagyta. Üzleti szempontból talán jó volt Lót választása, de Isten szempontjából rossz volt. Választása során Lót nem látta és nem vette figyelembe azt a tényt, hogy nagy áldásban részesült azáltal, hogy nagybátyjával, Ábrahámmal társult. Csak a személyes, önző jövőbeli biztonságára gondolt. Ábrahám mindazonáltal nem emelt kifogást Lót választása ellen. Örömmel vette a hegyeket.
Idővel Lót beköltözött a városba, ahol egyre szegényebb lett. Végül az Úr angyalának kellett őt megmentenie, és semmivel sem jött ki onnan. Lót pusztító élményével szembetűnő ellentétben Ábrahám folyamatosan egyre gazdagabb és gazdagabb lett, és Isten végül neki adta az egész földet. Mi volt Ábrahám sikerének titka? -- Maga Isten tette Ábrahámot gazdaggá, amikor látta, hogy Ábrahám mindenben hűséges. Amikor mi is hűségesek vagyunk mindenben, Ő is bőségesebben megáld minket.