Szombat Délután - Május 14.
Emlékszöveg:
“Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.” 1Mózes 24:1
"Isten különleges tiszteletet és áldást adott hűséges szolgájának. Látomások és angyalok által, akik úgy jártak és beszélgettek vele, mint barát a baráttal, megismerte Isten céljait és akaratát. Amikor ítéletet akartak mondani Szodomára, a tényt nem rejtették el Ábrahám elől. "Az Úr így szólt: "Elrejtsem-e Ábrahám elől azt, amit teszek, hiszen Ábrahám bizonyosan nagy és hatalmas nemzetté lesz, és a föld minden népe áldott lesz benne?"". És Ábrahám kérésére megkímélte volna azt a gonosz várost, ha akár tíz igaz ember is található benne. ST 1886. április 22., 1886. 11
"Az Ábrahám pátriárkára vonatkozó áldások megismétlődnek Izsáknak ezekben a szavakban: "És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagai, és a te magodnak adom mindezeket az országokat, és a te magodban áldott lesz a föld minden népe, mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megtartotta parancsolatomat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet." ST 1886. április 22., 1886. par. 12
Vasárnap - Május 15.
Mórija Hegye
1Mózes 22:1-12; Zsidókhoz írt levél 11:17
Mit jelentett ez a próba? Milyen lelki tanulságok származnak ebből a csodálatos eseményből?
Vizsgáljuk meg most, hogy Ábrahámék iskolája mennyire volt mintaadó iskola? - Tudjátok, fia, Izsák csak tizenhét éves volt, amikor az Úr szava eljutott Ábrahámhoz, hogy fel kell áldoznia egyetlen fiát. Az apa hűségesen engedelmeskedett a parancsnak, és elvitte Izsákot erre a megpróbáltató történelmi és egyben nevelési útra. Csak az utolsó pillanatban mondták meg neki, hogy ő lesz az áldozat. De vajon felháborodott-e, vagy ellenállt, amikor ezt közölték vele? - Valóban nem. Éppen ellenkezőleg, mindent megtett, amit csak tudott, hogy megvigasztalja az apját, és készségesen és örömmel tette magát az oltárra!
Mit jelent mindez? - Azt jelenti, hogy Izsák tökéletes nevelést kapott otthonában, és ezért tiszteletben tartotta mind az apja ítéletét, mind a vallását. Alázatos volt Istene iránt, és tele volt hittel. Mivel tudta, hogy Isten útja az ő érdekeit szolgálja, elhatározta, hogy jobb lenne meghalni, mint sem Istennek, sem az apjának nem engedelmeskedni.
"Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:23.) Egyszerűen azzal, hogy megtette azt, amit Isten kért tőle, elnyerte ezt az elismerést: "Mert Ábrahám engedelmeskedett szavamnak, és megtartotta parancsaimat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet". "A te magodban áldott lesz a föld minden nemzete". (1Móz 26:5, 4.) Az Igébe vetett gyermeki hit, és mindannak a megtétele, amit Isten mondott, az egyetlen megszentelődés és igazság, ami Krisztusé. Ilyenek Ábrahám gyermekei, és nekik szól az ígéret. Ők nyíltan kijelentik, hogy Krisztus vérének van hatalma arra, hogy megmentse őket a bűn rabságából és a törvény kárhozatából. Ők öröklik a földet örökkön örökké. Ők Isten Izraélje. Nincs más, és csak ez az igazság és a hit általi megszentelődés.
Hétfő - Május 16.
Isten Majd Gondoskodik
1Mózes 22:8, 14, 18; János 1:1-3; Róma 5:6-8
Hogyan teljesítette Isten az ígéretét, hogy gondoskodni fog? Mit adott?
Sem a hallgatók, sem maga János nem értette e szavak értelmét: "Isten Báránya". Mória-hegyén Ábrahám hallotta fiától ezeket a szavakat: "Atyám! [...] hol van az égőáldozatra való bárány?" (lMóz 22:7) Az apa így felelt: "Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22:8). S a kosban, melyet Isten Izsák helyett küldött, Ábrahám annak a jelképét látta, aki meghal az emberek bűneiért. Ezt a képet Ésaiás is vázolja a Szentlélek által, és így jövendöl a Megváltóról: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik", "de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:7.6). Izrael népe azonban nem értette ezt a tanítást. Sokan úgy tekintettek az áldozatokra, mint a pogányok saját áldozataikra - ajándéknak szánták őket, mellyel az istenséget kiengesztelhetik. Isten arra vágyott, hogy megértesse velük: az Ő szeretetéből fakad az az ajándék, amely megbékélteti a népet vele. {DA 112.5}
Ábrahám tapasztalata megválaszolja a kérdést: "Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!" (Mik 6:6-7) Ábrahám szavaiból: "az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22: 8), és abból, hogy Isten gondoskodott áldozatról Izsák helyett, levonható a következtetés: senki sem szerezhet engesztelést önmagáért. A pogány áldozati rendszer Isten számára teljesen elfogadhatatlan. Egyetlen apának sem kellett fiát vagy leányát felajánlani bűnért való áldozatul. Isten Fia egymaga el tudja hordozni a világ bűneit. {DA 469.2}
Kedd - Május 17.
Sára Halála
1Mózes 23. könyve
Milyen szerepet játszik Sára halálának és temetésének története Isten Ábrahámnak tett ígéretének beteljesedésében?
Nem erre a világra szól az az örökség, amit Isten ígért népének. Ábrahámnak nem volt birtoka a földön, "egy lábnyomnyi" sem (ApCsel 7:5). Ugyan nagy vagyona volt, de Isten dicsőségére és embertársai javára használta fel. Nem tekintette ezt a világot otthonának. Isten arra szólította, hogy hagyja el bálványimádó honfitársait, és neki ígérte Kánaánt mint örök birtokot, de sem fia, sem unokája nem kapta meg azt. Amikor Ábrahám temetkezési helyet akart szerezni halottja számára, meg kellett azt vennie a kananeusoktól. Egyetlen birtoka az Ígéret földjén egy sziklába vájt sír volt a Makpelah barlangjában. {PP 169.3}
De Isten szava nem vesztette érvényét; és nem is akkor vált véglegesen valóra, amikor a zsidó nép elfoglalta Kánaánt. "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának" (Gal 3:16). Ábrahámnak osztoznia kell az örökségben. Talán úgy tűnik, hogy Isten ígéretének teljesedése sokáig késik - mert "[...] egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap" (2Pt 3:8). Úgy tűnhet, hogy késik, de a rendelt időben "[...] eljön, el fog jőni, nem marad el" (Hab 2:3). Az Ábrahámnak és magvának szóló ajándék nemcsak Kánaán földjét foglalta magában, hanem az egész földet. Így mondja az apostol: "Nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által" (Róm 4:13). A Biblia világosan tanítja, hogy az Ábrahámnak adott ígéretek Krisztus által fognak teljesedni. Mindenki, aki Krisztusé, "[...] Ábrahám magva [...] és ígéret szerint örökös" - "Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség" (Gal 3:29; 1Pt 1:4) örököse, a bűn átkától megszabadított föld örököse. Mert "Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének" (Dán 7:27); és "A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben" (Zsolt 37:11). {PP 169.4}
Szerda - Május 18.
Feleség Izsáknak
1Mózes 24
Miért aggódik Ábrahám annyira, hogy fia ne vegyen feleségül egy kánaáni nőt?
Ábrahám megöregedett, és a rövidesen bekövetkező halálára gondolt; még egy feladata volt, biztosítani az ígéret teljesedését utódai számára. Isten Izsákot választotta ki, hogy kövesse atyját Isten törvényének megtartójaként és a választott nép atyjaként. De Izsáknak még nem volt felesége. Kánaán lakói bálványimádók voltak, és Isten megtiltotta, hogy népe házasságra lépjen velük, tudva, hogy az ilyen házasság hitehagyáshoz vezet. A pátriárka féltette fiát a környezet rossz befolyásától. Ábrahám Istenbe vetett hite és akarata iránti engedelmessége Izsák jellemében is tükröződött. De az ifjú nagyon ragaszkodó, szelíd és engedékeny hajlamú volt. Fennállt az a veszély, hogy a békesség kedvéért feláldozza elveit, ha olyan valakivel köt házasságot, aki nem féli az Istent. Ábrahámnak nagyon fontos volt, hogy kit választ fiának feleségül. Olyan nővel akarta összeházasítani, aki nem fordítja el Istentől. {PP 171.1}
Csütörtök - Május 19.
Feleség Ábrahámnak
1Mózes 24:67-25:8
Mit jelentenek ezek az utolsó események Ábrahám életében?
Isten bepillantást adott Ábrahámnak ebbe a halhatatlan örökségbe, és ő ezzel a reménységgel meg volt elégedve. "Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten" (Zsid 11:9-10). {PP 170.1}
Ábrahám utódairól ezt olvashatjuk: "Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön" (13.v.). Vándorként és idegenként kell élnünk itt, ha el akarjuk nyerni "a jobb"-at, "tudniillik" a "mennyei"-t (16.v.). Azok, akik Ábrahám gyermekei, keresik azt a várost, amely után ő vágyódott, "melynek építője és alkotója az Isten". {PP 170.2}
Péntek - Május 20.
További tanulmányozásra
“Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, amelyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, amelyből kiásattatok! Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.” Ézsaiás 51:1-2.
Bár valaki pogány vérből származik, ha valóban elfogadja Krisztust, szellemi születése által Ábrahám magvává válik, mert az Ihlet azt mondja: "Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és örökösök az ígéret szerint". Gal 3:29. Ábrahám itt megszólított gyermekei tehát nem az azonosított hitetlen zsidók között keresendők, hanem a keresztények között. Őket arra intik, hogy tekintsenek Ábrahámra és Sárára, és vegyék figyelembe, hogy amikor Isten elhívta Ábrahámot, bár egyedül volt, ő mégis engedelmeskedett, és Isten megáldotta őt; hogy minden látszólagos lehetetlenség ellenére mind nála, mind Sáránál megnövelte őt. Mi lenne, ha téged személyesen és egyedül hívna el az Ő igéje, mint Ábrahámot, hogy egyedül állj ki az Igazságért és az igazságért, hős lennél-e Istenért, mint Ábrahám volt, vagy úgy tennél, mint a visszaeső Iskárióti Júdás?
Ha nem lennénk kiváltságos helyzetben, hogy úgy válasszunk, mint Ábrahám, Isten nem emlékeztetett volna minket Ábrahám tapasztalatára. Egyértelműen azt mondja nekünk, hogy ne veszítsük el a bátorságunkat, hanem bízzunk Istenben, mert Ő meg akar áldani és növelni minket, ahogyan megáldotta és növelte őseinket, Ábrahámot és Sárát. Az ok, amit azért ad, hogy megáldjon minket, ahogyan őket megáldotta, a következő:
“Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!” KJV - Ézsaiás 51:3