Békeharcban
13. Lecke, 3. Negyedév 2023. Szeptember 16-22, 3. Negyedév.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Szeptember 16.
Emlékszöveg:
"Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.” Efézus 6:16, 17
" Manapság küzdő a gyülekezet. Az éjféli sötétség világával állunk szemben, mely csaknem teljesen bálványimádásra adta magát. Ámde eljön a nap, mikor megharcoltuk a csatát, s kivívtuk a győzelmet. Isten akarata meglesz a földön is, mint a mennyben. A nemzeteknek nem lesz más törvényük, csak a mennyei. Mindenki boldog, egyetértő család tagja lesz. Mindenki a dicséret és hála ruháját viseli ott – Krisztus igaz tetteinek palástját. A felülmúlhatatlanul szépséges természet Istennek ajánlja majd a dicséret és a köszönet áldozatát. A világ mennyei fényben fog fürödni. Az évek boldogsággal telítetten peregnek majd. A holdvilág olyan erős lesz, mint most a nap, a nap pedig hétszerte tündöklőbb. Együtt énekelnek majd a hajnalcsillagok, és Isten fiai örvendeznek a látványnak. Isten és Krisztus együtt jelentik ki: Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé. {8T 42.1}
Ezt a látványt mutatták meg nekem. De a gyülekezetnek még harcolnia kell és harcolni is fog, a látható és láthatatlan ellenség ellen. A földön még működnek a Sátán emberi eszközei. Emberek fognak össze, hogy ellene álljanak a Seregek Urának. E szövetségben meg is maradnak mindaddig, míg Krisztus el nem hagyja a kegyelem trónja előtti közbenjárása helyét, s föl nem ölti magára a bosszú ruháját. A Sátán eszközei ott találhatók minden városban. Szorgosan csoportokba szervezik Isten törvényének ellenségeit. Hitvalló szentek és nyíltan hitetlenek állnak e mellé a csoport mellé. Isten népe most nem lehet puhány. Nem szabad elszunnyadnunk, pillanatra sem. {8T 42.2}
Vasárnap, Szeptember 17.
Az egyház Egységes serege
Olvassuk el az Efézus 6:10-20-at. Mit mond Pál arról a fajta harcról, amelyben az egyház részt vesz? Pál elsősorban csak az egyéni hívő lelki harcát ábrázolja a gonosz ellen, vagy az egyház közös harcát a gonosz ellen?
Jóel 2:1-3 - "Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
Itt láthatjátok, hogy egy üzenetet kell hirdetni a gyülekezetnek, Sionnak, amely kijelenti, hogy az Úr nagy és rettenetes napja közeleg; hogy pusztító lesz az Ő népe mögött, és dicsőséges előttük, - hogy az Úr alaposan átfésüli a mezőt, hogy a "búza" minden szemét összegyűjti, és aztán elégeti a kévéket.
Jóél 2:4-6- "Amilyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; amilyen az ütközetre kész hatalmas nép. Elrémülnek tőle a népek; minden arc elsáppad.
Látjuk, hogy az az erő, amely az ősi Izraelt kísérte, amikor az ígéret földjét elfoglalták, Isten szolgáit is kísérni fogja ebben a gyülekezési időben.
Jóél 2:7-8- "Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
Isten népét semmi sem lesz képes lefogni. Mindenki tökéletesen fog foglalkozni a maga dolgával. Gyűjteni fogják a föld gyümölcseit, és semmi sem árthat nekik. A prófécia szelleme tanúsítja: "Amikor a szentek elhagyták a városokat és falvakat, üldözőbe vették őket a gonoszok, akik meg akarták ölni őket. De a kardok, amelyeket Isten népének megölésére emeltek, összetörtek, és olyan erőtlenül hullottak el, mint a szalmaszál." - Korai írások, 284-285. oldal.
Jóél 2: 9- " Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
"Isten szolgái" minden bizonnyal összegyűjtik minden testvérüket minden nemzetből (Ézs 66,20). Valóban így van, mert az evangélium lába az azt hirdető nép lába. Természetesen csak tökéletes koordinációval és golyóálló hadsereggel lehet befejezni az evangéliumi munkát, amikor a kétszarvú fenevad kijelenti, hogy "mindazok, akik nem akarják imádni a fenevad képét, megöletnek". Jel 13:15.
Jóél 2:10-11- " Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
Miután bejelentette, hogy milyen nagy és rettenetes lesz a nap, az Úr ezt a kérést teszi:
12-14. versek - "De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
Isten könyörgése az, hogy készüljünk fel a napra; hogy most, mint őszinte keresztények, akik felismerik, hogy egy ilyen órára érkezett hozzánk ez a kegyelmi üzenet, bűnbánóan térjünk vissza Hozzá.
Hétfő, Szeptember 18.
Az Öv és a mellvért
Hogyan képzeli el Pál a hívőket, hogyan kezdik meg a felkészülést a gonosz elleni harcra? Ef 4,14
Dán. 2:44 - "És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.
A legtöbb bibliatanulmányozó úgy értelmezi, hogy Dániel 2. fejezetének ez a nagy képe a királyságokat jelképezi Dániel korától kezdve egészen a végéig. Itt, látjátok, a kő, amelyet kéz nélkül vágtak ki, lábon üti a képet, és a kő betölti az egész földet. "Ezeknek a királyoknak a napjaiban", a mi időnkben, hirdeti az Ihlet, Isten felállítja azt a királyságot, amelyet a kő ábrázol, és az lesújt a nemzetekre, és ezáltal véget vet nekik. Mi más lehetne az a nap, mint nagyszerű Isten népe számára, és rettenetes a nemzetek számára? Valóban, ez lesz az Úr nagy és rettenetes napja.
Dán 2:45- "Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.
Dániel beszámolója nagyon rövid, Jeremiás azonban részletesen leírja a napot:
Jer. 51: 21-23 - „És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülőt. És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szűzet, És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetőt és az ő igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a főembereket.
Itt az Inspiráció elmagyarázza, hogy Isten az Ő Királyságával összetöri a nemzeteket, hogy az Ő népe lesz az Ő csatabárdja. Dániel és Jeremiás is határozottan kijelenti, hogy a Királyság a világ királyságainak véget fog vetni.
Mikeás 5:7 - "És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
Jákob maradékának (azoknak, akik megmaradnak, miután a parazsat kiszedték), amikor egyszer királyságként feláll, olyan lesz, mint az áldás zápora azoknak, akik az üdvösséget keresik, és mint az oroszlán, amely darabokra tépi azokat, akik megmaradnak a bűnükben. A nap nagy lesz az egyik népnek, és rettenetes a másiknak.
Kedd, Szeptember 19.
A saru: Az egyház a békéért küzd
Tekintsük át azt a nyolc alkalmat, amikor Pál kiemeli a békét az Efézusi levélben. Miért használ részletes katonai metaforát, amikor annyira fontos neki a béke?
A Lélek hangja Ézsaiáson keresztül most is hangosan kiált: " Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” Ézs. 52:1, 7.
Ugyanez a Hang Náhumon keresztül is könyörög: "Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott." Nah. 1:15.
De egész történelme során az egyház egésze soha nem fogadta el a mennyből érkező üzenetet. A hívás ezért minden egyes taghoz szól. Mindenkinek magának kell döntenie. Senki sem engedheti meg magának, hogy más befolyásolja. És "senkinek sincs joga elzárni a világosságot az emberek elől. Amikor az Úr nevében üzenet érkezik az Ő népéhez, senki sem mentheti ki magát az állítások vizsgálata alól.... éppen ennek követése miatt maradtak a népi gyülekezetek részleges sötétségben, és ezért nem jutottak el hozzájuk a menny üzenetei." - Tanúságtételek a szombatiskolai munkáról, 65. oldal; Tanácsok a szombatiskolai munkáról, 28. oldal.
Milyen jobb hírekre vágyhatna egy nép ezeknél, amíg fogságban van? Ha ez az üzenet, Isten Országa (a megtisztított egyház) nem a béke és a biztonság üzenete, akkor mondjátok meg, mit ért az Ihlet azon, hogy a farkas és a bárány, a párduc és a kecskebak, a borjú és az oroszlán együtt fognak lefeküdni, "és egy kisgyermek fogja őket vezetni". "És a lakos nem mondja majd: beteg vagyok; az ott lakóknak megbocsátják vétkeiket". Ézs 11:6; 33:24.
Itt Isten prófétai Igéje világosan kijelenti mind Ézsaiás, mind Náhum próféta által, hogy amikor ezeket az örömhíreket látjuk közzétenni attól, akinek a lábát a hegyeken látjuk (és ez most történik meg először, amióta a próféták írtak), akkor ez annak a jele, hogy a gonoszok, a mózesi törvények megszegői hamarosan ki lesznek irtva Isten népe közül.
Segítsen Isten felöltenünk a fegyverzetet, s úgy viselkedni, mintha komolyan vennénk a dolgot, mintha az emberek üdvössége megérné, hogy megmentsük őket. Törekedjünk újonnan megtérni. Isten Lelkének jelenlétére van szükségünk, hogy szívünk megszelídüljön, s ne vigyünk kemény lelkületet a munkába. Imádkozom, hogy a Szentlélek teljesen birtokába vehesse szívünket. Viselkedjünk Isten gyermekeihez méltón, úgy, mint akik hozzá fordulunk tanácsért, s készeik vagyunk végrehajtani terveit, bárhol is tárja elénk azokat. Ha ilyen néppé válunk, megdicsőítjük Istent, s buzgalmunk tanúi így szólnak: Ámen és ámen. {9T 107.2}
"Amikor a hitvalló keresztények egyként egyesülnek - egyek Krisztussal Istenben -, akkor ők az Elsőszülött egyház képviselői. Az egységnek mindig a keresztény egyház megőrző elemének kell lennie. Férfiak és nők egyházi minőségükben az Istennel kötött legünnepélyesebb szövetség által egyesülnek, hogy engedelmeskednek az ő Igéjének, és egyesülve igyekeznek egymás hitét erősíteni." RH 1903. január 6., 1903. 5
Szerda, Szeptember 20.
Pajzs, sisak és kard
Mikor és hogyan kell a hívőknek a nagy vitában harcolóként használniuk a pajzsot, a sisakot és a kardot? Ef 6:16, 17
"A jó és a gonosz közötti harc nem lett kevésbé ádáz, mint a Megváltó idejében volt. A mennybe vezető út ma sem simább, mint akkor volt. Minden bűnünket el kell vetnünk. Minden kedves engedékenységet, amely akadályozza vallásos életünket, el kell vágni. A jobb szemet vagy a jobb kezet fel kell áldozni, ha az vétkezésre késztet bennünket. Hajlandók vagyunk-e lemondani saját bölcsességünkről, és mint kisgyermek fogadni a mennyek országát? Hajlandóak vagyunk-e megválni önigazságunktól? Hajlandóak vagyunk-e feláldozni az emberek elismerését? Az örök élet jutalma végtelen értékű. Hajlandóak vagyunk-e fogadni a Szentlélek segítségét, és együttműködni vele, az elérendő cél értékével arányos erőfeszítéseket és áldozatokat hozva? RH 1896. augusztus 25. 12
"Isten Lelkének buzdítása különös erővel bír ebben az időben: "Végül, testvéreim, legyetek erősek az Úrban és az ő erejében. Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy meg tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem test és vér ellen küzdünk, hanem fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, e világ sötétségének urai ellen, a szellemi gonoszság ellen a magasban. Vegyétek tehát magatokra az Istennek teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek ellenállni a gonosz napon, és miután mindent megtettetek, megállni. Álljatok tehát, öveiteket igazsággal övezve, és az igazság mellvértjét felöltve, és lábatokat a békesség evangéliumának előkészületével beborítva; mindenekfelett pedig vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonoszok minden tüzes nyilát kiolthatjátok. És vegyétek fel az üdvösség sisakját, és a Lélek kardját, amely az Isten igéje."" RH 1896. augusztus 25., par. 13
"Az önzés és a hitetlenség sok életet elront. Az egyházat gyengíti azoknak a tehetetlensége, akiknek Krisztus igáját kellene viselniük és terheit hordozniuk. Krisztusnak szüksége van valódi tapasztalattal rendelkező személyekre. Legyenek-e seregében olyan emberek, akik mindegyike valamilyen lelki hibával rendelkezik, olyan katonák, akiknek a legkönnyebb helyet kell keresniük, nehogy a rögös út megsértse csúszós lábukat? A csatatéren vagyunk, szolgálatra besorozva. Amikor elhangzik a trombitaszó: "Előre!", ne álljatok meg, hogy ápoljátok kis gyengéiteket. Felejtsétek el, hogy vannak, és haladjatok tovább. Hol vannak az aktív katonák, akik Isten minden fegyverzetébe öltözve, felkészültek a támadó harcra? Hol vannak azok a katonák, akik készek felemelni a zászlót, és a kapitány parancsára végigvinni a csatában a győzelemig? RH 1900. augusztus 21., par. 8
"Komoly kötelezettségeket kell vállalni, mert az Úr közeledik. El a könnyelmű tétlenséggel, amely oly sokakat visszatart a munkától. Ássátok fel eltemetett tehetségeiteket. Kötelességetek, hogy aktív, szorgalmas munkások legyetek. "Aki utánam akar jönni" - mondta Krisztus - "tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem". Ne tagadjátok meg a felelősségeteket. Egyesüljetek az Istenért való komoly munkában. Menjetek ki a munkára, magatokkal víve a színeteket." RH 1900. augusztus 21., par. 9
Csütörtök, Szeptember 21.
Imádság a csatatéren
"Az élvezetek lázas szeretete van jelen időben, a kicsapongás félelmetes növekedése, minden tekintély megvetése. Nemcsak a világiakat, hanem a vallott keresztényeket is inkább a hajlam, mint a kötelesség irányítja. Krisztus szavai hangzanak végig a korszakokon: 'Vigyázzatok és imádkozzatok'." RH 1881. december 20., par. 10
"Krisztus azért jött világunkba, hogy egykezes harcot vívjon az ember eme ellenségével, és így a fajt kiszabadítsa Sátán szorításából. E cél elérése érdekében nem tartotta vissza saját életét sem. És most, abban az erőben, amelyet Krisztus ad, az embernek önmagáért kell kiállnia, hűséges őrszemként a ravasz, ármánykodó ellenséggel szemben. Azt mondja a nagy apostol: "Járjatok körültekintően" - őrizzétek a lélek minden útját, nézzetek állandóan Jézusra, az igaz és tökéletes mintára, és igyekezzetek az ő példáját utánozni, nem csupán egy vagy két pontban, hanem mindenben. Akkor minden vészhelyzetre felkészülünk. A szüntelen éberség nagy segítség az imádságban. Megakadályozza, hogy az elme eltávolodjon a helyes elvektől. Kizárja azt a hiúságot és kicsinyességet, amely a világban mindenütt uralkodik, és riasztó mértékben a kereszténynek vallott emberek között is. Akinek az elméje szeret Istenben időzni, annak erős védelme van. Gyorsan észreveszi a lelki életét fenyegető veszélyeket, és a veszélyérzet arra készteti, hogy Istenhez forduljon segítségért és védelemért. RH 1881. október 11. 2
"Vannak idők, amikor úgy tűnik, hogy a keresztény életet veszélyek fenyegetik, és a kötelesség teljesítése nehéznek tűnik. De a felhők, amelyek utunk körül gyülekeznek, és a veszélyek, amelyek körülvesznek bennünket, soha nem fognak eltűnni egy megtorpanó, kételkedő, imádság nélküli lélek elől. Ilyenkor a hitetlenség azt mondja: "Soha nem tudjuk legyőzni ezeket az akadályokat; várjunk, amíg tisztán látjuk utunkat. A hit azonban bátran sürget előrehaladást, mindent remélve, mindent elhitetve. RH 1881. október 11. 3
"Most olyan éberségre és éberségre van szükség, mint még soha a faj történetében. A szemet el kell fordítani a hiúság szemlélésétől. A törvénytelenséget, a kor uralkodó szellemét határozott dorgálással kell megdorgálni. Senki se érezze úgy, hogy nincs veszélyben. Amíg a Sátán él, addig folyamatosan és fáradhatatlanul arra törekszik, hogy a világ olyan gonosz legyen, mint az özönvíz előtt, és olyan kicsapongó, mint Szodoma és Gomorra lakói voltak. Azok, akik Istenfélelmet tartanak maguk előtt, jól teszik, ha naponta imádkoznak, hogy őrizze meg szívüket a gonosz kívánságoktól, és erősítse meg lelküket, hogy ellenálljon a kísértésnek. Azok, akik önbizalmukban nem érzik szükségét az éberségnek és a szüntelen imádságnak, közel vannak valami megalázó bukáshoz. Mindazok, akik nem érzik, milyen fontos, hogy határozottan őrizzék a vonzalmaikat, azok fogságba esnek azoktól, akik gyakorolják a mesterségüket, hogy csapdába csalják és félrevezessék az óvatlanokat. Az emberek rendelkezhetnek az isteni dolgok ismeretével és azzal a képességgel, hogy fontos helyet töltsenek be Isten munkájában; mégis, ha nem ápolják a Megváltójukba vetett egyszerű hitet, az ellenség csapdába ejti és legyőzi őket. RH 1881. október 11. 4
"Azért van ilyen nagy hiány az erkölcsi erőben, mert az éberség és az imádság kötelességei oly szomorúan elhanyagoltak. Ezért van az, hogy oly sokan, akiknek az istenfélelem formája van, nem visznek véghez megfelelő cselekedeteket. Riasztó mértékben uralkodik a gondatlan közöny, a testi biztonság a vallási kötelességekkel és az örök dolgokkal kapcsolatban. Isten igéje arra buzdít bennünket, hogy "imádkozzatok mindenkor, minden imádsággal és könyörgéssel a Lélekben, és teljes kitartással őrködjetek efelé"; és még egyszer: "Legyetek tehát józanok, és őrködjetek az imádságra". Itt van a keresztény biztosítéka, védelme az útját körülvevő veszélyek közepette". RH 1881. október 11., par. 5
Péntek, Szeptember 22
További tanulmányozásra
Jelenések 18:1: "És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől." A Jelenések 18:1: "És az ő dicsőségétől megvilágosodott a föld. Ekkor teljesedik be Ézsaiás próféciája. Ézsaiás 52:1, 2: "Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion! [Isten tiszta egyháza] fogoly leánya.”
Figyeljük meg az első versszak utolsó részét: "mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan." Az egyházban mindig is voltak körülmetéletlenek, tisztátalanok és megtéretlenek az egész történelme során, de itt a próféta kijelenti, hogy "nem lesz többé". Adjunk hálát Istenünknek ezért a drága ígéretért, és az Ő Igéjének kinyilatkoztatásáért. Zefánjá ezt is kijelenti: "Izráel maradékai nem követnek el gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és nem találnak álnok nyelvet a szájukban: Mert táplálkoznak és fekszenek, és senki sem ijeszti meg őket". A Próféták és királyok 725. oldalán olvashatjuk: "Krisztus igazságosságának fegyverzetébe öltözve az egyháznak be kell lépnie a végső összecsapásba. 'Szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, és félelmetes, mint egy zászlós sereg', ki kell vonulnia az egész világba, hódítva és hódítani."