Reménység Az Újszövetségben
8. Lecke, 4. Negyedév 2022. November 12-18., November 12-18.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - November 12.
Emlékszöveg:
“És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” 1Ján 5:11, 12,
"A halhatatlanság, amelyet az embernek az engedelmesség feltételéül ígértek, a bűnbeesés miatt elveszett. Ádám nem adhatta át utódainak azt, amivel ő nem rendelkezett; és nem lehetett volna remény a bukott faj számára, ha Isten nem hozza el Fiának áldozatával a halhatatlanságot számukra elérhető közelségbe. Míg "a halál minden emberre elhatott, mert mindenki vétkezett", addig Krisztus "az evangélium által életet és halhatatlanságot hozott a világra". Róma 5:12; 2Timóteus 1:10. És csak Krisztus által lehet elnyerni a halhatatlanságot. Mondta Jézus: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúban, az nem lát életet". János 3:36. Minden ember birtokába juthat ennek a felbecsülhetetlen értékű áldásnak, ha teljesíti a feltételeket. Mindazok, "akik a jócselekedetekben való türelmes kitartással dicsőséget, dicsőséget és halhatatlanságot keresnek", elnyerik az "örök életet". Róma 2:7." DD 14.
Vasárnap - November 13.
Az Életen Túlmutató Reménység
1 Korinthus 15:12-19
Mit mond itt Pál arról, hogy Krisztus feltámadása milyen szoros kapcsolatban áll a mi saját feltámadásunk reménységével?
Meggyőző erővel fejtette ki az apostol a feltámadás felmérhetetlen igazságát. Jelentőségét így vázolta: „Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15:13–20) {AA 320.1}
Az apostol azután a korinthusi testvérek figyelmét a feltámadás hajnalának diadalmas virradatára irányította, amikor is az Úr az összes elszunnyadt szenteket feltámasztja, hogy ezentúl örökké Vele éljenek. „Ímé titkot mondok néktek” – magyarázta: „Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad!?... De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (I. Kor. 15:51–57) {AA 320.2}
Az a vallás, amely a halottakat feltámadás nélkül, az élőket pedig égberagadás nélkül hagyja, éppoly haszontalan a lélek számára a túlvilágra nézve, mint a krisztusi tanok elmélete, ha elválik a gyakorlattól. Sokan vannak, akik bár buzgón tanulmányozzák a tanokat, soha nem engedik, hogy azok korrigálják bűnös életüket. Megint mások, akik attól való félelmükben, hogy esetleg el kell térniük gonosz gyakorlatuktól, nem tanulmányozzák a tanokat.
Hétfő - November 14.
"Ismét Eljövök"
János 14:1-3
Hogyan segíthetünk másoknak abban, hogy lássák, hogy Krisztus visszajövetelének ígérete a mi korunkra is vonatkozik, annak ellenére, hogy milyen hosszú idő telt el azóta?
Akkor beteljesedik majd Krisztusnak tanítványaihoz szóló ígérete: „És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn. 14:3) Akik szerették és várták Öt, azokat dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg. Akkor a megholt igazak feltámadnak sírjaikból, és az élő igazakkal elragadtatnak az Úr elé a felhőkbe: „Mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe.” (I. Thess. 4:15–17) Hallani fogják Jézus hangját, mely kedvesebben hangzik bármely zenénél, amit valaha is hallottak, amint mondja: Küzdelmetek véget ért. „Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!” (Mt. 25:34){AA 34.1}
Mily nagy örömmel hallgathatták ezt a tanítványok! Az Úr visszajövetelének reménye éltette őket. {AA 34.2}
A béke ezeréves korszaka... nyilvánvalóan nem a földön, hanem a fenti "lakosztályokban" fog eltölteni, mert az Úr ígérete a következő: "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, visszajövök, és magamhoz veszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is". János 14:2, 3.
Így Krisztus második megjelenésekor mind az igazak, mind a gonoszok megkapják jutalmukat: az igaz halottak feltámadnak az örök életre, az igaz élők pedig egy szempillantás alatt halhatatlanná változnak, és azután a feltámadottakkal együtt a mennybe kerülnek (1Kor. 15:52, 53; 1Thessz 4:15-17), míg a gonosz élők a sírba kerülnek (2Thessz 2:8; Ézs 11:4; Zsid 10:27; Lk 19:27). És mivel az összes igazak feltámadásától az összes gonoszok feltámadásáig (Jel 20:5) ezer év (a millennium) telik el, ez az időszak tehát nyilvánvalóan nem lehet a jutalmak átvételének ideje, hanem inkább olyan időszaknak kell lennie, amelyben az igazak a mennyben élvezik a már kapott jutalmakat, a gonoszok pedig a sírjukban pihennek.
Kedd - November 15.
"Én Feltámasztom"
János 6:26-51
Hogyan kapcsolta össze Jézus az örök élet ajándékát az igazak végső feltámadásával?
"A keresztény munkára való felkészülésként sokan elengedhetetlennek tartják a történelmi és teológiai írások alapos ismeretének elsajátítását. Azt feltételezik, hogy ez az ismeret segítségükre lesz az evangélium tanításában. Az emberek véleményének fáradságos tanulmányozása azonban inkább gyengíti a szolgálatukat, mintsem erősíti azt. Ahogy látom a könyvtárakat, amelyek tele vannak történelmi és teológiai ismeretek nehézkes köteteivel, arra gondolok: Miért költenék pénzt arra, ami nem kenyér? János evangéliumának hatodik fejezete többet mond, mint amit az ilyen művekben találhatunk. Krisztus azt mondja: "Én vagyok az élet kenyere: aki hozzám jön, soha nem éhezik, és aki hisz bennem, soha nem szomjazik". "Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá: ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él". "Aki hisz bennem, annak örök élete van." "A szavak, amelyeket én mondok nektek, lélek és élet." János 6:35, 51, 47, 63". CT 379.2
Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől, szentségébe öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a halált, meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott. Lelke megragadja az Üdvözítő ígéretét: „Én feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn. 6:40) Gondolata és reménysége Urának visszajövetelére irányul. Miközben a hóhér bárdja sújt felé, s a halál árnyékai gyűlnek a mártír köré, felszáll utolsó gondolata – miként a nagy ébredés hajnalán ez lesz majd első gondolata –, hogy találkozzék az Életadóval, aki örömmel üdvözli Atyja áldottainak országában. {AA 512.2}
Vajon az Úr népe nem venné észre, hogy Isten nem ember? "A szavak, amelyeket mondok nektek, lélek és élet." (János 6:63). "Isten minden szava tiszta". (Péld 30:5). "Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van". (János 5:24). "Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el". (Mt 24:35). "Nem csak kenyérrel nem él az ember, hanem Isten minden szavával". (Lukács 4:4). "Ha nem tartod meg, hogy megtartsd e törvénynek minden igéjét, amely meg van írva ebben a könyvben,... akkor úgy lesz, hogy amint örvendezett rajtad az Úr, hogy jót tegyen veled, és megsokasítson téged, úgy örvendezik rajtad az Úr, hogy elpusztítson és semmivé tegyen téged.". (5Mózes 28:58, 63).
Szerda - November 16.
A trombita Hangjára
1Thesszalonika 4:13-18
Hogyan javította ki Pál a thesszalonikaiaknak azt a tévhitét, hogy az örök élet kizárólag azoknak adatik meg, akik a második eljövetelkor életben maradnak?
Amikor azután felbontották és elolvasták Pál levelét, amely a halottak tényleges állapotáról ad felvilágosítást, az egész gyülekezet örült és megvigasztalódott. Hiszen Pál levele kimutatta előttük, hogy Krisztus eljövetelekor az élők sem látják meg előbb Jézust, mint azok, akik Jézusban elaludtak. Az alvók meghallják az arkangyal szózatát és az Úr riadóját, és akik a Krisztusban meghaltak, feltámadnak, még mielőtt az élők halhatatlanságot nyernének. „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” {AA 258.2}
Alig tudjuk elképzelni azt az örömet és reménységet, amit ez a biztosíték a fiatal thessalonikai gyülekezetnek nyújtott. Mindannyian hitték és értékelték Pálnak, mint evangéliumi atyjuknak levelét, és szívük viszonozta nagy szeretetét. Igaz, hogy már előbb is beszélt nekik ezekről a dolgokról, azonban abban az időben egyes tanok megértése, amelyek teljesen újnak és rendkívülinek tetszettek előttük, foglalták le őket. Nem csodálkozhatunk tehát, ha egyes pontok lényege nem vésődött be egész világosan emlékezetükbe. De mivel vágyakoztak az igazi világosság után, így Pálnak ez a levele újabb reménységet és erőt adott nekik, és egyúttal növelte is Krisztusba vetett hitüket. Mélyebb szeretetre indította az iránt, aki halála által életet és halhatatlanságot szerzett az emberiségnek. {AA 259.1}
Miután Jézus helyet készített minden megváltottnak, visszatér, nemcsak azokért, akik élnek, hanem azokért is, akik meghaltak, amint azt az 1 Thess. 4:16-18: " Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel."
“Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.” Ézsa 25:8.
Szent, boldog állapotunkkal kapcsolatban olvassuk: "És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21:4.)
Csütörtök - November 17.
Örökre Szóló Találkozás
1 Korinthus 15:51-55
Milyen titkot magyaráz Pál az 1Korinthus 15:51-ben?
"Az ő eljövetelekor az igaz halottak feltámadnak, és az igaz élők átváltoznak. "Mindnyájan ugyan nem aluszunk el - mondja Pál -de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára." [1Kor 15:51-53.] A thesszalonikaiakhoz írt levelében pedig, miután leírja az Úr eljövetelét, ezt mondja: "A Krisztusban meghaltak támadnak fel először; azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkön, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben; és így leszünk örökké az Úrral." (1Kor 15:51-53). [1Thesszalonika 4:16, 17.]" GC88 322.1
“Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.” 1Kor 15:51-54.
Amikor az élő szentek tanúi lesznek annak, hogy minden korszak halottai felemelkednek poros ágyukból, ez leírhatatlan örömöt fog okozni. Aztán látni a barátokat és szeretteiket, amint dicsőséges, romolhatatlan testekbe öltözve találkoznak egymással, amint bűntelen bolygókon keresztül vonulnak az űrben, és végül a mennyek mennyországába! Milyen dicsőséges halhatatlan lények vonulása - szentek és angyalok, és a királyok Királya, az urak Ura, "az örök Atya és a Béke Fejedelme" közöttük! Gyorsan, mindössze "hét" nap alatt repülnek a bűnnel átkozott Földről a középpontok középpontjába, míg a "fénynek" évmilliókra lenne szüksége egy ilyen felfoghatatlan távolság megtételéhez! Fel tudtok-e fogni egy ilyen óriási sebességgel mozgó tárgyat! Isten ments, hogy így megfosszuk magunkat a dicsőségtől! Egy óra, amit a mennyben, bűn, fájdalom és könnyek, félelem és halál nélkül élünk, többet ér, mint ezer év a gonoszság sátraiban.
Péntek - November 18.
További tanulmányozásra
"Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált [...] mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek" (Zsid 11:5). A gonoszság miatt pusztulásra ítélt világ közepette Énók olyan szoros közösségben élt Istennel, hogy Isten kivonta őt a halál hatalma alól. Ennek az istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor "áron vétet"-nek "meg a földről" (Jel 14:3). Akkor, miként az özönvíz előtt, eluralkodik a gonoszság. Romlott szívük késztetését és a megtévesztő filozófia tanításait követve az emberek lázadni fognak a menny tekintélye ellen. De Énókhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énók is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre. Megszentelt szavaikkal és példájukkal elítélik az istentelenek bűneit. Miként Énók mennybe szállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul. Ezt mondja az apostol: "Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra." "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" "[...] trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." "Feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (1Kor 15:51-52; 1Thess 4:16-18). {PP 88.3}