A Madárkalitka
3. Lecke, 3. Negyedév 2022. Július 9-15., Július 9-15.
Ossza Meg Ezt A Leckét
Szombat Délután - Július 9.
Emlékszöveg:
“Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között.” Péter 1:6.
Isten iskolája nem csak a tankönyvből tanít, nem csak a tanteremben, hanem a gyakorlatban és az elméletben is tanít. A gyakorlatiat persze a legtöbb ember nem szereti, és vannak, akik még ajándékba sem fogadnák el a gyakorlati oktatást. Vegyük példának Józsefet. Amikor befejezte az osztálytermi munkát, beavatták a gyakorlatba. A kiképzése talán azért volt a legnehezebb, mert hivatása nemcsak a legnagyobbak közé tartozott, hanem egyedülálló is volt. Emellett a tantervében szerepelt egy idegen nyelv elsajátítása és az ellenségei iránti szeretet. Tapasztalatból kellett megtanulnia, hogy ha valaki hűségesen szolgálja Istent, akkor bármi történik vele az életben, tudnia kell, hogy az nem más, mint Isten ajándéka, és hogy a legjobbat kell kihoznia belőle.
Először a saját testvérei adták el, majd rabszolgakereskedők adták tovább. Megbetegedhetett volna a bánattól és a félelemtől. Ha így engedett volna az érzelmeinek, a kereskedők valahol az Egyiptomba vezető út mentén ejtették volna el, mert tudták volna, hogy egy beteg ember csak költséget jelentene számukra, hogy senkinek sem adhatják el semmiért. József azonban nagyon jól viselkedett, mert tudta, hogy Isten mindent tud a körülményeiről. Az izmaeliták is látták, hogy nem egy közönséges rabszolgába fektettek. Rájöttek, hogy magas áron eladhatják olyasvalakinek, akinek van pénze. Így történt, hogy elvitték őt Potifárhoz, Egyiptom gazdag emberéhez. Ott József megtanulta, hogyan kell parancsokat fogadni, hogyan kell mások javaira vigyázni, és azt is, hogyan kell kerülni a kéjes nőket.
Miután elvégezte Potifár házát, a börtön rácsai mögött vett részt egy tanfolyamon. Ott az álmodók között megtanulta az álmok értelmezését. Kiképzésének ezen a pontján már fel volt szerelve arra, hogy Egyiptomot uralja és a világot táplálja.
Vasárnap - Július 10.
Az Ígéret Földjére Egy Zsákutcán Keresztül
2Mózes 14. Könyve
Milyen Tanulságokat Vontak Le Az Izraeliták Ebből A Tapasztalatból?
Ne feledjük azonban, hogy Izrael fiai nagy buzgalommal és nagy reményekkel hagyták el Egyiptomot. Amikor azonban meglátták maguk előtt a Vörös-tengert, és mögöttük a fáraó seregét, megdöbbenéssel töltötte el őket. Halálos csapdában látták magukat, noha egy újabb csodálatos szabadulás küszöbén álltak. Ekkor Mózes ellen fordultak, és azzal vádolták, hogy ő vitte őket a tengerhez, hogy teljesen lehetetlenné tette a menekülésüket az ellenségeik elől.
Emberileg nézve a helyzetet, bizonytalan helyzetben voltak. Abban a pillanatban megfeledkeztek a fáraó fáradságos embereitől való csodálatos megszabadulásukról, és szemüket lehunyták a csodás felhőre nappal és a tűzoszlopra éjjel, amely végig vezette őket az úton. Ahogy látták, a bizonyíték, amely Mózes azon képessége ellen szólt, hogy biztonságosan vezetheti őket, elsöprő volt. Ami őket illeti, az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve. Elhagyta őket a reményük, hogy továbbmehetnek, vagy akár vissza is mehetnek, és mindezt azért, mert azt hitték, hogy Mózes, nem pedig Isten a szabadítójuk! Milyen rövidlátó, bizonytalan, kételkedő és feledékenyek az emberek! Az evangéliumi munkában szerzett tapasztalataim arra tanítottak, hogy Isten mai népének ugyanezzel a kísértővel kell megküzdenie, és hasonló kísértéseket kell legyőznie, ha el akarja nyerni Isten pecsétjét.
Milyen nagy különbség lett volna, ha az izraeliták csak elhitték volna, hogy Isten, és nem Mózes a Vezetőjük, hogy az, ami halálos csapdának tűnt számukra, a reménységük kapuja volt. Tapasztalataik tanítsanak meg minket arra, hogy ne feledjük, hogy Isten vagy teljesen vezet minket, vagy egyáltalán nem, hogy az Ő útjai nem; a mi útjaink, és hogy ami a legnagyobb akadályunknak tűnik, valójában a legnagyobb áldásunknak bizonyulhat.
Hétfő - Július 11.
Keserű Vizek
2Mózes 15:22-27; 17:1-7
Milyen Kérdést Tettek Fel Izrael Fiai Rephidimben?
Miután Izrael átkelt a tengeren, és miután a tenger elzárta ellenségeiket, mindannyian énekeltek és dicsőséget adtak Istennek, de bár a fáraó serege és a tenger már nem a félelem, hanem az érdeklődés tárgya volt, megpróbáltatásaik, kétségeik és félelmeik még nem értek véget: Szinte azonnal, miután meglátták maguk mögött a tengert és maguk előtt a sivatagot, vádolni kezdték Mózest, amiért a sivatagba vitte őket, hogy ott éhen haljanak víz és élelem híján. Soha nem jutott eszükbe, hogy ha Isten ki tudja szárítani a tengert, akkor bizonyára el tudja árasztani a sivatagot is, és rózsaként kivirágoztatni. Kétségeik és nyögéseik ellenére Isten ismét egy még nagyobb csodát tett: vizet fakasztott a sziklából, és mannát hozott a mennyből!
Ma is, mint Mózes idejében, sokan megismétlik annak a népnek a bűneit: Némelyek egyik nap mind tűzben égnek, a másik nap pedig jégben. Mások hangoskodva dicsérik Istent, amíg a hajójuk simán halad, de amikor a tenger zorddá válik, és a hullámok elkezdenek ellenük csapkodni, akkor csak egy embert látnak a kormánykeréknél, és ahelyett, hogy Istentől várnák a tenger lecsendesítését, elkezdik vadászni a kiugrási lehetőséget. Megint mások állandóan próbálják magukat előrevinni azzal, hogy folyamatosan hibákat keresnek azok ellen, akik a teher teljes terhét viselik. Így kell, hogy legyenek közöttünk ma is - antitipikus kételkedők, panaszkodó irodakeresők és hibakeresők, akik egyik nap elismerik az egyik nagy igazságot, másnap pedig elfelejtik azt - mégis azt várják, hogy Isten pecsétjével pecsételtessék meg és a Sion hegyén a Báránnyal együtt álljanak!
Kedd - Július 12
A Nagy Küzdelem A Sivatagban
Lukács 4:1-13
Milyen Tanulságokat Tudsz Levonni Ebből A Beszámolóból Arról, Hogyan Győzd Le A Kísértést, És Ne Engedj A Bűnnek?
Íme a mi példánk. A vízkeresztség után a kísértések és a győzelmek is a mi sorsunk lesz. Jézus, látjátok, az ördöggel szemben egy "Így szól az Úr", azzal, ami meg van írva. Ha mi nem tudunk úgy érdeklődni a Biblia iránt, ahogyan Őt érdekelte, ha nem tanuljuk meg, hogy megtudjuk, mit szeretne, hogy tegyünk, akkor hogyan tudunk szembenézni a kísértéseinkkel, és győztesen kijönni belőlük? Csoda, hogy a keresztség után sokan leesnek az útról? Éppen az teszi őket erőssé a hitben, ahogy látják, hogy Isten dicsőséges győzelmet ad nekik, visszariadnak, nem tudván, hogy az eső és szélvihar után napsütés és nyugalom jön. Jóbot a végsőkig próbára tették, de győzelmet aratott, és utána minden veszteségéért duplán kapott. Mi miért ne tehetnénk ezt meg?
Miután győzelmet aratott a kísértése felett, Jézust soha többé nem zaklatta az ördög. És Jób és Isten minden nagy embere tapasztalatból ugyanilyen megkönnyebbülést talált a Sátántól.
A bűnnel szembeni álláspontunknak tehát határozottnak kell lennie, a legkisebb megingás nélkül. Nekünk is tudtára kell adnunk az ördögnek, hogy komolyan gondoljuk, ha valaha is békét akarunk találni.
"Ezért a Krisztusról szóló tanítás alapelveit elhagyva haladjunk tovább a tökéletesség felé; ne tegyük le újra a holt cselekedetekből való megtérés és az Istenhez való hit alapját, a keresztség és a kézrátétel, a halottak feltámadása és az örök ítélet tanát. És ezt fogjuk tenni, ha Isten megengedi. Mert lehetetlen, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, és megízlelték Isten jó igéjét, és az eljövendő világ erőit, ha elesnek, újból megújuljanak a megtérésre, mert újból keresztre feszítik maguknak az Isten Fiát, és nyíltan megszégyenítik Őt.". Zsid 6:1-6. A bűnre való fenntartás olyan, mintha a saját örök sírunkat ásnánk meg.
Szerda - Július 13.
Egy Maradandó Örökség
1 Péter 1:6-9
Mit Mond Péter?
"A megpróbáltatások idején szükségünk van arra, hogy egymást bátorítsuk és vigasztaljuk. A Sátán kísértései most nagyobbak, mint valaha, mert tudja, hogy az ő ideje rövid, és hogy nagyon hamar minden ügy eldől, akár életre, akár halálra. Most nincs időnk arra, hogy a csüggedés és a megpróbáltatások alatt elsüllyedjünk; minden nyomorúságunk alatt ki kell tartanunk, és teljes mértékben Jákob mindenható Istenében kell bíznunk. Az Úr megmutatta nekem, hogy az Ő kegyelme elegendő minden megpróbáltatásunkra; és bár ezek nagyobbak, mint valaha, mégis, ha teljesen Istenben bízunk, minden kísértést legyőzhetünk, és az Ő kegyelme által győztesen távozhatunk. CET 103.1
"Ha legyőzzük megpróbáltatásainkat, és győzelmet aratunk a Sátán kísértései felett, akkor elviseljük hitünk próbáját, amely drágább az aranynál, és erősebbek és jobban felkészültek vagyunk a következőre. Ha azonban lesüllyedünk, és engedünk a Sátán kísértéseinek, akkor gyengülünk, és nem kapunk jutalmat a megpróbáltatásért, és nem leszünk olyan jól felkészülve a következőre. Ily módon egyre gyengébbek és gyengébbek leszünk, míg végül a Sátán fogságába kerülünk az ő akarata szerint. CET 103.2
"Isten teljes fegyverzetét kell magunkra öltenünk, és minden pillanatban készen kell állnunk a sötétség erőivel való összeütközésre. Amikor kísértések és megpróbáltatások rontanak ránk, menjünk Istenhez, és gyötrődjünk vele imádságban. Ő nem fog üresen elküldeni minket, hanem kegyelmet és erőt ad nekünk a győzelemhez, és megtörni az ellenség hatalmát. Ó, bárcsak mindenki meglátná ezeket a dolgokat valódi fényükben, és Jézus jó katonáiként elviselné a keménységet! Akkor Izrael előrehaladna, erős Istenben és az Ő hatalmának erejében". CET 103.3
Csütörtök - Július 14.
Tűzpróba
Róma 8:28
Mit Mondanál Alexnek?
"Ebben az életben tüzes megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk és drága áldozatokat hoznunk, de Krisztus békéje a jutalmunk. Olyan kevés az önmegtagadás, olyan kevés a szenvedés Krisztusért, hogy a kereszt szinte teljesen feledésbe merült. Krisztussal együtt kell részesülnünk az Ő szenvedéseiben, ha diadalmasan akarunk leülni Vele együtt az Ő trónjára. Amíg az önsanyargatás könnyű útját választjuk, és megijedünk az önmegtagadástól, addig a hitünk soha nem lesz szilárd, és nem ismerhetjük meg Jézus békéjét, sem a tudatos győzelemmel járó örömöt. A megváltott sereg legmagasztosabbjai, akik Isten és a Bárány trónja előtt állnak, fehérbe öltözve, ismerik a győzelem harcát, mert nagy nyomorúságon keresztül jutottak fel. Azok, akik inkább engedtek a körülményeknek, mintsem hogy részt vegyenek ebben a küzdelemben, nem fogják tudni, hogyan álljanak helyt azon a napon, amikor minden lélekre gyötrelem nehezedik, amikor, bár Noé, Jób és Dániel a földön voltak, nem tudták megmenteni sem fiukat, sem leányukat, mert mindenkinek a saját igazsága által kell megmentenie a lelkét. CET 189.4
"Senkinek sem kell azt mondania, hogy az ő esete reménytelen, hogy nem tud keresztény életet élni. Krisztus halála által minden lélek számára bőséges gondoskodás történt. Jézus a mi örökkévaló segítségünk a szükség idején. Csak hívjátok Őt hittel, és Ő megígérte, hogy meghallgatja és meghallgatja kéréseteket." CET 190.1
Péntek- Julius 15
További Tanulmányozásra
A szilárd, vallásos elv erejének szemléletes példái állnak rendelkezésünkre: a szomjúságtól az ájulás szélén álló Dávidot még a halálfélelem sem tudta rávenni, hogy igyon Betlehem vizéből, amiért vitéz férfiak kockáztatták az életüket. Dánielt az oroszlánok verme sem tudta visszatartani, hogy naponta imádkozzék, a tüzes kemencével sem kényszeríthették Sidrákot és társait, hogy letérdeljenek a bálvány előtt, amelyet a király állíttatott fel. Az az ifjú, akinek megingathatatlanok az elvei, inkább lemond az élvezetekről, dacol a fájdalommal, mintsem hogy hűtlen legyen Istenhez, és bátor marad, még az oroszlánok barlangjában, a tüzes kemencében is. Figyeljünk József jellemére! Súlyos próba alá vettetett az erényessége, végül mégis diadalmaskodott. A nemes ifjú minden ponton kiállta a próbát. Ugyanaz az emelkedett, hajthatatlan elvhűség mutatkozott meg jellemében minden egyes próba alkalmával. Az Úr vele volt, s igéje törvény volt József számára. {5T 43.2}