Jákob-Izrael
10. Lecke, 2. Negyedév 2022. Május 28-Június 3., Május 28.
Ossza meg ezt a leckét
Szombat Délután - Május 28.
Emlékszöveg:
“Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” 1Mózes 32:28.
Most szenteljünk néhány percet Jákob, a típus és az egyház, az antitípus tanulmányozásának. Amikor Jákob elhagyta palesztinai otthonát, miközben úton volt Padanarám felé, Isten találkozott vele, és ígéretet tett neki, hogy vele lesz, és Isten teljesítette ígéreteit. Hasonlóképpen, amikor az egyház elhagyta a szőlőskertet, Isten ígérete vele volt, hogy nem hagyja el a pogány világban. Amíg Jákob Padanárámban volt, távol az otthonától, nagyon gazdag lett, és a háztartása nagymértékben gyarapodott. Aztán megparancsolták neki, hogy térjen haza. Így lesz ez ma is az ellenpéldában. Eljön az idő, amikor az egyháznak meg kell sokasodnia, majd hazatérnie. De amikor Jákob elhagyta apósa házát, és visszafelé tartott Palesztinába, emlékeztek, hogy nagy bajban volt. Ez még azelőtt történt, hogy Palesztinába, a hazájába ért volna. Egész éjjel gyötrődve birkózott Istennel, és ekkor változott meg a neve Jákobról Izraelre.
Most nem a megváltozott név, Izrael antitipikus idejét éljük, hanem a "Jákob" antitipikus idejét. Azt mondhatnánk, hogy Jákob a testi név, egy olyan név, amely nem írja sem a fejedelem, sem a szent nevét. Miért élünk még mindig abban az időben, amelyet Jákob bűnjelző neve ábrázol? -- Mert még nem indultunk el hazafelé. Amikor mi is elindulunk hazafelé, mint Jákob, akkor nekünk is eljön a mi bajos időnk, akárcsak Jákob bajos ideje. És ekkor alaposan meg fogunk térni Istenhez örökre, és a nevünk megváltozik, ahogyan azt az Ézsaiás 61:6 megjövendöli, és olyan név lesz, amelyet maga az Úr ad nekünk. Amikor megmutatjuk, hogy valóban megtértünk, akkor ez a nagy megígért áldás eljön hozzánk. És amikor a nevünk megváltozott, az azt jelenti, hogy biztos jelöltek vagyunk az örökkévaló Királyságba való belépésre.
Vasárnap - Május 29.
Aki Istennel Küzdött
1Mózes 32:22-31; Hóseás 12:3, 4
Mi Ennek A Csodálatos Történetnek A Lelki Jelentősége?
Miután húsz évig hűségesen szolgált Pádán-Aramban, nagybátyja, Lábán éles, túlkapásokkal teli szolgálatában, Jákob végre hazafelé fordította arcát és lépteit apja háza felé, az ígéret földjére.
De a baj utolérte őt. Miközben az Ézsauval való küszöbön álló találkozásának kimenetelével kapcsolatos félelmeivel küzdött, "és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." 1Móz 32:24
Itt feküdt le a férfi Jákob és emelkedett fel a férfi Izrael, példázva azt a gyötrelmes tapasztalatot, amelyen utódainak győztesen át kell mennie, mielőtt ők is új nevet kapnak, Jákob fiaiból Isten fiaivá válnak, és valóban izraelitákká válnak. Miután győzelmet arattak e próbatételen, "Jákob nyomorúságának idején", hazaérnek, az ígéret földjére - hosszú és küzdelmes útjuk boldog végére.
Erről az embert próbára tevő és próbára tevő időszakról a Prófécia Szelleme megjegyzést tesz: "A szentek megöléséről szóló rendelet indult el, ami miatt éjjel-nappal szabadulásért kiáltoztak. Ez volt Jákob nyomorúságának ideje." - Korai Írások, 36, 37 o. (Lásd még Pátriárkák és próféták, 202. 203 o.)
Hétfő - Május 30.
A testvérek Találkozása
1Mózes 33
Milyen kapcsolat van Jákob és Jákob élménye között, amikor Penielben meglátta Isten arcát? Mi a következménye ennek a kapcsolatnak az Istennel való kapcsolatunkra és a "testvéreinkkel" való kapcsolatunkra nézve, bárkik is legyenek azok?
Jákob, a mi típusunk, jól tudta, hogy Isten elrendelte a visszatérését Padanáramból a hazájába, mégis megremegett, amikor meghallotta, hogy Ézsau négyszáz emberrel úton van, hogy találkozzon vele. Ráadásul egész éjszaka az angyallal való birkózásra késztette. Csak azért győzött, mert nem engedte el az angyalt, amíg meg nem áldotta őt. A végeredmény az lett, hogy másnap Ézsau ahelyett, hogy az egész társaságot elpusztította volna, nagyon kedvesen, csókkal üdvözölte Jákobot, és szívélyesen meghívta őt, hogy térjen haza! Amikor tehát minden magától megoldódott, Jákob világosan látta, hogy egyáltalán nem kellett volna félnie. Milyen bátorító, hogy "Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett". 1Kor 10:11. Ami megtörtént Jákobbal, az bizonyára velünk is megtörténik, és milyen vigasztaló, hogy mindezt előre tudjuk. Most, ha még soha, akkor most kell látnunk, hogy ahol van típus, ott van ellenpélda is, és ahol nincs típus, ott nincs Igazság.
Kedd - Május 31.
Dina Esete
1Mózes 34
Mi történt, hogy felborultak a békés életre vonatkozó tervei?
„Jákóbnak és fiainak sekhemi tartózkodása gyalázattal és vérontással végződött. Egyetlen meggondolatlan ifjú törvénytelen tette szégyent és bánatot okozott a család egyik tagjának, a gyilkosság bűnébe sodort két testvért, és egy egész várost rombolásnak és mészárlásnak tett ki. E szörnyű dolog úgy kezdődött, hogy Jákób lánya "kiméne [...] hogy meglátogassa annak a földnek leányait" (1Móz 34:1). Tehát barátkozni merészelt az istentelenekkel. Sátán területére lép és kihívja a kísértést az, aki szórakozást keres azok között, akik nem félik Istent. {PP 204.2}
„Simeon és Lévi alattomos kegyetlensége nem volt minden ok nélkül, de a sekhemitákkal szembeni tettükkel súlyos bűnt követtek el. Szándékukat gondosan eltitkolták Jákób elől, akit bosszúállásuk híre nagyon megrémített. Fiai csalárd és erőszakos tettétől lesújtva csak ennyit mondott: "[...] Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt [...] én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe" (1Móz 34:30). De fájdalmáról és iszonyatáról, ahogyan ezt a véres cselekményt tekintette, tanúskodnak azok a szavak, amelyekkel majdnem ötven évvel később felidézte halálos ágyán Egyiptomban: "Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök. Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem [...] Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen"(1Móz 49:5-7). {PP 204.3}
Szerda - Június 1.
Elterjedt Bálványimádás
1Mózes 34:30-35:15
Milyen tanulságokat vonhatunk le az igazi istentiszteletről az itt történtekből?
„Jákób érezte, hogy oka van a mélységes alázatra. Fiai jellemében kegyetlenség és álnokság nyilvánult meg. Hamis istenek voltak a táborban, és a bálványimádás talajt talált családjában is. Vajon az Úr úgy bánik-e majd velük, ahogy megérdemlik? A környező népek bosszújára hagyja sorsukat? {PP 205.1}
„E probléma miatt lesújtott Jákóbnak az Úr megparancsolta, hogy induljon dél felé, menjen Béthelbe. E hely nemcsak az angyalokról kapott látomására és Isten megígért irgalmára emlékeztette, de saját esküjére is, amit ott tett azért, hogy az Úr legyen az Istene. Úgy határozott, hogy mielőtt elindul e szent hely felé, családjának meg kell szabadulnia a bálványimádás szennyétől. Ezért ezt parancsolta tábora minden tagjának: "Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam" (1Móz 35:2-3). {PP 205.2}
„Jákób elérzékenyülve ismételte el első bétheli tartózkodásának történetét - hogyan jelent meg neki az Úr éjszakai látomásban, mikor életét mentő magányos vándorként elhagyta atyja sátorát. Amint számba vette, hogy Isten milyen csodálatosan bánt vele, szíve megindult, és gyermekeit is fékező erő vette hatalmába. A leghatásosabb módszerrel készítette fel őket, hogy amikor Béthelbe érkeznek, részt vegyenek az istentiszteleten. "Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sékhem mellett vala" (1Móz 35:4). {PP 205.3}
„Annak a földnek a lakói nem próbálták megtorolni a sékhemi mészárlást, mert Isten félelmet keltett bennük. A karaván háborítatlanul jutott el Béthelbe. Itt az Úr ismét megjelent Jákóbnak, és megújította a szövetségi ígéretet. "Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot" (1Móz 35:14). {PP 206.1}
Csütörtök - Június 2.
Ráhel Halála
1Mózes 35:15-29
Milyen más csapásokkal kellett még szembenéznie Jákóbnak a diszfunkcionális családjával?
„Bétheltől Hebron csak kétnapi járóföldre volt, ott súlyos bánat érte Jákóbot - meghalt Rákhel. Kétszer hét évet szolgált érte, de szerelme könnyűvé tette a nehéz munkát. Ennek a szeretetnek mély és maradandó voltáról tanúskodnak Jákób hosszú idő múlva mondott szavai. Amikor Egyiptomban József meglátogatta haldokló atyját, az idős pátriárka, visszapillantva életútjára, így szólt: "Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kánaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába [...] vezető úton" (1Móz 48:7). Hosszú és nyugtalan életének családi történetében csak Rákhel elvesztéséről emlékezett meg. {PP 206.3}
„Halála előtt Rákhel megszülte második fiát. Utolsó leheletével Benóninak, "fájdalmak fiá"-nak nevezte a gyermeket. De atyja a Benjámin, "jobb kezem fia", vagy "erőm" nevet adta neki. Rákhelt ott temették el, ahol meghalt, és emlékének megörökítésére azon a helyen oszlopot állítottak. {PP 206.4}
Péntek - június 3.
További Tanulmányozásra
E számos szakaszból álló tipológia kronológiai útvonalán most gondolatban Jákobot követjük a Padan-Aramig. Ott négy feleséget vett magának: Leát és Ráhelt, Lábán lányait; majd Zilpát és Bilhát, a két lány szolgálóit. Ez a négy volt Jákob tizenkét fiának anyja, akik viszont Izrael tizenkét törzsének atyjai voltak.
A szellemi Izraelnek ebben a típusos fejlődésében a négy közül csak egy, Lea, volt Jákob törvényes felesége. Ezért csak ő tipizálhatja az igazi és törvényes egyházat - azt, amelyet Jeruzsálemben a tizenkét törzs országa szervezett, és amelyből végül a keresztény egyház fejlődött ki.
Ráhelnek szükségszerűen egy testvéregyházat kell képviselnie - azt, amelyet a tíz törzsből álló királyság szervezett meg Szamáriában, és amely vele együtt szétszóródott a pogányok között.
Zilpának és Bilhának, akik "idegenek" és Lea és Ráchel szolgái, szükségszerűen a pogány eredetű későbbi egyházakat kell képviselniük.
Ebből a négy vonalból származnak Izrael antitipikus gyermekei. És ami igaz a fizikai genealógiában, annak igaznak kell lennie a szellemi genealógiában is. Ezért, bár az antitipikus, akárcsak a tipikus, tizenkét törzs egyaránt származik izraelita és pogány anyától, mégis egy és ugyanazon apától - egy izraelitától - nemződtek.
Isten által szétszórva a pogány nemzetek között, mind Júda (a két törzsből álló királyság), mind Izrael (a tíz törzsből álló királyság) elnyelte őket. Aztán a keresztény egyház is, amely maga is csak a zsidó egyház felmenője volt (Krisztus tanítványai és apostolai, valamint az egyház korai megtérői tisztán zsidók voltak, ne feledjük), eldobta ószövetségi "zsidó" címét, amint felvette újszövetségi "keresztény" címét. Aztán fokozatosan elvesztette zsidó lombját a beoltott pogány ágak lombja közepette.