A Szentélyből Sugárzó Fény
8. Lecke, 2. Negyedév 2024. Május 18-24.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután, Május 18.
Emlékszöveg:
"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Zsidó 8:1, 2
"1844-ben, amikor elmúlt az „idő”, azok, akik továbbra is hittek Krisztus eljövetelében, egy ideig súlyosan meg voltak próbálva. Valódi helyzetükről csak az a fénysugár adott megnyugtató hírt, amely figyelmüket a mennyei templomra irányította. Egyesek tagadták azt, amit a prófétikus időszámításról korábban hittek, és emberi, illetve sátáni erőknek tulajdonították a Szentlélek hatalmas befolyását, amely az adventmozgalmat kísérte. Egy másik csoport azonban szilárdan vallotta, hogy az Úr vezette őket az elmúlt években. Miközben vártak, figyeltek és imádkozva keresték Isten akaratát, felismerték, hogy nagy Főpapjuk elkezdte szolgálatának egy másik szakaszát; és amikor e szolgálatra tekintettek, meglátták azt is, hogy mi az egyház befejező munkája. Jobban megértve az első és a második angyal üzenetét, felkészültek arra, hogy elfogadják és a világnak tolmácsolják a harmadik angyal ünnepélyes figyelmeztetését is, amely a Jelenések 14. fejezetében található. {GC 431.3}
Vasárnap, Május 19.
A Mennyei Szentély
Olvassátok el a 2Mózes 25:8, 9, 40-et és a Zsidókhoz írt levél 8:1-6-ot. Milyen két szentélyt vázolnak fel ezek a versek?
"A szenthely, amelyre Pál itt utal, az a sátortemplom volt, amelyet Mózes Isten parancsára a Magasságos földi lakóhelyéül épített. „Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam” (II. Móz. 25:8) – hangzott a parancs, amikor Mózes Istennel volt a hegyen. Izrael a pusztában vándorolt, ezért a sátortemplomot úgy kellett elkészítenie, hogy alkalmas legyen a szállításra. Mindamellett rendkívül impozáns építmény volt. Falai vastag aranylemezekkel borított és ezüst foglalatba helyezett függőleges deszkalapokból álltak, a tetejét pedig egy sorozat függönyből, illetve takaróból alakították ki, amelyek közül a külső bőrből volt, a legbelső pedig kérubalakokkal gyönyörűen hímzett fehér gyolcsból. A templomnak pitvara is volt. Itt állt az égőáldozati oltár. Maga a sátortemplom a szentélynek és a szentek szentjének nevezett két helyiségből állt, amelyeket gazdagon díszített függöny, illetve lepel választott el egymástól. Hasonló lepel zárta le az első helyiség bejáratát is. {GC 411.2}
"A Mózes által épített templom minta után készült. Az Úr ezt parancsolta neki: „Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.” Majd ez a parancs hangzott el: „Vigyázz, hogy arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott néked” (2Móz 25:9.40). Pál pedig azt mondja: az első sátor „példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal”; szent helyei „a mennyei dolgoknak ábrázolatai” voltak; a papok, akik a törvény szerint áldoztak ajándékokkal, „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgáltak; és „nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid 9:9.23; 8:5; 9:24). {GC 413.3}
"A mennyei templom, amelyben Jézus értünk szolgál, az a csodálatos eredeti, amelynek a Mózes által épített templom csak másolata volt.” {GC 414.1}
A legfontosabb kérdés azonban még megválaszolásra vár: Mit jelent a szenthely megtisztítása? Az Ótestamentum szerint a földi templomban volt ilyen szolgálat. De vajon a mennyben lehet-e olyasmi, amit meg kell tisztítani? A Zsidókhoz írt levél 9. fejezete nyomán világossá válik, hogy mind a földi, mind a mennyei „megtisztíttatik”. „Csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel (állatok vérével) tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9:22–23), Krisztus drága vérével. {GC 417.2}
Hétfő, Május 20.
A Szentek Szentjében
Olvassátok el a 3Mózes 16:21, 29-34; 3Mózes 23:16-32; és a Zsidókhoz írt levél 9:23-28 verseit. Miért volt olyan fontos az engesztelés napja az ókori Izraelben?
Ez a munka egész évben nap mint nap folyt. Izrael bűnei így kerültek át a templomra, és eltávolításuk különleges szolgálatot igényelt. Isten megparancsolta, hogy a pap mindkét szent helyiségért végezzen engesztelést: „a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik közepette.” Az oltárért is engesztelést kellett végezni: „tegye tisztává, és... szentelje meg az Izrael fiainak tisztátalanságaitól” (III. Móz. 16:16, 19). {GC 418.2}
A pap egyszer egy évben – a nagy engesztelési napon – belépett a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Ezzel a munkával lezárult az évi szolgálat körforgása. Az engesztelési napon két fiatal kecskebakot vittek a templom ajtajához, és sorsot vetettek rájuk: „egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért” (III. Móz. 16:8). Azt a kecskét, amelyre az Úrért való sors esett, megölték bűnáldozatként a népért. Vérét a pap bevitte a függöny mögé, majd a fedélre és a fedél elé hintette. Hintett belőle a füstölő oltárra is, amely a függöny előtt állt. {GC 419.1}
„És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre” (III. Móz. 16:21–22). Azázel bakja többé nem jött be Izrael táborába; az embernek pedig, aki elvezette, önmagát és öltözetét meg kellett mosnia, és csak aztán térhetett vissza a táborba. {GC 419.2}
Az egész szertartásnak az volt a célja, hogy tudatosítsa Izraelben Isten szentségét és a bűnnel szembeni gyűlöletét, és azt is, hogy a bűnnel való érintkezés óhatatlanul beszennyez. Az engesztelési munka során mindenkinek meg kellett sanyargatnia magát. Minden munkát félre kellett tenni, és ezt a napot Izrael egész gyülekezetének Isten előtt komolyan megalázkodva, imával, böjttel és mélységes önvizsgálattal kellett töltenie. {GC 419.3}
A jelképes szolgálat az engesztelés fontos igazságaira tanított. Isten helyettest fogadott el a bűnös helyett, de az áldozat vére nem törölte el a bűnt. A bűn így átkerült a templomra. A bűnös a véráldozattal elismerte a törvény tekintélyét, megvallotta, hogy a törvény áthágásával vétkezett, és kifejezte, hogy hisz az eljövendő Megváltóban és bocsánatra vágyik, de még teljesen nem szabadult meg a törvény kárhoztatásától. Az engesztelési napon a főpap átvette a gyülekezet által bemutatott áldozatot, és az áldozat vérével bement a szentek szentjébe; majd a vért a frigyláda fedelére hintette, közvetlenül a törvény fölé, hogy a törvény kívánalmainak eleget tegyen. Közbenjáróként a bűnöket magára vette, és kivitte a templomból. Kezét Azázel bakjának fejére téve, megvallotta ezeket a bűnöket, és jelképesen önmagáról a bakra helyezte. Ezután a bak elvitte a bűnöket, és ezzel a nép örökre megszabadult tőlük. {GC 420.1}
Kedd, Május 21.
Eljött az ítélet
Hasonlítsuk össze a Dániel 7:9, 10-et a Jelenések 14:6, 7-cel. Mi a hasonlóság e két szakasz között?
Amint korábban már rámutattunk, János számára az ítélet kezdetének ideje lazán "az ő idejéből" "későbbre" volt kijelölve, Dániel számára azonban határozottan megmutatkozott, hogy valamikor a fenevad "kis szarvának" felemelkedése után, és mielőtt a szentek birtokba vennék a királyságot (Dán 7:8-11). A pontos időpontot azonban a Dániel 8:14 határozza meg - "kétezer-háromszáz napig; akkor megtisztul a szentély", a parazsat kiveszik belőle. Abban az időben, amíg a tisztulás folyik, az egyház hirdeti: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája". Jel.14:7...
Olvasd el a Jelenések 22:10-12-t. Amikor Jézus visszatér, mi lesz az egész emberiség sorsa? Milyen egyértelmű kijelentés hangzik el János számára?
Amikor a "parlagfű", "a gonosz gyermekeinek" (Mt 13:18) ideje beteljesedik, akkor kezdődik "az aratás", és ez hozza el "e világ végét". Máté 13:30, 40. Mivel a világ végén történik, ez szükségképpen az emberek összegyűjtése Illés üzenete által, az evangélium utolsó, mennyből küldött hirdetése, amelyet először az egyháznak hirdetnek közvetlenül az Úr nagy és rettenetes napja előtt (Mal 4:5), majd az egész világnak a régóta várt napon.
Amikor mind a zsidók, mind a pogányok, akik válaszoltak a hívásra, összegyűlnek a föld négy sarkából, akkor ér véget az aratás: akkor fog örökre elszállni a próbaidő utolsó elhúzódó pillanata: akkor jön el a vég, és a "nagy fehér trónról" elhangzik a megváltoztathatatlan végzés: "Aki igazságtalan, az maradjon igazságtalan; és aki mocskos, az maradjon mocskos; és aki igaz, az maradjon igaz; és aki szent, az maradjon szent." Jel 22:11.
Olvassa el a Máté 25:1-13-at. Miért viszonyul Jézus ennyire különbözőképpen a hívők e két csoportjához?
Ebben a példázatban látható, hogy az egyházat tíz szűzhöz hasonlítja, akik közül öt nem vesz igénybe extra olajat - különleges Igazságot erre az időre, vagyis ez az öt nem figyel oda az élők ítéletének igazságára, az egyház elkülönítésére vagy megtisztítására. Amikor elhangzik a kiáltás: "Íme, jön a Vőlegény; menjetek ki eléje", mind a tíz szűz látja, hogy lámpásaik fénye kialszik; látják, hogy a halottak ítéletének üzenete elmúlik. Az öt bölcs szűz tehát gyorsan újratölti lámpásait az edényeikben tárolt extra olajjal, és elindul a Vőlegény elé. De az öt bolond szűz, azok, akik azt gondolták, hogy nincs szükségük extra olajra, nincs szükségük extra üzenetre, az élők ítéletének üzenetére, súlyos sötétségben találják magukat. Igen, a fény nélkül találják magukat, amelyet az élők ítéletének üzenete bont ki. Miután felfedezik ostoba mulasztásukat, rohannak, hogy olajat, világosságot szerezzenek a témában, de időközben az ajtó bezárult (a szüzek, az egyház próbaideje bezárult). Amikor bebocsátást kérnek, maga az Úr udvariasan közli velük: "Nem ismerlek titeket".
Az eljövendő Királyság jele, amelyet ez a példabeszéd előhoz, nyilvánvalóan az a különleges üzenet (a plusz olaj), amely az élők ítéletét hirdeti, az üzenet, amely felébreszti a nyílt szívű Igazságkeresőket, és amely elkárhoztatja ellenzőit, a képmutatókat és a langyosokat az egyházban - azokat, akik elégedettek, és azt hiszik magukról, hogy gazdagok és javakkal gyarapodtak, és nincs szükségük semmire (nincs szükségük az időszerű Igazságra), akik soha nem ébrednek rá arra, hogy teljesen nincstelenek. Jól jegyezd meg, ezek nem az én szavaim, olvasd el, mit mond az Úr Laodíceának.
Szerda, Május 22.
Jó Hír A Szentek Szentjéből
Olvassátok el a Zsidókhoz írt levél 4:14-16-ot és a Zsidókhoz írt levél 10:19-22-t. Milyen bizonyosságot és isteni meghívást adnak ezek a versek mindannyiunknak?
„Az Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul... gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk.” (Zsid. 4:16). A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben. {GC 346.4}
Olvasd el a Jelenések 11:19-et. A nagy vita összefüggésében miért jelentős ez a látomás? Hogyan mutatja meg a törvény és az evangélium közötti elválaszthatatlan kapcsolatot?
Az, hogy a földi templom a mennyei mintájára készült, azt mutatja, hogy a mennyei templom két lakrészre - a szentre és a legszentebbre - van osztva. Az engesztelés (ítélet) napján a földi templomban a Legszentebbre nyíló ajtót kinyitották, a szentek ajtaját pedig bezárták. Ez az istentisztelet az antitipikus engesztelés (ítélet) kezdetét jelképezte, amikor a mennyei templomban a Legszentebbbe vezető ajtó kinyílt, a szentek bejárata pedig bezárult. Más szóval, amikor a belső ajtó kinyílt, a külső ajtó bezárult, így a két lakrész eggyé vált. (Lásd 3Mózes 16:2, 17; Jelenések 4:1; 15:5; Korai írások, 42. o.) Tehát az, hogy a templom zárva van, amíg az ítélet tart, lehetetlenné teszi, hogy valaki kívülről lássa "az Ő testamentumának ládáját", amíg az ítélet be nem fejeződik, amikor a Jelenések 15:1, 5-8 szerint a bezárt ajtó ismét kinyílik.
Következésképpen a prófétai kijelentés beteljesedése, miszerint "megnyílt az Isten temploma a mennyben, és látható volt az ő templomában az ő testamentumának ládája" (Jel 11:19), ugyanúgy, mint az ítélet kezdetén, az ítélet befejezése után fog megvalósulni; vagyis a próbaidő lezárása után, amikor a templom ajtaja megnyílik. És miután a törvényszék elhagyja a templomot, "a négy állat közül az egyik" "a hét angyalnak hét arany fiolát ad, tele Isten haragjával" (Jel 15:7), és a templom "megtelik füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki" nem "mehet be a templomba, amíg a hét angyal hét csapása" "be nem teljesedik". Jel 15:8...
Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, azok felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Megértették úgy, mint soha azelőtt, hogy milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt. 5:18). Isten törvénye, amely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, „mint a felhőben lévő bizonyság”. A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jótája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: „Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.” „Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig” (Zsolt. 119:89; 111:7–8). {GC 434.1}
Csütörtök, Május 23.
Jézus, véd az ítéletben
Olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 10:9-14-et. Milyen különbséget fedez fel ez a szakasz a pap szolgálata között a földi szentélyben és Jézus szolgálata között a mennyei szentélyben?
"Mennyire különbözött az igazi főpap a hamis és romlott Kajafástól. Kajafáshoz képest Krisztus tisztán és szeplőtelenül, a bűn szennye nélkül tűnik ki. "Egy áldozat által örökre tökéletessé tette a megszentelteket" [Zsidók 10:14]. Ez tette lehetővé számára, hogy a kereszten tiszta és diadalmas hangon hirdesse: "Vége van". [Zsidók 9:24-26; 10:12, idézve] Krisztus egyszer ment be a szentélybe, "örök váltságot szerezve nekünk" [Zsidók 9:12]. "Azért ő is képes megmenteni mindazokat, akik Istenhez járulnak általa, mert ő örökké él, hogy közbenjárjon értük" [Zsidók 7:25]. 12MR 392.3
"Krisztus nem dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett. Isten adta neki a papságra való kinevezését. Azért, hogy példaképe legyen az egész emberi családnak. Arra képesítette magát, hogy ne csak a faj képviselője, hanem a szószólójuk is legyen, hogy minden lélek, ha akarja, azt mondhassa: Barátom van az udvarban. Ő olyan Főpap, akit meg tudnak érinteni a mi gyengeségeink érzései". 12MR 393.1
Olvassuk el a Zsidókhoz írt levél 6:19, 20 verseit. Miért hív minket arra, hogy kövessük Őt, és mit fedezünk fel, miközben követjük?
"Reménység van elénk állítva, mégpedig az örök élet reménysége. Semmi sem elégítheti ki Megváltónkat, ami kevesebb, mint ez az áldás számunkra, de a mi feladatunk, hogy ezt a reményt megragadjuk az Őbe vetett hit által, aki megígérte. Számíthatunk arra, hogy szenvedni fogunk, mert azok, akik részesei az Ő szenvedéseiben, azok lesznek részesei az Ő dicsőségében is. Ő bocsánatot és halhatatlanságot vásárolt a bűnös, pusztuló emberi lelkek számára, de a mi részünk az, hogy hit által fogadjuk el ezeket az ajándékokat. Ha hiszünk Őbenne, akkor ez a reménység a lelkünk horgonya, biztos és szilárd. Meg kell értenünk, hogy nemcsak ebben a világban, hanem a mennyei világban is bátran számíthatunk Isten kegyelmére, hiszen Ő ilyen árat fizetett üdvösségünkért. A Krisztus engesztelésébe és közbenjárásába vetett hit szilárdan és mozdulatlanul tart bennünket a kísértések közepette, amelyek a harcos egyházban ránk nehezednek. Szemléljük meg az elénk állított dicsőséges reményt, és hit által ragaszkodjunk hozzá...." TMK 79.2
"Krisztusban az örök életre való reménységünk középpontjában.... áll. Reménységünk biztos és szilárd horgonyt jelent a lélek számára, amikor belép abba, ami a lepel belsejében van, mert a kísértő lélek az isteni természet részese lesz. Krisztusban horgonyozódik le. A kísértés tomboló elemei közepette nem fog a sziklákra sodródni vagy az örvénybe húzódni. Az ő hajója túlszárnyalja a vihart. "19 TMK 79.5
Péntek, Május 24.
További Tanulmányozásra
A nép azonban még nem volt felkészülve arra, hogy Urával találkozzék. Még hiányzott valami a felkészülésükhöz. Világosságra volt szükségük, amely figyelmüket Isten mennyei templomára irányítja, hogy Főpapjuk szolgálatának hitben való felismerése közben új feladatokat lássanak meg. Az egyháznak további intő és eligazító üzenetet kellett kapnia. {GC 424.4}
Ezt mondja a próféta: „Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosónak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak” (Mal. 3:2–3). Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jellemüknek „a meghintés vére” által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hivők bűneit eltávolítja a templomból, a földön Isten népe között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát még világosabban megismerhetjük a Jelenések 14. fejezetében foglalt üzenetből. {GC 425.1}
E munka lezárulásakor Krisztus követői készen lesznek Uruk fogadására. „És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben” (Mal. 3:4). Akkor az egyház, amelyet Urunk magához fogad eljövetelekor, dicsőséges egyház lesz, amelyen nem lesz „szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle” (Ef. 5:27). Akkor olyan lesz, „mint egy hajnal, szép, mint a hold, tiszta mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor” (Én. én. 6:7). {GC 425.2}