Értünk Halt Meg
6. Lecke, 4. Negyedév, 2022. Október 29-November 4.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Október 29.
Emlékszöveg:
“És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:14, 15.
"Urunk feltámadása és mennybemenetele biztos bizonyítéka Isten szentjeinek a halál és a sír felett aratott győzelmének, és záloga annak, hogy a menny nyitva áll azok előtt, akik megmossák jellemük ruháját, és megfehérítik azt a Bárány vérében. Jézus az emberi faj képviselőjeként ment fel az Atyához, és Isten el fogja hozni azokat, akik az Ő képmását tükrözik, hogy meglássák és megosszák vele az Ő dicsőségét". CCh 358.3
Vasárnap - Október 30.
E Világ Alapítása Óta
Jelenések 13:8, ApCsel 2:23, 1Pt 1:19, 20
Hogyan tekinthető Krisztus a világ alapításától fogva megöltnek?
Krisztus közbenjárt az Atyánál a bűnös érdekében. Eközben a mennyei sereg olyan feszült érdeklődéssel várta az eredményt, amelynek kifejezésére nincs szó. Az elveszett emberért tartott titokzatos tanácskozás, a - "békesség tanács" (Zak 6:13) - sokáig elhúzódott. Már a föld teremtése előtt megszületett a megváltás terve, mert Krisztus "a Bárány" "[...] megöletett, e világ alapítása óta" (Jel 13:8). A világegyetem királya csak küzdelem árán egyezett bele abba, hogy Fia meghaljon a bűnös emberért. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"(Jn 3:16). Ó! a megváltás titka! Isten szeretete egy olyan világért, amely nem szerette Őt! Ki ismerheti annak a szeretetnek a mélységeit, amely "minden ismeretet felülhalad"? A halhatatlan lények a végtelen korszakokon át csodálattal és imádattal próbálják felfogni a felfoghatatlan szeretet titkát. {PP 63.3}
Az alatt a 40 nap alatt, amikor Krisztus személyesen jelen volt a tanítványaival - a feltámadásától a mennybemeneteléig -, gyűltek össze az elsőszülöttek, 120-an. A közöttük való jelenlétének mély jelentése van, és ezt Krisztus minden tanítványának meg kell értenie. Ha ennek a 40 napnak nincs is más jelentősége, mindenképpen hordozza azt a gondolatot, hogy Ő személyesen gondoskodik a gyümölcsök összegyűjtéséről. De mondjuk-e, hogy ez az éberség csak az Ő rövid tartózkodása alatt volt igaz, amikor az Ő munkásai között volt abban a bizonyos időszakban? Egy ilyen gondolat nem fogadná el azt az igazságot, hogy Ő az egyetlen Megváltó az örökkévalóságtól az örökkévalóságig. "Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig". (Máté 28:20.) Vajon nem ugyanaz az éber Megváltó-e az Ószövetségben és az Újszövetségben is? Valóban! Sőt, az Ő személyes gondoskodásának az Ő népének összegyűjtésében abban a 40 napban, amit úgy látunk, hogy az Ő felügyeletének a gyümölcseinek összegyűjtésére vonatkozó típusát jelenti minden nemzedékben (ezért fel kell tárnia, hogy Ő a világ alapításától fogva megölt Bárány) és a jó Pásztor minden korban.
Hétfő - Október 31.
Krisztus Előre Bejelenti Kereszthalálát
Máté 16:21-23; 17:22, 23; Márk 9:30-32; Lukács 9:44, 45; Lukács 18:31-34.
Hogyan reagáltak a tanítványok arra, hogy Jézus megjövendölte saját szenvedését és halálát, és mit tanítanak nekünk reakcióik a Szentírás félreértésének veszélyeiről?
"Hallották, amint kijelentette, hogy hatalma van arra, hogy letegye az életét, és újra felvegye azt; emlékeztek arra, hogy azt mondta: "Romboljátok le ezt a templomot, és három nap múlva feltámasztom"; ezt és ezt összerakták, és megijedtek. Amikor Júdás elárulta a Mesterét a papoknak, megismételte nekik azt a kijelentést, amelyet Jézus négyszemközt tett a tanítványainak, miközben a városba tartottak. Azt mondta: "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát elárulják a főpapoknak és az írástudóknak, és azok halálra ítélik, és átadják őt a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék; harmadnap pedig feltámad". Sok mindenre emlékeztek, amit mondott, és amit most a megtörtént események egyértelmű próféciáinak ismertek fel. Nem akartak ezekre a dolgokra gondolni, de nem tudták kizárni őket az értelmük elől. Apjukhoz, az ördöghöz hasonlóan hittek és reszkettek." 3SP 177.1
Ennek megfelelően Jézust csütörtökön kora reggel letartóztatták; Annás előtt állították bíróság elé, amikor még sötét volt (Jn 18:13); hajnalban Kajafás elé vitték a Szanhedrin gyűlésén (a törvényes tárgyalása) (Mt 18:13). 26:57; 27:1); legközelebb pénteken, még napfelkelte előtt - körülbelül a hatodik órában - Pilátus elé került (János 19:14); majd Heródes elé (Lukács 23:7); majd ismét Pilátus elé (Lukács 23:11); és végül ugyanazon nap reggelén, körülbelül a harmadik órában (Márk 15:25) - reggel 9 órakor - keresztre feszítették, modern idő szerint.
Ez az időpont-nyilvántartás azt mutatja, hogy elfogását, megpróbáltatásait és keresztre feszítését gondosan és ravaszul úgy szervezték meg, hogy az éjszaka és kora reggel történjen, hogy megelőzzék a felzúdulást, mert "féltek a néptől". Lukács 20:19.
Hogy két éjszakát töltött a sírban, és vasárnap feltámadt; hogy a három nap és három éjszaka az első törvényes tárgyalásától a feltámadásáig tartó idő; hogy a föld szívét tévesen úgy értelmezték, hogy az a sírt jelenti, holott ehelyett, mint Jónás tapasztalata mutatja, Krisztusnak a bűnösök kezében és a sírban való fogva tartását jelképezi (Mát. 1,2). 20:19; 16:21; 17:22, 23; 27:63; Lukács 9:22; 24:21; 18:33; 24:7; - "Így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie, és harmadnapon feltámadni a halálból". (Lukács 24:46); hogy a "három nap és három éjjel" jele szó szerint beteljesedett csütörtök reggeltől, a törvényes tárgyalásának idejétől vasárnap reggelig, amikor feltámadt...
Kedd - November 1.
Elvégeztetett
János 19:1-30
Mi a döntő üzenete számunkra Jézus kijelentésének: "elvégeztetett"?
Jézus előtt megjelentek a múlt és a jövő képei. Látta Lucifert, amikor kezdetben alávettetett a mennyekből. Előre látta haláltusájának jeleneteit, amikor a világmindenség előtt lepleződik le a csaló jelleme. Hallotta a kiáltást: "Elvégeztetett" (Jn 19:30), mely bejelentette, hogy az elveszett faj megváltása örökre bizonyossá vált, a menny az örökkévalóságig biztonságban van a vádakkal, csalásokkal, követelésekkel szemben, melyekre Sátán uszít. {DA 490.2}
A Kálvária szégyent és haláltusát hozó keresztjén túl Jézus előretekintett az utolsó nagy napra, mikor a gonosz hatalmak fejedelmét utoléri pusztulása azon a földön, melyet oly régóta rongált lázadásával. Jézus látta a gonosz munkájának végét: Isten békéjét, amint betölti a mennyet és földet. {DA 490.3}
Ettől fogva Krisztus követőinek legyőzött ellenségként kellett Sátánra tekinteniük. A kereszten Jézus elnyerte értük a győzelmet - azt a győzelmet, melyről azt szeretné, ha sajátjuknak fogadnák el. "Ímé - mondotta - adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek" (Lk 10:19). {DA 490.4}
És bár Jézus munkája az első eljövetelekor nem volt olyan kiterjedt, mint a mi mostani munkánk, mégis még nagyobb jelentőségű és rövidebb ideig tartó volt, mint a miénk. Látszólag azonban egyáltalán nem haladt előre, ha figyelembe vesszük, hogy mindenki elhagyta Őt a próbatételkor, és hogy Péter, az apostolok legbuzgóbbja még átkozódott is, és megesküdött, hogy nem Krisztus tanítványa. De a látszólagos vereség minden látszatával ellentétben Jézus a kereszten lógva kijelentette, hogy az Ő műve befejeződött.
Aztán feltámadása után is felfelé vette útját, és csak néhány félig megtért követőjét hagyta hátra, hogy folytassa a munkát. Ilyen eredményei voltak Keresztelő János és Jézus fáradhatatlan erőfeszítéseinek. Ezért a János és Jézus által megkeresztelt sokaságból pünkösd napján csak százhúsz egyöntetű tanítvány volt, akik egyhangúan fogadták Isten Lelkének kiáradását
Valóban, nemcsak kicsinek és jelentéktelennek tűnt akkor a munka, hanem lehetetlennek is, hogy tovább lehessen vinni. Ennek ellenére, mivel a sokaság között a kételkedők mentséget láttak a látszólag teljes vereségben, Jézus keresztre feszítésében, elkülönültek a hívők közül. És mivel az Ő követői közül a megmaradtak elvesztették az önmagukba vetett bizalmat, lemondtak önmagukról, és komolyan keresték az Urat egy olyan időszakban, amikor még a legcsekélyebb reményük sem volt arra, hogy folytassák a munkát, alkalmat adtak az Úrnak arra, hogy megmutassa nagy erejét, és olyan gyorsasággal vitte előre az ügyét, hogy egyetlen prédikációval egy nap alatt háromezer lélek tért meg. Ezután naponta csak "olyanokat adtak hozzá, akiknek üdvözülniük kellett" - olyanokat, akik alaposan megtértek. Az evangélium munkája így kezdett gyorsan növekedni, amint az Úr szerzett egy olyan embercsoportot, akikben megbízhatott és akiket felhasználhatott.
Szerda - November 2.
Értünk Halt Meg
János 3:14-18, Róma 6:23
Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy Krisztus halála mit vitt véghez értünk?
"Mi magunkra tekintünk, mintha lenne erőnk megmenteni magunkat; Jézus azonban meghalt értünk, mert mi tehetetlenek vagyunk erre. Őbenne van a reménységünk, a megigazulásunk, az igazságunk. Nem szabad elkeserednünk és félnünk attól, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy Ő nem gondol irgalmasan ránk. Ő éppen ebben a pillanatban végzi az Ő munkáját értünk, és arra hív minket, hogy tehetetlenségünkben jöjjünk Hozzá, és üdvözüljünk. Hitetlenségünkkel meggyalázzuk Őt. Megdöbbentő, hogyan bánunk a legjobb Barátunkkal, milyen kevés bizalmat támasztunk Őbenne, aki képes a végsőkig megmenteni, és aki minden bizonyítékát adta nekünk nagy szeretetének." CCh 47.5
“A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, amilyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében." (Zak 12:10, 11.) Milyen csodálatos élmény lesz, amikor teljesen megértjük Isten szeretetét és a megváltásunkért fizetett árat!
Csütörtök - November 3.
A Kereszt Jelentősége
1 Korinthus 1:18-24
Mit mond Pál a keresztről, és miért állítja szembe a "világ bölcsességével"?
Jézus nevét valóban nagy bizalommal ejthették ki; hiszen legjobb barátjuk és idősebb testvérük volt. Vele való szoros összeköttetésük boldog közösséget teremtett közöttük. Milyen tüzes ékesszólással fejezték ki gondolataikat, amikor bizonyságot tettek róla! Szívük annyira túláradt szeretettel és oly mélységes jóindulat hatotta át őket, hogy képesek voltak akár a világ végére is elmenni, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról. Teljes szívből vágytak a Jézus által megkezdett mű fejlesztésére. Felismerték nagy tartozásukat a mennyel szemben, és felelősségük súlyát is, amelyet munkájuk mér rájuk. A Szentlélek által megerősödve, nagy buzgalommal láttak munkához, hogy a kereszt győzelmét biztosítsák. A Lélek elevenítette meg őket és beszélt általuk. Arcukról Krisztus békéje sugárzott; életüket szolgálatának szentelték. Egész lényük bizonyságot tett arról az átalakulásról, amely bennük végbement. {AA 46.1}
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem… Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenest és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.” (I. Kor. 1:18–19, 27–28) A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban, és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz. {AA 241.3}
Péntek- November 4
További Tanulmányozásra
Isten még ma is egyházát használja fel szándékának kinyilatkoztatására e földön. A kereszt hírnökei ma városról városra, országról országra járnak és előkészítik Krisztus újra jövetelének útját. Hirdetik, hogy Isten törvénye: az élet zsinórmértéke. A Mindenható Lelke készteti az emberi szíveket, és mindazok, akik befolyásának engednek, Isten igazsága tanúivá lesznek. Megszentelt életű férfiak és nők sok helyen közlik az emberekkel azt a világosságot, amit Krisztus által nyertek. Miközben szétárasztják a fénysugarakat, mint tették azok, akik pünkösd napján részesültek a Lélek keresztségében: állandóan többet és többet nyernek a Lélek erejéből. Ily módon világítja be Isten dicsősége a földet. {AA 53.2}