Szombat Délután - Március 4.
Emlékszöveg:
“És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” Jelenések 14:13.
Mi azonban még a kiskorú gyermekekhez hasonlítunk, akik nem vehetik birtokukba atyai járandóságukat. Isten még nem bízta ránk dicső örökségünket, nehogy Sátán becsapjon bennünket is, mint Ádámmal és Évával tette az Édenkertben. Viszont Krisztus megőrzi részünkre, így a gonosz nem férhet hozzá. A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk, ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Isten biztosított bennünket ígéretében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsolt 37:25). Isten hollókat küldött Illés táplálására a Kérit-patakhoz, s egyetlen önfeláldozó gyermekéről sem fog megfeledkezni. Aki igazságban jár, arról mondja az Írás: „Kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.” „Aki az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk” (Ésa 33:16; Zsolt 37:19; Róm 8:32). Krisztus könnyített özvegy anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. {MB 110.3}
Vasárnap - Március 5.
A Bolond Gazdag
Olvassuk el a Lukács 12:16-21-et. Mi itt a számunkra lényeges üzenet? Milyen erős dorgálást adott az Úr a bolond embernek, és mit üzenjen ez nekünk a tulajdonunkhoz való hozzáállásunkkal kapcsolatban?
A bolond gazdagról mondott példázatában Krisztus azok oktalanságát szemléltette, akik csak erre a földi életre gondolnak. Ez az ember mindent Istentől kapott. A nap sütött földjére, mert sugarai hullanak mind igazakra, mind, gonoszokra. Az ég esőt záporoz a jókra és a gonoszokra is. Az Úr gazdagon megáldotta földjét, és növényei virultak. Csűrei színültig megteltek, és nem volt hova tennie a termésfölösleget. Nem gondolt Istenre, aki mindezt adta. Nem fogta fel, hogy Isten az áldások sáfárjává tette. Segítenie kellett volna a szűkölködőkön. Lehetősége nyílt arra, hogy Isten nevében alamizsnát osztogasson. De ő csak a saját jólétére gondolt. {COL 256.1}
Az Úr azzal a gazdag emberrel szemlélteti, hogy hogyan becsüli a világi gazdagokat, akik földi tulajdonaik miatt kevélyen emelik fel a fejüket: aki lebontotta csűréit és nagyobbakat építtetett, hogy a termés beleférjen. Feledte Istent, azért azt a hibát követte el, hogy nem ismerte el, honnan is származik minden vagyona. Nem küldött hálaimát a kegyes adományozónak. Önelégülten mondta: "Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél." A Mester, aki azért bízta rá a földi gazdagságot, hogy azt embertársai áldására és alkotója dicsőségére fordítsa, méltán haragudott meg hálátlanságáért. Így szólt hát hozzá: "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet, amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? így van dolga annak, aki kincset takar magának és nem az Istenben gazdag." Ebből is láthatjuk, hogy a végtelen Isten hogyan értékeli az embert. A tekintélyes vagyon, vagy bármekkora gazdagság sem vívja ki Isten tetszését. Mindezek a javak és áldások tőle származnak, hogy vizsgálják, próbára tegyék és kifejlesszék az ember jellemét. {3T 154.1}
Az embereknek határtalan lehet a gazdagságuk, de ha nem gazdagodnak Istenben, ha nem viselik szívükön, hogy mennyei kincset, isteni bölcsességet gyűjtsenek maguknak, akkor teremtőjük esztelennek, bolondnak minősíti őket, és mi is pontosan ott hagyjuk őket, ahol Isten hagyja. 3T 154.2
Ha a szívünk a gazdagságra irányul, ha a pénz iránti szeretetünk nagyobb lesz, mint az a szeretetünk, hogy segítsünk a Királyság felépítésében, akkor nincs remény. Az ilyenek mágnesként vonzódnak lefelé Babilonba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pénz szeretete minden rossz gyökere; hogy könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdag embernek bejutni a Királyságba. De sajnos, e komoly figyelmeztetés ellenére látjuk, hogy még az Isten dolgaiban legjobban tájékozottak is áldozatul esnek az ilyen mocskos haszonlesésnek.
Hétfő - Március 6.
Nem Vihetjük Magunkkal
Mit tanítanak a következő szövegek az emberi életről itt? Zsoltárok 49:17; 1Tim. 6:6, 7; Zsoltárok 39:11; Jakab 4:14; Préd. 2:18-22.
Pál igyekezett bevésni Timótheus eszébe annak szükségét, hogy tanításával eltávolítsa az önelégültséget, amely könnyen tőrbe ejti a gazdagokat. Azt képzelik, hogy gazdagságuk miatt különbek, mint a szegények, s harácsoló képességük miatt bölcsebbek s értékesebbek. Röviden – az istenfélelem nyerészkedés számukra. Félelmetes öncsalás ez. Mily kevesen fogadják el Pál Timótheusnak adott megbízását továbbításra a gazdagoknak! Hányan áltatják magukat azzal, hogy vagyongyűjtésűk istenfélelem! Pál int: „Az istenfélő élet bő nyereség forrása, ha megelégedés kíséri.” Bár a gazdagok egész életüket a vagyonszerzés kizárólagos céljára fordíthatják, mégis, mivel semmit sem hoztak a világra, semmit sem vihetnek el. Meg kell halniuk, itt kell hagyjanak mindent, ami annyi erőfeszítésbe került. Kockára tettek mindent, örök javukat, hogy vagyont szerezzenek, így elveszítik mindkét világot. {1T 541.1}
"Legyen a ti társalgásotok sóvárgás nélkül, és elégedjetek meg azzal, amitek van, mert azt mondta: "Soha el nem hagylak, és el nem feledkezek rólad". 'Az istenfélelem pedig megelégedéssel nagy nyereség. Mert semmit sem hoztunk ebbe a világba, és bizonyos, hogy semmit sem vihetünk ki. És mivel élelmünk és ruhánk van, legyünk megelégedve vele. Akik pedig gazdagok akarnak lenni, kísértésbe és csapdába esnek, és sok bolond és ártalmas kívánságba, amelyek az embert pusztulásba és kárhozatba fojtják. Mert a pénz szeretete minden gonoszságnak gyökere; amelyet, míg némelyek áhítoztak, eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalommal szúrták át magukat. Te pedig, Isten embere, menekülj ezek elől, és kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a türelmet, a szelídséget. Vívd meg a hit jó harcát, ragaszkodj az örök élethez, amelyre te is elhívattál, és sok tanú előtt jó hivatást vallottál."" 4T 618.1
Ha megvan a dollár, amikor szükségünk van rá, továbbá napról napra biztosak vagyunk a ruházatunkban, az élelmünkben és az ágyban, ahol alhatunk, gazdagnak kellene éreznünk magunkat. Úgy kellene éreznünk, mintha egymillió dollárunk lenne a bankban. Igen, ha először Isten országát és az ő igazságát keressük, és az Úr dolgaival törődünk, semmiben sem lustálkodunk, és mindenben lelkiismeretesek vagyunk, akkor mindezeket hozzáadják hozzánk (Mt 6:31-33).
Kedd - Március 7.
Kezdjük A Személyes Szükségletekkel
Olvasd el a Példabeszédek 27:23-27-et. Hogyan értelmeznéd a "Légy szorgalmas, hogy ismerd nyájaid állapotát" (NKJV) a ma élő keresztények számára?
A szorgalomra intő számos íráshely mind az Ó-, mind az Újszövetségben világosan jelzi a szoros összefüggést szokásaink, vallásos meggyőződésünk és cselekedeteink között. Ahhoz, hogy képességeink helyesen fejlődjenek, gondolkodásunk és testünk megköveteli a bőséges foglalkoztatást. Egyesek túlságosan lekötik magukat a világ dolgaival, mások pedig az ellenkező végletbe esnek: nem dolgoznak eleget ahhoz, hogy eltartsák magukat és hozzátartozóikat. Ez utóbbiak egyike B. testvér. Bár a családfő szerepét tölti be, valójában mégsem az. Feleségére hárítja a legsúlyosabb terheket és felelősségeket, magának pedig nemtörődöm hanyagságot enged meg, esetleg olyan jelentéktelen apróságokkal tölti idejét, amelyek édeskevéssel járulnak hozzá családja eltartásához. Órákig üldögél fiaival vagy szomszédaival, jelentéktelen dolgokról fecsegve. Míg ő az időt fecsérli és szórakozik, a feleség és anya végzi el az étkezéshez és ruházkodáshoz szükséges munkát. {5T 178.2}
Szegény ez a testvér, és mindig is a társadalom terhe marad, hacsak el nem fogadja istenadta kiváltságát és férfiúvá nem lesz. Bárki találhat munkát, aki igazán keres, de ha figyelmetlen és nemtörődöm, azok kapkodják el orra elől az állásokat, akik szorgalmasabbak, figyelmesebbek, és fejlettebb az üzleti érzékük. {5T 178.3}
Bármilyen feladatot is kell elvégeznünk, azt szorgalmasan, minden erőnk 100%-ával kell tennünk, hogy jól és időben elvégezzük. Mindannyian sokszor hallottátok már, hogy "ha valamit egyáltalán érdemes csinálni, akkor azt érdemes jól csinálni". Mégis, még ha tökéletesen is végezzük el, ha későn végezzük el, lehet, hogy soha nem lesz semmi értéke; és amit el nem végzettnek hagyunk, az örökre el nem végzett marad, ami minket illet.
Jákob a lehető legjobban tartotta a jószágot, hogy Lábánnak ne legyen vesztesége. Jákob maga is elszenvedte azoknak a veszteségét, amelyeket történetesen elloptak. Éjjel-nappal szorgalmasan őrködött és dolgozott, jól ügyelt a vállalkozására. És ez volt az igazi oka annak, hogy Lábán most Jákobot üldözte. Tudta, hogy Jákob értékes munkás, és hogy szüksége van rá.
Nekünk is szorgalmasnak és hűségesnek kell lennünk, mint Jákob volt, ha be akarunk jutni a Királyságba, mert Isten ügyében olyan emberekre van szükség, akik megbízhatóak abban, amit az Úr rájuk bíz.
Szerda - Március 8.
Jótékonykodás A Halálos Ágyon
Milyen elveket vehetünk át a következő szövegekből azzal kapcsolatban, hogyan kell bánnunk a pénzzel?
1 Tim. 6:17, 2Kor 4:18, Péld 30:8, Prédik. 5:10
Ha jót akarsz tenni javaiddal, tedd azonnal, nehogy Sátán kaparintsa meg vagyonodat, s ezzel hátráltassa Isten ügyét. Az Úr sokszor nyitott utat a testvérek előtt, hogy adakozzanak munkánk fejlesztésére, Sátán ügynökei azonban olyan vállalkozásokkal álltak elő, amelyek segítségével a testvérek „holtbiztosan” megkétszerezhetik vagyonukat. Testvéreink beruházzák a pénzüket, de Isten ügye és gyakran ők maguk sem látnak egyetlen fillér hasznot sem belőle. {5T 154.3}
Testvéreim, ne feledkezzetek meg Istenről! Akkor alapozzátok meg a jövőt, amikor rendelkezésetekre állnak a javak, hogy elnyerhessétek az örök életet. Jézus szegénnyé lett értetek, hogy szegénysége által mennyei kincsekben gazdagok lehessetek. Mit adsz Jézusnak, aki mindent odaadott érted? {5T 154.4}
Nem elég, ha végrendeletben akarsz bőkezű adakozó lenni. A legkevésbé sem lehetsz biztos abban, hogy a testvérek majd hasznát vehetik örökül hagyott vagyonodnak. Sátán mesteri módon használhatja fel rokonaidat, és összeszed minden elképzelhető hazugságot, hogy a világ számára kaparintsa meg azt, amit te ünnepélyesen Isten ügyének szenteltél. Mindig sokkal kevesebb jut el a gyülekezet pénztárába, mint a végrendeletben meghagyott összeg. Sátán belopja az emberek szívébe, hogy tiltakozzanak, ha haldokló rokonaik végakaratukban a saját tetszésük szerint akarnak rendelkezni a vagyonukról. A rokonok megrablásának tartanak mindent, amit az elhalálozott az Úrnak szánt. Ha azt akarod, hogy javaid tényleg Isten gyülekezetéhez folyjanak be, addig ruházd át azt, amit nélkülözni tudsz, amíg élsz. Ahhoz, hogy az Isten kölcsönözte javak ne heverjenek örökre haszontalanul kapzsiságod miatt, valóban véget kell érnie az életednek? Egyikőtök se vonja magára annak a hűtlen szolgának a kárhoztatását, aki a földbe rejtette urának pénzét! {5T 155.1}
A halál bőkezűsége csak szegényesen helyettesítheti az élő jótékonyságot. Sokan rokonaiknak és barátaiknak hagyták tulajdonukat, jelentéktelen alamizsnát leszámítva. Csupán ennyit hagynak legfőbb Barátjukra, aki szegénnyé lett értük, sértegetést, gúnyt és halált szenvedett el, hogy ők Isten fiaivá és lányaivá válhassanak. És mégis elvárják, hogy amikor a meghalt igazak halhatatlan életre támadnak fel, magával vigye majd őket az örök hajlékokba. {5T 155.2}
A bölcsek nem tartják hazárdjátéknak, hogy eladják mindenüket, amijük van, hogy az országot a magukénak tudhassák. Tudják, hogy jó üzletet kötnek, hogy egy ilyen befektetés gazdaggá teszi őket. Mind az az ember, aki a nagy "kincset" tartalmazó "mezőt" vásárolta, mind az, aki a "drága gyöngyöt" vette, eladta mindenét, amije volt, hogy üzletet kössön. De annak ellenére, hogy mindenükbe került, mindkettőjüknek volt elég pénze ahhoz, hogy megvegyék azt, amire a szívüket tették.
Csütörtök - Március 9.
Lelki Hagyaték
Olvassátok el a következő szövegeket. Mi a központi pont mindegyikben, és hogyan kell ennek a pontnak hatással lennie arra, hogy mit teszünk azzal az anyagi eszközzel, amellyel Isten megáldott minket? (Zsolt 24:1, Zsid 3:4, Zsolt 50:10, 1Móz 14:19, Kol 1:15-17).
"Az Úr az Ő javait hitetlenek és hívők kezébe egyaránt helyezte; mindenki visszaadhatja neki az övéit annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet egy bukott világért kell elvégezni. Amíg ebben a világban vagyunk, amíg Isten Lelke az emberek gyermekeivel küzd, addig nekünk is kegyelmeket kell kapnunk, valamint átadnunk. Nekünk az igazság világosságát kell adnunk a világnak, amint az a Szentírásban kinyilatkoztatott; nekünk pedig azt kell elfogadnunk a világtól, amire Isten ráveszi őket, hogy adják az Ő ügye érdekében." - The Southern Watchman, 1904. március 15. ChS 168.2
"Bár most szinte teljes egészében a gonosz emberek birtokában van, az egész világ, gazdagságaival és kincseivel együtt, Istené. "Az Úré a föld és annak teljessége". "Enyém az ezüst, és enyém az arany, mondja a Seregek Ura". "Az enyém az erdő minden állata, és a jószág ezer dombon. Ismerem a hegyek minden madarát, és a mező vadállatai is az enyémek. Ha éhes lennék, nem mondanám meg neked, mert enyém a világ és annak teljessége." Ó, hogy a keresztények egyre inkább és még jobban felismerjék, hogy kiváltságuk és kötelességük, miközben helyes elveket ápolnak, hogy kihasználjanak minden, az ég adta lehetőséget Isten országának előmozdítására ebben a világban." - The Southern Watchman, 1904. március 15." ChS 168.3
Igaz, hogy az emberek irányítják és használják az ezüstöt és az aranyat, de nem szabad elfelejteni, hogy mindez Istené, és ha Neki szüksége van rá, akkor Ő nagyon is képes azt elvenni és azt tenni vele, amit akar, hogy az építőknek nem kell hiánytól tartaniuk, ha úgy használják, ahogy Isten szeretné, hogy használják.
Péntek - Március 10.
További tanulmányozásra
Biztosítani szeretnéd tulajdonodat? Helyezd a keresztre feszítés szöghelyeit viselő kézbe. Tartsd meg magadnak, s örök vesztedre lesz. Add Istennek, attól kezdve ő viseli gondját. Megváltozhatatlanságának pecsétjét hordja. Szeretnél örvendeni javaidnak? Fordítsd a szenvedők áldására. {9T 50.3}
Azok, akik bebocsátást nyernek a Királyságba, itt úgy vannak ábrázolva, mint a nagy kincs keresői, és amikor megtalálják annak helyét, a mezőt, nagyon vágynak arra, hogy magukévá tegyék. Biztosak az értékében, és nem tartják kockázatosnak, hogy eladják mindenüket, akár sok, akár kevés, hogy megszerezzék az Országot. Természetesen nemcsak földeket vagy házakat adnak el, hanem mindent, amitől, ha nem szabadulnak meg, távol maradnának a Királyságtól. Biztosak abban, hogy jó befektetést hajtanak végre, hogy sokkal többet fognak kapni belőle, mint amennyit beletettek. Ezzel szemben azok, akik ostobák, akik nem ismerik az értékét, úgy érzik, hogy nem merik megtenni a befektetést, és következésképpen vesztesek lesznek.