Szombat Délután Február 18.
Emlökszöveg:
„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” Kolossé 3:23, 34.
Aki köznapi munkájában hanyag és nemtörődöm, felületességét beleviszi vallási életébe is, és nem tud eredményes munkát végezni Isten szolgálatában sem. Sok embert, aki szorgalmas munkával áldást jelenthetne a világnak, a tétlenség tönkretesz. A semmittevés és tétovaság ezer kísértés előtt nyit kaput. A rossz társaság és a bűnös szokások megrontják az ember értelmi világát, megmételyezik lelkét, és alkalmatlanná teszik mind a jelen, mind az elkövetkezendő életre. {COL 345.5}
Bármi legyen a foglalkozásunk, Isten Igéje azt tanítja, hogy "az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok." "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed", "tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok" (Róm 12:11; Préd 9:12; Kol 3:24). {COL 346.1}
Vasárnap - Február 19.
Fontossági Sorrend
Olvassátok el a Prédikátor 12:1-et. Mi az ottani üzenet számunkra?
Ráirányították figyelmemet az azoknak adott számos becses ígéretre, akik kora fiatalságukban keresik az Üdvözítőt. Prédikátor 12:3: „Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságod idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jönnek.” Példabeszédek 8:17: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” Isten népének mindenható pásztora még most is hív: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.” Tanítsátok gyermekeiteket, hogy a fiatalság a legjobb idő az Úr keresésére. Az élet terhei ekkor még nem nehezedik rájuk, és a fiatal fejeket nem zaklatja gond. Míg ilyen szabadok, ekkor kell Istennek szentelni erejük legjavát. {1T 396.2}
Péld 22:3, 6, 10, 15- “Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják. Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás. A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.”
A bölcs szülők előre néznek. Gondosan ügyelnek arra, hogy gyermekeik jövőjét biztosítsák. Ezt úgy teszik, hogy gyermekeikbe olyan, a mennyben született elveket oltanak, amelyekre a gyermekek sikeresen építhetik életpályájukat, mert bármilyen alapra is kezdik el a szülők építeni őket, csak arra építhetnek mindig. Egy rossz alap örökre visszatartja őket mindentől, ami magasabb rendű, mint amit maga az alap megenged, legyen szó akár a vallás vagy a szakma vonaláról.
A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy amikor a gyerekek elérik a tizenéves kort, többé-kevésbé önállóvá, önmagukért felelősekké válnak. Úgyszólván a saját zenéjük szerint táncolnak. Mennyire fontos tehát, hogy előzetesen rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy biztonságosan átvészeljék ezeket a tinédzseréveket.
Először is, vallásos módon meg kell tanítani őket a jó erkölcsre, az idő értékére, arra, hogyan lehet adott idő alatt eredményt elérni. Teljes mértékben figyelmeztetni kell őket az elvesztegetett percek kárhozatos következményeire. Sőt, rá kell vezetni őket arra, hogy a jó célra fordított percek és órák összessége, valamint a tizenéves korukban megszerzett tudás egész életüket meghatározza. Tudniuk kell, hogy a tinédzserkor pillanatai egész életük legfontosabb pillanatai, és hogy ha egyszer elpazarolják őket, örökre elvesznek. A gyerekeknek egészen biztosan tudniuk kell ezeket a dolgokat, mielőtt belépnek a tizenéves korba.
Ezeket az alapelveket még reálisabban látjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a szokásokat teljesen túl könnyű kialakítani, de gyakorlatilag lehetetlen kiirtani. Ezért a gyerekek olyanok, amilyenné a szüleik tették őket.
Ráadásul a fiúk és a lányok tizenéves korukban nagyobb energiával rendelkeznek, mint bármely későbbi időszakban, és ezért ezekben az években többet tudnak elérni, mint később ugyanolyan hosszú idő alatt ugyanazon a területen és tapasztalatokkal.
Kétségtelen, hogy minden gyermek tinédzserkora a legkritikusabb is. Mint már mondtam, a szülőknek nem szabad megvárniuk, amíg a válság elérkezik, hanem már jóval korábban el kell kezdeniük megelőzni azt. Ehhez a szülőknek korán meg kell állapítaniuk, hogy mi a gyermek természetes hajlama, hogy időben eldönthessék vele, mi legyen a foglalkozása vagy a szakmája. Ki kell tűzniük számára a célt, majd buzgóságot kell ébreszteniük benne, hogy elérje azt. Akinek nincs célja, annak nincs miért dolgoznia. Úgy sodródnak, mint egy tutaj az óceánban, és olyan céltalan a járásuk, mint a pillangóé. Azok a gyerekek, akiknek van céljuk, ami felé törekedniük kell, és akik szüntelenül kitartanak mellette, eljutnak oda, és a rosszalkodás idejét biztosan nyereségre fordítják.
A gyerekeknek meg kell tanítani a dollár értékét is. Ahelyett, hogy hagynák, hogy rászokjanak arra, hogy minden fillért, ami a kezükbe kerül, elköltsenek, inkább arra kellene őket nevelni, hogy minél többet takarítsanak meg. Ha egyszer belekóstolnak a megtakarítási számla indításába, még ha az kezdetben kevesebb is, mint egy dollár, szorongva fogják folytatni. Így a megtakarítás izgalmas szokássá válik számukra. Azok a gyerekek, akiket nem tanítanak meg keresni és takarékoskodni, és végül mégis csinálnak valamit magukból, nem a szüleik miatt teszik ezt, hanem a szüleik ellenére.
Több ezer olyan ember van, minden közösségben néhányan, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan kell bánni a pénzzel, vagy hogyan kell vezetni egy otthont. Ezeknek a szerencsétleneknek, függetlenül attól, hogy mennyit keresnek, soha nem marad semmijük esős napokra. Mindig szegények és mindig eladósodottak, és mindig alamizsnát várnak valahonnan.
Olvassátok el az 1Mózes 29:9-20-at. Mi a fontos ennek az eseménynek az időzítésében Jákob életében?
Kezdetben a Pádan-Aramban Jákobnak nem volt más, csak hit és buzgóság. Ő csak egy jó munkás volt, ennyi az egész. Ezeket a tulajdonságokat Lábán azonnal felismerte Jákobban, és ennek következtében Lábán nemcsak azt ajánlotta fel Jákobnak, hogy a lányát, Ráhelt adja feleségül, hanem még egy olyan tervet is kieszelt, amellyel arra kényszerítette, hogy mindkét lányát - Ráhelt és Leát -, a család egyetlen lányát vegye el! Ráadásul, bár Jákob drágán megfizette őket tizennégy szolid év kemény, hűséges munkájával, a következő hat év alatt meggazdagodott! Hazatérve aztán teljes szívvel, őszintén és szabad lelkiismerettel így szólt Lábánhoz:
“Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.” 1Móz 31:38.
Még tovább, amikor megkérdezték tőle, hogy mit akar a munkájáért a tizennégy év letelte után, azt a bért választotta, amit Isten fizetett volna, nem pedig Lábán. Azt mondta ugyanis Lábánnak:
Ne adj nekem semmit, hanem hadd menjek ma végig az egész nyájadon, és onnan távolítsam el az összes pettyes, foltos és barna marhát, juhot és kecskét, és vigyem el őket háromnapi útra külön a többitől, hogy ne legyen esély arra, hogy összekeveredjenek. A mai napig minden juh és szarvasmarha, legyen az pettyes vagy nem pettyes, a tiéd lesz, de ezután minden pettyes, amely a pettytelenek közül születik (a látszólag lehetetlen), az enyém lesz, hogy téged szolgáljon!
Lábán elégedett volt a szerződéssel, és Jákob munkához látott. Isten megáldotta Jákob munkáját a természetes lehetetlenség ellenére, és hat éven belül meggazdagodott! Miért? - Mert Jákob teljes szívvel Istent szolgálta, és feltétel nélkül bízott benne, hogy megélhetését tőle kapja. Semmit sem akart, csak azt, amit Isten meghagyott neki. Tudta, hogy amíg az Úrnak dolgozik, az Úr nem hagyja őt sem éhezni, sem mezítelenül. Tudta, hogy ha Isten így öltözteti fel a mező füvét, akkor őt is fel fogja öltöztetni és táplálni az Ő szőlőjében.
Hétfő - Február 20.
A Munka Áldása (Ideális Esetben)
Olvasd el az 1Mózes 2:15-öt (lásd még Préd 9:10 és 2Thess 3:8-10). Mi a jelentősége annak a ténynek, hogy még a bűn bejövetele előtt Ádám (és bizonyára Éva is) munkát kapott? Hogyan magyarázhatja ez azt, hogy a fentiek szerint azok, akiknek soha nem kellett dolgozniuk, miért találták átoknak a helyzetüket?
Mivel a munka nélkülözhetetlen, és mivel a bűnösök természetüknél fogva nem szeretnek dolgozni, a tövisek és a tövisek azért lettek teremtve, hogy rákényszerítsék őket arra, hogy munkába járjanak a megélhetésükért. Ha az ellenszenves gyomokat a földben hagyjuk, és szórakozással töltjük az időnket, akkor azok elfojtják a termést, és a tékozlóhoz hasonlóan éhínség lesz rajtunk. Tehát, nincs munka, nincs étel. Isten, aki tudja, mi a legjobb számunkra, úgy alkotta meg, hogy a megélhetésünket a nehéz úton keressük, hogy egész nap dolgozzunk, kevés pihenéssel.
Akik magukhoz térnek, azoknak a munka öröm. Csak a bolondok gyűlölik a munkát.
Az Úr megparancsolta, hogy verejtékkel keressük meg a megélhetésünket, de tudta, hogy a legtöbben nem tennék ezt, ha nem kellene. És azt is tudta, hogy ha nem lenne sok dolgunk, akkor csintalanságba, züllött életmódba kezdenénk, és ennek következtében soha nem térnénk magunkhoz, és soha nem térnénk vissza az Édenbe. Ezért átkozta meg a földet a javunkra.
Sőt, annak az asszonynak, aki leül, és csak keveset tesz az otthona rendben tartásáért, Isten elhozza a poloskákat és a csótányokat, az egereket és a patkányokat, a legyeket és a hangyákat, a tetveket és a bolhákat, és a szúnyogokat is. Ezek munkára fogják őt kívül-belül, ha bármi másra is képes.
Ha nem lennének a kártevők, mi lenne az ember! Isten, látod, mindezeket a dolgokat jó céllal teremtette, de hiába sürgetik a kártevők a csigákat, hogy álljanak fel és induljanak el, egyesek mégis inkább disznóként élnek! Miért várnánk, amíg Ő elküldi a kártevők nagy seregét? Miért nem fogadjátok meg az Ő tanácsát, foglaljátok el magatokat, és teszitek, amit tudtok, hogy boldoggá tegyetek másokat, hogy jobbá tegyétek a világot, mint amilyen, hogy tudassátok vele, hogy azért vagytok benne, hogy jót tegyetek vele, és nem azért, hogy teher legyetek a számára? Akkor az angyalok örömmel fognak körülötted táborozni, és maga az Úr fog eljönni, hogy veled vacsorázzon.
Ha Isten ügyét tesszük a dolgunkká, az Ő országát az otthonunkká, akkor minden más dolog, amiért törekszünk és ami miatt aggódunk, nagy bőségben fog rendelkezésünkre állni. Ne legyünk tehát többé külsőleg keresztények, szívünkben pedig pogányok, hanem legyünk "álnokság nélkül a szánkban" és "tenyérrel a kezünkben".
Préd 4:5- “A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.”
A bolond összecsukja a kezét; megveti a munkát. A saját húsát eszi: Ahelyett, hogy dolgozna, inkább még éhes is marad, ami miatt a gyomra a tartalékzsírjából merít, és így folyamatosan soványabb lesz. Ki akar bolond lenni?
Préd 10:15- “A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.”
A trehány ember háza leromlik, háza elrohad, mielőtt még befejezné, vagy mielőtt kijavíttatná. Mindenben késik - rossz szokás, amibe az ember belekerül. Ha kint az országban, az út mentén kocsikázol, észreveszed, hogy a rosszul lepusztult és ápolatlan házak azoké, akiket a tornácon látod ringatózni az időt, amikor dolgozniuk kellene. De aligha fogsz látni senkit tétlenül üldögélni a gondozott házak körül. Ha egyáltalán embereket látsz, akkor azt látod, hogy csinálnak valamit. Mit csinálsz, testvér, nővér? - Tudod-e az utat vissza az Édenbe? Lapozzunk ismét a Prédikátorhoz.
Péld 6:6- “Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!”
Az ember, egy tanuló; a kis hangya egy tanító! Micsoda megalázó kijelentés a tétlenkedővel szemben!
Péld 6:7-8- “Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.”
A hangya tudja, hogy mit és mikor kell tennie, és meg is teszi. Soha nem mulasztja el, hogy megéljen, noha nincs főnöke. Ha lemennél a házába, többre való ellátmányt találnál, mint amennyit az évszak megkövetel. Tudja, mikor jön az aratás, és tudja, hogyan kell a legtöbbet kihozni belőle. Ha az ember nem úgy tesz, mint a hangya, ha nem veszi észre az időt és az évszakot, akkor a nyomorúsága bizonyosan növekedni fog.
Ha ez a tanács emberektől származna, talán nem lenne rá szükségünk; de Istentől származik, attól, aki mindent irányít. Ő ismeri az életedet születésedtől halálodig. Ő tudja, hogy milyen életet fogsz élni. Lehet, hogy magadnak kell a tékozló útját járnod, de mennyivel jobb, ha nem teszed. Az a legjobb számodra, ha az Atya útját járod.
Soha ne feledd, hogy csak két fő elme van a világon - Isten elméje és a Sátán elméje. Mi, bűnösök, a Sátán elméjével születünk, és ez velünk marad mindaddig, amíg újjá nem születünk, a Lélektől és Isten elméjével. Ahhoz tehát, hogy helyesen cselekedjünk, az ellenkezőjét kell tennünk annak, amit a természetes elménk mond nekünk, és akkor azt fogjuk tenni, amire Isten elméje törekszik bennünket.
Kedd - Február 21.
Munkás Évek
Olvassátok el az 1Timóteus 5:8; a Példabeszédek 14:23; és a Kolossé 3:23, 24-et. Milyen fontos pontokat vehetünk ki ezekből a szövegekből az otthoni pénzügyekkel kapcsolatban?
„Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.” (Péld 22:29.) {AH 391.2}
„Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés” (Péld 14:23).{AH 391.3}
„Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke...” (Péld 13:4.) {AH 391.4}
„Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás” (Péld 23:21). {AH 391.5}
Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás oly gyakran ismétel és hangsúlyoz:
„...aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad” (Péld 28:20). {AH 391.7}
„A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; aki pedig kezével gyűjt, megöregbíti azt” (Péld 13:11). {AH 391.8}
„A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik” (Péld 21:6). {AH 391.9}
„Szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak” (Péld 22:7). {AH 391.10}
„Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz” (Péld 11:15). {AH 391.11}
A nyolcadik parancsolat ... elítéli az emberek meglopását, kizsákmányolását... Életünk ügyeinek legkisebb részleteiben is szigorú igazságosságot, becsületességet követel tőlünk. Megtiltja a kereskedelemben elkövetett rászedéseket, csalásokat. Megköveteli a tartozások és a munkabérek jogos és tisztességes meg- és kifizetését. {AH 392.1}
1Kor 11:3-5, 11-12-13- “Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.”
Ezt a gyönyörű otthoni kapcsolatot gyakran aláássa és tönkreteszi a rossz pénzügyi gazdálkodás vagy a hibás nevelés, vagy mindkettő, mert nem követik az isteni mintát. Az Úr támogatja feleségét, a gyülekezetet, de ő maga kezeli a fizetőeszközt, a pénzt, hogy kifizesse a megvásárolt dolgokat; ennek megfelelően tehát, bár a férj támogatja az otthont, a feleségnek kell kezelnie a pénzt az otthon működtetéséhez szükséges dolgokra. És ha a férj csak megélhetési jövedelmet kap, akkor még inkább oda kell adnia a fizetését a feleségnek, hogy az asszony a következő fizetésig be tudja tervezni az otthoni szükségletek fedezésére. Ha a feleség kezeli a pénzt, nagy előnyökkel jár, mert egyedül ő használja, és ezért egyedül tudja, hogy mire van szükség az otthonban. Így ismerve a napi anyagi korlátait, pontosan tudni fogja, hogy mit tud és mit nem tud megvenni az otthon működtetéséhez.
Természetes, hogy ekkor szorgalmasan gondoskodik arról, hogy először csak az otthon legszükségesebb szükségleteiről gondoskodjanak, és ezzel megakadályozza, hogy a férje túlságosan megvásároljon egy dolgot az ő részéről, vagy alulvásároljon egy másik dolgot a férje részéről, vagy fordítva -- ez utóbbi állapot elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha a férfi tartja a pénztárcáját, és a vásárlásra a férjét bízza. Ha úgy kezelik, ahogyan azt kell, a pénztárca nem ürül ki, és az otthonban nem lesz hiány, nem lesz vita és nem lesz szakítás. Természetesen a férjnek és a feleségnek mindig együtt kell konzultálnia, hogy biztosítsák a teljes kölcsönös jóváhagyást, bármit is tesznek.
Ha azonban a család jövedelme több, mint a megélhetés, akkor a férfi és a feleség közösen szélesebb körben tervezhetik a jövedelmüket, először gondoskodva a szükséges folyó kiadásokról, majd a többit bankba helyezve vagy befektetve.
Ha tehát megértjük, hogy a férj nem pusztán a pénzeszsák, hanem az otthon királya, a "háziak bandája", és hogy a feleség nem szolga, aki pusztán az ételeket főzi, mosogat és mosogat, padlót sikál, gondozza és neveli a gyerekeket, hanem az otthon királynője, a segítő, - ha mindezt megértjük, akkor az isteni ihletésű házasság egészlegességét igazán értékeljük.
“Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! Péld 31:10-30.
Tehát míg a királynői feleség a család belső ügyeiről gondoskodik, addig a királyi férj a család külső ügyeiről.
Szerda - Február 22.
Dolgozzunk Becsülettel
1Móz 30:27- “És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.”
Ez az a fajta ajánlás, amit a kereszténynek el kell érnie, hogy a vallásáról mondjanak azok, akikért dolgozik. Ilyen ajánlás csak úgy jöhet létre, ha a gyakorlati vallást és gondolkodást a mindennapi élet- és munkaszokásokba helyezzük, és ha többet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk...
Olvassátok el az 1Mózes 39:2-5-öt. Bár a szövegek nem mondják meg konkrétan, mit gondolsz, mit csinált József, ami miatt a gazdája ilyen kedvezően tekintett rá?
“Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.” 1Móz 39:3, 4.
"Isten Krisztus legszerényebb követőit is drágábbá tudja tenni a finom aranynál, sőt az ophiri arany ékénél is, ha átadják magukat az Ő átalakító kezének. El kell határozniuk, hogy minden képességüket és lehetőségüket a legnemesebb módon használják ki. Isten Igéje legyen a tanulmányuk és az útmutatójuk, hogy eldöntsék, mi a legmagasabb és legjobb minden esetben. Az egyetlen hibátlan jellemet, az evangéliumban elébük állított tökéletes mintát a legmélyebb érdeklődéssel kell tanulmányozniuk. Az egyetlen tanulság, amit feltétlenül meg kell tanulniuk, az, hogy egyedül a jóság az igazi nagyság....." CTr 94.2
A bajok, amelyek Józsefet életében érték, valójában a javát szolgálták, és felkészítették arra, hogy álmok tolmácsolója, király és kétségkívül a legnagyobb közgazdász legyen, akit a világ valaha látott. Isten megfigyelte, hogy József mindent úgy csinált, mintha a sajátja lenne, és ráadásul állandóan tudatában volt annak, hogy Isten a Mestere, és semmi sem maradhatott rejtve előle. Ez a meggyőződés volt az, ami miatt József megértette, hogy függetlenül attól, hogy mit tesznek vele az emberek, vagy mit mondanak róla, egyedül Isten irányítja az életét. Ezért József jólétben és hírnévben is megőrizte hűségét és feddhetetlenségét; a bajban pedig József nem vesztegette az idejét arra, hogy másoknak tulajdonítsa bajai okát. Ehelyett inkább olyan magatartást tanúsított, amely még a királyi családnak is dicséretes, mert nem valószínű, hogy az izmaeliták képesek lettek volna eladni őt Potifárnak, ha nem lett volna felsőbbrendű ember.
"És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá. Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala." 1Mózes 39:2-4, 6. De ismét olyan fordulatokat kellett elszenvednie, amelyek felett nem volt hatalma, és börtönben kötött ki, ahol kiváló személyisége és hűsége ismét elnyerte szabadságát, sőt, az ország legmagasabb pozíciójába léptették elő.
Közben József testvérei egyre lejjebb kerültek, míg végül olyan szegénységbe kerültek, hogy el kellett hagyniuk az országukat, és Józsefhez kellett jönniük élelemért és megélhetésért. Ebből meg kell látnunk, hogy bár Isten népével szemben a féltékeny társak méltatlanul bánhatnak, mégsem szenvedik el örökké a rosszat, ha Isten velük van. József az igazságot követte, és senki sem tudta megakadályozni, hogy Isten gazdagsággal és dicsőséggel áldja meg őt. Nem számít, hogy mit mondanak vagy tesznek ellened az emberek, hogy lealacsonyítsanak, ha Isten veled van, akkor a végén te leszel a csúcson, ők pedig alul. Az irigység lehet olyan kegyetlen, mint a sír, de az igazságosság előbb-utóbb elnyeri jutalmát.
Mennyire fontos, hogy Isten népe állandóan azzal legyen elfoglalva, hogy mindenben tökéletesen szolgálják Őt!
Valóban a szegények legszegényebbjévé tehetjük magunkat, ha teljes mértékben a saját szükségleteinkkel és igényeinkkel foglalkozunk, ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy mindent, amit csak tudunk, mások javára termeljünk. A másokért való cselekvés az, ami sikert hoz, és egyedül az tesz keresetté.
Csütörtök - Február 23.
Kérjünk Tanácsot Istentől
Olvassuk el a Példabeszédek 3:5-8-at. Hogyan alkalmazzuk ezt az elvet alapvető pénzügyi ügyeinkben?
Akik a lélekmentés munkáját tűzik ki célul és saját véges bölcsességeikre támaszkodnak, biztos, hogy kudarcot vallanak. Ha azonban keveset tartanak magukról és teljesen Isten ígéreteire támaszkodnak, Ő soha nem hagyja cserben őket. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden utaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te utaidat." (Péld. 3:5-6) Előjogunk az, hogy bölcs Tanácsadó vezessen bennünket. {GW 79.2}
Isten az alázatosokat hatalmassá teheti szolgálatában. Akik engedelmesen követik a felhívást a kötelességteljesítésre és képességeiket a legjobban fejlesztik, azok bizonyosak lehetnek Isten segítségében. Akik megtesznek mindent, amit megtehetnek és azután Istenre bízzák, hogy fáradozásaikat támogassa, azokhoz angyalok jönnek a világosság követeiként, hogy munkájukban segítsék őket. {GW 79.3}
Mit tegyen az ember most, amikor a pénzt soha nem lehetett ilyen könnyen megkeresni, de amikor az árak az egekbe szöktek? El kell-e tehát költenie mindent, amit megkeres, vagy meg kell-e fosztania magát az ilyen pazarlástól, és meg kell-e takarítania mindent, amit csak tud? És hol helyezze el a keresetét?
Válasz:---A bölcsek a múlt tapasztalataiból megtanulták az élet infláció és depresszió törvényének kérlelhetetlenségét. Tudják, hogy a forgalomban lévő pénz rendellenes mennyisége a piac által kínált mennyiséget meghaladóan felduzzasztja az áruk iránti keresletet, és így az árakat az egekbe repíti. Felismerik ebben a közelgő pénzügyi katasztrófa figyelmeztető jelét.
A megfontoltak azt is tudják, hogy az a vad költekezési orgia, hogy mindent elköltenek, amit megkeresnek, előbb-utóbb nélkülözések, bánat és megbánás felfordulásával, -- sok otthon összetörésével -- végződik. A bölcsek tehát előre lépéseket tesznek, hogy bebiztosítsák magukat a gazdasági kitörés elkerülhetetlen napja ellen. Az árinfláció idején szigorúan elutasítják a mániát, hogy még fényűzőbbé tegyék jelenlegi életszínvonalukat. És a pénzforgalom fokozódásának idején inkább félreállnak, inkább megtakarítanak, mint költenek. Nem fognak beleesni abba a gondatlan magatartásba, amely csak az állati élet legalacsonyabb rendű formáihoz illik, a "ma lakoma, holnap éhínség"; és nem fognak csatlakozni azokhoz, akik azt mondják: "együnk, igyunk és örüljünk [költsük a pénzünket, amilyen gyorsan csak tudjuk], mert holnap meghalunk".
Bárki, aki most felszáll a vidám kirándulóhajóra a legkisebb ellenállás áramlatán, biztos, hogy a pénzügyi rossz gazdálkodás kibogozhatatlan örvényébe kerül. Túl későn fogja megtalálni magát, hogy a saját szembeötlő könnyelműségének áldozatává válik - rangon aluli elbizakodottsága miatt. Az ilyen ember mentális hasonlósága csak az értelmetlen piócáéhoz hasonlítható - ahhoz az ostoba kis vízi lényhez, amely kedvetlenül éhezteti magát, amikor nincs semmi, amihez rögzülhetne, és aztán a túlzásba vitt evés miatt megöli magát, amikor végre valami az útjába kerül. A tékozlásnak ez a formája a legrosszabb fajta, mert az ilyenek számára nincs "atyai ház", ahová visszatérhetnének.
Ha el kell ismerni azt a tapasztalati kritériumot, hogy a történelem ismétli önmagát, akkor ebből a háborúból egy átmeneti időszaknak kell következnie, annak elkerülhetetlen depressziójával. Egy dollár most könnyen megkereshető; és egy most megtakarított dollár a háború után két-három dollárt is érhet, amikor a pénz talán még szűkösebb lesz, mint valaha volt. Tehát most van itt az ideje, hogy minél kevesebbet költsünk, és minél többet tegyünk félre. Most van a bőség ideje, amikor learathatjuk a termést, és elraktározhatjuk az előttünk álló szükség idejére - nem pedig arra, hogy arra költsük, "amire a lelkünk vágyik".
Bármilyen szükséges kiadásokon és növekvő levonásokon túl --jövedelemadó, győzelmi adó, háborús kötvények, társadalombiztosítás, tized és adományok-- minden bölcs bérmunkás minden héten félretesz egy bizonyos összeget megtakarításba, bármilyen kicsi is legyen az, és kitartóan elhatározza, hogy nem engedi, hogy bármi eltérítse őt ettől a tervétől, és semmi ne csökkentse ezt az alapot. Ezt azonban az ember nagyon nehéznek fogja találni a költekezés csábításának és az okos üzletembereknek köszönhetően, akik egy életen át tanulmányozták, hogyan használhatják ki a másik megtakarításait. Az Egyesület ezért speciális hagyatéki bizonyítványokat készített, amelyek a tulajdonosnak fészektojást biztosítanak egy "esős napra", vagy biztosítják őt az öregkor pénzügyi katasztrófája ellen.
A szorgalmas méh a nyári hónapokban raktározza és elraktározza a mézet. Aztán amikor eljön a tél, nemcsak annyi marad neki, hogy átvészelje a nehéz időszakot, hanem még a gondozójának is marad belőle. A jelenben hívők ne legyenek kevésbé bölcsek, mint a kis jelentéktelen méhecske! A Hagyatéki bizonyítvány legyen emlékeztetőül arra, hogy ahol a molyok nem tudnak behatolni, és ahol a tolvajok nem tudnak betörni, ott a legbiztonságosabb helyen helyezd el kincsedet. És egy kis ilyen előrelátás most mérhetetlenül megkönnyíti majd az Atya házát, amikor eljönnek a nehéz idők, mert akkor a saját tartalékalapodat veheted igénybe a Bizonyítványodon. Lehet, hogy akkor az Egyesületnek lehetetlen lesz minden szerencsétlent kiszolgálni; és azok, akik a látszólagos jólétnek ebben a kis időszakában nem rendelkeznek, akkor zavarban érezhetik magukat. Természetesen a Hagyatéki Bizonyítványba - eme istenadta megtakarítási rendszerben és felszentelt szociális biztonságban való részesedésből - csak azok fektethetnek be, akiknek van egy Társulási Bizonyítványuk.
Péntek - Február 24.
További Tanulmányozások
1Móz 31:31- “Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.”
Ebből a feljegyzésből láthatjátok, hogy Jákob hűségesen teljesítette kötelességét, és mindig szem előtt tartotta Isten parancsát. Vajon mi is olyanok vagyunk, mint Jákob, vagy olyanok vagyunk, mint Iskarióti Júdás? Jákob, most már tudjátok, tökéletesen elintézte Lábán ügyeit, és mindvégig követte Isten útmutatását. Iskárióti Júdás azonban tökéletesen gondoskodott saját önző érdekeiről Isten Ajándékának rovására, és ahelyett, hogy az Úr utasításait követte volna, a sajátjait követte. Most azonban hasonlítsuk össze Jákob végét Júdáséval. Az egyik munkája dicsőséggel végződött, a másiké pedig szégyennel és katasztrófával.
Kinek dolgozol, testvér, nővér, magatoknak vagy Istennek? - Azt mondjátok: "Istenért", és remélem, igazatok van, de ne feledjétek, ahogyan már mondtam, hogy egyetlen üzleti cég sem fog olyan munkást előléptetni, aki nem érdekelt legalább annyira a cégének jólétében, mint amennyire a bére nagysága érdekli. Sőt, egyetlen céget sem érdekel a munkás magánügye. A saját üzletében érdekelt. Isten ügye azonban sokkal fontosabb és sokkal nagyobb jelentőségű, mint bármely ember ügye. Őt is egyáltalán nem érdekli a te önző üzleted, Őt az Ő üzletében, a lelkek megmentésében érdekelt. Nem teheted tehát a saját érdekeidet első helyre, az Ő érdekeit pedig másodlagossá, és ugyanakkor nem várhatod el, hogy az Ő ígéreteit arasd, és nem várhatod el, hogy Ő válaszoljon az imáidra. Ha ez a helyzet, akkor még kereszténynek is hamisan nevezed magad. A Máté 6:32 szerint még mindig egy megtévesztett pogány vagy.