Az Evangélium Titka
6. Lecke, 3. Negyedév Július 29. - 2023. Augusztus 4.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat délután július 29.
Emlékezetes szöveg:
"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” Efézusbeliekhez 3:20, 21
"Az evangélium hirdetőjének munkája, „hogy megvilágosítsa mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben” (Ef. 3:9). Aki ilyen munkára vállalkozott, de azt a részt választja, amely a legkevesebb önfeláldozást igényli, megelégszik csupán a prédikálással, a személyes munkát pedig másokra hagyja – munkáját Isten el nem fogadhatja. Éppen a jól végzett személyes munka hiányában pusztul el sok lélek, akikért Krisztus meghalt. Félreismeri hivatásának jelentőségét az, aki elfogadja a prédikátori tisztséget anélkül, hogy olyan személyes munkát akarna végezni, amilyet a nyáj gondozása megkövetel. {AA 527.1}
A jó pásztor megfeledkezik önmagáról. Saját személye háttérbe szorul, hogy Isten munkáját végezhesse. Az ige hirdetése közben és a nép otthonaiban végzett lelkipásztori munkája által megismeri szükségleteiket, bánatukat, megpróbáltatásaikat; és mert együttmunkálkodik a nagy teherhordozóval, osztozik szenvedéseikben, bajaikban vigasztalja őket, lelki éhségüket lecsillapítja, és szívüket megnyeri Istennek. Ebben a munkában a menny angyalai segítenek az igehirdetőnek; az igazság őt is megvilágosítja és „bölccsé teszi az üdvösségre”. {AA 527.2}
Vasárnap, Július 30.
Pál: A pogányok bebörtönzött apostola
Olvassátok el az Efézusbeliekhez írt levél 3. Miközben ezt teszed, azonosíts egy vagy két fő témát. Milyen főbb megállapításokat tesz Pál?
Hónapok teltek el, amióta az apostol Rómába érkezett; a jeruzsálemi zsidók csak azután jelentek meg személyesen, hogy vádjaikat a fogoly ellen előadják. Terveik már többször meghiúsultak; most azonban, hogy Róma legmagasabb törvényszéke fog ítélkezni Pál felett, nem akartak újabb vereséget szenvedni. Lisiás, Félix, Festus és Agrippa, mindannyian meg voltak győződve ártatlanságáról. Ellenségei tehát csak az esetben remélhettek eredményt, ha a császár kegyét fondorlattal igyekszenek megnyerni. Késedelem csak szolgálatot tehet ügyüknek, mert ezáltal időt nyernek terveik jobb kiépítésére és kivitelére. Ezért bizonyos ideig vártak, mielőtt vádjaikkal az apostol ellen felléptek. {AA 453.1}
Isten gondviselése úgy intézte, hogy ez a halasztás az evangélium terjesztésére szolgált. Pál, őrzőinek jóindulatából, szép tágas házban lakhatott, szabadon érintkezhetett barátaival és mindenkinek, aki hallani akarta, naponta magyarázhatta az igazságot. Két évig így folytatta működését, „prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül” (Ap. csel. 28:30–31). {AA 453.2}
Ezen idő alatt nem feledkezett meg az általa alapított gyülekezetekről sem. Felismerte a veszélyt, amely az új hitre térteket fenyegette; az apostol igyekezett, amennyiben módjában állt, leveleiben, gyakorlati tanításokkal, intelmekkel segítségükre lenni. Szent életű munkásokat is küldött ki Rómából a munkára; de nemcsak ezekhez a gyülekezetekhez, hanem olyan területekre is, amelyeket ő maga még nem látogatott meg. Ezek a munkások, mint bölcs pásztorok vezették tovább az apostol által dicsőségesen megkezdett munkát; az apostol pedig, aki állandó összeköttetést tartott fenn velük, értesült úgy a gyülekezetek állapotáról, mint a reájuk leselkedő veszélyekről. Így vált lehetővé számára, hogy valamennyiük fölött bölcsen felügyeljen. {AA 453.3}
Július 31., Hétfő
Az evangélium régen elrejtett Titka
Mi az a titok, amelyet Pálra bíztak?
Így bízta meg az Úr Pált, hogy a pogány világ nagy misszióterületére menjen. Erre a nagy horderejű, széles körű nehéz munkára úgy készítette elő, hogy szorosan összekapcsolódott vele. Elragadtatásban megnyitott szemei előtt elvonultatta a menny gyönyörű és dicső képeit. Isten Pált bízta meg azzal a feladattal, hogy „azt a titkot..., mely örök időktől fogva el volt hallgatva” (Rm. 16:25) kinyilatkoztassa. „Az Ő akaratának titkát” (Ef. 1:9), „amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által, hogy tudniillik a pogányok örökös társak és ugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.” Pál apostol Isten szolgájának nevezte magát, és önnönmagáról szólva, így folytatta: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; azért, hogy megismertettessék most a mennybéli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve elvégzés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Ef. 3:5–11) {AA 159.2}
Jel 10:5-7 -- "És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, És megesküvék arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
Az angyal megesküdött, hogy nem lesz többé idő. Azt hiszem, értem, hogy mi, hetednapi adventisták hogyan értelmezzük az "idő többé nem lészen" kifejezést; de ez a két vers, ha együtt olvassuk, világosan megmutatja, hogy milyen idő nem lesz többé, mert a hatodik trombita idején az angyal azt mondta, hogy idő többé nem lészen, de a hetedik trombita megszólalásának kezdetén Isten rejtélye befejeződik. Mi az Isten rejtélye? -- Az üdvösség műve, vagyis az evangéliumi mű. Akkor a hetedik trombita megszólalásának időszakában nem lesz még befejezésre váró rejtély, mert az a hatodik trombita alatt fejeződik be. Az angyalt tehát úgy kell érteni, hogy egyszerűen azt mondja, hogy a próbaidő csak a hatodik trombita megszólalásáig tart, és ez minden, mert Isten rejtélyének mind be kell fejeződnie, amikor a hetedik angyal megszólalni kezd.
Kedd, Augusztus 1.
Az egyház: Isten bölcsességének megjelenítője
Mit mond Pál az Efézus 3:7-13-ban Istenről és Isten cselekedeteiről?
Isten célja ma is az, mint amikor Izráelt kihozta Egyiptomból. Mikor a világ látja Isten jóságát, kegyességét, igazságát s a gyülekezetben megnyilvánuló szeretetét, akkor Isten jellemét látja. S mikor Isten törvénye ennyire meglátszik életükben, a világ is felismeri azok fensőbbségét, akik minden más népnél jobban szeretik, félik és szolgálják Istent. Isten szeme rajta nyugszik népének minden egyesén. Terve van mindegyikükkel. Az a célja, hogy megkülönböztetett nép, szent utasításának gyakorlói legyenek. Isten mai népéhez ugyanúgy szól a szent ihletés szava, mint a régi Izráelhez szólt: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te, téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki minden nép közül e föld színén.” (5Móz 7:6) „Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz bölcsességetek és értelmetek a nép előtt, akik meghallják majd e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs s értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?” (5Móz 4:58) {6T 12.1}
Ezek a szavak sem tudják kifejezni Isten szándékának nagyságát és dicsőségét, melyet népén át akar elérni. Nemcsak ennek a világnak, de az egész mindenségnek be kell mutatniuk országának elveit. Pál, Isten küldöttje Szentlélektől ihletve írja: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát, és hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy Isten miképp rendelkezett ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Azért, hogy megismertessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz 3:810) {6T 13.1}
Szerda, Augusztus 2.
A szívünkben lakozó Krisztus
Hasonlítsd össze Pál korábbi imakérését, az Efézus 1:16-19-et, az Efézus 3:14-19-ben a hívőkért mondott könyörgésével. Miben hasonlít a két kérés?
"A megváltás témái nagy jelentőségű témák, és csak azok, akik lelki beállítottságúak, képesek felismerni mélységüket és jelentőségüket. A mi biztonságunk, életünk, örömünk az, hogy a megváltás tervének igazságain elidőzzünk. Hitre és imádságra van szükség ahhoz, hogy Isten mély dolgait meglássuk. Elménket annyira lekötik a szűkös elképzelések, hogy csak korlátozott képet kapunk arról a tapasztalatról, amelyhez kiváltságunk van. Milyen kevéssé értjük meg, hogy mit jelent az apostol imája, amikor ezt mondja: "Hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy erősödjetek meg erővel az ő Lelke által a belső emberben, hogy Krisztus lakjék a ti szívetekben a hit által, hogy a szeretetben gyökerezve és megalapozva minden szentekkel együtt felfoghassátok, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága, és megismerjétek Krisztus szeretetét, amely meghaladja a tudást, hogy beteljesedjetek Isten egész teljességével. Annak pedig, aki képes bőségesen megtenni mindazt, amit kérünk vagy gondolunk, a bennünk munkálkodó erő szerint, neki legyen dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által minden időkön át, mindörökkön örökké, világestig. Ámen." RH 1891. november 17., par. 14
Istennek Krisztusban kinyilatkoztatott ismerete az a tudás, melyet minden megmentettnek el kell sajátítania. Ez a tudás alakítja át az ember jellemét. Ha befogadjuk ezt, Isten újjáteremt bennünket az ő képmására. Egész lényünknek Istentó1 származó lelki erősséget ad. {8T 289.2}
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2Korintus 3:18) {8T 289.3}
Üdvözítőnk magáról mondta: „Megtartottam Atyám paran-csait.” „Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én min-denkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.” (János 15:10; 8:29) Isten azt akarja, hogy követői úgy éljenek, mint Jézus, mikor emberi természetben élt. Isten ereje által olyan tisztán és nemesen kell élnünk, mint az Üdvözítő. {8T 289.4}
Pál mondja: „Meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön. Hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek Isten egész teljességéig.” (Efézus 3:14–19) {8T 289.5}
Augusztus 3., Csütörtök
Dicsőség az egyházban és Krisztus Jézusban
Pál egy doxológiával, az Istent dicsőítő rövid költői kijelentéssel zárja imabeszámolóját. Miért dicséri Istent? Ef 3:20-21.
"Az Úr nagy dolgokat akar tenni értünk. Nem számokkal fogunk győzelmet aratni, hanem a lélek teljes átadásával Jézusnak. Az ő erejében kell előrehaladnunk, bízva Izrael hatalmas Istenében. GW92 458.1
"Soha ne lepődj meg, soha ne legyél páncél nélkül. Legyetek felkészülve minden vészhelyzetre, minden szolgálatra. Cselekedjetek azonnal. Isten azt akarja, hogy percemberek legyetek. Sokszor a munkások túl precízek, túl számítóak. Miközben egy nagy munkára készülnek, a jó munka elvégzésének lehetősége kihasználatlanul elmúlik. A munkás úgy halad előre, mintha az egész teher rajta, szegény, véges emberen nyugodna, holott Jézus készen áll arra, hogy őt és az ő terhét is hordozza. Testvérek, bízzatok kevésbé önmagatokban, és jobban Jézusban. Ő kész megmenteni azokat a lelkeket, akikért dolgozunk. Mivel ő azért él, hogy közbenjárjon értünk, látni fogjuk az ő nagy hatalmát. Ő "képes bőségesen megtenni mindent, amit kérünk vagy gondolunk". [Efézus 3:20.] Jézus azt akarja, hogy segítséget kérjünk; azt akarja, hogy gyámoltalan lelkünket rá vessük; és ő a hitünk szerint ad nekünk. GW92 458.2
"Az előttünk álló munka olyan, amely az ember minden erejét próbára teszi. Erős hitet és állandó éberséget fog követelni. Időnként a nehézségek, amelyekkel találkoznunk kell, igen elkeserítőek lesznek. A feladat nagysága megdöbbent majd bennünket. És mégis, Isten segítségével az Ő szolgái végül győzni fognak. "Ezért, testvéreim, azt kívánom, hogy ne lankadjatok el" (Efézus 3:13) az előttetek álló megpróbáltatások miatt. Jézus veletek lesz; Szentlelke által előttetek jár, előkészítve az utat; és Ő lesz a segítőitek minden vészhelyzetben. 2SM 407.3
"Azért hajtom le térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, akiről az egész család a mennyben és a földön neveztetik, hogy adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdagsága szerint, hogy az Ő Lelke által erővel erősödjetek meg a belső emberben; hogy Krisztus lakozzék a ti szívetekben hit által, hogy a szeretetben gyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága, és megismerni Krisztus szeretetét, amely meghaladja az ismeretet, hogy beteljesedjetek Isten egész teljességével. 2SM 408.1
"Annak pedig, aki képes túláradóan bőségesen megtenni mindent, amit kérünk vagy gondolunk, a bennünk munkálkodó erő szerint, neki legyen dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által minden időkön át, mindörökkön örökké, világestig. Ámen' (Efézus 3:14-21)." - The General Conference Bulletin, 1913. május 28., 164., 165. oldal." 2SM 408.2
Augusztus 4., Péntek
További tanulmányozásra
Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs - akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett - nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük; és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset. {COL 104.3}
Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla. {COL 104.4}
Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse - az Út, az Igazság és az Élet - közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát. {COL 105.1}