A Testvéri Szeretet Folytatódjon
13. Lecke, 1. Negyedév 2022. Március 19-25., 1. Negyedév
Oszd meg ezt a leckét
Szombat Délután - Március 19
Emlékszöveg:
“A Testvéri szeretet folytatódjon.” KJV Zsidó 13:1.
A Szentlélek kiárasztása után a tanítványok széjjel-jártak, hirdetni az élő Megváltót. Egyetlen vágyuk a lelkek üdve volt. Emellett megízlelhették a szentek közösségének szépségét is. Egymás iránt tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. A mindennapi érintkezésben azt a szeretetet tanúsították egymással szemben, amelyet Krisztus parancsolt nekik. Ezt a szeretetet igyekeztek nyájas szavak és önzetlen cselekedetek által mások szívében is felébreszteni.” 547.3 oldal.
Ezt a szeretetet, az új parancsolat iránti készséges engedelmességet kell a hívőknek mindenkor kinyilvánítaniuk. Olyan bensőséges összeköttetésben éljenek Krisztussal, hogy teljesíteni tudják összes követelményeit. Őket választotta ki Isten, hogy életükkel dicsőítsék a Megváltó hatalmát, aki bűntelensége által megigazította őket.” AA 547.4 oldal.
Vasárnap - Március 20
Gondoskodás Isten népéről
Zsidók 13:1, 2, Róma 12:13, 1Timóteus 3:2, Titus 1:8, 1Péter 4:9
Mi volt a vendégszeretet szerepe az ősegyházban?
1 Moz 18:16-19- „Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle.”
Ábrahám vendégszeretete volt az, ami ilyen nagy áldást hozott az otthonába - a három mennyei vendég, akik megerősítették az örökös ígéretét. És az ő befogadó cselekedete, hogy megmutatta a Mennyei vendégeket, akik megerősítették az örökös ígéretét. És az ő előzékeny cselekedete, hogy megmutatta nekik a városba vezető utat azzal, hogy egy kis távolságot gyalogolt velük, arra késztette az angyalokat, hogy elmondják neki a Szodomával kapcsolatos szomorú küldetésüket. Minden otthonban ezért tehát „a vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” Zsid 13:2.
Hétfő - Március 21
Kapzsiság és Paráznaság
Zsidókhoz írt levél 13:4, 5, Lukács 16:10-18, 1Korinthus 5:1, Efézus 5:3-5, Kolossé 3:5.
Milyen két gonoszság kapcsolódik össze ezekben a szakaszokban?
„Isten felszólít mindenkit, aki kereszténynek vallja magát, hogy emelje az igazságosság mércéjét, és tisztítsa meg magát, ahogyan Ő is tiszta. "Legyetek szentek mindenféle beszélgetésben”. „Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek..... A fenti dolgokra irányítsátok a szereteteteket, ne a földi dolgokra. Mert meghaltatok, és életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Amikor Krisztus, aki a mi életünk, megjelenik, akkor ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Halványítsátok meg tehát tagjaitokat, amelyek a földön vannak: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a mértéktelen vonzalmat, a gonosz kíváncsiságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás: ezekért a dolgokért jön el az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (A Biblia). „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” - 6a. levél, 1890. MM 147.1
Kedd - Március 22
Emlékezni a vezetőkre
Zsidókhoz írt levél 13:7-17, 20-22
Milyen legyen a kapcsolatunk a vezetőinkkel?
„Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! Ó, népem, akik téged vezetnek, tévútra visznek téged, és tönkreteszik ösvényeid útját.” KJV Ézsa 3:13.
Maga Isten nem tud uralkodni a büszke, öntelt és önelégült embereken. De ami az Ő népét illeti, még a gyermekek és a nők is uralkodnak fölötte. Ezért most arra figyelmeztetjük őket, hogy a büszkék, akik most uralkodnak felettük, tévútra viszik őket, és tönkreteszik Isten velük kapcsolatos tervét.
Egy bizonyos testvér azt mondta: „Remélem, hogy az Úr hamarosan a saját kezébe veszi a gyeplőt, hogy megszabadítsa Izraelt”. A sokaság még a Vörös-tengerhez érve sem tudta, hogy Isten a saját kezébe vette a gyeplőt. Ők is azt hitték, hogy minden Mózes kezében van. Bár csodával határos módon átmentek a tengeren, és bár énekelték a szabadulás énekét, és megértették, hogy Isten keze szabadította meg őket, nem sokkal később mégis elfelejtették, és ismét vádolni és elítélni kezdték Mózest, amiért a sivatagi pusztaságba vitte őket. Még az ígéret földjének határán is megfeneklettek, és ennek következtében negyven évet kellett a sivatagban tölteniük.
Még a naponta a földre szálló manna sem tudta meggyőzni a sokaságot arról, hogy Isten a saját kezébe vette a gyeplőt. Így történt, hogy tetemük a sivatagban hullott el, de a gyermekek, akikről azt hitték, hogy soha nem érik el céljukat, birtokba vették a földet (4Móz 14:1-3, 27-32; 26:63-65).
Van egy bizonyos elem, akit még maga Isten sem tud meggyőzni arról, hogy a saját kezébe vette a gyeplőt. Ők soha nem fogadnak el parancsokat senkitől, csak saját maguktól. Az ilyen függetlenek továbbra is megkérdőjeleznek és kritizálnak mindent, amiben nekik maguknak nincs részük. Tehát függetlenül a hivatásuktól, attól, hogy mit gondolnak vagy mondanak, ők nem Isten népe. Az Ő igazi népe, kijelenti, még az asszonyoktól és a gyerekektől is képes parancsokat elfogadni.
Isten népe bárkitől elfogadja a parancsokat, akit Isten kijelöl, mert az Úr világosságában járnak, nem pedig az emberek szikráiban. Egyértelműen kijelenti, hogy azok, akik most uralkodnak felettük, tévútra viszik az Ő népét, és lerombolják a helyes útjukat!
Szerda - Március 23
Óvakodjunk A Különféle És Furcsa Tanításoktól
Zsidókhoz írt levél 13:9; 2:9; 4:16; 6:19, 20
Hogyan növekedhetünk a kegyelemben az igazság kibontakozásával anélkül, hogy a tanítás szele elragadna minket?
Efézus 4:11-14- „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.”
Az ihletés világossá teszi, hogy Isten terve az, hogy az egyház mindig növekedjen mind ismeretben, mind tökéletességben, amíg mindnyájan el nem jutunk a hit és az Isten Fia ismeretének egységében a tökéletes emberré, Krisztus teljessége nagyságának mértékéig; hogy ezentúl ne legyünk többé gyermekek, akiket ide-oda hánykolnak, és a tanítás minden szele ide-oda sodor, az emberek ravaszsága és gonoszsága által, melyben csalásra leselkednek, hogy megtévesszenek.
Mivel az egyház még nem érte el a Szentírás e versében meghatározott színvonalat, nyilvánvaló, hogy a jelenleginél nagyobb ismeretekre van szüksége a bibliai vallásról.
Mivel messze vagyunk attól, hogy elérjük a hit, a tudás és a tökéletesség ilyen egységét, kristálytisztán látjuk a szükségszerűséget: nekünk, keresztényeknek el kell kezdenünk növekedni, különben az ilyen növekedés időszaka elmúlik, és mi csak törpék maradunk, akik nem jutottak eléggé előre ahhoz, hogy jogosultak legyünk a Királyságban való otthonra. Akkor bekövetkezik, hogy minden ilyen éretlen keresztény keserűen kiáltja majd: „Elmult az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” Jer. 8:20.
A bibliaismeret, látjátok, a mennyei út az üdvösséghez és az örökkévalósághoz, de a modern lelkészek útja az, hogy az embereket tudatlanságban tartsák arról, amit a saját köreiken kívül tanítanak, hogy az embereket az irányításuk alatt tarthassák.
Hogy az Igazság növekszik, és hogy lépést kell tartanunk vele, azt most olvashatjuk:
Jel 14:6-10- „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.”
Itt három üzenet követi egymást. Ha nem tartunk lépést mindegyikükkel fokozatosan, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy lemaradunk az időtől, ahogyan a zsidók is mind a mai napig.
Azok, akik nem tartanak lépést az Igazsággal, ahogyan az Ihlet kibontakozik, természetesen soha nem juthatnak el „a hit egységére” és „az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:” Az ilyenek örökre „gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele...” Ef 4:13, 14.
Világos tehát, hogy maga a vallás valami élő és kibontakozó dolog, de a tragédia az, hogy nem mindenki tart vele lépést.
Csütörtök - Március 24
Menj Ki Jézushoz A Táboron Kívülre
Zsidókhoz írt levél 13:10-14, Márk 8:34, Máté 10:38, Lukács 14:27, Galata 2:20
Mit jelent Jézushoz menni a táboron kívül?
„Szöveg: „Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” Zsidókhoz írt levél 13:13-16. RH 1889. május 28., par. 1
„Állandóan magunk előtt kell tartanunk azt az áldozatot, amelyet Megváltónk hozott, nehogy azt higgyük, hogy keresztény életünkben csodálatos áldozatokat hozunk. Ő végtelen áldozatot hozott azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Az Atya olyan áldozatot hozott, amelynek nagyságát senki sem tudja felfogni. A menny angyalai elámultak, amikor az Atya beleegyezett abba, hogy egy bukott fajért odaadja egyszülött Fiát. Amikor majd megközelíthetjük az Atya és a Fiú által hozott áldozatot, jobban fogjuk értékelni a lelkek értékét. Nem a magunk kényelmét kell tanulmányoznunk, hiszen Krisztus meghalt értünk, hanem hajlandónak kell lennünk megtagadni önmagunkat, és az ő gyalázatát viselve a tábor nélkül menni.” RH 1889. május 28., par. 2
Péntek - Március 25
További Tanulmányozásra
Gyorsan közeledik az idő, amikor nagy lesz a bizonytalanság és a fejetlenség. Sátán angyalruhába öltözik, hogy ha lehetséges, tévedésbe ejtse még a választottakat is. Sok isten lesz majd és sok úr. Fújni fog a tanítás mindenféle szele. Akkor nem azok lesznek a vezetőink, akik többre becsülik az áltudományokat. Nem azok állnak majd soraink élén, akik a műveltségben, a pallérozott értelemben és a tehetségben bíztak, s nem tartottak lépést a világossággal. Akik megbízhatatlannak bizonyultak, azokra nem bízzák rá többé a nyájat. Kevés „kiváló” ember vesz majd részt az utolsó, komoly munkában. Mivel önhittek és Istentől függetlenek, az Úr nem tudja felhasználni őket. Vannak az Úrnak megbízható szolgái, akik a rostálás idején tűnnek elő. Akadnak értékes emberek, akiket most nem látunk ugyan, mégsem hajtottak térdet a Baálnak. Bár nekik nem jutott akkora világosság, amely rátok összpontosult, azonban lehet, hogy nem túl vonzó külsejük alól előtűnik majd a valódi keresztény jellem tiszta ragyogása. Nézegethetjük az eget, amikor nappal van, mégsem látjuk a csillagokat, pedig ott vannak az égen. Éjjel azonban jól látható valódi ragyogásuk.” Bizonyságtételek 5 Kötet, 80.1 oldal.