„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.“ 1 Mozes 1:1
Az építkezés egyetlen biztonságos módja az Isten trónjáról küldött Igazság. Így épített Mózes, a próféták és az apostolok, és így kell nekünk is építenünk. Mózes például a teremtés szilárd sziklájára, a Teremtés könyvére alapozta az Igazság építményét, annak munkájára, aki a világokat teremtette (Zsidók 1:1). Az őt követő próféták, az apostolok is ugyanerre az alapra építettek tovább, nem pedig a papok és rabbik, az akkori úgynevezett vallási nevelők elméleteire. És ez az oka annak, hogy az ő Igazságuk építménye ma szilárdabban áll, mint valaha.
Mi az emberi válasz a teremtés Istenére, és miért?
Isten a saját képmására teremtette Ádámot, és szuverén uralmat adott neki “a tenger halai fölött, az ég madarai fölött, a jószágok fölött, az egész föld fölött és minden csúszómászó állat fölött, amely a földön csúszik”. 1Móz 1:26.
Ennek megfelelően, mivel Ádámot tette a föld első uralmának királyává, és minden élőlényt annak alattvalójává, Ádám természetes képessége, hogy uralkodjon rajtuk, és természetes alávetettségük, azt mutatja, hogy az egész teremtés, ember és állat, szárnyas és csúszómászó, isteni befolyással vagy felruházással -- ihletett. Amikor tehát Ádám áttekintette az egész állati teremtést, amint az elhaladt előtte, nem töltött időt a teremtmények természetének tanulmányozásával, hogy azonosítsa őket, hanem azonnal nevet adott minden fajnak; azok viszont azonnal felismerték őt, mint királyukat. Ez a szuperintelligencia (amilyenről a Máté 10:19-ben kezeskedik) világosan mutatja, hogy az egész teremtést egy, a sajátján felüli és azon túli hatalom befolyásolta. Röviden, mind Ádám, mind az állatok megértése, Ihletés által jött. Az Ihletés ennek megfelelően megnyilvánulásaiban nem korlátozódik kizárólag az emberre.
Mi a jelentősége a “jó volt” refrénnek az első teremtésről szóló beszámolóban? Mi az a rejtett tanulság, amelyet a teremtés befejezése tartalmaz?
Isten a magot szavával teremtette, mint ahogy a földet is. Szava által lett a föld termőképes. Így szólt: "Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn ... És látá Isten, hogy jó" (1 Móz 1:11.12). Ma is Isten szavára nő a mag. Minden egyes mag, amely a napfény felé fordítja zöld hajtását, Isten szavának csodatevő hatalmát hirdeti, aki "szólt és meglett", aki "parancsolt és előállott" (Zsolt 33 : 9). Krisztus Példázatai, 80.2 oldal.
Krisztus erre az imára tanította tanítványait: "A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma." És a virágokra mutatva, ezt az ígéretet adta: "Ha pedig a mezőnek füvét ... így ruházza az Isten; nem sokkal inkább titeket?" (Mt 6:11.30) Krisztus mindig kész meghallgatni ezt az imát, és beváltani ígéretét. Egy láthatatlan hatalom áll folytonosan az ember szolgálatában, hogy táplálja és ruházza. Isten számos eszközt használ fel ahhoz, hogy a látszat szerint eldobott mag élő növény legyen. Mindazt, ami szükséges a termés teljes beéréséhez, kellő mértékben megadja. A zsoltáros csodálatosan szép kijelentése szerint: Krisztus Példázatai, 81.1 oldal.
Miért kapcsolódik a hetedik napi szombat a teremtéshez? Hogyan befolyásolja ez a kapcsolat azt, hogy hogyan tartjuk a szombatot?
Isten azért pihent meg a hetedik napon, mert az Ő teremtő munkája befejeződött, de az ember munkája még nem ért véget. Az ember munkája valójában ott kezdődött, ahol Isten kizárólagos teremtő munkája véget ért. Ezért az ember csatlakozik az Úrhoz, hogy az Úr munkájának befejezése emlékére szombatonként megpihenjen, de a pihenés, amely az emberé lesz, akkor adatik meg neki, amikor a munkából való részesedése befejeződik. Amikor az evangéliumi munka újjászületett emberekkel töltötte fel a földet, akkor a próbaidő megszűnik, és a mi munkánk véget ér. Akkor fogunk belépni a nyugalmunkba, a nyugalomba, amelyről Pál beszél.
“Megmarad tehát a nyugalom Isten népének”. Zsid 4:9.
Ha mi vagyunk az utolsó üzenettel rendelkező nép, akkor nekünk kell az elsők között lennünk, akik belépnek abba a nyugalomba. Mivel a nyugalom akkor jön el, amikor az ember a munkáját elvégezte, csak akkor lehet nyugalmunk, ha elvégeztük a munkánkat. Mi a mi munkánk? az a munka, amelyet el kell végeznünk, mielőtt nyugalomban lehetünk?
Mi a kapcsolat a “képmás” és a “hasonlatosság” között az emberiség teremtésével kapcsolatban?
“Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök.” Zakariás 12:8.
Ahhoz, hogy megtudjuk, mit jelent “olyannak lenni, mint Isten”, meg kell vizsgálnunk, milyen Isten. Kezdetben nemcsak megteremtette és bőségesen megtöltötte a földet minden jóval a teremtményei számára, hanem kertet (otthont) is ültetett az embernek. Így teremtett egy mintaotthont minden ember számára, aki azután élni fog. Megtanította Ádámot, hogyan tartsa az otthont és hogyan rendezze be a kertet. Megtanította őt beszélni és megkülönböztetni a természetet egyik állat és a másik között, hogy aszerint nevezze el őket. Isten azért ruházta fel az embert tudással és élettel, hogy boldoggá tegye, és hasznos legyen abban, hogy a világot olyanná tegye, amilyennek lennie kell. Még azután is, hogy a szent pár bűnbe esett, Isten ugyanúgy érdeklődött irántuk, mint korábban - olyannyira, hogy azonnal elkezdte tanítani őket arra, hogyan váltsák meg magukat, és hogyan térjenek vissza örök hazájukba. Attól a naptól kezdve mindmáig így folytatta az emberi család tanítását.
Mi az ember kötelessége a teremtéssel és Istennel szemben? Hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a két kötelesség?
1 Mózes 1:27, 28- “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Ez volt az a munka, amelyre Isten az embert bízta. Azért teremtette a földet, hogy lakott legyen. Ádámnak és Évának az volt a feladata, hogy a földet szentekkel töltse fel, és hogy uralmat viseljen az egész föld felett. Nyilvánvaló, hogy ez a munka még nem fejeződött be, mert még nem minden van a földön az embernek alárendelve, ahogyan Isten akarta. A földet eredetileg igaz emberekkel teremtette és látta el, de mivel Ádám vétkezett, minden gyermeke bűnben született. Ha első szüleink hűségesek lettek volna, akkor csak igazak lettek volna a föld lakói. Mivel minden Ádámtól született ember bűnös, ezért mindenkinek újjá kell születnie. Aztán mivel a bűn belépett minden ember munkája megsokszorozódott, mert szükségessé vált a további munka, hogy az Ige hirdetése által üdvösséget hozzon.
„Az Úr látomásban mutatta meg nekem a többi világokat. Szárnyakat adtak és egy angyal ragyogó, dicsőséges helyre kísért a városból. A hely füve üde zöld volt és a madarak kedves dallamot énekeltek. A hely lakói különböző termetűek, nemesek, fenségesek és kedvesek voltak. Jézus képmását viselték és arcuk szent örömtől sugárzott, mely kifejezte a hely szabadságát és boldogságát. Egyiküket megkérdeztem, ők miért kedvesebbek a föld lakóinál? A válasz így hangzott: „Mi Isten parancsolatai iránti teljes engedelmességben éltünk és nem buktunk el engedetlenség által, mint a föld lakói”... Ekkor kértem kísérő angyalomat, engedje meg, hogy e helyen maradjak. Nem tudtam elviselni azt a gondolatot, hogy újra visszatérjek e sötét világba. Ekkor az angyal így szólt: „Vissza kell menned a földre, de ha hűséges leszel, a száznegyvennégyezerrel abban a kiváltságban részesülsz, hogy meglátogathatod az összes világokat és szemlélheted Isten műveit.”Boldog Otthon, 543.2 oldal.